Fejezet

501 19|         Újságolta, hogy Marika túl van az életveszélyen, megmentették,
502 19|          megmentették, jól érzi magát, az orvosok bizakodnak abban,
503 19|           Szíriuszban recsegni kezdtek az orosz zenészek, tudjátok,
504 19|           elrongyolódott a rubaskájuk, az orosz dalokat elfelejtették,
505 19|               szólt volna. Meg-megállt az ablak elõtt. Kitekintett
506 20|                  Kernel Kálmán eltûnt. Az, az. Pataki sógora. Az a
507 20|              Kernel Kálmán eltûnt. Az, az. Pataki sógora. Az a kövér,
508 20|                 Az, az. Pataki sógora. Az a kövér, az a százhúsz kilós.
509 20|             Pataki sógora. Az a kövér, az a százhúsz kilós. Az a szipkagyáros.
510 20|            kövér, az a százhúsz kilós. Az a szipkagyáros. Nem emlékeztek,
511 20|               is leadott egyet-kettõt, az általános gazdasági helyzetre
512 20|          igazságtalanság történt vele. Az ilyen vastag embereknek
513 20|             viruljanak, hogy szeressék az életet, és megszerettessék
514 20|              is. Nyáron meglátogattam. Az udvaron görögdinnyét evett
515 20|               valamink? Hogy ellopják, az még hagyján. Ebbe belenyugszunk.
516 20|            megérteni, lázadozik ellene az eszünk, s õrjöngve keressük,
517 20|              tûnik el. Hogy meghaljon, az is rendjén van. Akkor ellopja
518 20|          tettes. De ez más. Hát még ha az az ember akkora, mint Kálmán,
519 20|               De ez más. Hát még ha az az ember akkora, mint Kálmán,
520 20|        rendkívüli természeti jelenség. Az se mindegy, hogy egy rajzszög
521 20|             hogy egy rajzszög tûnik el az íróasztalomról, vagy az
522 20|                az íróasztalomról, vagy az egész íróasztalom tûnik
523 20|               íróasztalom tûnik el. Én az utóbbin sokkal jobban csodálkozom.~
524 20|                 Rohanunk a rendõrségre az eltûntek osztályába, és
525 20|              szervusz”, s azóta nincs.~Az ötödik napon bukkantunk
526 20|                ötödik napon bukkantunk az elsõ nyomra. Felesége az
527 20|               az elsõ nyomra. Felesége az Aggteleki utcában találkozott
528 20|              ugyanazt vallják, amit ez az állat, hogy látták az illetõt,
529 20|               ez az állat, hogy látták az illetõt, úgy vették észre,
530 20|        franciák „angolosan” tûnnek el, az angolok „franciásan”. Van
531 20|               franciásan”. Van azonban az eltûnésnek olyan fajtája,
532 20|           egyenesen a Dunába lép, vagy az ötödik emeletrõl fejest
533 20|        világítóudvar kövezetére, akkor az „magyarosan tûnik el”. Mindinkább
534 20|             különös viszonyban vagyunk az eltûntekkel. Baljós, kétlaki
535 20|               Azt kell föltennem, hogy az eltûntek lelke ebben a kétes
536 20|              el is érhetjük õket, akár az elröppenõ léggömb zsinegét,
537 20|              és a halottak között csak az a különbség, hogy a halottak
538 20|           legalább azokon rágódjék el. Az õ helyzete volt a legirtózatosabb.
539 20|                 Azt mondtam, hogy erre az átmeneti idõre leghelyesebb
540 20|             tekintettel letettem errõl az ötletrõl, melyet csak az
541 20|               az ötletrõl, melyet csak az eltûnt férjek módosabb hitvesei
542 20|              például a Gyáli úton vagy az Ostrom utcán, benézett minden
543 20|             látta azt, hogy nem Kálmán az. Egy ilyen útján magam is
544 20|                csak jót vagy semmit, s az élõkrõl - az érdekesség
545 20|            vagy semmit, s az élõkrõl - az érdekesség kedvéért - csak
546 20|             rosszat vagy semmit, akkor az eltûntekrõl, akik egyszerre
547 20|             inkább csak jót beszéltek. Az elsõ napokban egyik nagybátyja
548 20|          tenyésztette. Hallottam, hogy az õ gázaitól ezek a kártékony
549 20|                rovarok, még a betegek, az öregek is, inkább új életre
550 20|              poloskára volt szükségem. Az árut huszonnégy óra alatt
551 20|           elõre gondosan megolvasva, s az egészért alig fizettem néhányszáz
552 20|               hintegettem szét részint az ágyára, részint a díványaira,
553 20|                díványaira, hogy közben az esetleges tisztogatások
554 20|         várakozásomat fölülmúlta.~Elég az hozzá, én Kálmánt, márcsak
555 20|                 hogy õ nem hibás, csak az élet a hibás. A rokonok
556 20|           érezte, hogy nem tett annyit az érdekében, amennyit tehetett
557 20|               helyezett kilátásba arra az esetre, ha valami csoda
558 20|              at, amaz megint 200-at, s az önkéntelen adakozásból hamarosan
559 20|              ami a múlt héten történt, az eltûnése negyedik hetében.
560 20|           kérdezõsködik a kapusnál, de az csak ennyit mond: „III.
561 20|               csíkos egyenruhájában ül az ágyon, s újságot olvas.
562 20|              hajtatunk, hogy megvigyük az örömhírt. Hisz ennek kutyabaja.” -
563 20|                távozik. „Kérlek - szól az egyik -, az a pimasz a kertben
564 20|              Kérlek - szól az egyik -, az a pimasz a kertben feküdt,
565 20|       fáradozom, hogy megértessem vele az embereket. Azt ajánlottam,
566 20|           vissza közéjük. Aki eltûnik, az ugyan ismét feltûnhet az
567 20|               az ugyan ismét feltûnhet az élet szemhatárán, de legyen
568 20|           toppantunk, hogy „kicsoda ez az új alak?”, míg nagy nehezen
569 21|                                        AZ UTOLSÓ FÖLOLVASÁS~Amint
570 21|               FÖLOLVASÁS~Amint szokta, az utolsó pillanatban ugrott
571 21|                véres szemmel bámult ki az ablakon. Nézegette a hómezõket,
572 21|                akkorát ásított, mintha az egészet el akarná nyelni,
573 21|              el akarná nyelni, lehúzta az ablakfüggönyt, hogy semmit
574 21|              valamin, rágyújtott.~Most az utazásba kezdett bele, és
575 21|              utazásba kezdett bele, és az induláson volt túl. Ezért,
576 21|            kötelességnek. Valójában ez az életem értelme, kielégülése,
577 21|               kielégülése, ünnepnapja: az úgynevezett dicsõség. Úti
578 21|              napszállatkor a gyermekek az iskolából hazafelé bandukolnak
579 21|             után továbbröpülni, mintha az egész csak álom lett volna.
580 21|           Emlékszem tisztelõimre, akik az utcasarkon egy oszlop mögül
581 21|            melyik volt a múlt vasárnap az „életszagúbb” szonett. Emlékszem
582 21|               mert - hiába - nem pesti az, és részint azon csodálkoztak,
583 21|               mint költõ nem vetem meg az ilyen prózai dolgokat. Emlékezem,
584 21|        elismerõ szakvéleményt, én, aki az íráson kívül semmihez a
585 21|            felé járt. Esti fölrántotta az ablakfüggönyt. Künn már
586 21|              ültették, elmondták, hogy az est iránt városszerte „óriási
587 21|              iránt városszerte „óriási az érdeklõdés”, noha még „nem
588 21|                  és vitték a szállóba, az Aranysasba, amelynek a másik
589 21|              szótalan fiatalember, aki az est rendezõje volt, „rendkívüli
590 21|         festett egyforma ajtók mentén. Az egyik ajtót kinyitotta.~-
591 21|             nagy tükröt látott, oldalt az ágyat, szemben pedig a kerevetet.
592 21|           elküldte a kisfiút. Kinézett az ablakon. Lenn, egészen mélyen
593 21|              folyosóra lépett. Ez volt az a hosszú és szûk folyosó,
594 21|              hogy amit a tükörben lát, az nem is tükörkép, hanem maga
595 21|                zavartan egy pincérnek. Az útbaigazította, hogy menjen
596 21|     Idegeskedett, hogy végképp elkésik az elõadásról, türelmét vesztette,
597 21|             futkosva, s mindenütt csak az egyformaság kétségbeejtõ
598 21|           ajtaját nyitva találta, benn az öltözködés rendetlenségét,
599 21|                Azon csodálkozott, hogy az egész csak ennyi.~Amíg a
600 21|         használja ezt? - kérdezte tõle az orvos szemrehányólag, és
601 21|          földön meghalnak a gyermekek.~Az orvos megállapította, hogy
602 21|           tükörben.~- Igen - bólintott az orvos. - Mint afféle mûvészember.
603 22|               vissza rájuk, hogy ma is az ásítógörcs csikordítja össze
604 22|          idézem õket, s azonnal elnyom az álom.~Sóhajtva fölemeltem
605 22|         sarkában álló kéziratasztagra.~Az írónõ a kísérõlevelében
606 22|             hét múlva találkoztam vele az utcán.~- Elolvasta? - kérdezte.~-
607 22|            Onnan emlékeztem erre, mert az átvételkor feltûnt, hogy
608 22|               átvételkor feltûnt, hogy az oldalszáma azonos azzal
609 22|                oldalszáma azonos azzal az évszámmal, amelyikben Róbert
610 22|        átlapozom is. Mi értelme lenne? Az, hogy mások elém teszik
611 22|           anyagom iránt, érdekel, mint az orvost a betegei folyton
612 22|             ismétlõdõ tömege. De ebben az esetben bizonyos voltam,
613 22|               csatlakozott.~Ballagtunk az aranyfák közt. Én meg õ
614 22|        õszintén. Semmi bók. Engem csak az õszinteség érdekel.~Szeméhez
615 22|            állnom a helyemet, egyedül. Az írónõ foglya voltam.~- Hát -
616 22|               hogy új regénye remek, s az elõbbieket is messze túlszárnyalja.
617 22|                   Ó, a tárgy, a tárgy, az érdekes és kerek. A tárgy,
618 22|             érdekes és kerek. A tárgy, az gömbölyû - s két kezemmel
619 22|                 a vége.~- Sõt. A vége, az hibátlan - tiltakoztam. -
620 22|     kezecskéivel végtelenül megindító. Az pedig, hogy éppen ilyen
621 22|            báró Bolthay Ottóval táncol az Anna-bálon?~- Na, látja -
622 22|             két karomat kitártam. - Ez az a hely. Erre céloztam.~Föllélegeztem.
623 22|               sötétségben, mint elõbb. Az ûrbõl, a vak semmibõl, ahol
624 22|            ûrbõl, a vak semmibõl, ahol az imént még alaktalan ködtestek
625 22|             árva, akit úgy szedtek föl az utcáról, mint egy megfagyott
626 22|           túlrajzolta.~- Lehet - szólt az írónõ, s megállt, mélyen
627 22|          földerengenie Marica lelkében az õ feledhetetlen képének.
628 22|              és holtak fölött, úgyhogy az eleveneket összetévesztettem
629 22|                nem volt elegendõ, hogy az írónõt kiemeljem körömbõl.
630 22|           Azzal a patakzó hévvel, mely az írókat jellemzi, amikor
631 22|              lélektani kérdés velejét, az alapeszmét és tanulságot,
632 22|             játszva õket, aztán kitért az elõzményekre és következményekre,
633 22|                vagy gáncsoltam, mindig az õ mondatait visszhangozva,
634 22|               Ezt azonban unni kezdte. Az õ anyagában olyan párolt
635 23|           legkevésbé fájdalmas fajtája az, ha senki se és semmi sem
636 23|               amit irigyelhetnénk, még az utókor is velünk omlik össze,
637 23|               helyemre érkeztem volna. Az a világ vége, melyrõl utóbb
638 23|          megrázóvá. Meghallgatnád?~Hát az úgy történt, barátom, hogy
639 23|                körülbelül fél hét felé az Erzsébet körúton sétáltam.
640 23|            csoportok verõdnek össze, s az emberek kinyújtott nyakkal,
641 23|            kinyújtott nyakkal, riadtan az ég egy pontjára néznek,
642 23|           tudhattam, hogy mit. Ismerem az ilyen pesti csoportosulásokat.
643 23|         gyökeret vert a lábam.~Mi volt az, amit bámultak? Egészen
644 23|                dolog. Egy kis fénypont az ég keleti sarkán, kék és
645 23|            sokkal izzóbb, akkora, mint az öklöm, s úgy ragyogott,
646 23|             üvöltözni kezdett a tömeg, az égre kiáltott, kitárt karral,
647 23|     kapualjakba menekült vagy kirohant az utcára, s egy általános
648 23|               óriási tányérként izzott az égbolton. Erre az izgalom
649 23|               izzott az égbolton. Erre az izgalom tetõfokára hágott.
650 23|              de nem tudtuk, hogy hová. Az utcai telefonfülkéket megostromolták.
651 23|          közönséget.~Végre megjelentek az újságok tükörablakában az
652 23|              az újságok tükörablakában az elsõ jelentések, fehéren
653 23|                Csend, rend - kiabálták az újságok, régi tekintélyükre
654 23|              elõfizetési díjukat, mert az újság még ilyen körülmények
655 23|          tudták eladni kotyvalékaikat, az utcán árusították idegcsillapító
656 23|          rádión világszózatot intézett az emberiséghez. Szavainak
657 23|              hogy õ, aki számon tartja az égbolt minden rendes lakással
658 23|              kék és forró kalandor, ez az égi szörny, mely minden
659 23|           tudatta a világgal, hogy itt az utolsó órája, s ha az égitest
660 23|              itt az utolsó órája, s ha az égitest közeledése ilyen
661 23|               valamennyien elkészülünk az együttes és fönséges halálra.
662 23|          együttes és fönséges halálra. Az õ véleményét, melyet késõbb
663 23|         ellenõrzött és helybenhagyott, az újságok szûkszavú különkiadásban
664 23|                 nem érdekelt többé sem az emberiség sorsa, sem a saját
665 23|              Lassanként kihörpintettem az egészet. Ettõl világosság
666 23|             Enni is kívántam. Orvosaim az utolsó próbareggelim óta
667 23|            közérzetem támadt. Ezt csak az zavarta, hogy velem szemben
668 23|           szememet. Két levelet írtam. Az egyik levelet Katicának
669 23|            három napra, mely számunkra az élet és az örökkévalóság.
670 23|              mely számunkra az élet és az örökkévalóság. Ez megnyugtatott.~
671 23|           jellemének tüntessem föl. Ez az elõleg azóta súlyos kölöncként
672 23|            barátom, azonnal, lelkemben az édes Violával, s írni kezdtem,
673 23|           hajnalig, s belemámorosodtam az örömbe, a háromnapos jövendõmbe
674 23|            Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen el van
675 23|            azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és
676 23|         rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége