Fejezet
1 1 | mindig az asztalnál maradt, mintha nem egészen jól értette
2 1 | tételek, csak kérdõjelek, mintha az elõkelõ tulajdonos évszázados
3 1 | élvezettel kotorászott benne, mintha bankókötegei közül csak
4 1 | utazhat. Mégis boldog volt, mintha rettenetes kaland után a
5 1 | az ezüsttálba.~Egyszerre, mintha álomtól nehezülne el, lehajtotta
6 2 | kapkodtam meztelen lábaimat, mintha parázson járnék.~Amikor
7 2 | természetesen heverészve, mintha mindig ott lett volna, csak
8 4 | fölhalmozva ilyen helyeken, mintha az emberiség igazi baja
9 11| már nem volt ott. Eltûnt, mintha a könnyek tengerébe merült
10 12| intette oda a pincért, mintha régi ismerõse lett volna -,
11 13| hajhagymái mûködni kezdtek. Mintha kicserélték volna, biztosan
12 15| tudják védeni hazugságukat, mintha az igazságot védenék. Lehetetlen
13 16| egy-egy fázó, sápadt utas, mintha az egész szerelvényt elátkozták
14 16| állomásfõnök szobájába, mintha látni se akarna. Sovány
15 16| gúnyosan kívánt jó éjszakát, mintha már elõre elhatározta volna,
16 17| beszél fejedelmi többesben, mintha az õ torka, az õ hasa is
17 17| hagyna el. Csak áll elõttem, mintha arra kérne, hogy kezeljem
18 19| és újabb koplalása miatt. Mintha izgatott volna. Ezt észreveszik
19 20| írótársaink is úgy viselkednek, mintha a világon se volnánk, elfordítják
20 20| bennünket a körükben, nem azért, mintha túlságosan szeretnének,
21 21| aztán akkorát ásított, mintha az egészet el akarná nyelni,
22 21| pezsgõcsömör után továbbröpülni, mintha az egész csak álom lett
23 21| hajlongtam és mosolyogtam, mintha közelemben lettek volna
24 22| nagy lélegzetet vettem, mintha nem tudnék szóhoz jutni
|