Fejezet

 1 17|           történetet is mesélt. Ez a beteg és az orvos közötti viszonyra
 2 17|         torkocskánk, a hasacskánk?~A beteg sápadtan, tûzpiros füllel
 3 17|           Pimaszság.”~Ezt gondolja a beteg, de csak hallgat.~Az orvos
 4 17|             A lép - állapítja meg.~A beteg tiltakozik. Nem akar lépre
 5 17|               kiált.~Az orvos, aki a beteg máját jónak tartja, s épp
 6 17|          jónak tartja, s épp ezért a beteg e megjegyzését rosszmájúnak,
 7 17|       magasságból:~- Honnan tudja?~A beteg szenvedése mélyérõl fölszól,
 8 17|              kérem, maga az orvos?~A beteg sötét mosollyal:~- Mondja
 9 17|                 Mondja kérem, maga a beteg?~Farkasszemet néznek. Szikráznak
10 17|         mindkettõjüknek igaza van.~A beteg a beteg, az orvos az orvos.
11 17| mindkettõjüknek igaza van.~A beteg a beteg, az orvos az orvos. Ez világos.
12 17|           orvos. Ez világos. De ez a beteg, mint minden ember, egy
13 17|            kissé hiú is. A hiúságtól beteg.~Mit tegyek?~Az orvosnak
14 17|       kezelni kell a beteget, hogy a beteg meggyógyuljon. Ennélfogva
15 17|         kezelhesse a beteget, hogy a beteg is meggyógyuljon. Mindez
16 17|          rövidesen kijelenti, hogy a beteg érverése is rendes. Viszont
17 17|              az udvariasságban. Ha a beteg nyelvét - mint szakértõ -
18 17|         Közös fáradozásunk folytán a beteg egy hét múlva meggyógyul.~
19 18|   erõszakoskodott, de amikor özvegy, beteg, õsz édesanyja, aki történetesen