Fejezet

 1 1 |             míg Budapestre nem ér. Egész úton állt. Lába reszketett.
 2 1 |         svájci frankot lelt benne, egész vagyonát, melyet még a határnál
 3 1 |    Kopogott a szeme. Nem is csoda. Egész nap két almát evett. Gondolta,
 4 1 |            egyetlen példány van az egész világon. De ez a könyv minden
 5 1 | sürgés-forgás támadt. Odavonult az egész személyzet, mint egy oltárhoz.
 6 2 |              kezdte Esti Kornél. - Egész éjjel üvöltöttünk. Hajnali
 7 5 |        szabadságérzet. Övé volt az egész nap és minden, minden.~Nekivágott
 8 6 |            vagyunk ilyenkor. De az egész csak öncsalás. Egy kisgyermek
 9 10|           gondoltam, hogy ilyen az egész pereputtya, az apja is,
10 11|           költõ, a kis Eyssen, aki egész életében - nem tudni, miért -
11 13|          én vagyok én. Formaság az egész. A törvény csak azt köti
12 16|             sápadt utas, mintha az egész szerelvényt elátkozták volna.
13 16|     maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titkos. Okozzon nekem
14 17|          se tesz, csak köp. Már az egész szobát teleköpte.~Az orvos
15 17|           kellett volna irtanom az egész embert, hogy eltüntessem
16 18|        otthon dolgozik, nyugodtan, egész éjszaka ír, faggyúgyertya
17 19|            érzi, hogy valami nincs egész rendben.~Életének nehéz
18 19|         gondoltatok volna, hogy az egész csak ugratás, éretlen tréfa,
19 20|            íróasztalomról, vagy az egész íróasztalom tûnik el. Én
20 21|           továbbröpülni, mintha az egész csak álom lett volna. Jaj,
21 21|         Azon csodálkozott, hogy az egész csak ennyi.~Amíg a kisfiú
22 22|         állapotban, lassanként egy egész világ bontakozott ki, s
23 23|            esztelenül és boldogan, egész hajnalig, s belemámorosodtam