Fejezet

  1 1 |             kocsiba, s megcsapta orrát az ismerõs, áporodott szag,
  2 1 |               valami csatatéren. Amint az árnyékszékbe botorkált,
  3 1 |        kerülgette a szétszórt lábakat, az elgurult fejeket, melyeknek
  4 1 |           lépjen egy szájra, egy orra.~Az alvók olykor fészkelõdtek,
  5 1 |               vagy egyebütt, mint majd az utolsó ítélet napján, egy
  6 1 |             aztán visszasüppedtek abba az elcsigázottságba, melyet
  7 1 |              altatta kislányát.~A diák az alkony homályában búsan
  8 1 |         zürichi állomásra. Kikönyökölt az ablakon, magafeledten szemlélte
  9 1 |                lobogtak. Délután esett az esõ. A levegõ tiszta volt,
 10 1 |               párátlan, áttetszõ, mint az üveg. Egyszerre ellenállhatatlan
 11 1 |            hogy egyfolytában teszi meg az utat, már csak a takarékosság
 12 1 |         nagyszerû volt kószálni ezeken az ismeretlen utcákon, melyekhez
 13 1 |         utoljára egy ablakon, figyelni az embereket, akik csukott
 14 1 |                rá. Megáhított mindent. Az ódon kastélyokban, a faburkolatos
 15 1 |                megvolt a maga szerepe. Az elsõ elvette a kalapját,
 16 1 |              csak egyetlen példány van az egész világon. De ez a könyv
 17 1 |            minden asztalon ott hevert. Az étlap volt.~Kornél tétován,
 18 1 |             egy piros címert, s alatta az ételek végeérhetetlen jegyzékét,
 19 1 |                futott át, s még mindig az asztalnál maradt, mintha
 20 1 |       zingarella és omelette à Woburn. Az a kérdés, melyiket méltóztatik
 21 1 |            Voltaképp mindegy, a fontos az, hogy mennél gyorsabban
 22 1 |            nyelven beszéljen.~Zavartan az omelette à Woburn mellett
 23 1 |           maradt.~Figyelmét elõször is az étterem közepén lévõ tálalóasztalka
 24 1 |            órán már csak kevesen ültek az étteremben. Messze tõle
 25 1 |        különbözõ poharakat és kupákat, az ezüsttálakat, melyeket ezüstfödõk
 26 1 |            szét tündérien tompa fényét az ingmellekre, a nõk gyémántjaira,
 27 1 |              tüzetesen áttanulmányozza az étlapot. Az árak átlag tizenöt
 28 1 |            áttanulmányozza az étlapot. Az árak átlag tizenöt és harmincöt
 29 1 |                csak kérdõjelek, mintha az elõkelõ tulajdonos évszázados
 30 1 |              kelepcébe került. Kereste az omelette à Woburn-t, mellyel
 31 1 |             Meg is találta, igaz, csak az elõételek között, sommásan
 32 1 |            tizenegy svájci frankot, de az a számtani mûvelet során
 33 1 |             innen, okvetlenül belemegy az üzletbe. Mind gyakrabban
 34 1 |              mert már nem bírta tovább az éhséget.~Egy pincér csinos
 35 1 |                úrvacsorakor jelképezze az égi kenyeret, amely lelkünket
 36 1 |         lelkünket élteti, s elõkészíti az örök életre. Lassan elropogtatta.~
 37 1 |        sürgés-forgás támadt. Odavonult az egész személyzet, mint egy
 38 1 |         személyzet, mint egy oltárhoz. Az étekfogó ezüstfödõvel borított
 39 1 |      csalódottan állapította meg, hogy az omelette à Woburn szakasztott
 40 1 |                szakasztott olyan, mint az a rántotta, melyet édesanyja
 41 1 |               készíteni. Ott nyugodott az ezüsttál közepén, mintegy
 42 1 |             térben, hal alakúra sütve. Az étekfogó késsel-villával
 43 1 |      hasonlatosságtól vezettetve, hogy az omelette à Woburn külsejében
 44 1 |        Egykettõre bekapta a rántottát. Az bizony még kisebb volt,
 45 1 |              dalnokversenyt játszotta, az elõtte ülõ társaság még
 46 1 |                tízfrankost. Fölényesen az asztalra dobta. Hat frankot
 47 1 |        Köszönésre akarta ingerelni. De az annyira el volt foglalva,
 48 1 |            orrfacsaró undorával ért ki az utcára. Föllélegzett és
 49 1 |              két jól nevelt leányával, az a társaság, mely vörös borral
 50 1 |                aki nem köszönt vissza, az omelette à Woburn is, melynek
 51 1 |          szívtelenül vágta le és dobta az ezüsttálba.~Egyszerre, mintha
 52 2 |            hogy nála aludhassak. Ebben az idõben gyakran háltunk egymásnál,
 53 2 |               Húszévesek voltunk, csak az írói pályára készültünk,
 54 2 |            dolgunk nem akadt, minthogy az életet mennél gyorsabban
 55 2 |               gombhíjasat, mint otthon az enyém. Egy huzatlan párnából
 56 2 |              szólt már elmenõben.~- Mi az a „mindjárt”?~- Egy perc
 57 2 |             azt a maradék húst, melyet az elõttünk járó nemzedékek
 58 2 |             Dehogy.~- Vagyis kiugranál az ablakon?~- Azt sem. Csak
 59 2 |           Érintetlenül. Csak én nem.~- Az ablak nyitva?~- Csukva.
 60 2 |             rémülünk meg ennyire. Elég az hozzá, az arcjátékod kissé
 61 2 |                ennyire. Elég az hozzá, az arcjátékod kissé túlzott.~-
 62 2 |               itt-ott, a dívány alatt, az ágyam alatt, a ruhaszekrényben.
 63 2 |            ugratni akarsz. Széthánynám az ágynemût. Aztán az ablakhoz
 64 2 |         Széthánynám az ágynemût. Aztán az ablakhoz rohannék.~- Kitûnõ.~-
 65 2 |                Kitûnõ.~- Fölszakítanám az ablakot, kihajolnék, a járdára
 66 2 |                se. Ismét kiabálnék, le az utcára. Semmi válasz. Most
 67 2 |           Semmi válasz. Most becsapnám az ablakot.~- És ekkor borzongnál
 68 2 |          ötletem támadna.~- Micsoda?~- Az, hogy talán mégiscsak kijutottál
 69 2 |          kijutottál a lépcsõházba vagy az utcára.~- Be van zárva az
 70 2 |              az utcára.~- Be van zárva az ajtó?~- Be. Nálam a kulcs.
 71 2 |        valószínûtlen. A konyha mellett az elõszoba ajtaja. Ha közben
 72 2 |               ezen a csatakos éjszakán az utcán meztelenül? Csak egy
 73 2 |             Csak egy megoldás maradna. Az, hogy megõrültél.~- Gyönge
 74 2 |             õrültem meg, már te lennél az õrült.~- Kicsoda?~- Te,
 75 2 |           koponyádba, ami szétrepeszti az értelem korlátait, ami maga
 76 2 |        hideglelõs mosollyal. - Te vagy az õrült.~Kezében reszketett
 77 2 |            Arca olyan fehér lett, mint az a kancsó. Rám meredt.~-
 78 2 |                a díványról, kikísértem az elõszobába, onnan a konyhába.
 79 2 |       biztatgatta magát. - Badarság.~- Az.~- Ha lehetséges volna,
 80 2 |             ami lehetetlenség. Csak ez az érdekes, ez az izgató. Nézd
 81 2 |                 Csak ez az érdekes, ez az izgató. Nézd a divatos kísértettörténeteket.
 82 2 |            engem mindig untattak. Mert az, hogy valaki, aki egyszer
 83 2 |              is mehetne szegény? -, és az aztán a legtermészetesebb,
 84 2 |             feltûnést keltene, elfogná az elsõ sarki rendõr. Ésszerû
 85 2 |               szakállas hatásvadászat. Az igazi rejtély az, amit én
 86 2 |        hatásvadászat. Az igazi rejtély az, amit én eszeltem ki. Csak
 87 2 |              amit én eszeltem ki. Csak az ilyesmi borzaszt meg. Az,
 88 2 |               az ilyesmi borzaszt meg. Az, aminek nincs magyarázata.
 89 2 |             mégse váltunk el egymástól az álom keresztútjain. A redõnyréseken
 90 2 |              zakatoló, bõvérû szívvel, az elégedettségnek azzal a
 91 3 |          állott, nemegyszer elõfordult az is, hogy valakit hirtelen,
 92 3 |             kísérletezzenek vele. Ezen az ötleten, melyet sem újnak,
 93 3 |        kielégítette õket, s a kivitel, az elképzeléshez mérve, számukra
 94 3 |                valamelyikük fölvetette az izgató lehetõséget, hogy
 95 3 |             valakit, ami által nemcsak az õ sorsa változnék meg, hanem
 96 3 |             sorsa változnék meg, hanem az övék is. Mindenekelõtt az
 97 3 |              az övék is. Mindenekelõtt az anyagi föltételeket beszélték
 98 3 |         szakértõ szemmel vizsgálgatták az anyagot.~Azok, akik a kávéházban
 99 3 |         azonnal visszavetették. Mindig az volt a cél, hogy a támadás
100 3 |             volt a cél, hogy a támadás az õ számukra teljesen indokolatlan
101 3 |          teljesen indokolatlan legyen, az illetõ számára pedig teljesen
102 3 |           megmagyarázhatatlan, úgyhogy az elsõ másodpercekben egy
103 3 |       félreértésre gondoljon, s inkább az ámulattól dermedjen meg,
104 3 |               elbicsaklik, kificamodik az állkapcája. Választásuk
105 3 |   szivarozgatva. Máskor kiválasztották az erõseket, az izmosakat,
106 3 |            kiválasztották az erõseket, az izmosakat, a vérmeseket,
107 3 |               izmosakat, a vérmeseket, az ingerlékenyeket, akiknek
108 3 |            kitaposnák a belét. Ez volt az érdekesebb, a kéjesebb,
109 3 |              élvezet.~Miután döntöttek az áldozat személye felõl,
110 3 |             foglaltak állást: odalépni az asztalához, végigmérni az
111 3 |              az asztalához, végigmérni az illetõt, s minden teketória
112 3 |                nélkül arcul ütni. Néha az aljas orvtámadás eszméje
113 3 |             Ettõl a pillanattól kezdve az áldozat minden tette, minden
114 3 |             múlva többször találkoztak az utcán ilyen áldozatokkal.
115 3 |             társadalmával. Ezek voltak az õ lelki rokonaik.~1929~ ~
116 4 |     fölhalmozva ilyen helyeken, mintha az emberiség igazi baja nem
117 4 |      gyógyszerész saját készítményeit. Az egyik fénytábla ezt ismételgette:
118 4 |               fölemelve mutatóujját -, az én köhögésem nem mai keletû.
119 4 |             érdeklõdött a patikus, aki az árut rózsaszín papírba burkolta.~-
120 4 |               is becsomagoltatta.~Künn az utcán megállt a kirakat
121 4 |           szemlélte, hanem a patikust. Az egyszerre fölvillanyozódott,
122 4 |           hónappal hosszabbítottam meg az életét. Minthogy magamat
123 4 |           Vissza kell adni mindenkinek az életben való hitét. Hadd
124 4 |             jót ne tennék. Szavajárása az volt, hogy csak az ilyen
125 4 |         Szavajárása az volt, hogy csak az ilyen ember alszik nyugodtan.
126 5 |              mihelyt fölkelt, elindult az útlevelekért. Az utcán kibontotta
127 5 |              elindult az útlevelekért. Az utcán kibontotta reggeli
128 5 |        kocsiúton! - szólt fölháborodva az autó tulajdonosa, s letépte
129 5 |        mentõorvostól, sok-sok morfint.~Az autó már régen továbbvágtatott,
130 5 |             hogy semmi se fontos. Csak az a fontos, hogy él.~Milyen
131 5 |               szabadságérzet. Övé volt az egész nap és minden, minden.~
132 5 |     leheveredett a fûre. Óráig bámulta az eget. Figyelte a bogarak
133 5 |            Fölkacagott a napra.~„Enyém az élet - ujjongott -, mert
134 5 |             ezt írta naplójába:~- Csak az él, aki minden pillanatban
135 5 |               Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.~
136 5 |                a halálra, az elkészült az életre is.~1929~ ~
137 6 |               már õsz lett. Csöpörgött az esõ. A vízcsöppek fényesen
138 6 |             vasárnap délután borongott az elhagyott budai utcán, hasonló
139 6 |           kizárva, bitangul ácsorognia az esõben, mint holmi ágról
140 6 |        mellette lakó lakatosmesterhez. Az tisztára mosdva, ünnepi
141 6 |  álkulcsköteget, s követte õt.~A kapu, az ajtók egymás után nyíltak
142 6 |             régi újságok társaságában.~Az, ami az imént történt, annyira
143 6 |          újságok társaságában.~Az, ami az imént történt, annyira hatott
144 6 |                vetkõzött, hanem vállán az ázott köpennyel csak állt-állt,
145 6 |           közepén, s így tûnõdött:~„Én az elõbb voltaképp egy barátságos
146 6 |     biztonságosak vagyunk ilyenkor. De az egész csak öncsalás. Egy
147 6 |          kisgyermek is ki tudja nyitni az összes zárakat, pár könnyed
148 6 |            csak tilalmi jelkép, melyet az emberek csodálatos módon
149 6 |          Olyanforma, mint a pentagram, az a bûvös ötszög, melyet a
150 6 |           küszöbök elé rajzoltak, hogy az ördögöt elriasszák. Hajdan,
151 6 |             elriasszák. Hajdan, amikor az Istent imádták, elsõsorban
152 6 |        elsõsorban a betörõk, a rablók, az éhenkórászok ellen védekeznek
153 6 |        engedniök kell másokat is élni, az az igazság, melyet borús
154 6 |               kell másokat is élni, az az igazság, melyet borús pillanataimban
155 6 |          gyakran tagadni szoktam, hogy az emberek jobbak, mintsem
156 6 |                a csillagok alatt, ahol az emberek lelke lebeg. A jövõben
157 7 |               pillanat alatt képzõdik.~Az emberek mosolyogtak, ujjal
158 7 |         fogadták. Amint rátekintettek, az arcokon kihamvadt a mosoly,
159 7 |              kis fekete kutyát, melyet az országút porában ütnek el.
160 7 |              ott feküdt, többé már nem az érdeklõdés középpontjában,
161 7 |        körülötte, és rajta is.~Fejében az új kalappal, mely mintegy
162 8 |                 szeretnéd újra kezdeni az életet?~- Nem értem - szólt
163 8 |               csodálkozva, kitérõen -, az attól függ.~Hogy került
164 8 |                Már amennyire egy ember az lehet.~- Szóval, hatalom
165 8 |                a púpos, vén koldus se. Az se cserélne senkivel. Még
166 8 |              se cserélne senkivel. Még az ifjú, délceg királlyal se.~-
167 8 |              nem volnának õk. Márpedig az emberek mindent csak maguknak
168 8 |               ember életét élném abban az új életben, akkor nem én
169 8 |                megkötése után is abban az idõben halsz meg, amikor
170 8 |                  Érdekes. Mi bírt erre az elhatározásra?~- Fogalmam
171 8 |                nem, nem.~- Tudod, hogy az, amit elkövetsz, õrültség?~-
172 8 |                  Talán unnád másodszor az ügyet?~- Soha életemben
173 8 |            sincs.~- Hát akkor mi ennek az értelme?~- Mi annak az értelme,
174 8 |           ennek az értelme?~- Mi annak az értelme, hogy ajánlatodat
175 8 |              ajánlatodat elfogadjam?~- Az a sok-sok öröm és gyönyörûség,
176 8 |                 Hagyjuk.~- Nem volt jó az élet? Nem volt érdekes?
177 8 |                Ellenben már túl vagyok az életem nagyobbik felén.
178 8 |           egyetlen komoly föladata. Ez az a nagy-nagy vizsga, melyet
179 8 |           öregebb vagyok, s nem csábít az a gondolat, hogy alsóbb
180 8 |                 a nirvána. Ismerem ezt az elméletet. Te buddhista
181 8 |            kérdeznem, mi a vallásod?~- Az, amit az anyakönyvi kivonatomba
182 8 |              mi a vallásod?~- Az, amit az anyakönyvi kivonatomba beírtak.~-
183 8 |             állt, egy pillanatra látta az arcát. Krétafehér arca volt.
184 8 |             béküljünk ki. Nem sikerült az üzlet - tette hozzá utolsó
185 9 |             mély. Azt bizonyítja, hogy az életben még mindig támadnak
186 9 |               több, se kevesebb. Mióta az emberek drámákat és komédiákat
187 9 |                 A véletlen ötletesebb. Az minden áldott nap legalább
188 9 |           Rejtély. Olyan rejtély, mint az, hogy minden író önmagát
189 9 |                író önmagát dicséri.~De az én zsebórám tényleg csodálatos.
190 9 |             agyoncigarettázom magam, s az ütõerem percenként százhúszat
191 9 |               föltétlenül sietne. Hála az égnek, teljesen mûveletlen,
192 9 |         szolgálatot. Múltkor összetört az üvege. Elvittem a kedves,
193 9 |      Rendületlenül jelezte, hogy múlik az élet, és vénülök. De nem
194 9 |                Ott hevert a számlap és az óraüveg között. Nem akadályozta
195 9 |               amint órámra illesztette az üveget, és belekukucskált
196 9 |           foglalt nagyítójával, melyet az órások a szemükbe szoktak
197 9 |          viseljük. Könnyeink áztatják, az öröm és fájdalom könnyei
198 9 |               pilla.~Ez a pilla pedig, az órás pillája, becsületben
199 9 |           ezzel a nedves pillával állt az anyja, az apja koporsójánál
200 9 |                pillával állt az anyja, az apja koporsójánál is.~Én
201 9 |                 Mit tegyek?~Levétessem az óraüveget, és eltávolíttassam
202 9 |      pillanatban itt van.~Elém villan, az óraüveg fényében csillan,
203 9 |            pilla, mint egy pupilla.~Ó, az a nap, mikor ide hullott.
204 10|          született, amelyikben én, meg az, hogy szintén elsõéves volt,
205 10|           pontosan megkövetelték, hogy az értük kialkudott koronákat
206 10|                 összetartottunk”.~Künn az utcán, ahol annyi félelmetesen
207 10|                együtt jártunk-keltünk. Az egyetemen, elõadások után
208 10|               vizet ittunk rá, s attól az élesztõs anyag úgy megdagadt
209 10|                nyugodtan tekinthettünk az események elé.~Ebben az
210 10|                az események elé.~Ebben az elsõ idõben vagy a lakótársam
211 10|             vagy a lakótársam várt meg az egyetemen, vagy én õt. Vele
212 10|                vendéglõbe jövet megáll az utca közepén, s beugrik
213 10|                áldott nap megállt ezen az utcán és beosont ebbe a
214 10|         tucatot? Vagy azt hiszed, hogy az inggomb olyan, mint a vaj,
215 10|               jó, ha friss? Nem romlik az meg. Próbáld meg. Eláll.~-
216 10|                hát. Van itt egy segéd. Az tud franciául. Vele parlírozok.~-
217 10|               magam. Amikor feljöttem, az öregem szívemre kötötte,
218 10|             arra gondoltam, hogy ilyen az egész pereputtya, az apja
219 10|             ilyen az egész pereputtya, az apja is, az anyja is, aki
220 10|                pereputtya, az apja is, az anyja is, aki kétszer fõzi
221 10|           Érdekes - dünnyögtem. - Csak az a baj, hogy rövid ideig
222 10|                 hogyha négy évig, amíg az egyetemre járok, követem
223 10|               mennyire nem ismerem ezt az alakot, akit eddig, ha nem
224 10|               be-bepislantottam. Fúrta az oldalam, hogy ki lehet az
225 10|              az oldalam, hogy ki lehet az a csodálatos segéd, aki
226 10|        franciául?~- Franciául? - szólt az öreg, s szeme fölcsillant. -
227 10|               csapott. Gyere csak ide. Az úr franciául akar beszélni.~
228 10|   érettségiztem. Néhány szó rám ragadt az iskolában. A papa - mondta,
229 10|              is azt szeretné, hogy itt az üzletben gyakoroljam. Ezért
230 10|         Kesztyût vettek. Természetesen az igazi franciákat nemigen
231 10|                 Kicsoda?~- Egy vevõnk. Az naponta bejár, s csak franciául
232 10|              Átvette a pénzt. Kikísért az ajtóig.~Ott bizalmasan a
233 11|               és könyvek közé temetve, az egyetlen élõlény volt.~Esti
234 11|          kétségtelenül világossá válik az a tény...” Mint gyakran,
235 11|           mintázott és csoportosított, az álom laza ellenõrzésével,
236 11|           Egynegyed hét volt. Kiugrott az ágyából, átszaladt dolgozószobájába.
237 11|          Leemelte a kagylót.~- Te vagy az, Kornél? - kérdezte túlnan
238 11|                még nem mondott soha -, az éjjel meghalt a feleségem.~-
239 11|   egytizedgrammos port. Amikor átvette az orvosságot, a rendelõbõl
240 11|       orvosságot, a rendelõbõl kimenet az elõszobában találkozott
241 11|                elõszobában találkozott az asszonnyal. Ruhakefét tartott
242 11|           egyszerre csak itt van ez és az, kuszán és véletlenül, látszólag
243 11|                volt és büdös, rátapadt az ablakokra, összemaszatolt
244 11|        végítélet ez, a végítélet.~Ezen az éjszakán halt meg Korponai
245 12|               láss világot, ismerd meg az embereket. Sajátítsd el
246 12|            Fölkelt, kotorászni kezdett az alacsony, porlepte polcon,
247 12|        kézipisztoly meg egy sakktábla. Az alól kihalászott egy nyelvkönyvet -
248 12|               Ebbõl tanultam én is meg az apám is. Isten vezéreljen,
249 12|                élt. Közben készülõdött az útra. Mindenekelõtt kivasaltatta
250 12|            viselt, színes nyakkendõt s az új porcelánnadrágját.~Lábait
251 12|          nézegette, hogy tünedeznek el az ismeretlen városok, a nagy,
252 12|                s odahajította hanyagul az ülésre, majd újra fölhúzta.~
253 12|       autrichien - jelentette a kalauz az utasoknak. Bandi ezt a szót,
254 12|               kapott.~Ebben a szerzõ - az élet legkülönbözõbb eshetõségére
255 12|    párbeszédeket közölt a kárpitossal, az illatszerésszel, az állatorvossal
256 12|       kárpitossal, az illatszerésszel, az állatorvossal stb.~Betûzgette
257 12|         vámtiszt, jegy stb.~Föllapozta az utazásról szóló fejezetet.
258 12|                meresztett. Most támadt az az életre való ötlete, hogy
259 12|             meresztett. Most támadt az az életre való ötlete, hogy
260 12|               Onnan értesült, hogy ezt az egykor bizonyára igen használható
261 12|      vonatablakból kihajolva, mindjárt az elsõ másodpercben megpillantotta
262 12|                Azon nevettek, hogy õk, az alföldi jópipák most itt
263 12|             házinyulat. Hát eltalálták az ízlését. Hozzájuk se nyúlt.
264 12|                Varenne-be bandukoltak, az osztrák-magyar nagykövetségre,
265 12|              bélyegzõvel két mondatot. Az egyik ez volt: Jelentkezett.
266 12|                Bandi megvetõleg bökött az elsõre, s elmenet nem köszönt.~
267 12|               ezen a napon?~Fölmásztak az Eiffel-torony tetejére,
268 12|                Paix-ben is, nézegették az Operánál torlódó kocsioszlopokat.
269 12|            hadarva értésére adta, hogy az asztalt itt nem lehet ily
270 12|         Bandinak elállt a szeme-szája. Az asztalokon só, paprika,
271 12|            Lásd, pajtás, ez már teszi.~Az étlapon borjúpörkölt, tokány,
272 12|             földerült, kinyílott, mint az alélt virág, melyet az áldott
273 12|            mint az alélt virág, melyet az áldott májusi zápor locsolt
274 12|          vacsorázott, bársonykabátban, az ifjú piktor. Odahívták.
275 12|                 urak - tessékelte õket az asztalához. - Mind a vendégeim
276 12|              volt jó,~Sehogyan se volt az jó.~Mindig csak a más babája,
277 12|              Mindig csak a más babája, az volt jó.~Ekkor nyomta a
278 12|                nyomta a cigány markába az elsõ százfrankost. Utána -
279 12|         Gyerekek, gyerekek.~Éjfél után az asztalt verték, karban énekelték:~
280 12|            karban énekelték:~Én vagyok az, én vagyok az, aki nem jó,~
281 12|                Én vagyok az, én vagyok az, aki nem jó,~Csárdaajtó-nyitogató-ó-ó.~
282 12|              amit akarok. Mert én csak az önérzetes embert szeretem,
283 12|             önérzetes embert szeretem, az õszinte embert. Értetted?~-
284 12|             hogy a mulatság elvadul, s az üres pezsgõsüvegek már glédában
285 12|      pezsgõsüvegek már glédában állnak az asztalon, hívatta a tulajdonost.
286 12|                 a társaság kiballagott az utcára. Bandi egy gázlámpának
287 12|     gázlámpának dõlt. Menten lerogyott az aszfaltra. Körülvették,
288 12|               gyere szépen haza.~- Aki az én becsületemben gázol -
289 12|     becsületemben gázol - ordította -, az meghal. Úgy sincs másom:
290 12|             nagyon gyászosan fogta föl az ügyet. A vállát vonogatva
291 12|             magára maradt, kitekintett az utcára, melyet elöntött
292 12|              közepére rohant, leborult az asztalra, sírva fakadt.~
293 12|              reggelijét hozta be neki.~Az csak bámult lakójának barátjára,
294 12|        tolakodó részvéttel érdeklõdött az õ dallamos nyelvén, mi történt
295 13|               föld a titkok színpada - az ég kék zsinórpadlásával
296 13|                drámai csattanója annak az ismeretlen színjátéknak,
297 13|              tényleg meghatározzák. De az édeskevés. Milliárd ok magyaráz
298 13|           mindent. Ha tovább haladnánk az okláncolaton, újabb és újabb
299 13|             végül el kellene érkeznünk az elsõ okig, melyet Õsoknak
300 13|          megalázót, okosat és õrültet. Az, amirõl most akarok beszélni,
301 13|                rótt, sovány volt, mint az angolkóros csecsemõé. Azt
302 13|       tankönyvíró volnék, õt állítanám az újabb nemzedék elé, mint
303 13|              követendõ példáját.~Abban az idõben Pataki örökbe fogadta
304 13|          délelõtt tizenegykor feljössz az árvaszékhez, és igazolod,
305 13|            hogy én vagyok én. Formaság az egész. A törvény csak azt
306 13|            senki. Csak én tudtam, hogy az öreg „büntetett elõéletû”.
307 13|      följelentette õt. A törvényszék - az enyhítõ körülmények figyelembevételével -
308 13|                elítélte sikkasztásért. Az öreg ezt le is ülte, az
309 13|                Az öreg ezt le is ülte, az utolsó napig, annak rendje
310 13|               akkoriban börtönben ült, az a „társadalom salakja” maradt
311 13|      Elképzelni is rettenetes ezt.~Hát az öregúr most megragadta az
312 13|              az öregúr most megragadta az ajándékot, melyet a tündér
313 13|          nyújtott feléje, mohón kapott az alkalom után, hogy élete
314 13|     elszalasztania. Azonnal abbahagyta az osztást, pedig élt-halt
315 13|           volna azonban, hogy kipirult az arca, hogy fölpezsdült,
316 13|            átlátszó, öreg füle lángolt az idegességtõl. Végül látnotok
317 13|            jelenetet, azt, hogy lépett az árvaszék elé, komolyan,
318 13|            földgolyón, hogy hajolt meg az árvaszéki elnök, az ügyvédek
319 13|                meg az árvaszéki elnök, az ügyvédek elõtt, hogy rebegte
320 13|           fölolvasásakor: „jelen”, ezt az egyetlen szót, de oly kifejezõen,
321 13|               disznó. Madarat lehetett az öreggel fogatni. A tanúzás
322 13|          sikerült. Errõl én tanúskodom az utókornak.~Ekkor kezdõdött
323 13|       veszekedett. Megjött a hangja és az önérzete. Folyton azt érezte,
324 13|              igaza is volt.~Sajnos, ez az öröme se tartott sokáig.
325 14|     gránitoszlop hirdette aranybetûvel az egykor bizonyára virágzó,
326 14|           vésették a gránitoszlopra, s az árva kis fejfával mintegy
327 14|             méltánytalannak tartottuk. Az, aki egy napot élt, éppoly
328 14|            éppoly ember és lélek, mint az aggastyán vagy a matróna.~
329 14|           Kornél.~Õ már ekkor kedvelte az ilyen fanyar-gyerekes, ördögien-kotnyeles
330 14|          könyöklõ angyalkát rajzolt, s az angyalkát maga színezte
331 14|              Vékony cérnahangon, ahogy az egynapos angyalkák beszélhetnek,
332 14|              rólam.~Természetesen erre az izenetére s a leveleire
333 15|             lépten-nyomon elõfordulnak az életben. Ha például vacsorára
334 15|       századokkal ezelõtt még hatottak az efféle mentségek. Azóta
335 15|         körömnyírás közben beleszaladt az olló lábujjamba, talpra
336 15|          ismertetõjelük-, s így, mikor az emberek ilyen valószínûtlen,
337 15|               hazugságok. Nem tagadom, az elsõ másodpercben talán
338 15| szemérmetlenségünkre gondolnak, inkább az élet mindig meglepõ és kiszámíthatatlan
339 15|              Végül többnyire elhiszik.~Az, aki késve rohan be egy
340 15|               nem talál hitelre. De ha az illetõ elõadja, hogy gépkocsija
341 15|               a kutyát azonnal bevitte az Állatorvosi Fõiskolába,
342 15|                el, akkor ez a hazugság az élmény és valóság fényében
343 15|             válságos helyzetébõl ennek az igazságnak fölismerése mentett
344 15|               Lehetetlen volt közölnöm az igazságot, mert az - mint
345 15|            közölnöm az igazságot, mert az - mint sok esetben - bántóbb,
346 15|             Kétségbeesett zavaromban - az ösztönös éleslátó biztonságával -
347 15|           mulatságos tévedésbõl került az újságokba, s ennek cáfolata
348 15|               nekem, hogy halála után, az én jóvoltomból fél évig
349 15|               tévesen hirdetik -, csak az igazság egy részét hangsúlyozzák.
350 15|                Mi ennek a magyarázata? Az, hogy a Margit rakpart közel
351 15|              egy szemernyi igazság. Ez az õ hazugságuknak erkölcsi
352 15|            védeni hazugságukat, mintha az igazságot védenék. Lehetetlen
353 15|            ahhoz, ami nincs. Bevallom, az õ hazugságukat sokszor úgy
354 16|          dicsõséget. Ezek csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban
355 16|         csecsemõk maradunk. A mese ez, az örök és légüres mese. Ennek
356 16|       Természetesen, van boldogság. De az merõben más. Magam is emlékszem
357 16|            mindent adtam volna, ha ezt az utazást elhalaszthatom.
358 16|              fázó, sápadt utas, mintha az egész szerelvényt elátkozták
359 16|         mezõket. A levegõ fekete volt, az országutak sárgák. Valamelyik
360 16|             õrá. Egy macska surrant be az állomásfõnök szobájába,
361 16|        Németországban kisdiákok mentek az iskolába, vagy jöttek onnan,
362 16|                vagy délután. Egyébként az utazás szórakoztatni szokott.
363 16|          utazás szórakoztatni szokott. Az életet látom mint képet
364 16|       leegyszerûsítve. Ezúttal azonban az élet kétségbeejtett az üres
365 16|         azonban az élet kétségbeejtett az üres kereteivel. Minden
366 16|                és kietlennek tetszett, az osztrák ifjonc, a macska,
367 16|                a pillanatban kezdõdött az a boldogság, melyrõl beszéltem,
368 16|          boldogság, melyrõl beszéltem, az a boldogságom, melynél eddig
369 16|                meglepetés vagy ajándék az égbõl, s kisütött a nap.
370 16|              városba. Kacagó gyermekek az iskolába menet hógolyókkal
371 16|           fehérek voltak. Lámpák égtek az emeleteken. Villamosok csengettyûztek,
372 16|                vizet hozott. Odaálltam az ablakhoz, mely a fõtérre
373 16|               a földön vagyok és élek. Az életnek újra értelme lett.
374 16|   lélekelemzõkre bízom. Én nem törõdöm az elnyomott és fölszabadult
375 16|               amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész
376 16|                éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül
377 17|                                        AZ ORVOS GYÓGYÍTÁSA~Betegen
378 17|              kedves cicájukat, s ezzel az értelmes, villamos acéllénnyel
379 17|            bizonyult. Sokáig ácsorgott az ottani kényelmetlen portásfülkében,
380 17|               is mesélt. Ez a beteg és az orvos közötti viszonyra
381 17|           Betegem van. Orvost hívatok.~Az orvos máris jön. Inci-finci
382 17|              Megvetõ pillantást lövell az orvos felé.~„Miért sértegeti
383 17|           hasam? - gondolja magában. - Az enyém legalább kétszer akkora,
384 17|          legalább kétszer akkora, mint az övé. Aztán miért beszél
385 17|            fejedelmi többesben, mintha az õ torka, az õ hasa is fájna?
386 17|          többesben, mintha az õ torka, az õ hasa is fájna? Pimaszság.”~
387 17|                beteg, de csak hallgat.~Az orvos nyel egyet. Végigméri
388 17|            azzal a fölénnyel, amellyel az egészségesek tekintenek
389 17|                menni.~- A máj - kiált.~Az orvos, aki a beteg máját
390 17|              szerényen:~- Mert ez fáj.~Az orvos összefonja karjait:~-
391 17|          karjait:~- Mondja kérem, maga az orvos?~A beteg sötét mosollyal:~-
392 17|            igaza van.~A beteg a beteg, az orvos az orvos. Ez világos.
393 17|                beteg a beteg, az orvos az orvos. Ez világos. De ez
394 17|              egy kissé orvos is. És ez az orvos, mint minden ember,
395 17|           hiúságtól beteg.~Mit tegyek?~Az orvosnak kezelni kell a
396 17|              meggyógyuljon. Ennélfogva az orvost nekem kell kezelnem -
397 17|              egyszerû.~Dicsérni kezdem az orvos csalhatatlan tudását,
398 17|            mást se tesz, csak köp. Már az egész szobát teleköpte.~
399 17|                egész szobát teleköpte.~Az orvos szorongatja kezemet,
400 17|           tegnap óta, javult-e valamit az állapota, s fölépülhet-e
401 17|                fölszisszen, hogy sajog az önérzete, dicsérettapaszt
402 17|             kell rázni. Hasonlít ahhoz az orvossághoz, melynek címkéjére
403 17|          Viszont én se maradok mögötte az udvariasságban. Ha a beteg
404 17|               nyomban megjegyzem, hogy az õ mindig szabatos és kifejezõ
405 17|               hét múlva meggyógyul.~De az orvos nem.~Õ még sokáig
406 17|          hallottam a történetet. Ekkor az elbeszélõ hangja inogni
407 17|               a mérföldek szakadékába: az összeköttetés megszakadt.~
408 17|         kiáltott Esti.~Hangjaink, mint az alagútfúrók, végre találkoztak
409 17|              hadartam -, meggyógyult-e az orvosod?~- Sajnos, nem -
410 17|               Ki kellett volna irtanom az egész embert, hogy eltüntessem
411 18|              szólt Esti Kornél, idézve az izzó és sötét költõt, a
412 18|                 A pénzzavar lovagja õ, az éhezés hercege, a kétségbeesés
413 18|            földgolyón megválaszthatnák az éjjeli menedékhelyek védnökének,
414 18|              társa voltam. Éppen ezért az õ nyomoráról tudományos
415 18|             statu nascendi -, mindjárt az eredeténél, a forrásnál,
416 18|              hihetetlennek tetszik. Ma az õ nyomora olyan, mint a
417 18|           remény összetört horgonyával az iszapban, falánk pontyok
418 18|            Szép, lángoló arcán, melyet az élet azóta keserû, fájdalmas
419 18|              hatott rá. Megismerkedett az izgága lakásadónõkkel, akik
420 18|               bér egy részét kérik, és az izgatott szabókkal, akik
421 18|           huszonnyolc éves koráig. Ezt az idejét az õ nyomora lírai
422 18|             éves koráig. Ezt az idejét az õ nyomora lírai korszakának
423 18|          terjedt el a pesti nõk között az a nem egészen alaptalan
424 18|            nekem, hogy hányadán is áll az akkori feleségével. Reggel
425 18|             akkori feleségével. Reggel az õ szenvedélyes modorában „
426 18|          megkérdeztem, hogy mit csinál az az „undok és aljas dög”,
427 18|       megkérdeztem, hogy mit csinál az az „undok és aljas dög”, már
428 18|               hogy így becsmérelem ezt az „áldott angyal”-t, mert
429 18|                hibámat, és érdeklõdtem az „áldott angyal” iránt, szemtelen
430 18|         háborodott föl, és ismét arról az „undok, aljas dög”-rõl beszélt,
431 18|        hosszabb vizsgálódás után.~Elég az hozzá, õ továbbra is naponta
432 18|               a kávéház külön termébe. Az ajtót bezárta kulccsal.
433 18|              vásárolta össze mindenét, az utolsó párnáját is, ezek
434 18|            aztán valamivel gyöngébben, az ágyból is kiráncigálta,
435 18|           hömpölygõ epika nyugalmával, az elbeszélõ korszaka.~Most
436 18|                 csak egy darab kenyér, az a száraz, penészes, savanyú
437 18|          kikapcsolták, és szenesládája az egyetlen bútordarabja. Halljuk
438 18|               egy jótevõjét várja ide, az egy használt, de még jó
439 18|        helyezte el a tébolydában, mert az beleõrült a nélkülözésbe.
440 18|                föltakarják arcukat. Ez az õ nyomorának a drámai korszaka.~
441 18|          késõbb is lótottunk-futottunk az érdekében, csak most hagyjuk
442 18|               segítséget. De hát ilyen az ember. Arányérzékünk nem
443 18|       szenvedés is nevetségessé válik. Az unhappy end éppoly valószínûtlen
444 18|                 Ha a szomorújáték hõse az ötödik felvonás végén meghal,
445 18|          zokogunk, de ha már a hírnök, az elsõ és második szolga,
446 18|                elsõ és második szolga, az ügyelõ, a súgó, a díszletezõ
447 18|            azon csak nevetünk. Sajnos, az életben is elõfordulnak
448 18|                egyetlen gyermeke volt, az Egyiptomban élt, s múltkor,
449 18|             juthatott el történetében. Az utasok, akik eddig mély
450 18|         Mindennek van határa. Ami sok, az sok.~1933~ ~
451 19|              tudjuk kibányászni.~Nekem az élet mindörökre a gyermekségem
452 19|               Számomra a tûzvész annak az alföldi putrinak az égése,
453 19|              annak az alföldi putrinak az égése, melyet mint gyermek
454 19|      öntudatlanul. Ha le kellene írnom az amerikai felhõkarcolónak
455 19|               amerikai felhõkarcolónak az égését, bizonyára ebbõl
456 19|           szikrát és színt. Így vagyok az emberekkel is. Új ismerõseim
457 19|                azért a régiek maradnak az igaziak. Õk jelképezik nekem
458 19|           igaziak. Õk jelképezik nekem az embert, amint a régi tárgyak
459 19|                tényeket és idegeneket. Az élményeket nem lehet hajszolni.
460 19|               de csakugyan így hívják. Az élet valószínûtlen. A nevek
461 19| gordonkamûvészt Timoránszky Titusznak. Az olvasó ezt nem hiszi el
462 19|             csalódottak. Csalódni csak az tud, aki valaha hitt. Nekik
463 19|             idõt. Elsõ elemis korukban az utcasárban heverõ újságokból
464 19|        újságokból betûzgették ki, hogy az emberek puskatussal verik
465 19|           egymástól, mint a miénk, meg az övék. Nekünk az apánk húszéves
466 19|             miénk, meg az övék. Nekünk az apánk húszéves korunkban
467 19|    szolgálhattak volna, túlburjánoznak az érzésen, a gondolaton, s
468 19|                hevertetett szerszámok, az unatkozó kalapácsok, melyek
469 19|               kalapálnak mindent, vagy az érdemtelenül mellõzött gyaluk,
470 19|          Hanyatlasz~- s így jött létre az ehhez hasonló Tout comprendre
471 19|                kokainistán.~Gondolkozz az okain is tán - ~s megérted.~
472 19|                tán - ~s megérted.~Ezek az alkotások, melyektõl én
473 19|             tudnám teljesen megtagadni az érdekesség varázsát, mûvészetének
474 19|              játszottak. Vagy minthogy az író munkája a velejében
475 19|     elképzelhetetlen fokára emelve ezt az elmemozdító tornát, s a
476 19|               kudarcot vallott, valaki az utolsó pillanatban homlokára
477 19|              olvasva: a dezertõr, vagy az ingovány visszafelé olvasva:
478 19|          levegõt, a semmit õrlik.~Elég az hozzá, múltkor estefelé,
479 19|            Köszönés nélkül letelepszik az asztalhoz, felkönyököl.
480 19|            kissé sápadtnak látszik. De az õ arcszíne, tudjátok, mindig
481 19|              Ugyan, mi baja lehet? Baj az, hogy a világra születtünk
482 19|               születtünk és élünk. Baj az is, hogy elmegyünk innen
483 19|            ennélfogva ennünk kell. Baj az, hogy betegek vagyunk, ennélfogva
484 19|            költõ.~- Talán elvesztetted az állásod? Fizetésképtelen
485 19|                 Teljesen tönkrementél?~Az efféle gunyorkák és humorkák
486 19|         nagyobb, mint hogy kitalálják.~Az asztal végén egy elhízott,
487 19|             Minden áldott nap megfejti az összes hazai és külföldi
488 19|              Scholznak hívják. Barátai az éles esze és pompás vitatkozóképessége
489 19|       legritkább alkalmakkor vált, sem az egyik, sem a másik nevét
490 19|                háta mögött és szemben, az írók éppúgy, mint Lalojka
491 19|          kockáiba villámgyorsan beírja az odavaló angol szavakat -
492 19|          legalábbis õk még nem tudják. Az ösztönösen kíváncsi kérdések
493 19|               történt Jancsival, és mi az oka szomorúságának. Csupa
494 19|       pillanatban nem tudod, hogy él-e az illetõ - teszi hozzá, de
495 19|                Ez a tárgy akkora, mint az öklöm? - és mutatja szennyes
496 19|               Mindegy. Élelmiszer? Nem az? - mondja és leengedi fölvont
497 19|           nagyobb izgalom nélkül, mert az izgalom testvériesen megoszlik
498 19|                gondoltatok volna, hogy az egész csak ugratás, éretlen
499 19|            Valahogy agyon kellett ütni az idõt, amíg ismét nem láthatja.~
500 19|             ítélem el õt. Szerette ezt az asszonyt, és most is szereti.