Fejezet
1 1 | fekete haját, s merev volt és méltóságos, mint egy majordómusz,
2 1 | bálilovag-készséggel, hittel és bizalommal telve. Ettõl
3 1 | omelette alla zingarella és omelette à Woburn. Az a
4 1 | itt legyen, mennél több és mennél olcsóbb legyen, mert
5 1 | tagból álló társaság, hölgyek és urak, mind estélyi öltözetben.
6 1 | nekik a különbözõ poharakat és kupákat, az ezüsttálakat,
7 1 | klasszikusokat, szemüveggel és hangjegyekbõl.~Mindezek
8 1 | étlapot. Az árak átlag tizenöt és harmincöt svájci frank között
9 1 | közelebbi ár nélkül. Szorozni és osztani kezdett, hogy különbözõ
10 1 | hal élvezhetetlen fejét és farkát, s ezeket a sárga,
11 1 | az utcára. Föllélegzett és futni kezdett. A Zwingli-szoborig
12 1 | Céltalan sétáival újból és újból a vendéglõ elé ért,
13 1 | oly szívtelenül vágta le és dobta az ezüsttálba.~Egyszerre,
14 1 | karfájára. De nem aludt.~Halkan és gyorsan sírt.~1927~ ~
15 2 | SAKÁLOK~Sárgát és pirosat ittunk összevissza,
16 2 | Maradj - mondtam tûnõdve, és körülnéztem a kopott hónapos
17 2 | van.~- Érdekes - szólt, és látszott, hogy valóban érdekli.~-
18 2 | arcjátékod kissé túlzott.~- És most?~- Most valamivel jobb.
19 2 | épelméjûek.~- Jó - hagyta rám, és sietve folytatta, már egészen
20 2 | becsapnám az ablakot.~- És ekkor borzongnál össze elõször
21 2 | ki, okvetlenül meghallom. És mit keresnél ezen a csatakos
22 2 | szóltam -, most menj, és hozd azt a vizet. Késõn
23 2 | nikotinmérgezésem van - és rágyújtott egy új cigarettára.~-
24 2 | hová is mehetne szegény? -, és az aztán a legtermészetesebb,
25 2 | Vagy, hogy amint hazatérek és elkattintom a villanyt,
26 3 | csillagot szór a szeme, és elbicsaklik, kificamodik
27 3 | tanyáztak itt, szelíden és elégedetten szivarozgatva.
28 3 | egyszerûen letepernék a földre és kitaposnák a belét. Ez volt
29 3 | melyikük hajtja végre a tervet, és miként. Néha a férfias elintézés
30 3 | holmi leírhatatlanul zavart és tétova taglejtéssel.~Évek
31 3 | ifjúságuk teremtett. Estit és cimboráit egyelõre õk fûzték
32 4 | másodpercenként fölvillanó és kialvó villamoshirdetéseivel
33 4 | hozzá.~- Bocsánat - rebegte és körülnézett. - Nem tudom,
34 4 | Tudniillik - dadogta, és nyomban elnémult. - A tenyerem...~-
35 4 | Aphrodite, kérem, Aphrodite.~- És ez biztos hatású?~- Kezeskedem.~-
36 4 | mintegy megtörve, beismerõleg és megalázottan bólintott.
37 4 | belehajította a Dunába. És ezt gondolta:~Legalább egy
38 5 | ESTI ÉS A HALÁL~Rendkívül hajszás
39 5 | integettek feléje, riadtan és boldogan, hogy ily csodamódon
40 5 | porszemüvegét. - Olvas - és rámutogatott.~- Marha! -
41 5 | gép dübörgését, a gyors és vad véletlent, a halál szelét.
42 5 | regényfejezet, tárgyalás B.-vel és M.-mel. Egyszerre elmosolyodott.
43 5 | szabadságérzet. Övé volt az egész nap és minden, minden.~Nekivágott
44 7 | Elgázolta?~- El, el - mondták és nevettek.~Esti, aki hallotta
45 7 | Teljesen lapos volt, élettelen és lelketlen. Emlékezett, hogy
46 7 | mellyel napirendre térünk kis és nagy tragédiák fölött, benyitott
47 7 | Gépkocsik cikáztak körülötte, és rajta is.~Fejében az új
48 7 | alkalmakkor, találkákon és temetéseken is. Esténként,
49 7 | megadással, több óráig, és sohase jutott eszébe, hogy
50 7 | gyászszalagos kalapját korán és gyászosan elhunyt kalapja
51 8 | meg, hogy újra születsz, és boldog leszel, nagyon boldog.~-
52 8 | komolyan rákerülne a sor, és igazán ki kellene bújniok
53 8 | kihúzatni ezt a zápfogat, és aranyfogat tétetni helyébe?~-
54 8 | is.~- Furcsa - mormogta, és eltûnõdött.~- Hány éves
55 8 | néhány másodperc múltán.~- És hogy szól a döntésed?~-
56 8 | elfogadjam?~- Az a sok-sok öröm és gyönyörûség, mely még várhatna
57 8 | minden elmúló napommal jobban és jobban tudom.~- Eszerint
58 8 | nem tudom, hogy micsoda, és így nem is törõdöm vele -,
59 8 | nekem XIV. Lajos korában, és a Fáraók és V. Károly és
60 8 | Lajos korában, és a Fáraók és V. Károly és II. Lipót korában?
61 8 | és a Fáraók és V. Károly és II. Lipót korában? Semmi
62 8 | fog nekem hiányozni semmi, és 3000-ben se és 5000-ben
63 8 | hiányozni semmi, és 3000-ben se és 5000-ben se, és aztán soha
64 8 | 3000-ben se és 5000-ben se, és aztán soha többé nem fog
65 8 | figyelmeztette hidegen a vendég, és fölállt, mint egy kirúgott
66 9 | Most hagyj abba mindent, és figyelj rám, de erõsen.
67 9 | de rendkívül tanulságos és mély. Azt bizonyítja, hogy
68 9 | Mióta az emberek drámákat és komédiákat írnak, Szophoklésztõl
69 9 | dicséri mindenki a zsebóráját és a fogorvosát? Rejtély. Olyan
70 9 | amikor megáll a szívem, és többé egyet se ver. Mert -
71 9 | jelezte, hogy múlik az élet, és vénülök. De nem errõl akarok
72 9 | pilla.~Ott hevert a számlap és az óraüveg között. Nem akadályozta
73 9 | órámra illesztette az üveget, és belekukucskált a sárgaréz
74 9 | borostyánkõben azok a szúnyogok és muslincák, azok a sajátságos
75 9 | Könnyeink áztatják, az öröm és fájdalom könnyei szentelik
76 9 | amikor adomát mesélt el, és ezzel a nedves pillával
77 9 | kapcsolatba kerültem a pillájával és õvele, afféle lelki rokonságba.
78 9 | darabkáját. Ha sírba teszik és elföldelik õt, akkor is
79 9 | Levétessem az óraüveget, és eltávolíttassam ezt a pillát,
80 10| volt, társzekér, kerékpár és ismeretlen irányba haladó
81 10| pillanatra - mondta ilyenkor, és eltûnt. De nem egy pillanatig
82 10| nap megállt ezen az utcán és beosont ebbe a divatárusboltba,
83 10| keveset is elfelejtsem.~- És nem röstellsz ezért idejárni?~-
84 10| mondta. - Kitûnõen.~- És mirõl társalogtok?~- Mirõl? -
85 10| vagyok, három hete - ünnep- és vasárnapokat kivéve - egyetlen
86 10| sokra megy.~- Ez igaz.~- És máris szép haladást tettem,
87 10| peu - de oly bizonytalanul és alázatosan, hogy ez körülbelül
88 11| úgy rémlett - elfáradt és abbahagyta, de késõbb megint
89 11| csak rázendített, pörölt és csörgött. Ez a kis acélgép
90 11| acélgép itt, a kéziratpapírok és könyvek közé temetve, az
91 11| álmát. Óriási ágya a lepedõk és paplanok vitorláival fehér
92 11| imbolyogva, álmatlanság szirtjei és zátonyai között, álmok különös
93 11| Kócos volt, mozdulatlan és sápadt.~Kinyitotta szemét.
94 11| közben is szavakat mintázott és csoportosított, az álom
95 11| ellenõrzésével, gépiesen és oktondian. Elmosolyodott,
96 11| Paradicsomlevest - kezdte a hang, és egyszerre elcsuklott, nem
97 11| a sötét szobában, fázott és didergett, de nem mozdult.
98 11| egyszerre csak itt van ez és az, kuszán és véletlenül,
99 11| itt van ez és az, kuszán és véletlenül, látszólag szeszélyesen,
100 11| szivarfüst, fagyos volt és büdös, rátapadt az ablakokra,
101 12| egy évre, magához hívatta, és így szólt hozzá:~- Nézd,
102 12| urasan élhetsz. Ha tanulsz és megbecsülöd magad, novemberben
103 12| egykori osztálytársának és padszomszédjának, aki már
104 12| használható munkát a gõzvasút és gõzhajó föltalálása elõtt
105 12| utca?~- A Champs Élysées.~- És ez milyen ház?~- A Louvre.
106 12| piszkosak, a Szajna is mocskos és kicsiny, sokkal kisebb,
107 12| úgyszólván minden társadalmi és mûvészi nevezetességével.~-
108 12| Kecskebéká-t kezdte húzni, és ez lett Bandinak a veszte.
109 12| párizsi fiú volt, a Gargantuák és Pantagruelek ivadékából,
110 12| nyitotta föl, ahol a hercegek és hercegnõk a whist-rõl, écarté-rõl
111 13| Jaj, gyerekek, hány billió és billió véletlenen kellett
112 13| Véletlen, hogy megszülettünk, és véletlen, hogy meghalunk.
113 13| ég kék zsinórpadlásával és a csillagok lámpásával -,
114 13| haladnánk az okláncolaton, újabb és újabb véletlenre bukkannánk,
115 13| fölemelõt, megalázót, okosat és õrültet. Az, amirõl most
116 13| könnyekig megnevettetett, és könnyekig elszomorított.
117 13| Prófétaszakállt viselt és mûvészfejet. Akkor már deresedett.
118 13| a kötelességteljesítés és a szorgalom követendõ példáját.~
119 13| feljössz az árvaszékhez, és igazolod, hogy én vagyok
120 13| hogy a tanú nagykorú legyen és feddhetetlen elõéletû.~Ti
121 13| akkor négy gyermeke volt és negyvenezer anyagi gondja -,
122 13| utolsó napig, annak rendje és módja szerint.~Ha valaki
123 13| megjelenhessen a törvény elõtt, és ott tanúskodhassék, mint „
124 13| tanúskodhassék, mint „nagykorú és feddhetetlen elõéletû polgár”,
125 13| is kárpótlás, elégtétel és önigazolás minden eddigi
126 13| kártyáért, hozzánk sietett, és izgalmát palástolva érdeklõdött
127 13| érdeklõdött a tanúzás körülményei és jogi jelentõsége iránt.
128 13| szalonkabátban, kicsípve és ünnepélyesen, mint egy öreg
129 13| istenasszonyt végre oltárhoz vezeti, és látnotok kellett volna azt
130 13| árvaszék elé, komolyan, tisztán és méltóságteljesen, s mint
131 13| mint tanú, mint „nagykorú és feddhetetlen elõéletû polgár”
132 13| arkangyali ártatlansággal és állampolgári hûséggel, hogy
133 13| sivalkodtam nevettemben, és röfögtem, mint egy disznó.
134 13| veszekedett. Megjött a hangja és az önérzete. Folyton azt
135 14| hallgatag városát. A fejfákat és a sírköveket is, melyekrõl
136 14| napot élt, éppoly ember és lélek, mint az aggastyán
137 14| Esti egy kávéházban a cím- és lakjegyzékbõl s a telefonkönyvbõl
138 14| Lásd - szólt Esti, boldogan és elégedetten, hogy Margitkát
139 14| gránitban, érzékelhetõleg és kézzelfoghatólag, semmiféle
140 14| vihar se mossa le róla, és ragyog, mindörökké.~1932~ ~
141 15| Tudniillik a fejfájások és náthák nemcsak a valóságban
142 15| valahová, mert fájt a fejem és náthás voltam. De ilyenkor
143 15| kereken azt írni: „Unlak és megvetlek benneteket, fütyülök
144 15| megharapott egy kóbor macska, és a Pasteur-intézetbe rohantam,
145 15| inkább az élet mindig meglepõ és kiszámíthatatlan véletlenjeire,
146 15| Állatorvosi Fõiskolába, és ott minden oltás, életmentõ
147 15| ez a hazugság az élmény és valóság fényében ragyog.
148 15| jelenlevõknek, oly részletességgel és döbbenetes fordulatokkal,
149 15| fordulatokkal, hogy mindent elhittek és megbocsátottak. Attól, hogy
150 15| állítja, hogy otthon ült és kötött, hanem azt, hogy
151 15| közel van a Margitszigethez és a valósághoz, maga a séta
152 15| nemében. Nekünk eredeti és bátor rendszerünk van. Õnekik
153 15| többé-kevésbé tehetséges mûkedvelõk és tudósok is. De õk a mesterek,
154 16| a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nõt,
155 16| képzelõdünk, mert igazi és éber álmainkban mindig csecsemõk
156 16| maradunk. A mese ez, az örök és légüres mese. Ennek a kastélynak,
157 16| magunk elé festünk, testtelen és lélektelen, nem is vagyunk
158 16| betegszenek meg kanyaróban, és sohase hoznak haza rossz
159 16| a képek tartalmatlanok, és ezért csábítók.~Természetesen,
160 16| mennem. Este csomagoltam, és lefeküdtem. Vonatom reggel
161 16| életet látom mint képet és színjátékot, tartalmától
162 16| üres kereteivel. Minden és mindenki céltalannak és
163 16| és mindenki céltalannak és kietlennek tetszett, az
164 16| Eszembe jutottak balsikereim és bûneim. Önvád marcangolt.
165 16| eddig sohasem volt teljesebb és különb. A vonat vadregényes,
166 16| mely a fõtérre nézett, és nem tudom meddig, szájtátva
167 16| annak, hogy a földön vagyok és élek. Az életnek újra értelme
168 16| kívánatos, magyarázhatatlanul és kifejezéstelenül szép.~Tehát
169 16| nem törõdöm az elnyomott és fölszabadult okokkal, a
170 16| fölszabadult okokkal, a tudattalan és tudatelõttes jelképekkel.
171 16| ami vagyok, zárt, egész és titkos. Okozzon nekem ezután
172 16| érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig
173 17| mulatókból. Leültek betegágyamra, és vigasztaltak.~Budapest után
174 17| után következett a környék és vidék, aztán a külföld.~
175 17| történetet is mesélt. Ez a beteg és az orvos közötti viszonyra
176 17| vállalhatok léha szellemével és diákos szójátékaival, melyekkel
177 17| siheder, roppant táskával és roppant tekintéllyel.~-
178 17| aki különben a nagybátyám és kövér öregúr. - Fáj a torkocskánk,
179 17| Szabad.” Megsértõdik, és ezt is abbahagyja.~Leül,
180 17| ember, egy kissé orvos is. És ez az orvos, mint minden
181 17| hiúságból -, hogy meggyógyuljon, és aztán kezelhesse a beteget,
182 17| a fájó pontot, gyöngéden és kíméletesen.~Lassanként
183 17| állandóan mellette legyek és csodáljam. Idõnként egy
184 17| hogy az õ mindig szabatos és kifejezõ magyar nyelve is
185 17| mutatkozott minden hódolat és istenítés iránt. Faképnél
186 17| tanárságot térdeltetett és könyököltetett ki magának.
187 18| Esti Kornél, idézve az izzó és sötét költõt, a lelke messzeségébõl. -
188 18| rongyosait, sõt talán a fokföldi és eszkimó költõket is. A pénzzavar
189 18| átmenetinek, majdnem ártatlannak és jóindulatúnak látszott,
190 18| vágtató hullámokkal, forgókkal és örvényekkel, lenn a mélyében
191 18| rakományával már régóta elsüllyedt, és ott lenn pihen, a remény
192 18| iszapban, falánk pontyok és rákok prédájául, de - biztosítalak
193 18| másikra ugráltunk, játékosan és dalolgatva. Úgy dicsekszem
194 18| kávéházban belenyúlt a zsebébe, és emlékszem - életében talán
195 18| fedezte föl a kapcsolatot ok és okozat közt. Szép, lángoló
196 18| havi bér egy részét kérik, és az izgatott szabókkal, akik
197 18| kidobtak, a lépcsõházban alszom és a lábtörlõvel takaródzom.
198 18| a sertés-nagykereskedõk és a bankárok, nem is érdemes
199 18| szenvedélyes modorában „undok és aljas dög”-nek nevezte õt,
200 18| mit csinál az az „undok és aljas dög”, már õrjöngve
201 18| jóvá akartam tenni hibámat, és érdeklõdtem az „áldott angyal”
202 18| kajánságomon háborodott föl, és ismét arról az „undok, aljas
203 18| gyermekeinek nincs ruhájuk és bölcsõjük. A gyermekeinek
204 18| gyermekeinek nincs cipõjük és koporsójuk. Ezeknek a szerencsétlen
205 18| már sokkal csüggedtebben és fáradtabban, mint annak
206 18| bábjaiként életére törtek, és önhibájukon kívül végrehajtóivá
207 18| részletességgel ismertesse, és adataiba semmi tévedés se
208 18| Rendszerint félrevont bennünket, és higgadtan, de ünnepélyesen
209 18| mindnyájunknak, hasonló formaságok és hasonló fogadalmak ellenében.
210 18| csak pénz kellene, pénz és pénz. Máskor éppily szelíden
211 18| háztulajdonos, aki szintén „jólelkû és kedves”, kénytelen volt
212 18| körülbelül hetet bokázott, és homlokán nagyobb, bal térdén
213 18| savanyú kenyér, melyen õ és családja már két hét óta
214 18| hét óta rágódik. Legyint, és másra tereli a szót. Halljuk,
215 18| villanyát kikapcsolták, és szenesládája az egyetlen
216 18| Sápadtan pillantunk rá, és a szédület környékez bennünket.
217 18| meglesték, összevissza verték és szembe köpdösték. Mi elnémulunk.
218 18| elõrelépnek, mint fátyolos alakok, és föltakarják arcukat. Ez
219 18| teszünk? Elfordítjuk fejünket, és csöndesen röhögünk. Hitványság
220 18| érdemelne legtöbb részvétet és segítséget. De hát ilyen
221 18| ha már a hírnök, az elsõ és második szolga, az ügyelõ,
222 18| ügyelõ, a súgó, a díszletezõ és tûzoltó is meghal, azon
223 18| mint annyiszor, gyanútlanul és vidáman, egy krokodilus
224 18| majd kitátja szörnyû száját és bekapja a gyermeket, s bár
225 19| élményembõl lopkodnék szikrát és színt. Így vagyok az emberekkel
226 19| benne semmit, csak tényeket és idegeneket. Az élményeket
227 19| benneteket, akik regényeket és elbeszéléseket írtok, hogy
228 19| parancsoljátok - huszonkilenc éves és költõ. Rövid életének hosszú
229 19| Olykor várt a villamosokra és a társaskocsikra is. Beült
230 19| valamit elintézett, fölkelt, és tovább-ballagott egy céltalan
231 19| melyet annak idején tudtuk és beleegyezésük nélkül rendezett
232 19| is elfogultság kell, hit és erõ. Csak egymásra néznek,
233 19| néznek, bólintanak egyet, és már mindent tudnak.~Sokáig
234 19| rontottuk magunkat, szép és rút szerelmek lázában éltünk.
235 19| hogy nincs rá szükség, és félreállt. Most a Sziriusz
236 19| kiszabják, elkészítik a maguk és családtagjaik koporsóját
237 19| eltüntessék sötét gondolataikat, és pénzt teremtsenek elõ a
238 19| s egy központi irányító és fékezõ erõ híján kitörnek
239 19| kiugranak szerszámládájukból és összevissza kalapálnak mindent,
240 19| nélkül ide-oda futkosnak és siklanak, s õrjöngve gyalulgatják
241 19| mûvészetének már ferdülését és csenevészesedését mutatják,
242 19| dolgoztak”. Játszottak és dolgoztak, hiábavaló mesterségük
243 19| Játszottak a magánhangzókkal és a mássalhangzókkal, folyékonyan
244 19| a felelgetõ igenjeibõl és nemjeibõl a legrövidebb
245 19| kitaláltak minden lehetõ és lehetetlen dolgot, például
246 19| bölcselõt, s legalább ilyenkor és ilyen módon láthatták hasznát
247 19| természettudományos iskolázottságuknak és több egyetemüknek, mert
248 19| már mindenki elcsigázódott és kudarcot vallott, valaki
249 19| mindnyájunk elismerését és bámulatát. Játszottak pedig
250 19| elemeivel, állandóan hevítették és fûtötték õket görebjeikben,
251 19| nemsokára hosszú verseket és elbeszéléseket tudtak írni,
252 19| kattogtak-zakatoltak szegények, anyag és tárgy nélkül, üresen, mint
253 19| mint a deszka, a sok régibb és újabb koplalása miatt. Mintha
254 19| hogy a világra születtünk és élünk. Baj az is, hogy elmegyünk
255 19| is, hogy elmegyünk innen és meghalunk. Baj, hogy egészségesek
256 19| tönkrementél?~Az efféle gunyorkák és humorkák már régóta nem
257 19| megfejti az összes hazai és külföldi keresztrejtvényeket.
258 19| keresztrejtvényeket. Már nyolc éve a görög és a latin nyelv okleveles
259 19| megtanult arabul, perzsául és törökül is. Dr. Scholznak
260 19| hívják. Barátai az éles esze és pompás vitatkozóképessége
261 19| Piszokratesz-nek nevezik, a háta mögött és szemben, az írók éppúgy,
262 19| bölcshöz illõ megértéssel és fölénnyel vesz tudomásul.~
263 19| ösztönösen kíváncsi kérdések és ösztönösen kurta feleletek
264 19| felemelkedik a földrõl, és fölötte lebeg, de egyelõre
265 19| kipuhatolni, mi történt Jancsival, és mi az oka szomorúságának.
266 19| méltatlannak tartja.~- Tárgy és személy együtt?~- Igen.~-
267 19| rendben.~Életének nehéz és szép játszmáira gondol.
268 19| megfejtette a színvakságot és azt a lyukat is, melyet
269 19| öreganyját, szóval egy költött és nem létezõ személy költött
270 19| nem létezõ személy költött és nem létezõ hozzátartozóját,
271 19| vagy te? Férfi? Nõ? Húsz és harminc közt? A feleséged?~-
272 19| megigazítja a szemüvegét, és Jancsira mered.~A többiek
273 19| Nem? - kérdezi Scholz, és úgy érzi, hogy elveszti
274 19| akkora, mint az öklöm? - és mutatja szennyes öklét. -
275 19| Élelmiszer? Nem az? - mondja és leengedi fölvont szemöldökeit. -
276 19| házassági tragédia hõse, és Scholz között, aki ezt kitalálja.~-
277 19| Scholz pár percnyi szócsata és közelharc után kivette belõle,
278 19| Marika, a felesége, a kedves és jó Marika, alig egy órával
279 19| a kórházba szállították, és most ott van.~Isten ugyse,
280 19| hánytatták, tejet itattak vele, és sok-sok liter vizet csorgattak
281 19| Szerette ezt az asszonyt, és most is szereti. Emlékszem,
282 19| tartott négy darab pogácsát, és boldogan mutogatta mindenkinek,
283 19| orosz dalokat elfelejtették, és most úgyszólván kizárólag
284 20| Mindent leadott. Két bérházat és pénzt is, körülbelül egy
285 20| hogy szeressék az életet, és megszerettessék másokkal
286 20| barátaim. Valaki eltûnik, és nincs többé. Se híre, se
287 20| többé. Hûlt helye. Keressük, és nem találjuk. Vettétek-e
288 20| belenyugszunk. De, hogy volt és nincs, azt nem lehet elviselni,
289 20| ellopja valaki, egy ismeretlen és láthatatlan tettes. De ez
290 20| talált magának kész kalapot és cipõt semmiféle boltban,
291 20| az eltûntek osztályába, és rohanunk vissza haza, mindennap
292 20| délutáni lapokat, nyomozunk, és nyomoztatunk hivatalosan,
293 20| történt - vigasztaljuk dühösen és ostobán. - Hát hogy lehet
294 20| Csak 78 fillér volt nála, és semmi értéktárgy. Feleségének
295 20| úton. Borotválatlan volt és levert. Még meg is kérdezte
296 20| baja. Kálmán legyintett, és olyasmit mormogott, hogy „
297 20| világ legnagyobb barma, és semmi hitelt se kell adni
298 20| a hozzátartozóját keresi és közli, hogy hozzátartozója
299 20| észre, hogy borotválatlan és levert, hogy legyintett
300 20| hogy legyintett a kezével, és azt mormogta, hogy „nem
301 20| általában minden ember levert és borotválatlan, hogy mindenki
302 20| mondhatunk. Ha valaki állás és munka híján megsokallja
303 20| megsokallja a koplalást, és otthagyja családját, valamint
304 20| lények ezek, egyszerre élõk és halottak, emberek és kísértetek,
305 20| élõk és halottak, emberek és kísértetek, ennek a világnak
306 20| kísértetek, ennek a világnak és a másvilágnak a polgárai,
307 20| ebben a kétes állapotban ég és föld között lebeg, de még
308 20| jól kinyújtjuk kezünket, és egy nagyot ugrunk. Állandóan
309 20| borjúpörköltet vacsoráznak, és fehér kenyérrel törülgetik
310 20| tudják, hogy hol vannak, és így nem idegeskednek, ha
311 20| tudják, hogy hol vannak, és így szintén nem idegeskednek.
312 20| nem idegeskednek. Közöttük és a halottak között csak az
313 20| lassan -, kedves fiú volt”, és múlt idõben kezdett róla
314 20| özvegyjelölt), függõben levõ címmel és ranggal: egy halott férj
315 20| kávéméréseket, utcákat és tereket, ahol Kálmán azelõtt
316 20| Reggel elindult valamerre, és bandukolt estig. Lassan
317 20| utcán, benézett minden házba és pincébe, s bizonyos reménységgel
318 20| Kálmánnal, s mennyi zug és búvóhely van mindenütt,
319 20| sorozhatók, vegyesen jót és rosszat kell beszélni. Õróla
320 20| mindig kellõ szakértelemmel és buzgalommal. Fölhozta többek
321 20| meglepõ könnyelmûségével és gondatlanságával tette tönkre.
322 20| százanként csoportosítva és már elõre gondosan megolvasva,
323 20| tartalmát egyik dúsgazdag és aljasul zsugori rokonom
324 20| napok, olyan magasztalásokat és dicséreteket kapott, hogy
325 20| frissen volt borotválva és cigarettázott. Hallottatok
326 20| valaki, mennél láthatóbb és súlyosabb, annál körülményesebb
327 20| észre. De ha kitartunk, és azért sem engedünk, végül
328 21| hogy semmit se lásson, és mint minden alkalommal,
329 21| az utazásba kezdett bele, és az induláson volt túl. Ezért,
330 21| nem a százötvenedik, két és fél évtized óta. Egyszer
331 21| másnap pedig rövid tapsmámor és pezsgõcsömör után továbbröpülni,
332 21| szombaton rándultam le, és vasárnap még ott fogtak,
333 21| mosollyal, hogy bár elfeledten és névtelenül, de azért még
334 21| melyet annyira kényelmessé és otthonossá próbált tenni,
335 21| is állandóan hajlongtam és mosolyogtam, mintha közelemben
336 21| is mozdulataimat lesték, és amikor mosakodni akartam,
337 21| hogy kezem vonását kérjék, és mûkedvelõ írókra, akik úgy
338 21| hiába - nem pesti az, és részint azon csodálkoztak,
339 21| Emlékezem, hogy vonszoltak ide és oda megtekinteni egy árvaházat
340 21| Emlékezem aztán leányokra és asszonyokra, akik ilyenkor
341 21| véletlen tündér szeszélyét és végzetét hozták nekem. Minden
342 21| melyek sohasem ugyanazok, és mégis mindig ismétlõdnek.
343 21| a homályon, víztartályok és gyárkémények integettek
344 21| adtak el minden jegyet”, és vitték a szállóba, az Aranysasba,
345 21| amíg a fölvonóra száll, és „eltávozott”.~Már javában
346 21| percekig, egyre följebb és följebb.~- Hová megyünk? -
347 21| Föl - válaszolt a kisfiú, és mutatóujjával a magasba
348 21| elõre bõröndjeit a hosszú és szûk folyosón, melyen szürke
349 21| levegõben a szoba közepére ment, és körültekintett.~Egy nagy
350 21| a kerevetet. Bólintott, és elküldte a kisfiút. Kinézett
351 21| Siessünk - biztatta magát, és nekilátott.~Önborotvapengéje
352 21| nem egészen vénült meg, és magas.~- Induljunk - vezényelt
353 21| Induljunk - vezényelt magának, és a folyosóra lépett. Ez volt
354 21| lépett. Ez volt az a hosszú és szûk folyosó, melyen elõbb
355 21| szürke gyökérszõnyeggel és a szürkére festett egyforma
356 21| észre, hogy milyen hosszú és szûk. Valahol a végén tükör
357 21| homályosan, visszaverve a hosszú és szûk folyosót, a szürke
358 21| szürke gyökérszõnyeggel és a szürkére festett egyforma
359 21| nagyzolás Mucsán, dörmögött, és elbiggyesztette száját.
360 21| megszámlálhatatlan ajtaival és szobáival.~Öt-hat percig
361 21| elõadásról, türelmét vesztette, és magából kikelve szaladgált
362 21| kikelve szaladgált ide-oda, le és föl, egyik emeletrõl a másikra
363 21| kilépett belõle a kisfiú, és õ beszállt. Ismét szédületes
364 21| akar szállni.~Arra a hosszú és szûk folyosóra érkeztek,
365 21| mosdótálban. A tükör elé állt, és figyelte fehér arcát, verejtékes
366 21| elõkotorászta a barna üveget, és megint bevett belõle.~-
367 21| az orvos szemrehányólag, és kivette a kezébõl.~- Azért -
368 22| néhány barátommal, viharosan és kötelezõen integetett felém.
369 22| tetszett. De részletesen és õszintén. Semmi bók. Engem
370 22| aranykeretes nyeles szemüvegét, és rám meredt.~- Igen - szóltam
371 22| rossz diák, aki nem készült, és a súgókat lesi. Nem volt
372 22| hogy elolvastam kéziratát, és emiatt holmi züllött kalandornak
373 22| tárgy, a tárgy, az érdekes és kerek. A tárgy, az gömbölyû -
374 22| gyermek?~- Nem. Ez drámai és szükséges. Elõbb van a törés.~-
375 22| a görögtûzben - tudja ‑, és beleszeret Kázmér gróf?~-
376 22| füstölgõ görögtûzben, halványan és szendén, imára összetett,
377 22| hogy éppen ilyen helyzetben és éppen ekkor ébreszt szerelmet
378 22| regényes, andalító szerelmével, és sarkcsillagja is: báró Bolthay
379 22| tûnõdtem, azokon a tõrökön és csapdákon, melyeket a véletlen
380 22| kötekedtem. - Bolthay végre - és azon gondolkoztam, hogy
381 22| Ha eleinte nagyon gyáva és félénk voltam, idõközben
382 22| már-már ítélkeztem elevenek és holtak fölött, úgyhogy az
383 22| báró Bolthay Ottót röviden és kedélyesen csak Ottónak
384 22| mindig áthatolhatatlan köd és rejtély födte elõttem a
385 22| födte elõttem a regény vázát és meséjét, alakjait és jellemeit.
386 22| vázát és meséjét, alakjait és jellemeit. Hagytam õt beszélni.~
387 22| helyzetét, a társadalmi és lélektani kérdés velejét,
388 22| kérdés velejét, az alapeszmét és tanulságot, ecsetelte Marica,
389 22| Kázmér gróf, Bolthay testi és lelki világát, szó szerint
390 22| aztán kitért az elõzményekre és következményekre, a mellékalakokra,
391 22| bemutatott még néhány grófnak és bárónak, megismertetett
392 23| azokat a homokgombócokat és sárkupacokat, melyeket gyermekkoromban
393 23| Egyszerre eltûnik mindenki és minden, s velük együtt mi
394 23| összeölelkezve, aggastyánok és csecsemõk, oroszlánok és
395 23| és csecsemõk, oroszlánok és bolhák, emelõdaruk, hõmérõk,
396 23| emelõdaruk, hõmérõk, ágyúk és bajuszkötõk. Hidd el, van
397 23| fajtája az, ha senki se és semmi sem marad utánunk,
398 23| siratócikket írhatna rólunk, és bizonyos nyájas kárörömmel
399 23| fényével, cikázó villámokkal és tündöklõ fényrózsákkal.
400 23| fényrózsákkal. Volt bibliaian komor és ünnepélyes. Volt színpadi
401 23| ünnepélyes. Volt színpadi és hatásos, mint egy wagneri
402 23| melyben kürtök bömbölnek és harsonák ordítanak. Volt
403 23| harsonák ordítanak. Volt gyors és rettenetes, amikor a föld
404 23| írásmû, mely a hihetetlent és túlvilágit hétköznapi keretbe
405 23| keretbe helyezi, tények és adatok közé, s éppen ezzel
406 23| elhidegedtek ujjaim a rémülettõl, és gyökeret vert a lábam.~Mi
407 23| az ég keleti sarkán, kék és halvány, olyan, mint a kórházban
408 23| már nagyobb volt nála, és sokkal izzóbb, akkora, mint
409 23| változások elõtt, amikor élet és halál van kockán, s a levegõbe
410 23| elhányták kardjukat. Tûzoltók és katonák gépkocsijai süvöltöttek
411 23| hogy mit kell oltaniok és oltalmazniok, s kik ellen
412 23| a legmegbízhatóbb barát és a legnemesebb szórakozás.
413 23| hashajtóikat, hánytatóikat és hajszeszeiket. Este kilenc
414 23| bizonyos higgadt méltóságot és tudományos mázat adni, de
415 23| bíró, megbízható csillagát és kóbor, büntetett elõéletû,
416 23| sejti, hogy micsoda ez a kék és forró kalandor, ez az égi
417 23| látogatta meg a földet, és végromlással fenyeget mindnyájunkat.
418 23| elkészülünk az együttes és fönséges halálra. Az õ véleményét,
419 23| számítással ellenõrzött és helybenhagyott, az újságok
420 23| Írni nem volt kedvem. Kinek és minek? Végrendeletet hagyjak
421 23| egyáltalában nem szeretem, és nem is szerettem soha, szakítok
422 23| mely számunkra az élet és az örökkévalóság. Ez megnyugtatott.~
423 23| századunk legnagyobb elméjének és jellemének tüntessem föl.
424 23| többé olvasó, tiszteletdíj és dicsõség, csak írtam, írtam,
425 23| pokoli hõségben, esztelenül és boldogan, egész hajnalig,
426 23| a háromnapos jövendõmbe és munkámba. Mert jegyezd meg,
427 23| az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk.
|