Fejezet

 1 2 |         körülvesz -, hogy már nem vagyok itt, nincs kihez beszélned.
 2 6 |          hisszük. Mindenesetre ki vagyok szolgáltatva nekik, kényre-kegyelemre.
 3 8 |      megint ide jussak, ahol most vagyok?~- Pont így gondoltam magam
 4 8 |          bennem. Ellenben már túl vagyok az életem nagyobbik felén.
 5 8 |    osztályba léptem, hogy öregebb vagyok, s nem csábít az a gondolat,
 6 10|   figyelembe, hogy én, mióta fönn vagyok, három hete - ünnep- és
 7 10|        szintén magyarul. - Én nem vagyok, kérném, francia. Csak érdeklõdni
 8 12|         Valóban vigasztalhatatlan vagyok, hogy legutóbbi, bizonyára
 9 12|        kissé fáj a fejem. Éhes is vagyok, pajtás. Vígy már valahová,
10 12|      verték, karban énekelték:~Én vagyok az, én vagyok az, aki nem
11 12|       énekelték:~Én vagyok az, én vagyok az, aki nem jó,~Csárdaajtó-nyitogató-ó-ó.~
12 12|        mellét veregetve. - Én nem vagyok álmos. Én önérzetes, õszinte
13 12|          önérzetes, õszinte ember vagyok.~Esti, látva, hogy a mulatság
14 13|          a végzetben. Ellenkezõje vagyok a fatalistának. Véletlen,
15 13| árvaszékhez, és igazolod, hogy én vagyok én. Formaság az egész. A
16 16|      örültem annak, hogy a földön vagyok és élek. Az életnek újra
17 16|       élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titkos.
18 19|   lopkodnék szikrát és színt. Így vagyok az emberekkel is. Új ismerõseim
19 20|          hetében. Éppen Patakinál vagyok, amikor a telefonhoz hívják.