Fejezet

 1 1 |     jönnek. Mindenesetre sokallta õket.~A pincérek gépiesen, némi
 2 3 |  ábrándozás teljesen kielégítette õket, s a kivitel, az elképzeléshez
 3 3 |   tájékozatlansága röhögtette meg õket. De többnyire észrevett
 4 3 |  Eltávozóban nem egy üdvözölte is õket, holmi leírhatatlanul zavart
 5 3 |         Azóta régen elfelejtették õket. Tûnõdve álltak meg, s azon
 6 6 |           sem a börtön zára, mely õket csukja el a társadalomtól,
 7 11|         nyúlt. Gyorsan föllapozta õket. Winterné nevét kereste
 8 12| Parancsoljatok, urak - tessékelte õket az asztalához. - Mind a
 9 12|          udvariasan fölszólította õket, hogy menjenek tovább.~Bandival
10 13|     mennyi. Egy darabig számlálta õket, azután megunta, abbahagyta.
11 15|          bolonddá akarják tartani õket, de a második másodpercben
12 15|  szeretnék orruknál fogva vezetni õket, akik legalább oly értelmesek,
13 15|       történet is elszórakoztatja õket. Végül többnyire elhiszik.~
14 15|     igazságot védenék. Lehetetlen õket innen kilendíteni. Azt,
15 18|    irányukban, sokszor mentegette õket, inkább arra figyelt, hogy
16 19|         Sokáig magam sem értettem õket. Két nemzedék még nem különbözött
17 19|    dacosan, alázatosan. Nem lehet õket kishitûséggel, tunyasággal
18 19|  állandóan hevítették és fûtötték õket görebjeikben, mint a középkori
19 20|           mi talán el is érhetjük õket, akár az elröppenõ léggömb
20 20|     bennünket. Olykor elképzeljük õket már holtan, föloszolva,
21 20|          ennyi joggal elképzeljük õket egy kis kocsma söntésében,
22 20|           s õ a tenyerébõl etette õket, mint mások a galambokat.
23 22| altatószerek, csak eszembe idézem õket, s azonnal elnyom az álom.~
24 22|           drámaian meg is játszva õket, aztán kitért az elõzményekre