Fejezet

 1 10|        csalnak”, kiszipolyoznak bennünket. Szóval: „összetartottunk”.~
 2 13|   írónak. Mihelyt megpillantott bennünket, valami nyájas-mézes mosoly
 3 14|        a csõsz ki nem tessékelt bennünket.~Ismertük a halottak hallgatag
 4 16|      melyek annyira fölizgatnak bennünket, hogy késõbb ebédelni se
 5 18| szüksége. Rendszerint félrevont bennünket, és higgadtan, de ünnepélyesen
 6 18|       mellett. Nyájasan köszönt bennünket, s közönyös, derûs dolgokról
 7 18|         és a szédület környékez bennünket. Zavarunkban odavetjük,
 8 20|  hajnalig. Aztán maga vitt haza bennünket a nagy kivilágított kocsiján.~
 9 20|     Állandóan zavarban tartanak bennünket. Olykor elképzeljük õket
10 20|   valamikor. Hányszor kiküldtek bennünket a gyerekszobába, hányszor
11 20|       végül mégiscsak megtûrnek bennünket a körükben, nem azért, mintha