Fejezet

1001 18|        jóindulatúnak látszott, amikor ez a nyomor még kicsiny volt,
1002 18|                 az õ nyomora olyan, mint a megduzzadt, hatalmas folyam,
1003 18|           forgókkal és örvényekkel, lenn a mélyében megannyi ronccsal,
1004 18|              mélyében megannyi ronccsal, a boldogsága hajójával is,
1005 18|           elsüllyedt, és ott lenn pihen, a remény összetört horgonyával
1006 18|               egyik vadvirágos partjáról a másikra ugráltunk, játékosan
1007 18|               ezzel, mint aki Sulinánál, a tengerbe szakadó Duna deltájánál
1008 18|            deltájánál elhenceg, hogy ezt a roppant vizet a Fekete-erdõnél
1009 18|                 hogy ezt a roppant vizet a Fekete-erdõnél még két tenyerével
1010 18|         kezdõdött? Igen, egyszer délután a kávéházban belenyúlt a zsebébe,
1011 18|           délután a kávéházban belenyúlt a zsebébe, és emlékszem -
1012 18|                  lehet pénze. De õ, mint a gyermekek, nem mindjárt
1013 18|                 nem mindjárt fedezte föl a kapcsolatot ok és okozat
1014 18|                  miatt nem szolgálták ki a pincérek, vagy letessékelték
1015 18|             pincérek, vagy letessékelték a villamosról, vagy nem adtak
1016 18|            Egyelõre minden szégyen, mely a szegénységgel jár, parázs
1017 18|    lakásadónõkkel, akik elsején legalább a múlt havi bér egy részét
1018 18|                   Mosdótálamba befagyott a víz. Cipõtalpam a Független
1019 18|              befagyott a víz. Cipõtalpam a Független Magyarország tegnapi
1020 18|                kötöttem rá nyakkendõnek. A népszállóban se tudok fizetni,
1021 18|              fizetni, onnan is kidobtak, a lépcsõházban alszom és a
1022 18|                 a lépcsõházban alszom és a lábtörlõvel takaródzom.
1023 18|                 könnyeztünk. Hiszen ezek a dolgok akkor még nekünk
1024 18|          mindenkit elvett, aki erre csak a legtávolabbi célzást tette
1025 18|            Valószínûleg ezért terjedt el a pesti nõk között az a nem
1026 18|                 el a pesti nõk között az a nem egészen alaptalan vélemény,
1027 18|                 alaptalan vélemény, hogy a költõk a született férjek,
1028 18|                  vélemény, hogy a költõk a született férjek, s olyan
1029 18|                könnyelmû alakokkal, mint a sertés-nagykereskedõk és
1030 18|                 sertés-nagykereskedõk és a bankárok, nem is érdemes
1031 18|              sohase tudtam, hogy kicsoda a felesége. Átlag minden negyedévben
1032 18|                  hosszabb-rövidebb ideig a másik házasságából származó
1033 18|                 tudott tájékozódni ebben a tartalmas, de fölöttébb
1034 18|                is naponta futott hozzánk a különféle vészhírekkel.
1035 18|                  különféle vészhírekkel. A gyermekeinek nincs ruhájuk
1036 18|              nincs ruhájuk és bölcsõjük. A gyermekeinek nincs cipõjük
1037 18|           cipõjük és koporsójuk. Ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek
1038 18|                nem lepõdtünk meg semmin. A szörnyûségeket megszoktuk.
1039 18|           ócsárolta-átkozta azokat, akik a nekik járó összeget követelve
1040 18|                  járó összeget követelve a sors elõretolt bábjaiként
1041 18|               lettek halálos ítéletének, a évek során bizonyos bölcsességre
1042 18|                inkább arra figyelt, hogy a tényeket pontosan, a legnagyobb
1043 18|                hogy a tényeket pontosan, a legnagyobb részletességgel
1044 18|                néhány percünk. Bementünk a kávéház külön termébe. Az
1045 18|                  belül pénzt teremt elõ, a holmiját egy fillér haszon
1046 18|            éppily szelíden közölte, hogy a háztulajdonos, aki szintén „
1047 18|          maradhatnának, amíg fölgyógyul, a háztulajdonos kétszer gyorsan
1048 18|             kétszer gyorsan arcul ütötte a magával tehetetlen nyolcvanhárom
1049 18|                  ágyból is kiráncigálta, a lépcsõrõl is lerugdosta,
1050 18|                szenvedett. Nyomorának ez a szakasza, mely negyvenkét
1051 18|          negyvenkét éves koráig tartott, a szélesen hömpölygõ epika
1052 18|             elbeszélõ korszaka.~Most van a harmadik korszaka. Már senkinek
1053 18|                 elégedettnek látszik. Ül a kávéházban, egy pohár víz
1054 18|              Egyszerre megtörli homlokát a zsebkendõjével. Közben valami
1055 18|                kemény, fekete tárgy hull a földre, koppanva. Azt hisszük,
1056 18|                csak egy darab kenyér, az a száraz, penészes, savanyú
1057 18|                 Legyint, és másra tereli a szót. Halljuk, hogy most
1058 18|                   faggyúgyertya mellett, a szenesládáján, s így értesülünk,
1059 18|               levõ mûlábat hoz ajándékul a legidõsebb lányának, aki
1060 18|                   aki hónapokkal ezelõtt a villamos elé vetette magát
1061 18|               villamos elé vetette magát a nyomora miatt, ugyanaz a
1062 18|                 a nyomora miatt, ugyanaz a jótevõje ez, aki édesatyját
1063 18|        édesatyját ingyenesen helyezte el a tébolydában, mert az beleõrült
1064 18|           tébolydában, mert az beleõrült a nélkülözésbe. Sápadtan pillantunk
1065 18|               Sápadtan pillantunk rá, és a szédület környékez bennünket.
1066 18|                  Késõ éjszaka tudniillik a holt Duna-ágon úszik haza
1067 18|                 budai lakásába, mert már a mellékutcákon se mer bujkálni,
1068 18|              arcukat. Ez az õ nyomorának a drámai korszaka.~Mit teszünk?
1069 18|       esztelenség is. Hajdan könnyeztünk a kis nyomorán, késõbb is
1070 18|              mértéktelen. Egy ponton túl a szenvedés is nevetségessé
1071 18|                valószínûtlen lehet, mint a happy end. Ha a szomorújáték
1072 18|              lehet, mint a happy end. Ha a szomorújáték hõse az ötödik
1073 18|                 meg, zokogunk, de ha már a hírnök, az elsõ és második
1074 18|               második szolga, az ügyelõ, a súgó, a díszletezõ és tûzoltó
1075 18|               szolga, az ügyelõ, a súgó, a díszletezõ és tûzoltó is
1076 18|                se találnak több hitelre.~A Goncourt testvérek a naplójukban
1077 18|            hitelre.~A Goncourt testvérek a naplójukban egy nõrõl írnak,
1078 18|         naplójukban egy nõrõl írnak, aki a társaskocsiban rég nem látott
1079 18|             vízbe fulladt, ura megégett, a lángok martaléka lett, csak
1080 18|       Egyiptomban élt, s múltkor, amikor a Nílusban fürdött, mint annyiszor,
1081 18|             krokodilus úszott feléje. De a nõ csak idáig juthatott
1082 18|                  már nem bírták megvárni a végét, azt, hogy a krokodilus
1083 18|              megvárni a végét, azt, hogy a krokodilus majd kitátja
1084 18|                szörnyû száját és bekapja a gyermeket, s bár õk is tudták,
1085 19|              fiatalságomból hozom, abból a korból, melyet ma már némi
1086 19|                 Akkor rakódnak lelkünkbe a kincsek, mély rétegekben.
1087 19|                 Nekem az élet mindörökre a gyermekségem s a fiatalságom
1088 19|              mindörökre a gyermekségem s a fiatalságom egy része, amikor
1089 19|               amikor vidéken tanultam, s a csodálatos, tündöklõ pesti
1090 19|                csavarogtam, melyekre még a béke vetette viharos fényét.
1091 19|                  már elmúlt harmincéves. A tavasz vagy a tél lassanként
1092 19|               harmincéves. A tavasz vagy a tél lassanként naptári adattá
1093 19|               kialakult bennünk, s ehhez a következõ évek alig tudnak
1094 19|            felhõkarcoló égését. Számomra a tûzvész annak az alföldi
1095 19|                  égését, bizonyára ebbõl a jelentéktelen élményembõl
1096 19|               talán tartalmasabbak, mint a régiek, de azért a régiek
1097 19|                  mint a régiek, de azért a régiek maradnak az igaziak.
1098 19|        jelképezik nekem az embert, amint a régi tárgyak jelképezik
1099 19|                 tárgyak jelképezik nekem a világot.~Azt is mondják,
1100 19|                is mondják, hogy nem élek a jelenben, hogy elfordulok
1101 19|                  szamárság, én is éppúgy a jelenben élek, s a jelenben
1102 19|                éppúgy a jelenben élek, s a jelenben halok majd meg,
1103 19|                 mindenki. De mit tehetek a lélek örök törvénye ellen,
1104 19|              lezárul? Nem én fordulok el a jelentõl. A jelen fordul
1105 19|                  fordulok el a jelentõl. A jelen fordul el tõlem. Meresztgethetem
1106 19|                tõlem. Meresztgethetem rá a szemem, nem látok benne
1107 19|          élményeket nem lehet hajszolni. A buzgalom semmit sem ér.
1108 19|                  buzgalom semmit sem ér. A fény nem kívülrõl jön, hanem
1109 19|             foglalkoztat. Igaz ugyan, ha a végükre járnék, legtöbbször
1110 19|                 múltkor szerencsém volt. A Sziriusz kávéházban olyasmit
1111 19|             Szinte tegnap történt, most, a legjelenebb jelenben, fiatal
1112 19|                   Tessék? Kifogásoljátok a nevét? Keresettnek találjátok?
1113 19|                   Az élet valószínûtlen. A nevek is azok. Figyelmeztetlek
1114 19|                nem hiszi el nektek, mert a valószínûség valószínûtlenségét
1115 19|               inkább elhiszi, mert abban a valószínûtlenség valószínûségét
1116 19|              várakozott. Várt arra, hogy a nap feljöjjön, aztán arra
1117 19|         feljöjjön, aztán arra várt, hogy a nap lenyugodjék. De hogy
1118 19|               tudta volna megmagyarázni. A várakozástól voltaképp semmit
1119 19|              semmit se várt. Olykor várt a villamosokra és a társaskocsikra
1120 19|            Olykor várt a villamosokra és a társaskocsikra is. Beült
1121 19|                 társaskocsikra is. Beült a megállóhelyek üvegkalitkájába.
1122 19|                  felé. Végül rendszerint a Sziriusz zátonyán feneklett
1123 19|                  ahol barátai tanyáztak, a háború utáni nemzedék tagjai,
1124 19|                fizetnek hadisarcot azért a véres dáridóért, melyet
1125 19|          rendezett egy másik korosztály. A számlát - végzetes tévedésbõl -
1126 19|                nekik nyújtották át.~Ezek a fiatalemberek nem csalódottak.
1127 19|       puskatussal verik egymást agyon, s a betegekre rágyújtják a kórházat.
1128 19|                 s a betegekre rágyújtják a kórházat. Õnekik nem volt
1129 19|               érezték azt, amit mi, hogy a felnõttek okosabbak vagy
1130 19|                 vagy becsületesebbek. Õk a világtörténelmet, s a belõle
1131 19|                 Õk a világtörténelmet, s a belõle levonandó tanulságot
1132 19|              belõle levonandó tanulságot a hírlapok vastag címbetûibõl
1133 19|                  annyira egymástól, mint a miénk, meg az övék. Nekünk
1134 19|               húszéves korunkban irónnal a kezében kiszámította, hogy
1135 19|               kereshetünk ezen vagy azon a pályán, ha serényen dolgozunk,
1136 19|              könnyû volt elrugaszkodnunk a „rendes” élettõl. Õnekik
1137 19|               rendes” élettõl. Õnekik ez a rendes élet a kaland volt,
1138 19|                  Õnekik ez a rendes élet a kaland volt, mert köröttük
1139 19|                 csak rendetlenkedett. Mi a korunk sivár eseménytelenségében
1140 19|       eseménytelenségében fölnagyítottuk a kis eseményeket, hogy meg
1141 19|            semmisüljenek. Õk, szegények, a nagy eseményeket voltak
1142 19|               lekicsinyíteni, ugyanebbõl a célból. Mi folyton cigarettáztunk,
1143 19|             Jancsi is megpróbált mindent a világon. Dolgozott, tanult
1144 19|              szükség, és félreállt. Most a Sziriusz kávéházba jár.
1145 19|                 kortársaival, Hernáddal, a nagy tehetségû regényíróval,
1146 19|                 tudja kiadni. Ullmannal, a nagy tehetségû könyvbírálóval,
1147 19|              megbírálhassa, Baltazárral, a nagy tehetségû lapszerkesztõvel,
1148 19|           Bolváryval, Kerner Gézával meg a többiekkel.~Mit csinálnak
1149 19|                többiekkel.~Mit csinálnak a munka nélküli írók? Hát
1150 19|              nélküli írók? Hát azt, amit a többiek. A munka nélküli
1151 19|                 Hát azt, amit a többiek. A munka nélküli asztalosok
1152 19|                  házuk táján, kijavítják a sánta asztalokat, a bicegõ
1153 19|           kijavítják a sánta asztalokat, a bicegõ székeket, sõt talán
1154 19|      elõrelátásból kiszabják, elkészítik a maguk és családtagjaik koporsóját
1155 19|             családtagjaik koporsóját is. A munka nélküli bûvészek azon
1156 19|                 és pénzt teremtsenek elõ a semmibõl. A munka nélküli
1157 19|              teremtsenek elõ a semmibõl. A munka nélküli tanítók -
1158 19|       betûvetésre. Egy darabig még ki-ki a maga mesterségét folytatja.
1159 19|              maga mesterségét folytatja. A munka nélküli írók is. Kitartóságuk
1160 19|                 is. Kitartóságuk folytán a régi végsebességgel haladnak.
1161 19|                haladnak. Mozognak bennük a szavak, melyek egyébként
1162 19|               túlburjánoznak az érzésen, a gondolaton, s egy központi
1163 19|                   föllázadnak, követelik a maguk jogát. Ezek a szavak
1164 19|            követelik a maguk jogát. Ezek a szavak önálló életet kezdenek
1165 19|               életet kezdenek élni, akár a sokáig hevertetett szerszámok,
1166 19|                 melyek kétségbeesésükben a mester keze nélkül ide-oda
1167 19|                  s õrjöngve gyalulgatják a falat, a szõnyeget, a tükröt,
1168 19|           õrjöngve gyalulgatják a falat, a szõnyeget, a tükröt, amit
1169 19|       gyalulgatják a falat, a szõnyeget, a tükröt, amit érnek. Kísérteties
1170 19|           kevesebbet írt. Utóbb már csak a költeményeinek címét, vagy
1171 19|               vagy rímeit írta meg, mint a legszükségesebbeket, megmentve
1172 19|   legszükségesebbeket, megmentve belõlük a forma mozgatóerejét, a lényeget.
1173 19|           belõlük a forma mozgatóerejét, a lényeget. A többit elvetélte.
1174 19|               mozgatóerejét, a lényeget. A többit elvetélte. Így jött
1175 19|                elvetélte. Így jött létre a földrengésrõl szóló kifejezõ,
1176 19|                 nevezhetõ verse, melyben a földet tartó titánról csak
1177 19|                  tartó titánról csak ezt a megállapítást teszi:~Atlasz:~
1178 19|                 igazolni vagy mentegetni a következõképpen:~Ne ámulj
1179 19|              bizonyítják, hova juthatnak a legnagyobb istenáldotta
1180 19|            parlagon hevertek, ugaroltak, a végtelenségig. Mit tehettek?
1181 19|             játszottak. Játszottak velük a szavak, ennélfogva õk maguk
1182 19|                  minthogy az író munkája a velejében játék, „dolgoztak”.
1183 19|                  eszközeivel. Játszottak a magánhangzókkal és a mássalhangzókkal,
1184 19|          Játszottak a magánhangzókkal és a mássalhangzókkal, folyékonyan
1185 19|                  csupán e-vel, amikor is a katonaság egyszerûen fegyverekkel
1186 19|                   Játszottak barkochbát, a tökély elképzelhetetlen
1187 19|                 az elmemozdító tornát, s a fogalmak körét szûkítve,
1188 19|                 fogalmak körét szûkítve, a felelgetõ igenjeibõl és
1189 19|                  igenjeibõl és nemjeibõl a legrövidebb idõ alatt kitaláltak
1190 19|         Játszottak „keretes mondatokat”, a magyar szövegbe mûvészien
1191 19|                beleötvözve, belemunkálva a legképtelenebb idegen neveket.
1192 19|       Oxenstierna Axel nevét. Játszottak a tulajdonnevek kezdõbetûivel
1193 19|              széles körû mûveltségüknek, a facér írók világirodalmi
1194 19|        világirodalmi tájékozottságuknak, a facér nyelvészek évekig
1195 19|              fáradságos búvárkodásuknak, a facér gépészmérnökök, a
1196 19|                  a facér gépészmérnökök, a facér csecsemõorvosok természettudományos
1197 19|                fél óráig sorolgatták fel a különféle jeleseket, s már
1198 19|              kezdõdik, s ezzel megnyerte a játszmát, a díjat, mindnyájunk
1199 19|              ezzel megnyerte a játszmát, a díjat, mindnyájunk elismerését
1200 19|         Játszottak pedig fõképp magukkal a szavakkal, a nyelv e rejtélyes
1201 19|             fõképp magukkal a szavakkal, a nyelv e rejtélyes parányaival,
1202 19|                 e rejtélyes parányaival, a nyelv e fölbonthatatlannak
1203 19|                  õket görebjeikben, mint a középkori aranycsinálók,
1204 19|           diadalmasan fedezték fel, hogy a rõt rezeda visszafelé olvasva:
1205 19|               rezeda visszafelé olvasva: a dezertõr, vagy az ingovány
1206 19|            visszafelé olvasva: nyávogni, a kiválóbbak pedig közülük
1207 19|               tárgy nélkül, üresen, mint a malmok, melyek a levegõt,
1208 19|            üresen, mint a malmok, melyek a levegõt, a semmit õrlik.~
1209 19|                malmok, melyek a levegõt, a semmit õrlik.~Elég az hozzá,
1210 19|                 én is közöttük üldögélek a Sziriusz hosszú márványasztalánál,
1211 19|      márványasztalánál, s pocsolok ebben a lanyha semmiben. Bejön Jancsi.
1212 19|              tudjátok, mindig fakó, mint a deszka, a sok régibb és
1213 19|              mindig fakó, mint a deszka, a sok régibb és újabb koplalása
1214 19|          izgatott volna. Ezt észreveszik a többiek is. Valami rendkívüli
1215 19|                van. Kérdezgetik, hogy mi a baja?~Õ csak vonogatja a
1216 19|                 a baja?~Õ csak vonogatja a vállát.~Ugyan, mi baja lehet?
1217 19|                 baja lehet? Baj az, hogy a világra születtünk és élünk.
1218 19|               Így is, úgy is sok baj van a földön. Na, annyi baj legyen.~-
1219 19|            roppant férfias. Nem hasonlít a költõhöz. Ez is arra vall,
1220 19|              régóta nem hatnak itten. Se a tréfacsinálók nem mulatnak
1221 19|     tréfacsinálók nem mulatnak rajta, se a megtréfáltak.~Odasiet hozzája
1222 19|                 Odasiet hozzája Lalojka, a pincér. Udvariasan, bizalmasan
1223 19|                 bizalmasan hozzáhajol:~- A szokott nagyobb arányú cehhelés
1224 19|                 egymás után kiissza mind a kettõt. Ni, milyen szomjas.~
1225 19|           Odaveti:~- Találjátok ki.~- Ez a dolog ma történt?~- Igen.~-
1226 19|                  fekete fiatalember mind a két tenyerével betapasztja
1227 19|               két tenyerével betapasztja a fülét, s a Daily Mail keresztrejtvényére
1228 19|        tenyerével betapasztja a fülét, s a Daily Mail keresztrejtvényére
1229 19|       keresztrejtvényeket. Már nyolc éve a görög és a latin nyelv okleveles
1230 19|                 Már nyolc éve a görög és a latin nyelv okleveles tanára,
1231 19|                is hívták. Késõbb, amikor a lóversenyeken hajszolta
1232 19|                  lóversenyeken hajszolta a szerencsét, s minden lóra
1233 19|                  feltett egy-egy pengõt, a szép görög nevét Sokratesz-re
1234 19|                  vált, sem az egyik, sem a másik nevét nem használják,
1235 19|                Piszokratesz-nek nevezik, a háta mögött és szemben,
1236 19|              írók éppúgy, mint Lalojka s a többi pincér, amit õ egy
1237 19|                fölénnyel vesz tudomásul.~A keresztrejtvény kockáiba
1238 19|            piszkos szemüvegét, törölgeti a piszkos zsebkendõjével,
1239 19|           piszkos zsebkendõjével, amitõl a szemüveg még piszkosabb
1240 19|                  még piszkosabb lesz, de a zsebkendõ nem lesz tisztább.
1241 19|               észrevétlenül billennek át a valóságból a játékba, mint
1242 19|                billennek át a valóságból a játékba, mint amikor a repülõgép
1243 19|        valóságból a játékba, mint amikor a repülõgép felemelkedik a
1244 19|                 a repülõgép felemelkedik a földrõl, és fölötte lebeg,
1245 19|                arasszal.~Scholz mosolyog a mûkedvelõ kontár játékon.
1246 19|                 mester. Már tudja is, mi a föladat: kipuhatolni, mi
1247 19|                Csupa szánalomból átveszi a játszmát. Kérdéseit tudományos
1248 19|                elbiggyeszti száját, mert a föladatot „elvont fogalom”
1249 19|                mondja Scholz. - Te ebben a pillanatban nem tudod, hogy
1250 19|            tavaly farsangkor megfejtette a színvakságot és azt a lyukat
1251 19|        megfejtette a színvakságot és azt a lyukat is, melyet egy szög
1252 19|            lyukat is, melyet egy szög üt a falba, s arra gondol, hogy
1253 19|             létezõ hozzátartozóját, akit a költõ se tartott érdemesnek
1254 19|                   s éppígy kitalálta azt a pusztán föltételezett elmeorvost,
1255 19|                 szerint körülkínálja, de a társaság szokása szerint
1256 19|                  belõle egyet. Rágcsálja a zöld gumicukrot fekete fogaival.~-
1257 19|               biztatja magát. - Tehát ez a személy olyan ember, mint
1258 19|                Nõ? Húsz és harminc közt? A feleséged?~- Igen.~- Marika -
1259 19|                 orra nyergén megigazítja a szemüvegét, és Jancsira
1260 19|           szemüvegét, és Jancsira mered.~A többiek is rámerednek.~-
1261 19|              többiek is rámerednek.~- Ez a tárgy - folytatta Scholz -,
1262 19|                  amelyikrõl itt szó van, a fejedhez repült? Összevesztetek?~-
1263 19|                 Jancsi keményen, s ezzel a nemmel egyszerre eltiporja
1264 19|               nemmel egyszerre eltiporja a nevetést, mely már sisteregni
1265 19|                  úgy érzi, hogy elveszti a fonalat. - Na, jó. De ez
1266 19|                 fonalat. - Na, jó. De ez a tárgy, ugyebár, mégis összefüggésben
1267 19|                 mégis összefüggésben van a mostani lelkiállapotoddal?~-
1268 19|          lelkiállapotoddal?~- Igen.~- Ez a tárgy nagy? Ez a tárgy akkora,
1269 19|              Igen.~- Ez a tárgy nagy? Ez a tárgy akkora, mint a fejem?
1270 19|                  Ez a tárgy akkora, mint a fejem? Ez a tárgy akkora,
1271 19|                 akkora, mint a fejem? Ez a tárgy akkora, mint az öklöm? -
1272 19|             mutatja szennyes öklét. - Ez a tárgy most nálad van? Ez
1273 19|                 tárgy most nálad van? Ez a tárgy a feleségednél van
1274 19|               most nálad van? Ez a tárgy a feleségednél van most? Talán
1275 19|               van most? Talán rajta van? A fején van? A fülén van?
1276 19|                  rajta van? A fején van? A fülén van? A kezén van?
1277 19|                  fején van? A fülén van? A kezén van? Mellette van,
1278 19|                 kezén van? Mellette van, a földön?~- Nem, nem, nem,
1279 19|                Néhány perc múlva, amikor a játék már elõre halad, Scholz
1280 19|              Scholz fölkiált:~- Tehát ez a tárgy a feleséged gyomrában
1281 19|             fölkiált:~- Tehát ez a tárgy a feleséged gyomrában van
1282 19|                    Igen - feleli Jancsi.~A társaság elõrehajolva figyel,
1283 19|                   Valaki dúdolni kezd:~- A csizmámon nincsen kéreg...~-
1284 19|                tartozik - inti le Scholz a hangot, s most egyenesen
1285 19|                   s most egyenesen rohan a cél felé.~Nem folytatom,
1286 19|             kivette belõle, hogy Marika, a felesége, a kedves és jó
1287 19|                 hogy Marika, a felesége, a kedves és jó Marika, alig
1288 19|        szándékból szublimátkockát nyelt, a mentõk a kórházba szállították,
1289 19|          szublimátkockát nyelt, a mentõk a kórházba szállították, és
1290 19|               most ott van.~Isten ugyse, a hideg verejték gyöngyözött
1291 19|                gondoltam. Ismerem azokat a fiúkat, akik 1933-ban élnek.
1292 19|                 Õk tárgyilagosak. Jancsi a barkochba legszigorúbb szabályai
1293 19|            szerint tárgyilagosan közölte a tényállást, õk pedig ezt
1294 19|              miért ment bele Jancsi ebbe a kétes ízlésû játékba, tudja
1295 19|             ártott vele. Marikát ezalatt a kórházban szakszerûen kezelték,
1296 19|           szakszerûen kezelték, kimosták a gyomrát, hánytatták, tejet
1297 19|           mehetett vissza. Õ tehát ebben a percben nem segíthetett
1298 19|          mutogatta mindenkinek, hogy azt a felesége sütötte. Mit bizonyít
1299 19|                   amint állítjátok, hogy a pogácsák ehetetlenek voltak,
1300 19|              mert különben kidobta volna a zsebébõl, nem tartotta volna
1301 19|                ereklyét. Szóval, szereti a feleségét.~A barkochba után
1302 19|             Szóval, szereti a feleségét.~A barkochba után fölhajtott
1303 19|              pohár vizet, aztán átrohant a kórházba. Csak órák múlva
1304 19|              hogy semmi utóbaja se lesz.~A Szíriuszban recsegni kezdtek
1305 19|               aztán, hogy elrongyolódott a rubaskájuk, az orosz dalokat
1306 19|        menekültünk.~Jancsit hazakísértem a Hungária körútra. Ott lakik
1307 19|                  hónapos szobában. Leült a szûk díványra, ahol máskor
1308 19|               tárgyilagos volt. Fölkelt, a díványra dobott egy tarka
1309 19|                 ablak elõtt. Kitekintett a Körútra. Úgy tetszett, hogy
1310 19|               Említettem nektek, hogy ez a fiú mindig vár valamit.
1311 20|         körülültük õt szokott helyünkön, a Vipera kávéház különtermében. -
1312 20|                Az, az. Pataki sógora. Az a kövér, az a százhúsz kilós.
1313 20|            Pataki sógora. Az a kövér, az a százhúsz kilós. Az a szipkagyáros.
1314 20|                  az a százhúsz kilós. Az a szipkagyáros. Nem emlékeztek,
1315 20|                 maga vitt haza bennünket a nagy kivilágított kocsiján.~
1316 20|                  körülbelül egy milliót. A százhúsz kilójából is leadott
1317 20|      csempésszenek zsebünkbe. Kár értük. A nyomort semmi esetre se
1318 20|          szívóssággal küszködött. Amikor a szipkagyára fölszámolt,
1319 20|              Menekülnie kellett Pestrõl. A hajótöröttek errõl a viharos
1320 20|            Pestrõl. A hajótöröttek errõl a viharos óceánról a környék
1321 20|                 errõl a viharos óceánról a környék csöndesebb öbleibe
1322 20|           csöndesebb öbleibe vonultak. Õ a feleségével Rákosszentmihályra
1323 20|              eltûntet közelrõl. Rohanunk a rendõrségre az eltûntek
1324 20|                  izgatottan futjuk végig a délutáni lapokat, nyomozunk,
1325 20|                 tárgyai mind itt vannak, a rozsdás önborotvája, a fogkeféje,
1326 20|                   a rozsdás önborotvája, a fogkeféje, a dohányszelencéje.
1327 20|                önborotvája, a fogkeféje, a dohányszelencéje. Csak õ
1328 20|             Késõbb pedig egyre furcsább. A felesége egy sarokban sírdogál,
1329 20|                  második napján látta õt a Rákóczi úton. Borotválatlan
1330 20|             kijelentettem, hogy Winckler a világ legnagyobb barma,
1331 20|                ajánlottam, hogyha valaki a hozzátartozóját keresi és
1332 20|                  levert, hogy legyintett a kezével, és azt mormogta,
1333 20|     borotválatlan, hogy mindenki legyint a kezével, hogy senki se bírja
1334 20|             magam is kezdtem föladogatni a reményt. Eltûnni, búcsú
1335 20|         kétségtelenül udvariatlanság, de a legjobb társaságokban is
1336 20|                  társaságokban is dívik. A franciák „angolosan” tûnnek
1337 20|        hízelegnénk nemzeti hiúságunknak, a mi sajátságunknak mondhatunk.
1338 20|                  munka híján megsokallja a koplalást, és otthagyja
1339 20|            otthagyja családját, valamint a vele járó örömöket, aztán
1340 20|               zsebében öt-hat kiló kõvel a híd karfájáról egyenesen
1341 20|                 híd karfájáról egyenesen a Dunába lép, vagy az ötödik
1342 20|            ötödik emeletrõl fejest ugrik a világítóudvar kövezetére,
1343 20|               tûnik el”. Mindinkább arra a véleményre hajlottam, hogy
1344 20|                hajlottam, hogy Kálmán is a „magyaros eltûnés”-t választotta.~
1345 20|             emberek és kísértetek, ennek a világnak és a másvilágnak
1346 20|          kísértetek, ennek a világnak és a másvilágnak a polgárai,
1347 20|                világnak és a másvilágnak a polgárai, s nem tudni, hogy
1348 20|                  az eltûntek lelke ebben a kétes állapotban ég és föld
1349 20|                 lebeg, de még nem messze a földtõl, körülbelül egy
1350 20|                   körülbelül egy méterre a fejünk fölött, s mi talán
1351 20|                   valamilyen sírban vagy a folyó medrében, amint a
1352 20|                  a folyó medrében, amint a csukák lakmároznak szemgolyójukon,
1353 20|       vendégekkel. Minden lehetséges. Ez a bizonytalanság fölöttébb
1354 20|                idegeskednek. Közöttük és a halottak között csak az
1355 20|                  halottak között csak az a különbség, hogy a halottak
1356 20|                csak az a különbség, hogy a halottak nincsenek, de ezt
1357 20|               Patakiné csöndesen siratta a bátyját, noha még remélte,
1358 20|          rágódjék el. Az õ helyzete volt a legirtózatosabb. Feleség
1359 20|               piros ruhát sem, mert mind a kettõ egyaránt sértés, gonosz
1360 20|                 sávokkal, melyek mintegy a gyász tétova lehetõségét
1361 20|          számtalanszor végigjárta azokat a kifõzéseket, kávéméréseket,
1362 20|            véletlenül éppen ott lesz. Ez a kétségbeesés következtetése.
1363 20|             estig. Lassan haladt például a Gyáli úton vagy az Ostrom
1364 20|       Megdöbbentem, hogy mennyi ember él a föld hátán, aki nem azonos
1365 20|                ember aránylag kicsiny, s a világ bizony jókora.~Összeült
1366 20|                  bizony jókora.~Összeült a család - nagy s elég jómódú
1367 20|                  beszélgetett felõle. Ha a halottakról csak jót vagy
1368 20|         eltûntekrõl, akik egyszerre mind a két osztályba sorozhatók,
1369 20|               hogy legutolsó vállalatát, a poloskairtót meglepõ könnyelmûségével
1370 20|                   Hallottam, hogy Kálmán a poloskákat nem is irtotta,
1371 20|                  hogy az õ gázaitól ezek a kártékony rovarok, még a
1372 20|                 a kártékony rovarok, még a betegek, az öregek is, inkább
1373 20|                tett szert körükben, hogy a poloskák a vállára röpültek,
1374 20|                körükben, hogy a poloskák a vállára röpültek, s õ a
1375 20|                  a vállára röpültek, s õ a tenyerébõl etette õket,
1376 20|                  etette õket, mint mások a galambokat. Hallottam azt
1377 20|                   Hallottam azt is, hogy a többi vetélkedõ vállalat
1378 20|                  provocateur-ként, abból a célból, hogy ezeket a Budapesten
1379 20|              abból a célból, hogy ezeket a Budapesten lassan kihaló
1380 20|                  iparukat föllendítse, s a többi cég titokban pénzelte
1381 20|                  kötötte át, mint azokat a bankjegycsomókat, melyeket
1382 20|               bankjegycsomókat, melyeket a nagy bankoktól kapunk kézhez,
1383 20|            pengõt. Nem tartozik szorosan a tárgyamhoz, de megemlítem,
1384 20|          tárgyamhoz, de megemlítem, hogy a dobozok tartalmát egyik
1385 20|               részint az ágyára, részint a díványaira, hogy közben
1386 20|                 meg kell említenem, hogy a portéka hatékonysága minden
1387 20|                  nem hibás, csak az élet a hibás. A rokonok megértõen
1388 20|             hibás, csak az élet a hibás. A rokonok megértõen bólintottak.
1389 20|                Amint pedig teltek-múltak a napok, olyan magasztalásokat
1390 20|          helyesebb lett volna, ha mindig a hó elején bocsát rendelkezésére
1391 20|                  heveny fertõzõ betegség a jóság. Egyszerre megnyílnak
1392 20|              jóság. Egyszerre megnyílnak a szívek. Olyan jelenetnek
1393 20|                  Olyan jelenetnek voltam a tanúja, amilyet keveset
1394 20|                folytán visszakerülne, ez a nagynénje 200 pengõt ajánlott
1395 20|                 200 pengõt ajánlott föl, a másik 50-et, ez megint 100-
1396 20|           kezdhetett is volna valamihez. A nénikék zsebkendõjük csücskével
1397 20|       mutatkozott, mindenki beletörõdött a változhatatlanba. Alig beszéltek
1398 20|                kisírt szemmel jött-ment. A falon ott lógott Kálmán
1399 20|                gyorsan elmondom azt, ami a múlt héten történt, az eltûnése
1400 20|                 Patakinál vagyok, amikor a telefonhoz hívják. Néhány
1401 20|              feleli szinte ingerülten. - A Szent Lukács-kórházból telefonoztak,
1402 20|                 Miért? - kérdeztem, amíg a kórház felé robogunk egy
1403 20|              Elfúló hangon kérdezõsködik a kapusnál, de az csak ennyit
1404 20|                  17.”. Remegve nyitja ki a kilincset. Kálmán a betegek
1405 20|            nyitja ki a kilincset. Kálmán a betegek csíkos egyenruhájában
1406 20|                 Hisz ennek kutyabaja.” - A rokonok sorra látogatják,
1407 20|             Kérlek - szól az egyik -, az a pimasz a kertben feküdt,
1408 20|                  az egyik -, az a pimasz a kertben feküdt, egy heverõszéken,
1409 20|          ilyesmit?” „Csirkefogó - mondja a másik. - Olyan kövér, mint
1410 20|            magyarázgatom, hogy Kálmánnál a borotválkozás, a cigarettázás,
1411 20|               Kálmánnál a borotválkozás, a cigarettázás, valamint a
1412 20|                 a cigarettázás, valamint a kövérség is életjelenség,
1413 20|               kövér se volna, de õk csak a fejüket csóválgatják: „Ronda
1414 20|                   Már szó se lehet többé a havi 750 pengõrõl. Kálmánnal
1415 20|           mutatkozzék náluk. Arcképe már a megkerülése elsõ napján
1416 20|           megkerülése elsõ napján eltûnt a falról.~Én most azon fáradozom,
1417 20|             legyen elkészülve arra, hogy a feltûnése kínos feltûnést
1418 20|       kíméletesen kell hozzáedzeni ahhoz a tényhez, hogy élünk. Mindnyájan
1419 20|             Hányszor kiküldtek bennünket a gyerekszobába, hányszor
1420 20|           körülményesebb ez. Egy darabig a legközelebbi rokonaink,
1421 20|                  úgy viselkednek, mintha a világon se volnánk, elfordítják
1422 20|            mégiscsak megtûrnek bennünket a körükben, nem azért, mintha
1423 21|            utolsó pillanatban ugrott föl a vonatra. Poggyászát bevágta
1424 21|                  bevágta egy félfülkébe. A kerekek gurulni kezdtek
1425 21|                  kerekek gurulni kezdtek a síneken.~Sötét, téli délután
1426 21|              téli délután volt.~Álmosan, a virrasztástól véres szemmel
1427 21|                 ki az ablakon. Nézegette a hómezõket, a fölöttük röpködõ
1428 21|                   Nézegette a hómezõket, a fölöttük röpködõ varjakat,
1429 21|           fölöttük röpködõ varjakat, ezt a nagy, fehér-fekete tájképet,
1430 21|             elszívta egyik cigarettáját, a másikra gyújtott.~Valahova
1431 21|                  tûnõdött magában, talán a századik is, ha nem a százötvenedik,
1432 21|              talán a századik is, ha nem a százötvenedik, két és fél
1433 21|                  amint így napszállatkor a gyermekek az iskolából hazafelé
1434 21|           iskolából hazafelé bandukolnak a havas utcákon, meglopni
1435 21|                 vendéglõbe, végigsétálni a fõutcán, aztán máris szaladni
1436 21|            fõutcán, aztán máris szaladni a szállóba, készülõdni, másnap
1437 21|                ilyen emlékem van ezekrõl a fölolvasásokról. Emlékezem
1438 21|                 vasárnap még ott fogtak, a vasárnapi ebédek arany húsleveseire,
1439 21|            melyekben duzzadtan úszkáltak a tüdõs táskák, a paradicsommártások
1440 21|                úszkáltak a tüdõs táskák, a paradicsommártások szinte
1441 21|                harsány, hõsi pirosára, s a tortaépítmények felhõkarcolóira
1442 21|     begyöpösödött osztálytársaimra, akik a fölolvasást követõ reggelen,
1443 21|                 névtelenül, de azért még a világon vannak. Emlékezem
1444 21|                  méltó házigazdáim, akik a fal mögött is mozdulataimat
1445 21|              holmi életbe vágó kérvényt, a hódolat rózsáival átkötve
1446 21|                 burkolva belé, mint tõrt a merénylõk. Emlékszem egy
1447 21|                nagyváradi kávéházra, még a régi béke idejébõl, ahol
1448 21|                 régi béke idejébõl, ahol a pincérek fülem hallatára
1449 21|            vitatkoztak, hogy melyik volt a múlt vasárnap az „életszagúbb”
1450 21|                 az íráson kívül semmihez a világon nem értek. Emlékezem
1451 21|               asszonyokra, akik ilyenkor a véletlen tündér szeszélyét
1452 21|    fölbogozhatatlanul együtt van ezekben a kirándulásokban, melyek
1453 21|                  ablakfüggönyt. Künn már a hósík is olyan fekete volt,
1454 21|                  olyan fekete volt, mint a varjak. Mindenütt áthatolhatatlan,
1455 21|          gomolygott. „Kilenckor kezdõdik a fölolvasás, gondolta, csak
1456 21|              csak annyi idõm marad, hogy a szállóban átöltözzem.” Nyújtózkodott.
1457 21|             kupolák sugárkévéi törtek át a homályon, víztartályok és
1458 21|                 integettek feléje, aztán a kalauz beszólt, hogy megérkezett.~
1459 21|                 hogy megérkezett.~Átadta a poggyászát, leugrott a pályaudvarra,
1460 21|            Átadta a poggyászát, leugrott a pályaudvarra, a sínek közé,
1461 21|                 leugrott a pályaudvarra, a sínek közé, ahol egy homályos
1462 21|               csoport közeledett feléje, a Közmûvelõdési Egyesület
1463 21|                minden jegyet”, és vitték a szállóba, az Aranysasba,
1464 21|                  az Aranysasba, amelynek a másik szárnyán mindjárt
1465 21|              másik szárnyán mindjárt ott a színpad is, úgyhogy neki
1466 21|              csak majd át kell sétálnia.~A sápadt, ismeretlen, szótalan
1467 21|                  rendkívüli tapintattal” a szálló elõcsarnokába kísérte
1468 21|               kísérte õt, megvárta, amíg a fölvonóra száll, és „eltávozott”.~
1469 21|        eltávozott”.~Már javában zakatolt a fölvonó, amikor Esti fölfigyelt,
1470 21|                 furcsa vidéki szállóban. A fölvonó nyargalt, robogott,
1471 21|                 Hová megyünk? - kérdezte a kisfiút.~- Föl - válaszolt
1472 21|               kisfiút.~- Föl - válaszolt a kisfiú, és mutatóujjával
1473 21|                 kisfiú, és mutatóujjával a magasba bökött.~- Hányadik
1474 21|               bökött.~- Hányadik emelet?~A kisfiú erre nem felelt,
1475 21|             kisfiú erre nem felelt, mert a fölvonó még egyet-kettõt
1476 21|             Némán vitte elõre bõröndjeit a hosszú és szûk folyosón,
1477 21|                gyökérszõnyegek szaladtak a szürkére festett egyforma
1478 21|               parancsolni - mondta.~- Ez a szobám? - érdeklõdött Esti,
1479 21|              szobám? - érdeklõdött Esti, a gõzfûtéstõl pállott levegõben
1480 21|            gõzfûtéstõl pállott levegõben a szoba közepére ment, és
1481 21|                  az ágyat, szemben pedig a kerevetet. Bólintott, és
1482 21|                   Bólintott, és elküldte a kisfiút. Kinézett az ablakon.
1483 21|                Lenn, egészen mélyen lenn a hegyeken egy kisváros szétszórt
1484 21|             szétszórt házacskái hevertek a lámpafénytõl sugárzó, sárga,
1485 21|                 Egy zömök kõtorony körül a hullongó hóban varjak keringtek.~-
1486 21|                  egymás után rebbent elõ a fehér ing, a fehér mellény,
1487 21|                 rebbent elõ a fehér ing, a fehér mellény, a fehér nyakkendõ,
1488 21|              fehér ing, a fehér mellény, a fehér nyakkendõ, mint künn
1489 21|               fehér nyakkendõ, mint künn a hó, s utána a fekete frakk,
1490 21|                  mint künn a hó, s utána a fekete frakk, a fekete nadrág,
1491 21|                  s utána a fekete frakk, a fekete nadrág, a fekete
1492 21|                  frakk, a fekete nadrág, a fekete lakkcipõ, mint künn
1493 21|               fekete lakkcipõ, mint künn a varjak.~Bach Air-jét fütyörészte,
1494 21|                hogy mit mûveljen ma este a dobogón. Mindenesetre zsebébe
1495 21|            Ide-oda hajlongva fésülködött a tükör elõtt, s boldogan
1496 21|                    vezényelt magának, és a folyosóra lépett. Ez volt
1497 21|             folyosóra lépett. Ez volt az a hosszú és szûk folyosó,
1498 21|               szûk folyosó, melyen elõbb a kisfiúval idejött, a szürke
1499 21|               elõbb a kisfiúval idejött, a szürke gyökérszõnyeggel
1500 21|               szürke gyökérszõnyeggel és a szürkére festett egyforma