Fejezet

 1 2 |          pillanatban tudniillik, mikor eszedbe ötlene, hogy én
 2 9 |         a bal mellényzsebünkben, mikor egyszerre látom, hogy a
 3 9 |        egy pupilla.~Ó, az a nap, mikor ide hullott. Ó, dies illa.
 4 10|        lakótársamnak.~Egy napon, mikor nélküle mentem a diákvendéglõbe,
 5 11|         a tény...” Mint gyakran, mikor lefekvés elõtt dolgozott,
 6 12|        akár elõbb a kalauz, majd mikor ennek nem lett foganatja,
 7 12|     Kornélt.~Annál jobban örült, mikor a vonatablakból kihajolva,
 8 13|         azt jelentette, mint ma, mikor minden jobb társaságban
 9 13|       mint egy gyerek, s késõbb, mikor kiszédültem a terembõl,
10 14|       silabizáltunk le.~Egyszer, mikor a sírok utcáiban bolyongtunk,
11 15|          ismertetõjelük-, s így, mikor az emberek ilyen valószínûtlen,
12 16|     néhány boldog percemre. Hogy mikor voltam legboldogabb? Hát
13 20|  kérdezték késõbb is gyanakodva, mikor egy társaságba toppantunk,
14 22| azonkívül untat is.~Legközelebb, mikor megpillantottam õt egy estélyen,