Fejezet

1501 21|                  hosszú és szûk. Valahol a végén tükör csillámlott
1502 21|                  homályosan, visszaverve a hosszú és szûk folyosót,
1503 21|                 hosszú és szûk folyosót, a szürke gyökérszõnyeggel
1504 21|               szürke gyökérszõnyeggel és a szürkére festett egyforma
1505 21|           sorával. Minthogy mennél elõbb a színpadra akart érni, a
1506 21|                  a színpadra akart érni, a tükör felé igyekezett, abban
1507 21|             tükör felé igyekezett, abban a reményben, hogy ott majd
1508 21|                   De csalatkozott. Amint a közelébe ért, meggyõzõdött,
1509 21|                  meggyõzõdött, hogy amit a tükörben lát, az nem is
1510 21|                  is tükörkép, hanem maga a valóság. Végeérhetetlen
1511 21|                   Végeérhetetlen volt ez a folyosó. Micsoda nagyzolás
1512 21|         ugyancsak egy tükör látszott, de a végén szintén nem volt tükör,
1513 21|                nem volt tükör, csak maga a folyosó, megszámlálhatatlan
1514 21|                  és föl, egyik emeletrõl a másikra futkosva, s mindenütt
1515 21|                 Végül dörömbölni kezdett a fölvonó vaskalitkáján. A
1516 21|                 a fölvonó vaskalitkáján. A fölvonó megállt, kilépett
1517 21|                 megállt, kilépett belõle a kisfiú, és õ beszállt. Ismét
1518 21|               hogy ki akar szállni.~Arra a hosszú és szûk folyosóra
1519 21|                szappanhabos önborotváját a mosdótálban. A tükör elé
1520 21|              önborotváját a mosdótálban. A tükör elé állt, és figyelte
1521 21|                az egész csak ennyi.~Amíg a kisfiú orvosért szaladt,
1522 21|           szaladt, addig õ elõkotorászta a barna üveget, és megint
1523 21|               szemrehányólag, és kivette a kezébõl.~- Azért - felelte
1524 21|             Azért - felelte Esti -, mert a földön meghalnak a gyermekek.~
1525 21|                  mert a földön meghalnak a gyermekek.~Az orvos megállapította,
1526 21|                  hosszában végigvágódott a földön. A tükör elé esett,
1527 21|                  végigvágódott a földön. A tükör elé esett, s kidülledt
1528 21|                  esett, s kidülledt mind a két szeme. Ekkor rohant
1529 21|               két szeme. Ekkor rohant be a sápadt fiatalember. Lélekszakadva
1530 21|                  Lélekszakadva követelte a mestert, hogy a színpadra
1531 21|                követelte a mestert, hogy a színpadra vigye.~Döbbenten
1532 21|                meg -, most is nézi magát a tükörben.~- Igen - bólintott
1533 22|              Olyan kézirat-kazlat hozott a posta - panaszkodott Esti
1534 22|            legépelve, szalaggal átkötve. A címét meg se néztem. Csak
1535 22|                  volt, szeretetre méltó, a társaságban elmés, okos
1536 22|               tollat vett kezébe, ezeket a kitûnõ tulajdonságait tüstént
1537 22|          állkapcáimat. Ha nem hatnak rám a legerõsebb altatószerek,
1538 22|                álom.~Sóhajtva fölemeltem a súlyos irodalmi munkát.
1539 22|               irodalmi munkát. Odadobtam a szobám sarkában álló kéziratasztagra.~
1540 22|                kéziratasztagra.~Az írónõ a kísérõlevelében arra kér,
1541 22|                 Megígéri?~- Meg, meg.~Ez a kézirat, melyet azóta belepett
1542 22|           kézirat, melyet azóta belepett a por, mellemre nehezedett.
1543 22|          amelyikben Róbert Károly király a magyar trónra lépett.~Borzalmas
1544 22|               kötelességemet, megfelelni a belém vetett bizalomnak.
1545 22|                  érdekel, mint az orvost a betegei folyton ismétlõdõ
1546 22|                 hónap. Nem találkoztunk. A nyár is elmúlt. Már azt
1547 22|             verõfényes délutánon, amikor a fasorban mit se sejtve sétálgattam
1548 22|              szigorúan.~Lassan haladtunk a fasorban. Barátaim tereferéltek
1549 22|                  veszélyben forgok ebben a pillanatban. Hátra-hátra
1550 22|             segítséget várva tõlük, mint a rossz diák, aki nem készült,
1551 22|                diák, aki nem készült, és a súgókat lesi. Nem volt menekvés.
1552 22|                  most meg kellett állnom a helyemet, egyedül. Az írónõ
1553 22|       mondanivalómtól, aztán lehajtottam a fejemet, elnémultam, hogy
1554 22|                  minthogy már rossz volt a lelkiismeretem, s vádolt
1555 22|                  meg, s egyik kelepcébõl a másikba hullva kijelentettem:~-
1556 22|             Látja, ez már érdekel. Talán a tárgy?~- Ó, a tárgy, a tárgy,
1557 22|             érdekel. Talán a tárgy?~- Ó, a tárgy, a tárgy, az érdekes
1558 22|             Talán a tárgy?~- Ó, a tárgy, a tárgy, az érdekes és kerek.
1559 22|              tárgy, az érdekes és kerek. A tárgy, az gömbölyû - s két
1560 22|              félbe izgatottan. - Magának a megoldás nem tetszik, a
1561 22|                  a megoldás nem tetszik, a vége.~- Sõt. A vége, az
1562 22|                  tetszik, a vége.~- Sõt. A vége, az hibátlan - tiltakoztam. -
1563 22|                  befejezni. Egyebütt van a törés.~- Hol?~- Úgy a közepe
1564 22|                van a törés.~- Hol?~- Úgy a közepe felé - szóltam tétován,
1565 22|               ahol Maricának megtalálják a keresztlevelét, s kiderül
1566 22|                  és szükséges. Elõbb van a törés.~- Ott, ahol Marica
1567 22|                    Ott, ahol Marica azon a jótékonysági ünnepélyen
1568 22|          ünnepélyen angyalként szerepel, a görögtûzben - tudja ‑, és
1569 22|             beleszeret Kázmér gróf?~- Ez a jelenet feledhetetlen. Marica,
1570 22|           jelenet feledhetetlen. Marica, a kis Marica, a fehér angyalszárnyacskákkal,
1571 22|     feledhetetlen. Marica, a kis Marica, a fehér angyalszárnyacskákkal,
1572 22|             fehér angyalszárnyacskákkal, a pirosan füstölgõ görögtûzben,
1573 22|                   eredeti, merész, s ami a fõ, lélektanilag teljesen
1574 22|                karomat kitártam. - Ez az a hely. Erre céloztam.~Föllélegeztem.
1575 22|              Most már nem mozogtam abban a kétségbeejtõ sötétségben,
1576 22|       sötétségben, mint elõbb. Az ûrbõl, a vak semmibõl, ahol az imént
1577 22|                  holdja is: Kázmér gróf, a regényes, andalító szerelmével,
1578 22|                sorsomon tûnõdtem, azokon a tõrökön és csapdákon, melyeket
1579 22|           tõrökön és csapdákon, melyeket a véletlen a legközelebbi
1580 22|           csapdákon, melyeket a véletlen a legközelebbi öt percben
1581 22|                 voltaképp Kázmér gróf. - A hiba ott van, hogy Bolthayt
1582 22|                  van, hogy Bolthayt ezen a helyen - legalább érzésem
1583 22|                 írónõ, s megállt, mélyen a szemembe nézve. - De mondja,
1584 22|              kérdeztem, s vállat vontam.~A fasorban a vasárnapi kirándulók
1585 22|                vállat vontam.~A fasorban a vasárnapi kirándulók gépkocsijai
1586 22|                  csak elgázol, s fölment a válasz kínos kötelezettsége
1587 22|                   Mindenesetre megvárnám a fejleményeket.~- Csakhogy
1588 22|                fölényesen. - Mégis ebben a pillanatban kellene földerengenie
1589 22|             eleveneket összetévesztettem a holtakkal. Szemtelenségemben
1590 22|                 és rejtély födte elõttem a regény vázát és meséjét,
1591 22|       negyedóráig megállás nélkül. Azzal a patakzó hévvel, mely az
1592 22|          munkájukról szólnak, elém tárva a helyzetét, a társadalmi
1593 22|                  elém tárva a helyzetét, a társadalmi és lélektani
1594 22|        elõzményekre és következményekre, a mellékalakokra, bemutatott
1595 22|                 hû komornyikkal, s végül a regény címét is elárulta.
1596 22|              Marica utolsó szerelme volt a cím.~Én csak ezután léptem
1597 22|                 megdöbbent tõle.~Ez volt a szerencsém. Amíg a saját
1598 22|                  volt a szerencsém. Amíg a saját fegyvertáramból szedegettem
1599 22|                 melyeket majd beledolgoz a szövegébe, s menekült.~-
1600 22|            amikor visszatértem hozzájuk, a homlokomat törölgetve. -
1601 22|             Nehéz munka volt.~Igaz, hogy a kéziratát elolvasni még
1602 23|              VÉGE~- Szoktál-e te álmodni a világ végérõl? - kérdezte
1603 23|               ötször-hatszor véget vetek a világnak álmomban, megsemmisítem
1604 23|                  álmomban, megsemmisítem a földgolyót, mint azokat
1605 23|                  földgolyót, mint azokat a homokgombócokat és sárkupacokat,
1606 23|                  gyermekkoromban gyúrtam a tóparton, aztán egy vonalzóval
1607 23|                 ebben valami vigasztaló. A halál legkevésbé fájdalmas
1608 23|            végére emlékezem. Volt sötét, a pokol minden sötétségével.
1609 23|               sötétségével. Volt fényes, a mennyország minden fényével,
1610 23|              gyors és rettenetes, amikor a föld egy üstökös lángcsóvájában
1611 23|              lobogó sörénnyel buktam alá a világûrben, kéjesen viszketõ
1612 23|              helyemre érkeztem volna. Az a világ vége, melyrõl utóbb
1613 23|               álmodtam, abban különbözik a többitõl, hogy lassú volt,
1614 23|                 mint egy jó írásmû, mely a hihetetlent és túlvilágit
1615 23|                   Éppen be akartam térni a kávéházba, hogy lekenjek
1616 23|                 amikor észrevettem, hogy a gyalogjárón kisebb-nagyobb
1617 23|      eleresztette léggömbjét, azt lesik, a háztetõk fölött, vagy egy
1618 23|                 melyet ide-oda táncoltat a szél, vagy semmit sem, csak
1619 23|                ekkor elhidegedtek ujjaim a rémülettõl, és gyökeret
1620 23|             rémülettõl, és gyökeret vert a lábam.~Mi volt az, amit
1621 23|                  és halvány, olyan, mint a kórházban a betegek villanymécse,
1622 23|                  olyan, mint a kórházban a betegek villanymécse, nem
1623 23|              élet és halál van kockán, s a levegõbe akasztófák meredeznek.
1624 23|                akasztófák meredeznek. De a következõ pillanatban már
1625 23|        pillanatban már üvöltözni kezdett a tömeg, az égre kiáltott,
1626 23|          zûrzavara uralkodott mindenütt. A villamosok megálltak. Lovasrendõrök
1627 23|            csakhamar õk is belesodródtak a rémüldözõ csõcselékbe, s
1628 23|                homloka is kék lesz, mint a rejtélyes égitest, mely
1629 23|              tetõfokára hágott. Mindenki a kézitükrében bámulta kék
1630 23|            bámulta kék arcát. Leáldozott a nap, de a hõség nem csökkent,
1631 23|              arcát. Leáldozott a nap, de a hõség nem csökkent, hanem
1632 23|            Mindenki mással beszélt. Maga a központ is mással beszélt,
1633 23|               központ is mással beszélt, a világmindenséggel keresett
1634 23|           hangszórók nyugalomra intették a közönséget.~Végre megjelentek
1635 23|           fehéren lobogva, mint sirályok a viharban. Csend, rend -
1636 23|              ilyen körülmények között is a legszebb ajándék, a legmegbízhatóbb
1637 23|            között is a legszebb ajándék, a legmegbízhatóbb barát és
1638 23|                 legmegbízhatóbb barát és a legnemesebb szórakozás.
1639 23|                 idegcsillapító szereiket a „világ vége” nevû nyavalya
1640 23|             nyavalya ellen, s megitatták a hiszékenyekkel raktáron
1641 23|        hajszeszeiket. Este kilenc órakor a greenwichi csillagvizsgáló
1642 23|                is sejti, hogy micsoda ez a kék és forró kalandor, ez
1643 23|          bejelentés nélkül látogatta meg a földet, és végromlással
1644 23|                  fenyeget mindnyájunkat. A veszélyt nem lehetett titokban
1645 23|             köntörfalazás nélkül tudatta a világgal, hogy itt az utolsó
1646 23|                ekkor már fölöttébb untam a huzavonát, nem érdekelt
1647 23|                  az emberiség sorsa, sem a saját sorsom, s fáradtan,
1648 23|                  majd farkasszemet nézek a valósággal. Lámpát se kellett
1649 23|               kék fény nyilallt be, mint a capri Kék-Barlangba a legragyogóbb
1650 23|               mint a capri Kék-Barlangba a legragyogóbb napsütésben.
1651 23|            próbareggelim óta eltiltottak a nehéz, fûszeres ételektõl.
1652 23|              zavarta, hogy velem szemben a dolgozószobám falán a Kompozíció
1653 23|            szemben a dolgozószobám falán a Kompozíció címû futurista
1654 23|              Pepi tisztelt meg vele, aki a tehetetlenséget mindig sikeresen
1655 23|             mindig sikeresen egyesítette a tébollyal. Gyomromból utáltam
1656 23|                   Gyomromból utáltam ezt a mázolmányt, de eddig nem
1657 23|                 de eddig nem volt szívem a szemétbe vetni. Welly Pepi
1658 23|        kémszemlére, hogy még nálam lóg-e a képe. Most zsebkésemmel
1659 23|           zsebkésemmel szíjakká metéltem a vásznat. A levegõ tisztult.~
1660 23|             szíjakká metéltem a vásznat. A levegõ tisztult.~Miután
1661 23|                   Miután így elkészültem a testiekkel, a lelkiekre
1662 23|                elkészültem a testiekkel, a lelkiekre vetettem szememet.
1663 23|                óhajtom látni soha többé. A másik levelet Violának írtam,
1664 23|          szeretem, hûséget esküdtem arra a három napra, mely számunkra
1665 23|              töltõtollam, eszembe jutott a politikai tökfilkó s vállalt,
1666 23|                 halogatott kötelességem, a lelkem megbénult, s nem
1667 23|              álmomban sem. De most, hogy a világ végérõl álmodtam,
1668 23|     visszaküldtem kétezer pengõ elõleget a zsivány kiadónak egy gyorsküldönccel,
1669 23|             dicsõség, csak írtam, írtam, a vészes, egyre növekvõ csillagzat
1670 23|                növekvõ csillagzat elõtt, a pokoli hõségben, esztelenül
1671 23|              belemámorosodtam az örömbe, a háromnapos jövendõmbe és
1672 23|                 teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák,
1673 23|                 mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül
1674 23|                voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend.
1675 23|              rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ
1676 23|                 rend. A világ vége pedig a világ kezdete. Ezt akartam