Fejezet

 1 5 |            Fölkacagott a napra.~„Enyém az élet - ujjongott -, mert majdnem
 2 8 |                 Hagyjuk.~- Nem volt jó az élet? Nem volt érdekes? Nem volt
 3 9 |      Rendületlenül jelezte, hogy múlik az élet, és vénülök. De nem errõl
 4 12|               kapott.~Ebben a szerzõ - az élet legkülönbözõbb eshetõségére
 5 15| szemérmetlenségünkre gondolnak, inkább az élet mindig meglepõ és kiszámíthatatlan
 6 16|       leegyszerûsítve. Ezúttal azonban az élet kétségbeejtett az üres kereteivel.
 7 18|                  lángoló arcán, melyet az élet azóta keserû, fájdalmas
 8 19|              tudjuk kibányászni.~Nekem az élet mindörökre a gyermekségem
 9 19|                  csakugyan így hívják. Az élet valószínûtlen. A nevek is
10 19|               élettõl. Õnekik ez a rendes élet a kaland volt, mert köröttük
11 20|                 hogy õ nem hibás, csak az élet a hibás. A rokonok megértõen
12 20|                  ugyan ismét feltûnhet az élet szemhatárán, de legyen elkészülve
13 23|                  változások elõtt, amikor élet és halál van kockán, s a
14 23|                nap múlva megszûnik minden élet, s leghelyesebb, ha valamennyien
15 23|                  napra, mely számunkra az élet és az örökkévalóság. Ez