Fejezet

 1 2 |            komor, téli éjszakáját.~Sokáig hallgattunk.~Õ szólalt meg
 2 4 |  megbabonázta beteges lelkét, hogy sokáig nem is bírt elmozdulni onnan.~
 3 5 |  regényfejezetére, melynek szavait sokáig szeretettel dajkálta lelkében,
 4 11|     hajnali háromkor került ágyba. Sokáig nem bírt elaludni. Most
 5 12|         gyönyörködve abban, milyen sokáig ér köpése a földre. Órákig
 6 12|          asztalt itt nem lehet ily sokáig elfoglalni, szép csöndesen
 7 13|             ez az öröme se tartott sokáig. Egy évre rá meghalt, kétoldali
 8 16|    hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet,
 9 17|    önfeláldozó barátnak bizonyult. Sokáig ácsorgott az ottani kényelmetlen
10 17|             De az orvos nem.~Õ még sokáig följár hozzám, utókezelésre.~
11 19|         egy esemény, egy arc, mely sokáig foglalkoztat. Igaz ugyan,
12 19|             és már mindent tudnak.~Sokáig magam sem értettem õket.
13 19|       életet kezdenek élni, akár a sokáig hevertetett szerszámok,
14 20| beletörõdött sorsába. De nem bírta sokáig.~Egyszerre csak eltûnt.
15 21|           feledhetetlen díszletén. Sokáig gyönyörködött ebben. Egy