Fejezet

 1 1 |      mindig az asztalnál maradt, mintha nem egészen jól értette
 2 1 |        tételek, csak kérdõjelek, mintha az elõkelõ tulajdonos évszázados
 3 1 |    élvezettel kotorászott benne, mintha bankókötegei közül csak
 4 1 |      utazhat. Mégis boldog volt, mintha rettenetes kaland után a
 5 1 |        az ezüsttálba.~Egyszerre, mintha álomtól nehezülne el, lehajtotta
 6 2 |     kapkodtam meztelen lábaimat, mintha parázson járnék.~Amikor
 7 2 |        természetesen heverészve, mintha mindig ott lett volna, csak
 8 4 |      fölhalmozva ilyen helyeken, mintha az emberiség igazi baja
 9 11|        már nem volt ott. Eltûnt, mintha a könnyek tengerébe merült
10 12|           intette oda a pincért, mintha régi ismerõse lett volna -,
11 13|      hajhagymái mûködni kezdtek. Mintha kicserélték volna, biztosan
12 15|      tudják védeni hazugságukat, mintha az igazságot védenék. Lehetetlen
13 16|       egy-egy fázó, sápadt utas, mintha az egész szerelvényt elátkozták
14 16|          állomásfõnök szobájába, mintha látni se akarna. Sovány
15 16|     gúnyosan kívánt jó éjszakát, mintha már elõre elhatározta volna,
16 17|      beszél fejedelmi többesben, mintha az õ torka, az õ hasa is
17 17|     hagyna el. Csak áll elõttem, mintha arra kérne, hogy kezeljem
18 19|        és újabb koplalása miatt. Mintha izgatott volna. Ezt észreveszik
19 20|  írótársaink is úgy viselkednek, mintha a világon se volnánk, elfordítják
20 20| bennünket a körükben, nem azért, mintha túlságosan szeretnének,
21 21|           aztán akkorát ásított, mintha az egészet el akarná nyelni,
22 21| pezsgõcsömör után továbbröpülni, mintha az egész csak álom lett
23 21|       hajlongtam és mosolyogtam, mintha közelemben lettek volna
24 22|          nagy lélegzetet vettem, mintha nem tudnék szóhoz jutni