Fejezet

 501 10|                neked. Gyere ide.~Odavont a kirakat elé. Rámutatott
 502 10|                  beszélgetek.~- Kivel?~- A segéddel.~- A segéddel?~-
 503 10|                   Kivel?~- A segéddel.~- A segéddel?~- Azzal hát. Van
 504 10|                   hogy ne hanyagoljam el a franciát. A reálból még
 505 10|               hanyagoljam el a franciát. A reálból még tudok valamit.
 506 10|            valamit. Nem akarom, hogy ezt a keveset is elfelejtsem.~-
 507 10|                  Így legalább ingyen van a francialecke.~- Na hallod -
 508 10|                  is, aki kétszer fõzi ki a levesbe való köménymagot.~
 509 10|            legalább jól beszél franciául a segéd?~- Jól - mondta. -
 510 10|                 mindenrõl, ami szükséges a társadalmi érintkezésben.~-
 511 10|                    dünnyögtem. - Csak az a baj, hogy rövid ideig tart.
 512 10|                 hogyha ilyen kutyául fúj a szél, mint ma, de módszeres
 513 10|             egyetemre járok, követem ezt a módszert, ez fölér egy párizsi
 514 10|                  csodabogarak élnek ezen a földön, s mennyire nem ismerem
 515 10|                  fogva engem is izgatott a divatárusbolt. Valahányszor
 516 10|                oldalam, hogy ki lehet az a csodálatos segéd, aki mestere
 517 10|            csodálatos segéd, aki mestere a lakótársamnak.~Egy napon,
 518 10|              napon, mikor nélküle mentem a diákvendéglõbe, benyitottam.~
 519 10|              Öreg, fanyar kereskedõ állt a boltasztalnál, fekete házisapkában.~-
 520 10|                közöttük, megkockáztattam a kérdést:~- Beszél itt valaki
 521 10|               hogyne. Béla - kiáltott, s a tenyerébe csapott. Gyere
 522 10|              fiatalember sompolygott elõ a mellékhelyiségbõl. Nem idõsebb,
 523 10|                     Oui - mondta halkan, a fejét kissé elfordítva. -
 524 10|             dehogy - rebegte -, csak itt a reálban. Tavaly érettségiztem.
 525 10|                 rám ragadt az iskolában. A papa - mondta, s a fekete
 526 10|            iskolában. A papa - mondta, s a fekete sipkás öregúrra pillantott -
 527 10|        gyakoroljam. Ezért akasztottuk ki a táblát. Ha esetleg elvetõdik
 528 10|            járnak.~- Azt nem mondhatnám. A nyáron is - ugye, papa? -
 529 10|                 mint Bokross tanár úrnak a reálban. Mindig hadarnak.
 530 10|            franciául érintkezik. Ha jön, a papa mindig engem hív.~-
 531 10|        gyakorolni kell. „Gyakorlat teszi a mestert.”~- Hát - szóltam
 532 10|                  Csak egy darab.~Átvette a pénzt. Kikísért az ajtóig.~
 533 10|                az ajtóig.~Ott bizalmasan a fülembe súgta:~- Au revoir,
 534 11|                            ESTI MEGTUDJA A HALÁLHÍRT~A sötét dolgozószoba
 535 11|                ESTI MEGTUDJA A HALÁLHÍRT~A sötét dolgozószoba íróasztalán
 536 11|                   pörölt és csörgött. Ez a kis acélgép itt, a kéziratpapírok
 537 11|          csörgött. Ez a kis acélgép itt, a kéziratpapírok és könyvek
 538 11|                élõlény volt.~Esti Kornél a hálószobájában aludta a
 539 11|                  a hálószobájában aludta a késõn fekvõk mély, egészségtelen
 540 11|               reggeli álmát. Óriási ágya a lepedõk és paplanok vitorláival
 541 11|         kétségtelenül világossá válik az a tény...” Mint gyakran, mikor
 542 11|              álmodott, fölzaklatott agya a kitartósság törvényénél
 543 11|            mennyire büszke lehetett erre a mondatára álmában.~- Micsoda
 544 11|                 De akkor már meghallotta a telefon csörömpölését.~Ki
 545 11|               dolgozószobájába. Leemelte a kagylót.~- Te vagy az, Kornél? -
 546 11|                  Bocsáss meg - akadozott a hang, mert ilyent még nem
 547 11|                 soha -, az éjjel meghalt a feleségem.~- Micsoda?~-
 548 11|           Micsoda?~- Meghalt - ismételte a hang egyszerûen. - Meghalt,
 549 11|                 csak ekkor rettent össze a lelke mélyéig.~- Spanyol -
 550 11|               mélyéig.~- Spanyol - szólt a hang. - Általános szepszis.
 551 11|                De nem hazulról beszélek. A Szíriusz kávéházból. Elromlott
 552 11|           Szíriusz kávéházból. Elromlott a telefonom. Még ez is, képzeld.
 553 11|                ez is, képzeld. Majd künn a kávéház elõtt várlak. Ugye
 554 11|                Paradicsomlevest - kezdte a hang, és egyszerre elcsuklott,
 555 11|                  Hisz ez irtózatos...~De a hang már nem volt ott. Eltûnt,
 556 11|                 volt ott. Eltûnt, mintha a könnyek tengerébe merült
 557 11|               merült volna.~Esti letette a kagylót. Mezítláb állott
 558 11|                 kagylót. Mezítláb állott a sötét szobában, fázott és
 559 11|               Wintertõl, hogy védekezzék a spanyol ellen, s orvos barátja
 560 11|            Amikor átvette az orvosságot, a rendelõbõl kimenet az elõszobában
 561 11|            asszonnyal. Ruhakefét tartott a kezében, a konyhába sietett,
 562 11|             Ruhakefét tartott a kezében, a konyhába sietett, csak éppen
 563 11|           végzetes örökkévalóságában. Ez a szörnyû. Csak ez a szörnyû.~
 564 11| örökkévalóságában. Ez a szörnyû. Csak ez a szörnyû.~Meggyújtotta a
 565 11|                  a szörnyû.~Meggyújtotta a villanyt. Amint a fény végigcikázott
 566 11|           Meggyújtotta a villanyt. Amint a fény végigcikázott kazalban
 567 11|                  tivornyájának emlékeit: a feketekávés poharat, a hamutartót,
 568 11|                   a feketekávés poharat, a hamutartót, melynek vastag,
 569 11|             vízihullák gyanánt úszkáltak a szivarcsutkák, s a füstöt,
 570 11|             úszkáltak a szivarcsutkák, s a füstöt, a meghidegedett,
 571 11|               szivarcsutkák, s a füstöt, a meghidegedett, savanyú szivarfüstöt.
 572 11|             undok ködöt, mely, akár benn a szivarfüst, fagyos volt
 573 11|             összemaszatolt mindent.~Keze a reggeli újságok után nyúlt.
 574 11|                   Winterné nevét kereste a halottak lajstromában, de
 575 11|                 új haláleset - hirdették a cikkek, szinte ujjongva -,
 576 11|             szinte ujjongva -, tetõfokon a spanyoljárvány.”~- Nem spanyol -
 577 11|           gondolta. - Dögvész, döghalál. A végítélet ez, a végítélet.~
 578 11|                döghalál. A végítélet ez, a végítélet.~Ezen az éjszakán
 579 11|                halt meg Korponai Kálmán, a nagybátyja, egy kályhásmester,
 580 11|           nagybátyja, egy kályhásmester, a szomszéd utcából, s Eyssen
 581 11|                  is, fiatalkori barátja, a költõ, a kis Eyssen, aki
 582 11|             fiatalkori barátja, a költõ, a kis Eyssen, aki egész életében -
 583 12|            Cseregdi Bandi 1910 májusában a pesti egyetemen lerakta
 584 12|                 s hazautazott Sárszegre, a nagybátyja, aki már régebben
 585 12|                  embereket. Sajátítsd el a francia nyelvet. Egy év
 586 12|           rongyokban fityegett.~- Itt ez a könyv - mondotta. - Ebbõl
 587 12|                 szerint megcsókolta mind a két arcát, elõbb a jobbat,
 588 12|                  mind a két arcát, elõbb a jobbat, aztán a balt.~Bandi
 589 12|             arcát, elõbb a jobbat, aztán a balt.~Bandi fölutazott Pestre.
 590 12|  padszomszédjának, aki már karácsony óta a francia fõvárosban élt.
 591 12|        nadrágjait, mert - úgy képzelte - a csinosan öltözködõ franciák
 592 12|             Utazásának célja? - kérdezte a tisztviselõ.~- Tanulmányút -
 593 12|              Kornél tudta, hogy vasárnap a Gare de l’Est-en várja õt,
 594 12|                el az ismeretlen városok, a nagy, tiszta német állomások.
 595 12|              Párizs felé.~Avricourt-nál, a francia határnál a hatszáz
 596 12|        Avricourt-nál, a francia határnál a hatszáz koronájáért - közben
 597 12|       koronájáért - közben ennyire apadt a pénze - több mint hatszáz
 598 12|           fülkébe. Cigarettára gyújtott. A kalauz, aki a jegyét kilyukasztotta,
 599 12|                  gyújtott. A kalauz, aki a jegyét kilyukasztotta, valamit
 600 12|           magánszorgalomból. Biccentett. A kalauz eltávozott.~Nemsokára
 601 12|                  Útitársai fészkelõdtek. A szakállas úr feléje fordult,
 602 12|          magyarázott valamit, akár elõbb a kalauz, majd mikor ennek
 603 12|               lett foganatja, visszatért a kalauzzal. Most mind a ketten
 604 12|        visszatért a kalauzzal. Most mind a ketten kézzel-lábbal azt
 605 12|                  kezébe vette csomagját. A kalauz útlevelét kérte tõle.~-
 606 12|                  autrichien - jelentette a kalauz az utasoknak. Bandi
 607 12|                  az utasoknak. Bandi ezt a szót, autrichien, értette.
 608 12|            autrichien - dadogta, kezében a bõrönddel. - Hongrois, hongrois.
 609 12|            Ungarn. Sprechen Sie Deutsch?~A franciák - a kalauz s a
 610 12|                Sie Deutsch?~A franciák - a kalauz s a két utas - furcsán
 611 12|                  A franciák - a kalauz s a két utas - furcsán mosolyogtak.~
 612 12|                  õ pirulva, megalázottan a másik fülkébe kullogott.~
 613 12|               mégis jó volna átnézni azt a nyelvkönyvet, melyet nagybátyjától
 614 12|              nagybátyjától kapott.~Ebben a szerzõ - az élet legkülönbözõbb
 615 12|           közvetlen párbeszédeket közölt a kárpitossal, az illatszerésszel,
 616 12|            állatorvossal stb.~Betûzgette a szöveget, melyet többnyire
 617 12|               szöveget, melyet többnyire a mellette levõ német magyarázatból
 618 12|          Magyarország teljesen önálló, s a hadügyön kívül semmi köze
 619 12|                  majd rakja át málháimat a vitorlás hajóra. Ha kedvezõ
 620 12|                 elõrelapoz, s megtekinti a címlapot. Onnan értesült,
 621 12|                  igen használható munkát a gõzvasút és gõzhajó föltalálása
 622 12|                 adták ki.~Így félredobta a könyvet, s homlokát ráncolva
 623 12|                 tûnõdött, hogy hívhatják a hordárt? Borzasztó volt
 624 12|                  nem jön ki elébe. Amint a vonat zakatolt, rémképek
 625 12|                Annál jobban örült, mikor a vonatablakból kihajolva,
 626 12|                Kornél - kiáltott rá, még a vonatból.~- Bandi - kiáltott
 627 12|                Igazán?~- Igazán, pajtás.~A diáknegyedbe hajtattak,
 628 12|                  diáknegyedbe hajtattak, a Rue Monge-ba, Esti Kornél
 629 12|        tárgyilagosan. - Talán nézzük meg a várost - indítványozta.~
 630 12|             tetõülésére. Onnan mutogatta a történelmi nevezetességeket.~-
 631 12|               nevezetességeket.~- Ez itt a Notre-Dame.~- Ez? - szólt
 632 12|             nagyobb is lehetne, legalább a két tornya ne volna csonka,
 633 12|                    Hát ez milyen utca?~- A Champs Élysées.~- És ez
 634 12|           Élysées.~- És ez milyen ház?~- A Louvre. Tetszik?~- Szép,
 635 12|                nem tetszett neki. Fõképp a szaga nem tetszett. Minden
 636 12|               Minden nagyvárosnak megvan a maga jellegzetes szaga.
 637 12|              állhatta.~Egymás után érték a kisebb-nagyobb csalódások.~
 638 12|               kisebb-nagyobb csalódások.~A férfiak itten kopottan,
 639 12|               kopottan, lomposan járnak, a rendõrnek nincs sisakja,
 640 12|                 rendõrnek nincs sisakja, a levélszekrényeket nem lehet
 641 12|               nem lehet megtalálni, mert a lámpaoszlopokba rejtik,
 642 12|                  lámpaoszlopokba rejtik, a cigarettának, a Marylandnak,
 643 12|                  rejtik, a cigarettának, a Marylandnak, szecskaíze
 644 12|             Marylandnak, szecskaíze van; a járdák szemetesek, piszkosak,
 645 12|            járdák szemetesek, piszkosak, a Szajna is mocskos és kicsiny,
 646 12|             kicsiny, sokkal kisebb, mint a Duna.~- Menjünk legalább
 647 12|              ettek egy vendéglõben, ahol a szûk, keskeny asztaloknál
 648 12|               asztaloknál úgy szorongtak a tereferélõ emberek, mint
 649 12|                 tereferélõ emberek, mint a heringek. Többféle salátát
 650 12|                  Hozzájuk se nyúlt. Csak a krémet kanalazta föl, s
 651 12|                  krémet kanalazta föl, s a vékony, pápistaszínû piskótaszeletkét
 652 12|                 Éhkoppon maradt. Elfogta a honvágy a jó vastag fõzelékek,
 653 12|                maradt. Elfogta a honvágy a jó vastag fõzelékek, a fõtt
 654 12|           honvágy a jó vastag fõzelékek, a fõtt tészták után.~Innen
 655 12|                 fõtt tészták után.~Innen a Rue de Varenne-be bandukoltak,
 656 12|                Guten Tag - visszhangozta a hivatalnok.~- Hogyan - fakadt
 657 12|                önök nem tudnak magyarul?~A hivatalnok ezer bocsánatot
 658 12|             egyik ez volt: Jelentkezett. A másik ez volt: Nem jelentkezett.
 659 12|                   Mit csináltak még ezen a napon?~Fölmásztak az Eiffel-torony
 660 12|                  milyen sokáig ér köpése a földre. Órákig üldögéltek
 661 12|                földre. Órákig üldögéltek a Café de la Paix-ben is,
 662 12|               szép csöndesen betuszkolta a kávéház belsõ részébe.~Itt
 663 12|                   Itt találta meg Kornél a kályha mellett, egy széken
 664 12|                     Semmi. Egy kissé fáj a fejem. Éhes is vagyok, pajtás.
 665 12|                ahol enni is lehet. Kopog a szemem.~- No várj - szólt
 666 12|              Hepehupás utcákon döcögtek. A Rue de la Seine-ben szálltak
 667 12|               elõrement.~Bandinak elállt a szeme-szája. Az asztalokon
 668 12|             sóskifli, olajosgyûrû. Feri, a pincér, aki épp egy óriás
 669 12|                talán ide. Azonnal jövök.~A párizsi magyar csárdában
 670 12|       uborkasaláta.~- Feri - intette oda a pincért, mintha régi ismerõse
 671 12|                  üveg szódavizet.~Boldi, a párizsi magyar cigány rázendített
 672 12|                magyar cigány rázendített a Ritka árpára.~Csöndesen
 673 12|                Beállított Szûcs Lala is, a drága bácskai pofa, aztán
 674 12|                pofa, aztán Orbán Gyuszi, a párizsi hírlaptudósító,
 675 12|               õket az asztalához. - Mind a vendégeim vagytok. Poharakat
 676 12|          Szervusztok, fiúk, szervusztok.~A cigány a Kecskebéká-t kezdte
 677 12|              fiúk, szervusztok.~A cigány a Kecskebéká-t kezdte húzni,
 678 12|               húzni, és ez lett Bandinak a veszte. Ha ezt a nótát hallotta,
 679 12|                Bandinak a veszte. Ha ezt a nótát hallotta, akkor nem
 680 12|              tízszer egymás után kellett a fülébe muzsikálnia:~Így
 681 12|                  volt az jó.~Mindig csak a más babája, az volt jó.~
 682 12|                 az volt jó.~Ekkor nyomta a cigány markába az elsõ százfrankost.
 683 12|                   régi elõírás szerint - a Vékony deszkakerítés következett,
 684 12|          deszkakerítés következett, majd a Búsuljon a ló.~Bandi mosolygott,
 685 12|             következett, majd a Búsuljon a ló.~Bandi mosolygott, sóhajtozott:~-
 686 12|          Csárdaajtó-nyitogató-ó-ó.~Bandi a második százfrankost röpítette
 687 12|           második százfrankost röpítette a cigány felé.~- Mit csinálsz? -
 688 12|                  álmos? - dadogta Bandi, a mellét veregetve. - Én nem
 689 12|                vagyok.~Esti, látva, hogy a mulatság elvadul, s az üres
 690 12|              állnak az asztalon, hívatta a tulajdonost. Bandi fizetett.
 691 12|                 frankot tett ki, úgyhogy a hiányzó harminc frankot
 692 12|              Kornélnak kellett fedeznie. A tulajdonos magyaros kedvességgel
 693 12|            minden pénteken halászlé van. A cigány a Rákóczi-indulót
 694 12|          pénteken halászlé van. A cigány a Rákóczi-indulót húzta.~Miután
 695 12|   Rákóczi-indulót húzta.~Miután megitták a szentjánost is, a társaság
 696 12|               megitták a szentjánost is, a társaság kiballagott az
 697 12|                 vele, röhögtek. Néhányan a Kecskebéká-t kornyikálták.
 698 12|             kornyikálták. Ricsaj támadt.~A rendõr, aki meghallotta
 699 12|                  rendõr, aki meghallotta a lármát, udvariasan fölszólította
 700 12|             beszélni. Azért se kelt föl. A földrõl kiabált a rendõrre:~-
 701 12|              kelt föl. A földrõl kiabált a rendõrre:~- Engem ne bántson
 702 12|            meghal. Úgy sincs másom: csak a becsületem.~A rendõr vidám
 703 12|                másom: csak a becsületem.~A rendõr vidám párizsi fiú
 704 12|                  vidám párizsi fiú volt, a Gargantuák és Pantagruelek
 705 12|         Pantagruelek ivadékából, értette a helyzetet, mosolyogva segédkezett
 706 12|                   mosolyogva segédkezett a fiúknak, hogy talpra állítsák
 707 12|             Fölnyalábolták, s hazavitték a Rue Monge-ba, Esti lakására.~
 708 12|                  fölöltözve, sápadtan ül a díványa szélén. Üres zsebeit
 709 12|            gyászosan fogta föl az ügyet. A vállát vonogatva mondogatta:~-
 710 12|               azt tanácsolta, hogy írjon a nagybátyjának, aztán elõadásra
 711 12|                  utcára, melyet elöntött a harsány, májusi verõfény,
 712 12|               májusi verõfény, hallgatta a villamosok zúgását, a vándorárusok
 713 12|          hallgatta a villamosok zúgását, a vándorárusok kiabálását,
 714 12|           vándorárusok kiabálását, ennek a titáni városnak régi, évszázados
 715 12|                   maga se tudta, miért - a szoba közepére rohant, leborult
 716 12|                fiatalasszony áll elõtte, a tálcán egy findzsa csokoládéval
 717 12|         vajaskiflivel. Esti háziasszonya a reggelijét hozta be neki.~
 718 12|                 akinek arcáról potyogtak a könnyek. Zavartan, kedvesen,
 719 12|               nem szólt semmit. Elõvette a nyelvkönyvet, lapozgatott
 720 12|             valamit válaszoljon.~De azon a lapon nyitotta föl, ahol
 721 12|                 lapon nyitotta föl, ahol a hercegek és hercegnõk a
 722 12|                  a hercegek és hercegnõk a whist-rõl, écarté-rõl s
 723 12|                  whist-rõl, écarté-rõl s a manille-rõl társalognak
 724 12|           szellemesen. Hiába kereste azt a párbeszédet, melyet duhaj
 725 12|                minden pénzüket elverték. A könyvet dühösen a földhöz
 726 12|              elverték. A könyvet dühösen a földhöz vágta.~Megbiccentette
 727 12|                  Megbiccentette fejét, s a csokoládét, a vajaskiflit
 728 12|    Megbiccentette fejét, s a csokoládét, a vajaskiflit megköszönve -
 729 13|               jutottunk. Én, mióta élek, a véletlent bámulom. Nem hiszek
 730 13|            véletlent bámulom. Nem hiszek a végzetben. Ellenkezõje vagyok
 731 13|            végzetben. Ellenkezõje vagyok a fatalistának. Véletlen,
 732 13|             véletlen, hogy meghalunk. Ha a létezés maga rejtély, s
 733 13|                  létezés maga rejtély, s a föld a titkok színpada -
 734 13|           létezés maga rejtély, s a föld a titkok színpada - az ég
 735 13|                  kék zsinórpadlásával és a csillagok lámpásával -,
 736 13|            csillagok lámpásával -, akkor a véletlen a drámai csattanója
 737 13|           lámpásával -, akkor a véletlen a drámai csattanója annak
 738 13|              játszunk. Újabban próbálják a véletlent elemezni. Kimutatják
 739 13|           véletlent elemezni. Kimutatják a legközelebbi okokat, melyek
 740 13|        Õsvéletlennek. Inkább bámulom hát a véletlent a maga szövevényességében.
 741 13|                  bámulom hát a véletlent a maga szövevényességében.
 742 13|                 még mindig szívjátok ezt a dohányfüstöt. Jó lélek volt.
 743 13|                 csorgott le szakálláról. A szegénység alázatossá tette.
 744 13|             csecsemõé. Azt mondták, hogy a kevés táplálék, melyet néhanapján
 745 13|               vett, már nem juthatott el a végtagokba, csak följebb.
 746 13|                úgy lötyögtek lábán, mint a csónakok. Hét gyermeket
 747 13|                 vallott be, nyilvánosan. A többit tagadta, szemérembõl.
 748 13|                 újabb nemzedék elé, mint a becsületesség, a kötelességteljesítés
 749 13|               elé, mint a becsületesség, a kötelességteljesítés és
 750 13|                  kötelességteljesítés és a szorgalom követendõ példáját.~
 751 13|      törvénytelen kisfiát, hogy legalább a nevét hagyja neki. Mást
 752 13|              kellett. Délután felnéztünk a körbe. Boldizsár bácsi a
 753 13|                 a körbe. Boldizsár bácsi a kártyaszobában ült egy asztalnál,
 754 13|                  hozzá:~- Te, nem lennél a tanúm?~- Én?~- Te hát.~-
 755 13|            vagyok én. Formaság az egész. A törvény csak azt köti ki,
 756 13|           törvény csak azt köti ki, hogy a tanú nagykorú legyen és
 757 13|                  miért jegyeztem meg ezt a jelentéktelen párbeszédet,
 758 13|                 Nem is érthetitek. Abban a társaságban sem értette
 759 13|                 fiatalkorában elköltötte a rábízott pénzt - egy különben
 760 13|              igen kis összeget -, fõnöke a hiány azonnali megtérítését
 761 13|              gondja -, följelentette õt. A törvényszék - az enyhítõ
 762 13|           visszaszerzi becsületét, s még a törvény szerint is ártatlan.
 763 13|           bizonyára fölmentette volna õt a legszigorúbb bíró is.~Õ
 764 13|          édeskésen udvarias volt. Mindig a fal mellett haladt, tétován
 765 13|                  halkan beszélt. Kerülte a legkisebb súrlódást is.
 766 13|             Vegyétek számba, hogy hajdan a börtön nem azt jelentette,
 767 13|          néhányan, akik ezért vagy azért a meggyõzõdésükért be voltak
 768 13|              akkoriban börtönben ült, az a „társadalom salakja” maradt
 769 13|          megragadta az ajándékot, melyet a tündér véletlen nyújtott
 770 13|               még egyszer megjelenhessen a törvény elõtt, és ott tanúskodhassék,
 771 13|             ugyan nem kap írást, de maga a tudat is kárpótlás, elégtétel
 772 13|                  osztást, pedig élt-halt a kártyáért, hozzánk sietett,
 773 13|          izgalmát palástolva érdeklõdött a tanúzás körülményei és jogi
 774 13|             fölpezsdült, hogy csillogott a szeme. Azután látnotok kellett
 775 13|                 amint elsõnek jelent meg a kávéházban, megmosdva, kefélt
 776 13|                  amint minden öt percben a zsebóráját nézegette, hogy
 777 13|                nem késünk-e el, s közben a vékony, átlátszó, öreg füle
 778 13|             látnotok kellett volna magát a nagy jelenetet, azt, hogy
 779 13|    szakértelemmel, amint eddig még senki a földgolyón, hogy hajolt
 780 13|             ügyvédek elõtt, hogy rebegte a neve fölolvasásakor: „jelen”,
 781 13|               ott nyomban sírva fakadtam a meghatottságtól, mint egy
 782 13|                késõbb, mikor kiszédültem a terembõl, sivalkodtam nevettemben,
 783 13|             lehetett az öreggel fogatni. A tanúzás sikerült. Errõl
 784 13|               megfiatalodott, s esküszöm a lelkem üdvösségére, hogy
 785 13|              járt, hangosan beszélt. Még a pincérekkel is veszekedett.
 786 13|                  is veszekedett. Megjött a hangja és az önérzete. Folyton
 787 13|                 Folyton azt érezte, hogy a „feddhetetlen elõéletû polgár”.
 788 13|             Reggelente, mihelyt fölkelt, a tükörbe tekintett, s látva
 789 14|                 Olvastunk, sõt írtunk is a padokon, a sírhantokon,
 790 14|                 sõt írtunk is a padokon, a sírhantokon, a hosszú fûben
 791 14|                  padokon, a sírhantokon, a hosszú fûben heverve, mindaddig,
 792 14|                  heverve, mindaddig, míg a csõsz ki nem tessékelt bennünket.~
 793 14|            tessékelt bennünket.~Ismertük a halottak hallgatag városát.
 794 14|              halottak hallgatag városát. A fejfákat és a sírköveket
 795 14|         hallgatag városát. A fejfákat és a sírköveket is, melyekrõl
 796 14|         silabizáltunk le.~Egyszer, mikor a sírok utcáiban bolyongtunk,
 797 14|                 tíz-tizenöt nevet, felül a családi címerrel.~A vasrácshoz
 798 14|                felül a családi címerrel.~A vasrácshoz támasztva fakeresztet
 799 14|             fakeresztet találtunk, ezzel a fölírással: Margitka, élt
 800 14|                ezelõtt halt meg, szintén a családhoz tartozott, de -
 801 14|                   nevét már nem vésették a gránitoszlopra, s az árva
 802 14|                 mintegy kirekesztve állt a sírontúli családi boldogságból.
 803 14|           családi boldogságból. Ezt mind a ketten méltánytalannak tartottuk.
 804 14|                   mint az aggastyán vagy a matróna.~Alighogy eltávoztunk
 805 14|            matróna.~Alighogy eltávoztunk a temetõbõl, Esti egy kávéházban
 806 14|           temetõbõl, Esti egy kávéházban a cím- és lakjegyzékbõl s
 807 14|                  cím- és lakjegyzékbõl s a telefonkönyvbõl megállapította,
 808 14|     telefonkönyvbõl megállapította, hogy a családnak ma is él egy hozzátartozója,
 809 14|               Tintát, papírt kért, s ezt a levelet intézte hozzá:~Nagyra
 810 14|               haladéktalanul vésesse föl a család sírkövére. Ismeretlen
 811 14|               céljuk volt.~Egy hét múlva a rokonnak nyílt levelezõlapot
 812 14|                 színezte ki rózsaszínre, a felhõt világoskékre. Alája
 813 14|                 telefonon szólította föl a nagyiparost. Vékony cérnahangon,
 814 14|        Természetesen erre az izenetére s a leveleire egyáltalán nem
 815 14|                  rég meg is feledkeztünk a gyászos-bolond tréfáról.
 816 14|                  késõ õszi napon azonban a temetõben kószálva döbbenten
 817 14|           kószálva döbbenten álltunk meg a családi kripta elõtt.~Fehér
 818 14|            Margitkát végre bepártfogolta a családi közösségbe -, mégiscsak
 819 14|         közösségbe -, mégiscsak hatalmas a gondolat. Ez pedig nem is
 820 15|                    tûnõdött Esti Kornél. A kísérleti lélektan azt javallja,
 821 15|                 nátha stb. Minthogy ezek a betegségek a leggyakoribbak,
 822 15|               Minthogy ezek a betegségek a leggyakoribbak, nyilvánvaló,
 823 15|      leggyakoribbak, nyilvánvaló, hogy - a valószínûségi számítás alapján -
 824 15|               Azóta elkoptak. Tudniillik a fejfájások és náthák nemcsak
 825 15|             fejfájások és náthák nemcsak a valóságban gyakoriak, hanem
 826 15|             gyakoriak, hanem azok lettek a hazugságok tárában is.~Több
 827 15|            mentem el valahová, mert fájt a fejem és náthás voltam.
 828 15|                 voltam. De ilyenkor erre a kifogásra támaszkodni durvább,
 829 15|             rátok.” Ennélfogva én nem is a valóságot hazudtam, hanem
 830 15|             tudok állni, borogatnom kell a sebet, vagy megharapott
 831 15|         megharapott egy kóbor macska, és a Pasteur-intézetbe rohantam,
 832 15|             Azért, mert valószínûtlenek. A hazugságok valószínûségre
 833 15|                hazudnak nekik, mert ezek a hazugságok olyan átlátszóak,
 834 15|        hazugságok olyan átlátszóak, mint a hazugságok általában, a
 835 15|                  a hazugságok általában, a legbárgyúbb hazugságok,
 836 15|              másodpercben talán felötlik a hallgatókban a gyanú, hogy
 837 15|                  felötlik a hallgatókban a gyanú, hogy bolonddá akarják
 838 15|                 akarják tartani õket, de a második másodpercben már
 839 15|                 ûztek tréfát velük. Maga a kalandos történet is elszórakoztatja
 840 15|                fiatal, alig egyéves -, s a kutyát azonnal bevitte az
 841 15|              életmentõ kísérlet ellenére a mûtõasztalon pusztult el,
 842 15|       mûtõasztalon pusztult el, akkor ez a hazugság az élmény és valóság
 843 15|            valóság fényében ragyog. Csak a valószínûtlen igazán valószínû,
 844 15|     valószínûtlen igazán valószínû, csak a hihetetlen igazán hihetõ.~
 845 15|                 embertelenebb volt, mint a leggonoszabb hazugság. Egyhamar
 846 15|                ismerõsömmel, aki - amint a jelenlevõk valamennyien
 847 15|                  meg: ezt adta elõ nekem a poraiból föltámadt barát
 848 15|                alatt, s ezt adtam elõ én a jelenlevõknek, oly részletességgel
 849 15|                  Attól, hogy utánajárnak a dolognak, nem kellett tartanom.
 850 15|                 csakugyan meghalt. Ezért a gyilkosságért semmiféle
 851 15|      képzeletében.~Külön kellene szólnom a nõkrõl is. Õk nem hazudnak -
 852 15|                  egy nõnek találkája van a Margitszigeten, nem azt
 853 15|                  kötött, hanem azt, hogy a Margit rakparton sétált.
 854 15|               rakparton sétált. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy a
 855 15|                  a magyarázata? Az, hogy a Margit rakpart közel van
 856 15|                 Margit rakpart közel van a Margitszigethez és a valósághoz,
 857 15|                 van a Margitszigethez és a valósághoz, maga a séta
 858 15|    Margitszigethez és a valósághoz, maga a séta is közel van a valósághoz,
 859 15|                 maga a séta is közel van a valósághoz, azzal a hozzátevéssel,
 860 15|                  van a valósághoz, azzal a hozzátevéssel, melyet a
 861 15|                  a hozzátevéssel, melyet a szóló természetesen elhallgat,
 862 15|                   Épp ezért veszedelmes. A valóság egy csonka földdarabján
 863 15|               sokszor úgy tudom bámulni, a lenge könnyedségük, arányosságuk,
 864 15|                  költeményt. Tökéletesek a maguk nemében. Nekünk eredeti
 865 15|                 vissza. Mi lehetünk ezen a téren többé-kevésbé tehetséges
 866 15|          mûkedvelõk és tudósok is. De õk a mesterek, a mûvészek, a
 867 15|            tudósok is. De õk a mesterek, a mûvészek, a költõk.~1932~ ~
 868 15|                  a mesterek, a mûvészek, a költõk.~1932~ ~
 869 16|           tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és
 870 16|              Igaz, ma is megjelennek, ha a boldogságról képzelõdünk,
 871 16|               mindig csecsemõk maradunk. A mese ez, az örök és légüres
 872 16|              örök és légüres mese. Ennek a kastélynak, akár a mesebeli
 873 16|                 Ennek a kastélynak, akár a mesebeli kastélynak, nincs
 874 16|              átírási költsége, adólapja. A nõ, akit magunk elé festünk,
 875 16|               vele semmiféle viszonyban. A gyermekek, akiket álmodunk,
 876 16|                haza rossz bizonyítványt. A dicsõségrõl pedig nem merjük
 877 16|               merjük megállapítani, hogy a valóságban nagyobbrészt
 878 16|                  valóságban nagyobbrészt a kiadókkal való tárgyalásokból
 879 16|          ebédelni se tudunk.~Szóval ezek a képek tartalmatlanok, és
 880 16|              volt mögöttem. Hánykolódtam a párnákon. Egyszerre a hátam
 881 16|       Hánykolódtam a párnákon. Egyszerre a hátam közepén nyilallást
 882 16|                éreztem. Megmértem magam. A hõmérõ lázat mutatott. Sok
 883 16|                 Lucskos, sötét õsz volt. A vonat ázott, síró kocsijaival
 884 16|             Magányos szakaszomból néztem a füstölgõ mezõket. A levegõ
 885 16|               néztem a füstölgõ mezõket. A levegõ fekete volt, az országutak
 886 16|              parasztfiúcska végigszaladt a kocsik mellett kannájával
 887 16|            kocsik mellett kannájával meg a poharával, s a szakadó esõben
 888 16|            kannájával meg a poharával, s a szakadó esõben ezt kiáltotta: „
 889 16|              Köszönés helyett sóhajtott. A lidércnyomás a határon túl
 890 16|                sóhajtott. A lidércnyomás a határon túl is folytatódott.
 891 16|               mellett, s szoknyáit fújta a szél. Németországban kisdiákok
 892 16|             tetszett, az osztrák ifjonc, a macska, a sovány asszony
 893 16|                osztrák ifjonc, a macska, a sovány asszony a szélben,
 894 16|                 macska, a sovány asszony a szélben, a német iskolásfiúk
 895 16|                sovány asszony a szélben, a német iskolásfiúk is, elsõsorban
 896 16|                  Önvád marcangolt. Éjjel a hosszú hálókocsiban csak
 897 16|             álmomban borotvával vágja át a torkom. Mindenesetre dupla
 898 16|               Órákig félébren hallgattam a vonat zakatolását, aztán
 899 16|               riadtam föl. Tapogatództam a sötétben. Nem tudtam, hová
 900 16|                 Torkom, orrom kiszáradt. A fûtõtestek afrikai hõséget
 901 16|            magamra kaptam. Kitámolyogtam a folyosóra.~Ebben a pillanatban
 902 16|         Kitámolyogtam a folyosóra.~Ebben a pillanatban kezdõdött az
 903 16|                 pillanatban kezdõdött az a boldogság, melyrõl beszéltem,
 904 16|         boldogság, melyrõl beszéltem, az a boldogságom, melynél eddig
 905 16|                volt teljesebb és különb. A vonat vadregényes, fenyves
 906 16|                  közé kanyarodott. Esett a hó. Képzeld, esett a hó,
 907 16|               Esett a hó. Képzeld, esett a hó, ily kora õsszel, mint
 908 16|             ajándék az égbõl, s kisütött a nap. Csillogó reggel volt.
 909 16|               német ipari város tûnt föl a völgyben. Vettem a bõröndömet,
 910 16|              tûnt föl a völgyben. Vettem a bõröndömet, kiszálltam.
 911 16|                  kiszálltam. Behajtattam a városba. Kacagó gyermekek
 912 16|                 hógolyókkal dobálództak. A háztetõk fehérek voltak.
 913 16|                  ismeretlen hangon, mint a karácsonyi angyalok. Öröm
 914 16|                angyalok. Öröm dobogtatta a szívem. A legjobb fogadóban
 915 16|                Öröm dobogtatta a szívem. A legjobb fogadóban szálltam
 916 16|              Odaálltam az ablakhoz, mely a fõtérre nézett, és nem tudom
 917 16|               meddig, szájtátva bámultam a vidám, gyermekkori hóesést.
 918 16|              sohasem örültem annak, hogy a földön vagyok és élek. Az
 919 16|                 újra értelme lett. Lenn, a langyos kis étteremben reggeliztem.
 920 16|                  étteremben reggeliztem. A villanyok, melyeken színes
 921 16|              szórtak patyolat terítõmre. A falon egy családi ingaóra
 922 16|                 és fölszabadult okokkal, a tudattalan és tudatelõttes
 923 16|                  akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig
 924 16|               éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül
 925 16|                 Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.~1932~ ~
 926 17|              hogy átadhattam volna magam a láz izgató önkívületének,
 927 17|                   hogy élvezhettem volna a láz gyöngyözõ pezsgõmámorát.
 928 17|             Unatkoztam.~Ágyamba hozattam a telefont, mint mások a kedves
 929 17|          hozattam a telefont, mint mások a kedves cicájukat, s ezzel
 930 17|                Budapest után következett a környék és vidék, aztán
 931 17|                  környék és vidék, aztán a külföld.~Esti Kornélt hosszas
 932 17|                 történetet is mesélt. Ez a beteg és az orvos közötti
 933 17|                  elmondta, szóról szóra. A drót másik végén tehát egy
 934 17|                No, mi bajunk? - vallatja a beteget, aki különben a
 935 17|                  a beteget, aki különben a nagybátyám és kövér öregúr. -
 936 17|        nagybátyám és kövér öregúr. - Fáj a torkocskánk, a hasacskánk?~
 937 17|             öregúr. - Fáj a torkocskánk, a hasacskánk?~A beteg sápadtan,
 938 17|               torkocskánk, a hasacskánk?~A beteg sápadtan, tûzpiros
 939 17|                tûzpiros füllel gyötrõdik a tollpárnák poklában. Nem
 940 17|             orvos felé.~„Miért sértegeti a torkom, a hasam? - gondolja
 941 17|                Miért sértegeti a torkom, a hasam? - gondolja magában. -
 942 17|                 Pimaszság.”~Ezt gondolja a beteg, de csak hallgat.~
 943 17|              orvos nyel egyet. Végigméri a beteget, azzal a fölénnyel,
 944 17|               Végigméri a beteget, azzal a fölénnyel, amellyel az egészségesek
 945 17|                  egészségesek tekintenek a betegekre.~„Nyavalyás -
 946 17|                keresztbe rakja lábait.~- A lép - állapítja meg.~A beteg
 947 17|                   A lép - állapítja meg.~A beteg tiltakozik. Nem akar
 948 17|                  Nem akar lépre menni.~- A máj - kiált.~Az orvos, aki
 949 17|               máj - kiált.~Az orvos, aki a beteg máját jónak tartja,
 950 17|                jónak tartja, s épp ezért a beteg e megjegyzését rosszmájúnak,
 951 17|             magasságból:~- Honnan tudja?~A beteg szenvedése mélyérõl
 952 17|             Mondja kérem, maga az orvos?~A beteg sötét mosollyal:~-
 953 17|          mosollyal:~- Mondja kérem, maga a beteg?~Farkasszemet néznek.
 954 17|          Farkasszemet néznek. Szikráznak a gyûlölettõl. Érzem, hogy
 955 17|              lépnem, meg kell szüntetnem a meddõ, hatásköri villongást.~
 956 17|               mindkettõjüknek igaza van.~A beteg a beteg, az orvos
 957 17|       mindkettõjüknek igaza van.~A beteg a beteg, az orvos az orvos.
 958 17|                 orvos. Ez világos. De ez a beteg, mint minden ember,
 959 17|              minden ember, kissé hiú is. A hiúságtól beteg.~Mit tegyek?~
 960 17|                 Az orvosnak kezelni kell a beteget, hogy a beteg meggyógyuljon.
 961 17|             kezelni kell a beteget, hogy a beteg meggyógyuljon. Ennélfogva
 962 17|       meggyógyuljon, és aztán kezelhesse a beteget, hogy a beteg is
 963 17|               kezelhesse a beteget, hogy a beteg is meggyógyuljon.
 964 17|           életemben. Ennek rögtön megvan a foganatja. Kibékül velem
 965 17|               foganatja. Kibékül velem s a beteggel. Gyógyszert ír,
 966 17|             mindent kicsinyít. Talán még a halált is így hívja: „halálka”.~
 967 17|            Naponta eljár hozzánk. Kezeli a beteget. Én pedig õt. Mihelyt
 968 17|                 Micsoda? - villan föl.~- A köptetõ, melyet rendelni
 969 17|                boldogan, sugárzó arccal. A világért se hagyna el. Csak
 970 17|           állapota, s fölépülhet-e abból a szörnyû nyavalyából, melyet
 971 17|                itt vagy ott nyilall belé a fölfuvalkodottság, bókok
 972 17|               bókok kenõcsével kenegetem a fájó pontot, gyöngéden és
 973 17|             magához tér. Akkor beengedem a beteghez. Elõbb mindig lelket
 974 17|             lankadó önbizalmának háláját a betegnek rója le. Ha hosszan
 975 17|                rövidesen kijelenti, hogy a beteg érverése is rendes.
 976 17|            mögötte az udvariasságban. Ha a beteg nyelvét - mint szakértõ -
 977 17|               Közös fáradozásunk folytán a beteg egy hét múlva meggyógyul.~
 978 17|            utókezelésre.~Idáig hallottam a történetet. Ekkor az elbeszélõ
 979 17|               inogni kezdett, s lezuhant a mérföldek szakadékába: az
 980 17|            tárcsáztam. Esti is, ott túl, a földgolyó másik partján.~-
 981 17|                Esti. - Súlyos eset volt. A hiúság már annyira elterjedt
 982 17|             embert, hogy eltüntessem ezt a rákos daganatot. Lassanként
 983 17|                 futkosni. Jaj volt annak a betegének, aki nem adta
 984 17|              betegének, aki nem adta meg a címét. Egy operált kisleányt,
 985 17|                  szólította, fölpofozott a kórházi ágyon, s egy öregasszonyt,
 986 17|                   aki már eszméletlenül, a halál tusájában, csak „nagyságos
 987 17|                   Legújabb regényének ez a címe: Piros szerelmek hajnalán.
 988 18|                 az izzó és sötét költõt, a lelke messzeségébõl. - Õ
 989 18|                  költõ között, beleértve a XIX. század franciáit, Murger
 990 18|             franciáit, Murger bohémjeit, a Grub Street-i angolokat,
 991 18|            Gissing rongyosait, sõt talán a fokföldi és eszkimó költõket
 992 18|                  és eszkimó költõket is. A pénzzavar lovagja õ, az
 993 18|            lovagja õ, az éhezés hercege, a kétségbeesés királya. Bárhol
 994 18|             kétségbeesés királya. Bárhol a földgolyón megválaszthatnák
 995 18|                menedékhelyek védnökének, a nincstelenek, a szenvedõk
 996 18|              védnökének, a nincstelenek, a szenvedõk korelnökének.~
 997 18|                korelnökének.~Nincs ehhez a nyomorhoz fogható semmi.
 998 18|             szakszerûséggel beszélhetek.~A kevesek közé tartozom, akik
 999 18|                   akik annak idején, még a kezdet legkezdetén láttam
1000 18|                  mindjárt az eredeténél, a forrásnál, amikor merõben