Fejezet

 1 1 |              áttetszõ, mint az üveg. Egyszerre ellenállhatatlan vágy fogta
 2 1 |              és dobta az ezüsttálba.~Egyszerre, mintha álomtól nehezülne
 3 2 |           ami maga a téboly. A világ egyszerre elferdülne elõtted. Hátgerinceden
 4 2 |  csodálatosan.~Hét felé aztán szinte egyszerre aludtunk el, mi írótanoncok,
 5 3 |             akik a kávéházban ültek, egyszerre valamennyien vizsgázó jelölteknek
 6 4 |      szemlélte, hanem a patikust. Az egyszerre fölvillanyozódott, miután
 7 5 |          tárgyalás B.-vel és M.-mel. Egyszerre elmosolyodott. Azt érezte,
 8 8 |                               VENDÉG~Egyszerre csak Esti szobájában termett.~
 9 9 |             mellényzsebünkben, mikor egyszerre látom, hogy a számlapján
10 11| Paradicsomlevest - kezdte a hang, és egyszerre elcsuklott, nem bírta tovább
11 11|       lelkünket, hogy elfogadjuk, de egyszerre csak itt van ez és az, kuszán
12 12|            régi, évszázados moraját. Egyszerre - maga se tudta, miért -
13 16|             Hánykolódtam a párnákon. Egyszerre a hátam közepén nyilallást
14 18|     dolgokról igyekszik beszélgetni. Egyszerre megtörli homlokát a zsebkendõjével.
15 18|            bandzsítanak ránk, s ezek egyszerre csak elõrelépnek, mint fátyolos
16 18|         hallanak, szóról szóra igaz, egyszerre valamennyien harsogó hahotában
17 19|          unatkozó kalapácsok, melyek egyszerre csak kiugranak szerszámládájukból
18 19|           keményen, s ezzel a nemmel egyszerre eltiporja a nevetést, mely
19 20|        sorsába. De nem bírta sokáig.~Egyszerre csak eltûnt. Borzasztó ez,
20 20|         Baljós, kétlaki lények ezek, egyszerre élõk és halottak, emberek
21 20|           akkor az eltûntekrõl, akik egyszerre mind a két osztályba sorozhatók,
22 20|            fertõzõ betegség a jóság. Egyszerre megnyílnak a szívek. Olyan
23 22|           akartam tenni léhaságomat, egyszerre valami merõben megmagyarázhatatlan
24 23|          rombolást végzünk ilyenkor. Egyszerre eltûnik mindenki és minden,