Fejezet

 1 1 |         borítottak, körülhordozták, õk pedig nem sietve, inkább
 2 3 |         Estit és cimboráit egyelõre õk fûzték össze a felnõttek
 3 6 |        nekik, kényre-kegyelemre. De õk ezzel a helyzettel legtöbbször
 4 8 |            ezt?~- Azzal, hogy akkor õk nem volnának õk. Márpedig
 5 8 |          hogy akkor õk nem volnának õk. Márpedig az emberek mindent
 6 8 |             halottakat. Azért, mert õk nem is akarnak föltámadni.
 7 8 |         Költögeted te mind-mind, de õk csak rázzák a fejüket, szomorúan.
 8 12|       nevettek. Azon nevettek, hogy õk, az alföldi jópipák most
 9 15|        kellene szólnom a nõkrõl is. Õk nem hazudnak - amint tévesen
10 15|        mûkedvelõk és tudósok is. De õk a mesterek, a mûvészek,
11 18|          bekapja a gyermeket, s bár õk is tudták, hogy amit hallanak,
12 19|         régiek maradnak az igaziak. Õk jelképezik nekem az embert,
13 19|     okosabbak vagy becsületesebbek. Õk a világtörténelmet, s a
14 19|          hogy meg ne semmisüljenek. Õk, szegények, a nagy eseményeket
15 19|           szerelmek lázában éltünk. Õk nem dohányoznak, tornáznak,
16 19|  ötször-hatszor meg akartunk halni. Õk inkább élni szeretnének,
17 19|           nem adnak kellõ teret.~De õk valamennyien ilyenek voltak,
18 19|          velük a szavak, ennélfogva õk maguk is játszottak. Vagy
19 19|           barkochbáznak, legalábbis õk még nem tudják. Az ösztönösen
20 19|              Mi regényesek voltunk. Õk tárgyilagosak. Jancsi a
21 19| tárgyilagosan közölte a tényállást, õk pedig ezt éppily tárgyilagosan
22 20|      eltûntek. Mert ha élnek, akkor õk mindenesetre tudják, hogy
23 20|       nincsenek, de ezt nem tudják, õk pedig nincsenek, de ezt
24 20|            ilyen kövér se volna, de õk csak a fejüket csóválgatják: „
25 21|           amikor mosakodni akartam, õk maguk szivattyúztak vizet
26 23|           megpillantottam azt, amit õk, s ekkor elhidegedtek ujjaim
27 23|        kivont karddal, de csakhamar õk is belesodródtak a rémüldözõ