Fejezet
1 1 | egy napot, míg Budapestre nem ér. Egész úton állt. Lába
2 1 | s beballagott a városba. Nem bánta meg. Csakugyan nagyszerû
3 1 | volt. Kopogott a szeme. Nem is csoda. Egész nap két
4 1 | telve. Ettõl a jelenettõl nem lehetett eltagadni bizonyos
5 1 | asztalnál maradt, mintha nem egészen jól értette volna
6 1 | neki. Woburnról viszont nem tudta, hogy mi fán terem.
7 1 | cudarul éhes. Ezt így nyersen nem közölhette. Hallotta, hogy
8 1 | vizet kért. Ásványvizet? Nem, egyszerû vizet, kútvizet,
9 1 | körülhordozták, õk pedig nem sietve, inkább a társalgás
10 1 | szoktak, mint a nõk arcát. De nem egy hölgy csak épp belepillantott
11 1 | bánta volna, ha a vendéglõ nem ennyire fényes. Nemsokára
12 1 | fogások is, melyek mellett nem szerepeltek tételek, csak
13 1 | Minthogy már egy félórája nem szolgálták ki, s úgy látszott,
14 1 | kenyeret rendelt, mert már nem bírta tovább az éhséget.~
15 1 | levették a tálról, Kornél nem mindjárt mert belenézni,
16 1 | már megette. Újat rendelni nem lett volna bátorsága. Hát
17 1 | ülõ társaság még mindig nem tudott a vacsora végére
18 1 | annyira el volt foglalva, hogy nem köszönt. Erre õ emelte meg
19 1 | nagyjában tisztázta helyzetét. Nem mehet vissza a szállójába,
20 1 | pezsgõt, a majordómusz, aki nem köszönt vissza, az omelette
21 1 | fejét a pad karfájára. De nem aludt.~Halkan és gyorsan
22 2 | készültünk, egyéb dolgunk nem akadt, minthogy az életet
23 2 | ketyegésénél, melyet még nem hallottunk, s másnap, késõ
24 2 | hónapos szobában.~Maradt.~Már nem tudtunk mit mondani egymásnak,
25 2 | öregem, mit szólnál, ha nem találnál itt, mire visszajössz?~-
26 2 | Úgy, hogy egyszerûen nem lennék többé itt.~- Elbújnál
27 2 | Elbújnál valahova?~- Nem.~- Kiszöknél?~- Dehogy.~-
28 2 | De hogyan?~- Épp ezt nem tudom. Tegyük föl, hogy
29 2 | addig, amíg a kancsót tele nem csorgatod vízzel, s visszajövet
30 2 | Minden. Érintetlenül. Csak én nem.~- Az ablak nyitva?~- Csukva.
31 2 | mutatta.~- Tévedés. Még nem ilyen riadtan néznél körül.
32 2 | néznél körül. Hiszen még nem is gyanítanád, hogy mirõl
33 2 | eszünkkel is fölfoghatunk. Attól nem rémülünk meg ennyire. Elég
34 2 | amely körülvesz -, hogy már nem vagyok itt, nincs kihez
35 2 | beszélned. A tárgyakhoz nem beszélünk - szóltam keményen,
36 2 | mérgesen. - Legalábbis azok nem, akik épelméjûek.~- Jó -
37 2 | holtan, véredbe fagyva. De nem vagy ott.~- Hányadik emelet
38 2 | Gyönge megoldás. Azért nem látnál, mert megõrültem?
39 2 | villanna át fejemen, s már nem volna tovább maradásom a
40 2 | házmesterhez, tõle tudakolnám, hogy nem engedett-e ki egy urat,
41 2 | szobából. Csakhogy, drágám, már nem bírnál. Abban a pillanatban
42 2 | ami a világ teremtése óta nem történt: ami nem fér a koponyádba,
43 2 | teremtése óta nem történt: ami nem fér a koponyádba, ami szétrepeszti
44 2 | velem a konyhába.~- Csak nem félsz?~- De. Félek.~Leugrottam
45 2 | Ha lehetséges volna, nem volna rémületes. De lehetetlenség.
46 2 | pedig, ami lehetetlenség, nem érdemes gondolni.~- Csak
47 3 | sem újnak, sem elmésnek nem lehet nevezni, órák hosszat
48 3 | szemérõl látszott, hogy nem ismerik a tréfát, hogy támadójukat
49 3 | fizetett, indult. Eltávozóban nem egy üdvözölte is õket, holmi
50 3 | töprengtek, honnan ismerhetik. Nem jöttek rá. De megérezték,
51 4 | beteges lelkét, hogy sokáig nem is bírt elmozdulni onnan.~
52 4 | az emberiség igazi baja nem is a betegség volna, a sok-sok
53 4 | Vevõk azonban egyáltalán nem jelentkeztek. Benn a patikában
54 4 | rebegte és körülnézett. - Nem tudom, kaphatok-e itt valamit
55 4 | mutatóujját -, az én köhögésem nem mai keletû. Tavaly erõsen
56 4 | azóta akármit csinálok, nem szûnik meg. Ez a köhögés
57 4 | Talán a nagyobbal.~- Egyebet nem méltóztatik? - érdeklõdött
58 4 | rózsaszín papírba burkolta.~- Nem - felelte Esti elhárítólag,
59 4 | tett, mint aki még mindig nem képes elhatározni magát
60 4 | kirakat elõtt. De ezúttal nem ezt szemlélte, hanem a patikust.
61 5 | veszedelem ájulatából.~Esti nem tiltakozott a jólesõ sértés
62 5 | végigtapogatta testét, hogy nem sérült-e meg valahol, aztán
63 5 | volt. Soha, gyermekkora óta nem járta még át mellét ilyen
64 6 | Házvezetõnõje - úgy látszik - nem kapta meg sürgönyét, melyet
65 6 | szakadt csavargónak, mint egy nem kívánatos elemnek, akit
66 6 | tisztelettel tekintünk. Mi mindent nem merünk mûvelni egy szobában,
67 6 | Mától fogva tudom, hogy nem a zár oltalmaz meg, sem
68 6 | a helyzettel legtöbbször nem élnek vissza. Híres magányom,
69 7 | külvárosi kalandokra indult, s nem akarta, hogy fölismerjék.
70 7 | még él” - gondolta.~De már nem élt. A kalap szörnyethalt.
71 7 | mindig ott feküdt, többé már nem az érdeklõdés középpontjában,
72 7 | szalagot - mondta.~- Erre nem való - magyarázta a kereskedõsegéd,
73 8 | Esti szobájában termett.~Nem lehetett látni, hogy kicsoda-micsoda.
74 8 | újra kezdeni az életet?~- Nem értem - szólt Esti.~- Azt
75 8 | gondolt Esti.~De a vendég nem hagyta szóhoz jutni.~- Tehát
76 8 | Én sohase panaszkodtam. Nem voltam boldogtalan. Boldog
77 8 | Szóval, hatalom kellene?~- Nem.~- Pénz, sok-sok pénz?~-
78 8 | Pénz, sok-sok pénz?~- Nem vágyakoztam többre, mint
79 8 | kellene bújniok a bõrükbõl, nem tennék meg. Még a púpos,
80 8 | Azzal, hogy akkor õk nem volnának õk. Márpedig az
81 8 | abban az új életben, akkor nem én élnék. Így ez a kérdés
82 8 | Ámulni fogsz.~- Köszönöm. Nem érdekel.~- Na - faggatta,
83 8 | miután Esti elnémult. - Mért nem válaszolsz?~- Ezen gondolkoznom
84 8 | egyszer már pórul járt, nem fogadott el tõle semmit.
85 8 | a döntésed?~- Úgy, hogy nem.~- Tessék?~- Nem, nem.~-
86 8 | Úgy, hogy nem.~- Tessék?~- Nem, nem.~- Érdekes. Mi bírt
87 8 | hogy nem.~- Tessék?~- Nem, nem.~- Érdekes. Mi bírt erre
88 8 | egy hang azt súgja, hogy nem, nem, nem.~- Tudod, hogy
89 8 | hang azt súgja, hogy nem, nem, nem.~- Tudod, hogy az,
90 8 | azt súgja, hogy nem, nem, nem.~- Tudod, hogy az, amit
91 8 | ügyet?~- Soha életemben nem unatkoztam.~- Vagy öngyilkos
92 8 | jobban értek. Hagyjuk.~- Nem volt jó az élet? Nem volt
93 8 | Nem volt jó az élet? Nem volt érdekes? Nem volt szép?~-
94 8 | élet? Nem volt érdekes? Nem volt szép?~- Jó is volt.
95 8 | megsemmisülés.~- Azt hiszed?~- Nem hiszem, hanem minden elmúló
96 8 | Eszerint a halál a föladatod?~- Nem a halál - arról nem tudom,
97 8 | föladatod?~- Nem a halál - arról nem tudom, hogy micsoda, és
98 8 | tudom, hogy micsoda, és így nem is törõdöm vele -, hanem
99 8 | hogy öregebb vagyok, s nem csábít az a gondolat, hogy
100 8 | kiállták ezt a vizsgát.~- Nem félsz tõle?~- A halottak
101 8 | kéredzkedett vissza. Ja igaz, mért nem támasztod föl a halottakat?~-
102 8 | én megmondom, hogy miért nem támasztod föl a halottakat.
103 8 | halottakat. Azért, mert õk nem is akarnak föltámadni. Költögeted
104 8 | neked, amit most én, hogy nem kell, nem kell.~A vendég
105 8 | most én, hogy nem kell, nem kell.~A vendég keresztbe
106 8 | elméletet. Te buddhista vagy?~- Nem.~- Szabad kérdeznem, mi
107 8 | dicsekszem vele. Elismerem, hogy nem egészen tökéletes. Szerényebbnek
108 8 | Szerényebbnek kellene lenned. Nem szabad lehetetlent kívánni.~-
109 8 | lehetetlent kívánni.~- Én nem is kívántam lehetetlent.~-
110 8 | hiányzott. 2000-ben ismét nem fog nekem hiányozni semmi,
111 8 | se, és aztán soha többé nem fog hiányozni nekem semmi,
112 8 | ügynök, aki ócska portékáját nem bírta elsózni. - Azért ne
113 8 | Azért ne haragudj.~- Nem haragszom - lihegte Esti.~
114 8 | a vendég - béküljünk ki. Nem sikerült az üzlet - tette
115 8 | meggondolta a dolgot. - Nem sikerült. Sebaj. Hiába jöttem.~-
116 9 | kötelességét ismeri. Mást nem ismer. A közmondásokat sem
117 9 | semmint elkésni, akkor nem késne, hanem föltétlenül
118 9 | az élet, és vénülök. De nem errõl akarok beszélni.~Már
119 9 | hajszálvonalka hajszál. De nem hajszál volt. Egy pilla
120 9 | számlap és az óraüveg között. Nem akadályozta a mutatók mozgását.
121 9 | változatlanul megmaradnak.~A pilla nem közönséges szõrszál. Sokszor
122 9 | kerestelek föl. Napok óta nem tudok aludni, furdal a lelkiismeret.
123 9 | örökkévaló emlékül? De vajon nem sikkasztás ez?~Nézd, itt
124 10| akihez semmi egyéb kapocs nem fûzött, mint hogy történetesen
125 10| többé semmiféle éhséget nem éreztünk, s másnap délig
126 10| ilyenkor, és eltûnt. De nem egy pillanatig kellett rá
127 10| szóltam barátilag. - Hát miért nem vásárolsz mindjárt egy tucatot?
128 10| s csak úgy jó, ha friss? Nem romlik az meg. Próbáld meg.
129 10| is. Mindennap valamit.~- Nem értem.~- Nézd - szólt rejtélyes
130 10| ámuldoztam.~- Még mindig nem érted, te ló?~- Nem én.~-
131 10| mindig nem érted, te ló?~- Nem én.~- Franciául beszélgetek.~-
132 10| reálból még tudok valamit. Nem akarom, hogy ezt a keveset
133 10| keveset is elfelejtsem.~- És nem röstellsz ezért idejárni?~-
134 10| kiképzésnek mégis rövid. Nem gondolod?~- Vedd azonban
135 10| ezen a földön, s mennyire nem ismerem ezt az alakot, akit
136 10| az alakot, akit eddig, ha nem is lángelmének, de egészséges
137 10| elõ a mellékhelyiségbõl. Nem idõsebb, mint mi. Úgy tizenkilenc-húszéves.~-
138 10| kérdezte tõlem magyarul.~- Nem - válaszoltam szintén magyarul. -
139 10| válaszoltam szintén magyarul. - Én nem vagyok, kérném, francia.
140 10| errefelé nemigen járnak.~- Azt nem mondhatnám. A nyáron is -
141 10| furcsa, hanyag kiejtésük van. Nem olyan, mint Bokross tanár
142 11| elátkozott lélek, akire nem is figyelnek. Olykor - úgy
143 11| háromkor került ágyba. Sokáig nem bírt elaludni. Most alig
144 11| a hang, mert ilyent még nem mondott soha -, az éjjel
145 11| Itt minden összevissza. Nem tudom, mit csináljak. De
146 11| tudom, mit csináljak. De nem hazulról beszélek. A Szíriusz
147 11| és egyszerre elcsuklott, nem bírta tovább folytatni.~-
148 11| irtózatos...~De a hang már nem volt ott. Eltûnt, mintha
149 11| fázott és didergett, de nem mozdult. Nyelt egyet, nagyot,
150 11| halottak lajstromában, de még nem volt benne. Egyébként csupa
151 11| tetõfokon a spanyoljárvány.”~- Nem spanyol - gondolta. - Dögvész,
152 11| Eyssen, aki egész életében - nem tudni, miért - csak szabálytalan,
153 11| soros szonetteket írt. Többé nem ír szabálytalan, tizenhét
154 12| öltözködõ franciák között nem járhat gyûrötten. Vett egy
155 12| vonatra ült. Tekintve, hogy nem szeretett „vegyes közönséggel”
156 12| kezdett neki. Hogy mit, azt nem értette, mert õ gimnazista
157 12| kalauz, majd mikor ennek nem lett foganatja, visszatért
158 12| bizonyára fényes estélyén nem jelenhettem meg.~Különben
159 12| történik, ha esetleg Kornél nem jön ki elébe. Amint a vonat
160 12| rémképek gyötörték. Úgyszólván nem is Párizst várta már, csak
161 12| Szép, nagy város.~De nem tetszett neki. Fõképp a
162 12| tetszett neki. Fõképp a szaga nem tetszett. Minden nagyvárosnak
163 12| olvasztottvaj-szaga volt. Ezt nem állhatta.~Egymás után érték
164 12| sisakja, a levélszekrényeket nem lehet megtalálni, mert a
165 12| Bandi önérzetesen -, önök nem tudnak magyarul?~A hivatalnok
166 12| bocsánatot kért, de - sajnos - nem beszélt magyarul. Süketnéma
167 12| Jelentkezett. A másik ez volt: Nem jelentkezett. Ismét süketnéma
168 12| bökött az elsõre, s elmenet nem köszönt.~Mit csináltak még
169 12| adta, hogy az asztalt itt nem lehet ily sokáig elfoglalni,
170 12| a nótát hallotta, akkor nem bírt magával. Pezsgõt nyittatott.
171 12| vagyok az, én vagyok az, aki nem jó,~Csárdaajtó-nyitogató-ó-ó.~
172 12| a mellét veregetve. - Én nem vagyok álmos. Én önérzetes,
173 12| tovább.~Bandival azonban nem lehetett beszélni. Azért
174 12| keresztüllövöm, mint egy kutyát.~- Nem bánt téged senki - csitították. -
175 12| Üres zsebeit tapogatta. De nem nagyon gyászosan fogta föl
176 12| Zavartan, kedvesen, finom, nem tolakodó részvéttel érdeklõdött
177 12| komoran maga elé meredt, nem szólt semmit. Elõvette a
178 13| élek, a véletlent bámulom. Nem hiszek a végzetben. Ellenkezõje
179 13| Remélem, emlékeztek még rá. Ha nem emlékeztek rá, akkor nem
180 13| nem emlékeztek rá, akkor nem érdemlitek meg, hogy még
181 13| néhanapján magához vett, már nem juthatott el a végtagokba,
182 13| Pataki odaszólt hozzá:~- Te, nem lennél a tanúm?~- Én?~-
183 13| feddhetetlen elõéletû.~Ti bizonyára nem értitek, miért jegyeztem
184 13| évvel ezelõtt folyt le. Nem is érthetitek. Abban a társaságban
185 13| minthogy ennek Boldizsár bácsi nem tudott eleget tenni - már
186 13| legszigorúbb bíró is.~Õ azonban ezt nem bocsátotta meg magának.
187 13| számba, hogy hajdan a börtön nem azt jelentette, mint ma,
188 13| maradt mindörökre. Még nem is párbajozhatott. Elképzelni
189 13| elõéletû polgár”, amirõl ugyan nem kap írást, de maga a tudat
190 13| szenvedéséért. Úgy érezte, hogy ezt nem szabad elszalasztania. Azonnal
191 13| zsebóráját nézegette, hogy nem késünk-e el, s közben a
192 14| budai temetõben, ahova már nem temettek senkit. Verõfényes
193 14| mindaddig, míg a csõsz ki nem tessékelt bennünket.~Ismertük
194 14| családhoz tartozott, de - nem tudni, mi okból - nevét
195 14| tudni, mi okból - nevét már nem vésették a gránitoszlopra,
196 14| s a leveleire egyáltalán nem kapott választ. Mi már rég
197 14| hatalmas a gondolat. Ez pedig nem is volt gondolat, csak afféle
198 15| megesett, hogy csakugyan azért nem mentem el valahová, mert
199 15| fütyülök rátok.” Ennélfogva én nem is a valóságot hazudtam,
200 15| melyek már oly bárgyúak, hogy nem is hazugságok. Nem tagadom,
201 15| hogy nem is hazugságok. Nem tagadom, az elsõ másodpercben
202 15| mi. Mi következik ezután? Nem szemérmetlenségünkre gondolnak,
203 15| vendége érkezett. Szava nem talál hitelre. De ha az
204 15| mulatságosabb tévedésbõl nem jelent meg: ezt adta elõ
205 15| utánajárnak a dolognak, nem kellett tartanom. Gálffy
206 15| semmiféle lelkiismeret-furdalást nem éreztem. Õ igazán nem vehette
207 15| lelkiismeret-furdalást nem éreztem. Õ igazán nem vehette zokon. Sõt, ha jól
208 15| fél évig élt, ha máshol nem, legalább öt-hat ember képzeletében.~
209 15| szólnom a nõkrõl is. Õk nem hazudnak - amint tévesen
210 15| találkája van a Margitszigeten, nem azt állítja, hogy otthon
211 15| természetesen elhallgat, hogy nem egyedül sétált. Minden nõi
212 16| testtelen és lélektelen, nem is vagyunk vele semmiféle
213 16| bizonyítványt. A dicsõségrõl pedig nem merjük megállapítani, hogy
214 16| Vonatom reggel indult. Nem tudtam aludni, noha már
215 16| utazást elhalaszthatom. De nem lehetett. Amikor megvirradt,
216 16| balsejtelem fogott el, hogy nem térek többé haza. Lucskos,
217 16| ettem, idõérzékem elveszett. Nem tudtam, reggel van-e vagy
218 16| Tapogatództam a sötétben. Nem tudtam, hová kerültem. Torkom,
219 16| mely a fõtérre nézett, és nem tudom meddig, szájtátva
220 16| lélekelemzõkre bízom. Én nem törõdöm az elnyomott és
221 16| tudatelõttes jelképekkel. Nem óhajtom magam fölboncolgatni,
222 16| mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk.
223 16| átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés
224 17| GYÓGYÍTÁSA~Betegen feküdtem.~Nem volt oly nagy lázam, hogy
225 17| viszonyra vet rikító fényt. Nem szavatolhatok valóságáért.
226 17| gyötrõdik a tollpárnák poklában. Nem válaszol. Megvetõ pillantást
227 17| unalmas könyvet, melytõl nem vár semmi érdekeset. Abba
228 17| meg.~A beteg tiltakozik. Nem akar lépre menni.~- A máj -
229 17| melynél takarosabbat még nem is láttam életemben. Ennek
230 17| kávéskanalanként adagolok neki. Azért nem fukarkodom gyógyszereimmel.
231 17| meggyógyul.~De az orvos nem.~Õ még sokáig följár hozzám,
232 17| meggyógyult-e az orvosod?~- Sajnos, nem - felelte Esti. - Súlyos
233 17| volt annak a betegének, aki nem adta meg a címét. Egy operált
234 18| vele jártam-keltem, s ha nem is koplaltam mindig, megértõ,
235 18| csenevész, s úgy rémlett, hogy nem is nõ meg, hogy nem fejlõdõképes,
236 18| hogy nem is nõ meg, hogy nem fejlõdõképes, hogy nem is
237 18| hogy nem fejlõdõképes, hogy nem is lesz belõle soha semmi.
238 18| délelõtt kiadta, ennélfogva nem lehet pénze. De õ, mint
239 18| De õ, mint a gyermekek, nem mindjárt fedezte föl a kapcsolatot
240 18| pedig pénztelensége miatt nem szolgálták ki a pincérek,
241 18| letessékelték a villamosról, vagy nem adtak neki kölcsönt azok,
242 18| újságolta el nekünk. Két napja nem ettem. Három napja nem ettem.
243 18| napja nem ettem. Három napja nem ettem. Nincs fám, szenem.
244 18| hányszor? Fogalmam sincs. Nem olvastam meg. Nyilván õ
245 18| a pesti nõk között az a nem egészen alaptalan vélemény,
246 18| sertés-nagykereskedõk és a bankárok, nem is érdemes kikezdeniök.
247 18| mint annak elõtte. Többé nem lepõdtünk meg semmin. A
248 18| megváltozott. Eltûnt lírai heve. Nem kurta, pattogó fölkiáltásokban
249 18| tárta elénk szenvedéseit, nem ádázkodott, nem ócsárolta-átkozta
250 18| szenvedéseit, nem ádázkodott, nem ócsárolta-átkozta azokat,
251 18| párnáját is, ezek azonban nem közönséges hiénák voltak
252 18| volt kilakoltatni, igazán nem tehetett egyebet nem is
253 18| igazán nem tehetett egyebet nem is nagyon erõszakoskodott,
254 18| Mosolyogva világosít föl, hogy ez nem vastörmelék, csak egy darab
255 18| köpdösték. Mi elnémulunk. Nem merünk megszólalni. Mindenütt
256 18| sejtünk. Orv mellékmondataiból nem várt iszonyatok bandzsítanak
257 18| az ember. Arányérzékünk nem tudja elviselni azt, ami
258 18| aki a társaskocsiban rég nem látott barátnéjának családja
259 18| rokonérzéssel hallgatták, már nem bírták megvárni a végét,
260 19| világot.~Azt is mondják, hogy nem élek a jelenben, hogy elfordulok
261 19| korszaka egy ponton lezárul? Nem én fordulok el a jelentõl.
262 19| Meresztgethetem rá a szemem, nem látok benne semmit, csak
263 19| idegeneket. Az élményeket nem lehet hajszolni. A buzgalom
264 19| buzgalom semmit sem ér. A fény nem kívülrõl jön, hanem belülrõl.~
265 19| jön, hanem belülrõl.~Azért nem állítom, hogy ezután már
266 19| Titusznak. Az olvasó ezt nem hiszi el nektek, mert a
267 19| valószínûségét érzi. Jó lesz ezt el nem felejteni.~Tehát Jancsi
268 19| át.~Ezek a fiatalemberek nem csalódottak. Csalódni csak
269 19| valaha hitt. Nekik erre nem engedtek idõt. Elsõ elemis
270 19| rágyújtják a kórházat. Õnekik nem volt mibõl kiábrándulniok.
271 19| meg. Mégpedig alaposan. Nem is felejtették el soha.
272 19| találkoznak, csak üldögélnek. Nem panaszkodnak ezen, nem gúnyolódnak,
273 19| Nem panaszkodnak ezen, nem gúnyolódnak, nem lázonganak.
274 19| panaszkodnak ezen, nem gúnyolódnak, nem lázonganak. Ehhez is elfogultság
275 19| értettem õket. Két nemzedék még nem különbözött annyira egymástól,
276 19| szerelmek lázában éltünk. Õk nem dohányoznak, tornáznak,
277 19| hetykén, dacosan, alázatosan. Nem lehet õket kishitûséggel,
278 19| minthogy kéziratai éveken át nem találtak gazdát, megértette,
279 19| regényíróval, aki regényeit nem tudja kiadni. Ullmannal,
280 19| kifejezõ, de bõbeszédûnek éppen nem nevezhetõ verse, melyben
281 19| alkotások, melyektõl én nem tudnám teljesen megtagadni
282 19| tehetségek, ha képességüknek nem adnak kellõ teret.~De õk
283 19| betegek vagyunk, ennélfogva nem tudunk enni. Így is, úgy
284 19| dongájú, de roppant férfias. Nem hasonlít a költõhöz. Ez
285 19| gunyorkák és humorkák már régóta nem hatnak itten. Se a tréfacsinálók
286 19| itten. Se a tréfacsinálók nem mulatnak rajta, se a megtréfáltak.~
287 19| tovább vallatja:~- Miért nem beszélsz, te majom?~Azért
288 19| beszélsz, te majom?~Azért nem beszél, mert nem tartja
289 19| Azért nem beszél, mert nem tartja érdemesnek. Úgyis
290 19| Igen.~- Ma délelõtt?~- Nem.~- Ma délután?~- Igen.~-
291 19| délután?~- Igen.~- Tegnap még nem is sejtetted?~- Nem.~Így,
292 19| még nem is sejtetted?~- Nem.~Így, félvállról felelget.
293 19| egyik, sem a másik nevét nem használják, hanem Piszokratesz-nek
294 19| piszkosabb lesz, de a zsebkendõ nem lesz tisztább. Hallgatja,
295 19| barkochbáznak. De téved. Még nem barkochbáznak, legalábbis
296 19| barkochbáznak, legalábbis õk még nem tudják. Az ösztönösen kíváncsi
297 19| Tárgy?~- Igen.~- Csak?~- Nem.~- Fogalom is?~- Nem.~Scholz
298 19| Nem.~- Fogalom is?~- Nem.~Scholz elbiggyeszti száját,
299 19| Igen.~- Képzelt személy?~- Nem.~- Élõ?~- Erre sem felelhetek.~-
300 19| Erre sem felelhetek.~- Nem él? Meghalt?~- Erre sem
301 19| hal? Talán élõhalott?~- Nem.~- Ahá, már értem - mondja
302 19| Te ebben a pillanatban nem tudod, hogy él-e az illetõ -
303 19| öreganyját, szóval egy költött és nem létezõ személy költött és
304 19| létezõ személy költött és nem létezõ hozzátartozóját,
305 19| repült? Összevesztetek?~- Nem - válaszolt Jancsi keményen,
306 19| sisteregni kezd körülötte.~- Nem? - kérdezi Scholz, és úgy
307 19| Mellette van, a földön?~- Nem, nem, nem, nem, nem, nem,
308 19| Mellette van, a földön?~- Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem.~
309 19| van, a földön?~- Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem.~Néhány
310 19| földön?~- Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem.~Néhány perc
311 19| földön?~- Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem.~Néhány perc múlva,
312 19| Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem.~Néhány perc múlva,
313 19| nem, nem, nem, nem, nem, nem.~Néhány perc múlva, amikor
314 19| volt. Mindegy. Élelmiszer? Nem az? - mondja és leengedi
315 19| gyógyszer, de sem én, sem te nem vettük még be? Méreg? -
316 19| szólt egy hang. - HgCl.~- Nem ide tartozik - inti le Scholz
317 19| egyenesen rohan a cél felé.~Nem folytatom, barátaim. Csak
318 19| tréfa, maszlag. Én azonban nem erre gondoltam. Ismerem
319 19| akik 1933-ban élnek. Ezek nem színészkednek, mint mi,
320 19| színészkednek, mint mi, nem hazudnak soha, se maguknak,
321 19| pillanatig is kételkedjék benne. Nem is nagyon csodálkoztak rajta.
322 19| Õ tehát ebben a percben nem segíthetett rajta. Legalább
323 19| ütni az idõt, amíg ismét nem láthatja.~Én nem ítélem
324 19| amíg ismét nem láthatja.~Én nem ítélem el õt. Szerette ezt
325 19| sütötte. Mit bizonyít ez? Nem azt, amint állítjátok, hogy
326 19| kidobta volna a zsebébõl, nem tartotta volna magánál hónapokig
327 20| KÁLMÁN ELTÛNÉSE~- Hát ti még nem hallottátok? - fordult felénk
328 20| kilós. Az a szipkagyáros. Nem emlékeztek, itt is megfordult
329 20| kivilágított kocsiján.~Utóbb már nem volt se kocsija, se szipkagyára.
330 20| nekik találták ki.~Kálmán nem várt szívóssággal küszködött.
331 20| Rákosszentmihályra költözött. Gyermeke nem volt. Vett egy szoba-konyhás
332 20| be Pestre. Néha, amikor nem volt pénze, gyalog is. Nyáron
333 20| beletörõdött sorsába. De nem bírta sokáig.~Egyszerre
334 20| Hûlt helye. Keressük, és nem találjuk. Vettétek-e észre,
335 20| hogy volt és nincs, azt nem lehet elviselni, azt nem
336 20| nem lehet elviselni, azt nem lehet megérteni, lázadozik
337 20| egy ilyen óriás, aki még nem talált magának kész kalapot
338 20| kellett csináltatnia mértékre. Nem mindegy, hogy egy sovány,
339 20| csak ezt nyafogja: „Csak nem történt valami baja... Csak
340 20| történt valami baja... Csak nem történt valami...” Dehogy
341 20| nap óta semmiféle életjelt nem adott magáról? Ellenkezõleg,
342 20| csak természetes. De mért nem jön haza, mért nem ír vagy
343 20| mért nem jön haza, mért nem ír vagy üzen legalább? Hiszen
344 20| olyasmit mormogott, hogy „nem bírja tovább”. Én tüstént
345 20| és azt mormogta, hogy „nem bírja tovább”. De mit bizonyít
346 20| helyeznem képzeletemben. Ez nem ment könnyen. Csak most
347 20| másvilágnak a polgárai, s nem tudni, hogy hova tartoznak.
348 20| föld között lebeg, de még nem messze a földtõl, körülbelül
349 20| vagy egy kávéházban mint nem fizetõ vendégekkel. Minden
350 20| kellemetlen. Nekünk, akik még nem tûntünk el, még inkább,
351 20| hogy hol vannak, és így nem idegeskednek, ha pedig már
352 20| idegeskednek, ha pedig már nem élnek, akkor nem tudják,
353 20| pedig már nem élnek, akkor nem tudják, hogy hol vannak,
354 20| hol vannak, és így szintén nem idegeskednek. Közöttük és
355 20| halottak nincsenek, de ezt nem tudják, õk pedig nincsenek,
356 20| vagy egy élõ férj özvegye. Nem viselhetett gyászruhát,
357 20| megfordult, ennélfogva, nem tehetett egyebet, mint hogy
358 20| talán még soha életében nem járt, hátha véletlenül éppen
359 20| mindaddig, míg közelébe nem ért. Minden ember Kálmán
360 20| ember Kálmán volt, amíg nem látta azt, hogy nem Kálmán
361 20| amíg nem látta azt, hogy nem Kálmán az. Egy ilyen útján
362 20| ember él a föld hátán, aki nem azonos Kálmánnal, s mennyi
363 20| nagybátyja még hibáztatta, hogy nem takarékoskodott eléggé,
364 20| takarékoskodott eléggé, hogy nem tett félre akkor, amikor
365 20| hogy Kálmán a poloskákat nem is irtotta, hanem tenyésztette.
366 20| fizettem néhányszáz pengõt. Nem tartozik szorosan a tárgyamhoz,
367 20| vettem, s kimutattam, hogy õ nem hibás, csak az élet a hibás.
368 20| Pataki úgy érezte, hogy nem tett annyit az érdekében,
369 20| Amikor Kálmán három hétig nem mutatkozott, mindenki beletörõdött
370 20| Él? - kérdezem. - „Azt nem tudom - feleli szinte ingerülten. -
371 20| Szóval él - kiáltok. „Nem valószínû - felel még ingerültebben. -
372 20| örülniök kellene, mert ha nem élne, akkor valószínûleg
373 20| élne, akkor valószínûleg nem borotválkoznék többé, nem
374 20| nem borotválkoznék többé, nem is dohányoznék, sõt talán
375 20| velünk.” „Már ez igazán nem volt szép tõle.” „Mi mást
376 20| Hogy mit vártak tõle, nem tudom. De csalatkoztak benne.
377 20| mindenki szakított, többé nem álltak szóba vele. Pataki
378 20| fejüket, s tettetik, hogy nem vesznek észre. De ha kitartunk,
379 20| megtûrnek bennünket a körükben, nem azért, mintha túlságosan
380 21| talán a századik is, ha nem a százötvenedik, két és
381 21| ételremeküket, mert - hiába - nem pesti az, és részint azon
382 21| azon csodálkoztak, hogy nem eszem belõle eleget, részint
383 21| eszem belõle, s mint költõ nem vetem meg az ilyen prózai
384 21| kívül semmihez a világon nem értek. Emlékezem aztán leányokra
385 21| tõle, hogy jól utazott-e, nem fáradt-e el túlságosan,
386 21| az érdeklõdés”, noha még „nem adtak el minden jegyet”,
387 21| meglepetések. Soha életében nem járt ilyen furcsa vidéki
388 21| Hányadik emelet?~A kisfiú erre nem felelt, mert a fölvonó még
389 21| boldogan észlelte, hogy még nem egészen vénült meg, és magas.~-
390 21| amit a tükörben lát, az nem is tükörkép, hanem maga
391 21| látszott, de a végén szintén nem volt tükör, csak maga a
392 21| Tapogatta érlökését, de már nem érezte. Le akarta ültetni
393 21| afféle mûvészember. Pedig már nem is él.~1933~ ~
394 22| csikordítja össze állkapcáimat. Ha nem hatnak rám a legerõsebb
395 22| Elolvasta? - kérdezte.~- Még nem, méltóságos asszonyom.~-
396 22| lidérceseket álmodtam miatta. Nem mertem még egyszer megnézni.
397 22| vetett bizalomnak. Még mindig nem tompultam el anyagom iránt,
398 22| ezt dadogtam:~- Még mindig nem, méltóságos asszonyom. Millió
399 22| jelentkezem.~Elmúlt egy hónap. Nem találkoztunk. A nyár is
400 22| mint a rossz diák, aki nem készült, és a súgókat lesi.
401 22| készült, és a súgókat lesi. Nem volt menekvés. Nekem most
402 22| lélegzetet vettem, mintha nem tudnék szóhoz jutni sok
403 22| izgatottan. - Magának a megoldás nem tetszik, a vége.~- Sõt.
404 22| tiltakoztam. - Másképp nem is lehetne befejezni. Egyebütt
405 22| törvénytelen gyermek?~- Nem. Ez drámai és szükséges.
406 22| Föllélegeztem. Most már nem mozogtam abban a kétségbeejtõ
407 22| írás közben. Bolthaynak még nem kellene oly határozottan
408 22| határozottan nyilatkoznia.~- Miért nem? - kötekedtem. - Bolthay
409 22| határozottan, ellentmondást nem tûrve -, ember, Bolthay
410 22| Aztán Bolthay ekkor még nem tudhatja, hogy Marica lelenc,
411 22| De hisz Bolthay akkor már nem él - sivított kétségbeesetten. -
412 22| Egy-két archimédészi pont még nem volt elegendõ, hogy az írónõt
413 23| s velük együtt mi is, de nem ketten, hanem félbillió
414 23| valamit, de még halkan, s nem tudhattam, hogy mit. Ismerem
415 23| ugratják, bolondítják egymást. Nem is törõdtem velük. De amint
416 23| a betegek villanymécse, nem is nagyobb annál. De rosszul
417 23| Leáldozott a nap, de a hõség nem csökkent, hanem emelkedett.
418 23| Telefonozni akartunk valahová, de nem tudtuk, hogy hová. Az utcai
419 23| eszeveszett izgalommal, s nem adhattak egyéb tanácsot
420 23| patikusok, akik egy életen át nem tudták eladni kotyvalékaikat,
421 23| körözött csirkefogó-üstökösét, nem is sejti, hogy micsoda ez
422 23| mindnyájunkat. A veszélyt nem lehetett titokban tartani.
423 23| fölöttébb untam a huzavonát, nem érdekelt többé sem az emberiség
424 23| hogy mihez is kezdjek. Írni nem volt kedvem. Kinek és minek?
425 23| ezt a mázolmányt, de eddig nem volt szívem a szemétbe vetni.
426 23| vele, hogy egyáltalában nem szeretem, és nem is szerettem
427 23| egyáltalában nem szeretem, és nem is szerettem soha, szakítok
428 23| szerettem soha, szakítok vele, nem is óhajtom látni soha többé.
429 23| kötelességem, a lelkem megbénult, s nem tudtam dolgozni. Én, ahogy
430 23| mennyire megkönnyebbültem. Nem kell többé élnem, tehát
431 23| többé élnem, tehát élhetek. Nem kell többé írnom, tehát
432 23| Violával, s írni kezdtem, nem törõdve azzal, hogy nincs
|