Fejezet
1 1 | a takarékosság kedvéért is. Megtapogatta zsebét. Tizenegy
2 1 | de legkisebb mozdulatuk is varázsos erõvel hatott rá.
3 1 | volt. Kopogott a szeme. Nem is csoda. Egész nap két almát
4 1 | talán némi szemrehányással is, hogy egy védtelen emberre
5 1 | maradt.~Figyelmét elõször is az étterem közepén lévõ
6 1 | vendéglõkben még festeni is szoktak, mint a nõk arcát.
7 1 | Nemsokára egyéb fölfedezéseket is tett. Közvetlen lába alatt
8 1 | Akadtak azonban olyan fogások is, melyek mellett nem szerepeltek
9 1 | kapcsolatba jutott. Meg is találta, igaz, csak az elõételek
10 1 | határozottan rosszallotta. Utána is pillantott sóvár, szomorú
11 1 | mutatnak neki, verekedést is, rendõröket, igazoltatást.
12 1 | meg elõtte a kalapját.~Ez is hiba volt.~Pirulva, a szégyenérzet
13 1 | vissza, az omelette à Woburn is, melynek két végét a pincér
14 2 | ittunk összevissza, zöldet is, mindenféle vad szeszeket -
15 2 | évszázados elõítéletére is.~- Mindjárt jövök - szólt
16 2 | sülve-fõve együtt voltunk - utóbb is tíz óra hosszat -, s általában
17 2 | Õszintén szólva, egymást is szörnyen untuk. Barátságunk
18 2 | A párna s a lószõrtakaró is. Alig gyûrõdött össze jobban.
19 2 | gyûrõdött össze jobban. A lámpa is ég. Csak én hiányzom. Teljesen.~-
20 2 | vetette közbe -, a ruhád is itt lenne: a nadrágod, kabátod?~-
21 2 | mit csinálnál?~- Elõször is körülnéznék.~- Hogyan?~-
22 2 | néznél körül. Hiszen még nem is gyanítanád, hogy mirõl van
23 2 | olyasmi, amit eszünkkel is fölfoghatunk. Attól nem
24 2 | úgyhogy közben egy széket is feldöntenék. Hirtelen mentõ
25 2 | zökkent be nyikorgó rézágyába is. A lámpát eloltottam. Csak
26 2 | otthonába menjen vissza - hová is mehetne szegény? -, és az
27 3 | nemegyszer elõfordult az is, hogy valakit hirtelen,
28 3 | anélkül, hogy egyetlenegyszer is megvalósították volna, mert
29 3 | változnék meg, hanem az övék is. Mindenekelõtt az anyagi
30 3 | minden mozdulata, akármit is mûvelt, ellenállhatatlanul
31 3 | Eltávozóban nem egy üdvözölte is õket, holmi leírhatatlanul
32 4 | lelkét, hogy sokáig nem is bírt elmozdulni onnan.~A
33 4 | emberiség igazi baja nem is a betegség volna, a sok-sok
34 4 | a legmakacsabb köhögést is. A másik viszont ezt ordította
35 4 | köhögés rosszindulatú - hogy is fejezzem ki magam? - tartós -
36 4 | a helyes szót, majd meg is találta: - makacs.~- Xerxes -
37 4 | A legmakacsabb köhögést is - csapta rá, míg künn a
38 4 | Kezeskedem.~- Ellenben...~- Lábra is - mondta, hangját bizalmasan
39 4 | bizalmasan halkítva -, arra is.~Most a drámai feszültség
40 4 | bólintott. Ezt a készítményt is becsomagoltatta.~Künn az
41 5 | lennem. Fontos teendõk. Mik is azok?”~Föllapozta naptárját,
42 5 | hogy él.~Milyen szabad is volt. Soha, gyermekkora
43 5 | az elkészült az életre is.~1929~ ~
44 6 | öncsalás. Egy kisgyermek is ki tudja nyitni az összes
45 6 | hogy engedniök kell másokat is élni, az az igazság, melyet
46 6 | magányom, elvonultságom is merõ káprázat. Láttam, mennyit
47 6 | ér a zár. Maguk a falak is csak ilyen tünékeny díszletek.
48 7 | egy fekete keménykalapja is, afféle vaskalap, mely megharapja
49 7 | szeles, szürke téli reggelen is ezt a vaskalapot viselte.
50 7 | Emlékezett, hogy egyet pukkant is. Akkor szállhatott ki a
51 7 | cikáztak körülötte, és rajta is.~Fejében az új kalappal,
52 7 | találkákon és temetéseken is. Esténként, míg õ a nézõtéren
53 8 | voltam boldogtalan. Boldog is voltam. Már amennyire egy
54 8 | Pont így gondoltam magam is.~- Furcsa - mormogta, és
55 8 | szerzõdésünk megkötése után is abban az idõben halsz meg,
56 8 | érdekes? Nem volt szép?~- Jó is volt. Érdekes is volt. Szép
57 8 | szép?~- Jó is volt. Érdekes is volt. Szép is volt. De...~-
58 8 | volt. Érdekes is volt. Szép is volt. De...~- De?~- De elég
59 8 | hogy micsoda, és így nem is törõdöm vele -, hanem a
60 8 | halottakat. Azért, mert õk nem is akarnak föltámadni. Költögeted
61 8 | hogy voltaképpen miben is hiszel te?~- Ez abból, amit
62 8 | lehetetlent kívánni.~- Én nem is kívántam lehetetlent.~-
63 8 | ide, most vagy bármikor is? Mindig magad jöttél. Mindig
64 8 | arca volt. Látta a szemét is. Nagy, mozdulatlan szeme
65 9 | Bizonyára ezt mûveli majd akkor is, amikor megáll a szívem,
66 9 | Mert - remélem - engem is túl fog élni.~Egyedül a
67 9 | Szóval mindig jól járt. Én is jól jártam, hogy megvettem.
68 9 | Szerkezete természetesen ezután is kifogástalanul mûködött.
69 9 | Megállapítottam, hogy a pillája is õsz.~Kétségtelen tehát,
70 9 | melyek évezredek múlva is változatlanul megmaradnak.~
71 9 | szõrszál. Sokszor egy életen át is viseljük. Könnyeink áztatják,
72 9 | anyja, az apja koporsójánál is.~Én mindenesetre végzetes
73 9 | és elföldelik õt, akkor is órámban lesz ez a pilla.~
74 10| bevághattunk hét-nyolc darabot is, három-négy pohár vizet
75 10| vendéglõbe, melynek ételbûze ma is visszakísért álmaimban.~
76 10| hanem gyakran öt-tíz percig is.~Minthogy ez ismétlõdött,
77 10| meg. Eláll.~- Néha egyebet is veszek - mondta alamuszian. -
78 10| Egy nyakkendõcsíptetõt is. Mindennap valamit.~- Nem
79 10| akarom, hogy ezt a keveset is elfelejtsem.~- És nem röstellsz
80 10| egész pereputtya, az apja is, az anyja is, aki kétszer
81 10| pereputtya, az apja is, az anyja is, aki kétszer fõzi ki a levesbe
82 10| megõriznem komolyságom, annyival is inkább, mert most már hüledeztem,
83 10| alakot, akit eddig, ha nem is lángelmének, de egészséges
84 10| Bevallom, ettõl fogva engem is izgatott a divatárusbolt.
85 10| jövõre ki akar küldeni. Addig is azt szeretné, hogy itt az
86 10| nem mondhatnám. A nyáron is - ugye, papa? - bejött két
87 10| hadarnak. De azért mások is bejönnek, s franciául beszélnek.
88 10| mindig engem hív.~- Talán ez is párizsi?~- Lehet. Nincs
89 10| kiejtése van. Eleinte õt is nehezen értettem meg. Amikor
90 11| elátkozott lélek, akire nem is figyelnek. Olykor - úgy
91 11| Kinyitotta szemét. Elõször is eltûnõ álmainak rongyait
92 11| elõtt dolgozott, ezúttal is szavakkal álmodott, fölzaklatott
93 11| bíbelõdött, alvás közben is szavakat mintázott és csoportosított,
94 11| Micsoda ronda mesterség is ez - dünnyögte. Beleölelt
95 11| Elromlott a telefonom. Még ez is, képzeld. Majd künn a kávéház
96 11| szemét. Tegnapelõtt még õ is látta. Kora délelõtt valami
97 11| szomszéd utcából, s Eyssen is, fiatalkori barátja, a költõ,
98 11| nyakkendõjét. Azon tûnõdött, mit is kell mondani ilyenkor, mit
99 11| kell mondani ilyenkor, mit is mond majd szegény Sándornak?~
100 12| mondotta. - Ebbõl tanultam én is meg az apám is. Isten vezéreljen,
101 12| tanultam én is meg az apám is. Isten vezéreljen, Bandi -
102 12| frankot kapott, aranyakat is. Átszállott egy teljesen
103 12| furcsán mosolyogtak.~El is kacagták magukat, amikor
104 12| lett volna kíváncsi, mit is jelent, hogy Magyarország
105 12| gyötörték. Úgyszólván nem is Párizst várta már, csak
106 12| Bandi - kiáltott Esti is.~Ölelkeztek, csodálkozva
107 12| most itt vannak. Ez furcsa is volt, nagyon furcsa.~Kornél
108 12| utaztál?~- Kitûnõen.~- Aludtál is?~- Hogyne.~- Igazán?~- Igazán,
109 12| hogy amilyen híres, nagyobb is lehetne, legalább a két
110 12| Ojjé, pajtás.~Máskor õ maga is érdeklõdött:~- Hát ez milyen
111 12| szemetesek, piszkosak, a Szajna is mocskos és kicsiny, sokkal
112 12| üldögéltek a Café de la Paix-ben is, nézegették az Operánál
113 12| kissé fáj a fejem. Éhes is vagyok, pajtás. Vígy már
114 12| már valahová, ahol enni is lehet. Kopog a szemem.~-
115 12| két szép kovászos uborkát is. Várjon. Hozzon nekünk egy
116 12| egy liter könnyû sillert is. Várjon. Parádi vizük természetesen
117 12| Odahívták. Beállított Szûcs Lala is, a drága bácskai pofa, aztán
118 12| Miután megitták a szentjánost is, a társaság kiballagott
119 12| kimulattam magam Párizsban is.~Esti kölcsönadott neki
120 13| évvel ezelõtt folyt le. Nem is érthetitek. Abban a társaságban
121 13| sikkasztásért. Az öreg ezt le is ülte, az utolsó napig, annak
122 13| s még a törvény szerint is ártatlan. Boldizsár bácsi
123 13| ártatlan. Boldizsár bácsi is megnyugodhatott volna ebben.
124 13| terjesztettük. Még magunk elõtt is szégyelltük. Ha eszünkbe
125 13| volna õt a legszigorúbb bíró is.~Õ azonban ezt nem bocsátotta
126 13| Kerülte a legkisebb súrlódást is. Vegyétek számba, hogy hajdan
127 13| maradt mindörökre. Még nem is párbajozhatott. Elképzelni
128 13| párbajozhatott. Elképzelni is rettenetes ezt.~Hát az öregúr
129 13| kap írást, de maga a tudat is kárpótlás, elégtétel és
130 13| látnotok kellett volna azt is, amint minden öt percben
131 13| beszélt. Még a pincérekkel is veszekedett. Megjött a hangja
132 13| Ebben egyébként igaza is volt.~Sajnos, ez az öröme
133 14| találkoztunk. Olvastunk, sõt írtunk is a padokon, a sírhantokon,
134 14| fejfákat és a sírköveket is, melyekrõl régimódi, különös
135 14| megállapította, hogy a családnak ma is él egy hozzátartozója, egy
136 14| választ. Mi már rég meg is feledkeztünk a gyászos-bolond
137 14| betûjét véste ki. Aztán be is aranyozta.~- Lásd - szólt
138 14| a gondolat. Ez pedig nem is volt gondolat, csak afféle
139 15| HAZUGSÁG~Hogy is kell hazudni? - tûnõdött
140 15| valószínûségi számítás alapján - el is hiszik.~Csakhogy nincs így.
141 15| lettek a hazugságok tárában is.~Több ízben megesett, hogy
142 15| rátok.” Ennélfogva én nem is a valóságot hazudtam, hanem
143 15| már oly bárgyúak, hogy nem is hazugságok. Nem tagadom,
144 15| második másodpercben már maguk is fölháborodottan utasítják
145 15| számukra még csak elképzelni is sértõ, hogy ilyen ostobaságokkal
146 15| Maga a kalandos történet is elszórakoztatja õket. Végül
147 15| jól meggondolom, még hálás is lehetett nekem, hogy halála
148 15| kellene szólnom a nõkrõl is. Õk nem hazudnak - amint
149 15| valósághoz, maga a séta is közel van a valósághoz,
150 15| tehetséges mûkedvelõk és tudósok is. De õk a mesterek, a mûvészek,
151 16| jelennek meg elõttünk. Igaz, ma is megjelennek, ha a boldogságról
152 16| testtelen és lélektelen, nem is vagyunk vele semmiféle viszonyban.
153 16| De az merõben más. Magam is emlékszem néhány boldog
154 16| senki se járt, fülkéiben is csak elvétve ült egy-egy
155 16| lidércnyomás a határon túl is folytatódott. Elhagyott
156 16| meredt rám hosszan, s én is õrá. Egy macska surrant
157 16| szélben, a német iskolásfiúk is, elsõsorban pedig én magam.
158 16| tettek elém. Lágytojást is ettem, pedig azt különben
159 16| titkos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket
160 16| átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés
161 17| laktunk együtt. Ezúttal is önfeláldozó barátnak bizonyult.
162 17| Egy alkalmi történetet is mesélt. Ez a beteg és az
163 17| mintha az õ torka, az õ hasa is fájna? Pimaszság.”~Ezt gondolja
164 17| vár semmi érdekeset. Abba is hagyja.~Kopogtat mellkasán,
165 17| Szabad.” Megsértõdik, és ezt is abbahagyja.~Leül, keresztbe
166 17| minden ember, egy kissé orvos is. És ez az orvos, mint minden
167 17| minden ember, kissé hiú is. A hiúságtól beteg.~Mit
168 17| a beteget, hogy a beteg is meggyógyuljon. Mindez bonyolultnak
169 17| melynél takarosabbat még nem is láttam életemben. Ennek
170 17| kicsinyít. Talán még a halált is így hívja: „halálka”.~Naponta
171 17| egy kis zsongító oltást is adok lankadó önbizalmának
172 17| érvelése rendes, akkor õ is rövidesen kijelenti, hogy
173 17| kijelenti, hogy a beteg érverése is rendes. Viszont én se maradok
174 17| és kifejezõ magyar nyelve is tiszta.~Közös fáradozásunk
175 17| Izgatottan tárcsáztam. Esti is, ott túl, a földgolyó másik
176 17| istenítés iránt. Faképnél is hagyott. Befolyásos rokonaival
177 17| címezte, orrba öklözött. Ebben is csak kevés ideig lelte kedvét.
178 18| fokföldi és eszkimó költõket is. A pénzzavar lovagja õ,
179 18| jártam-keltem, s ha nem is koplaltam mindig, megértõ,
180 18| s úgy rémlett, hogy nem is nõ meg, hogy nem fejlõdõképes,
181 18| nem fejlõdõképes, hogy nem is lesz belõle soha semmi.
182 18| a boldogsága hajójával is, mely gazdag rakományával
183 18| se vette komolyan. Hogy is kezdõdött? Igen, egyszer
184 18| meg kellett tanulnia. Meg is tanulta, de csak lassan.
185 18| se tudok fizetni, onnan is kidobtak, a lépcsõházban
186 18| dolgok akkor még nekünk is éppoly újak voltak, mint
187 18| legtávolabbi célzást tette is. Valószínûleg ezért terjedt
188 18| sertés-nagykereskedõk és a bankárok, nem is érdemes kikezdeniök. Természetesen
189 18| elzokogta nekem, hogy hányadán is áll az akkori feleségével.
190 18| Egyre-másra születtek gyermekei is, igen sok. Némelyik felesége,
191 18| házasságából származó gyermekeit is nála felejtette, miután
192 18| felejtette, miután már tõle is elvált. Senki se tudott
193 18| Elég az hozzá, õ továbbra is naponta futott hozzánk a
194 18| szörnyûségeket megszoktuk. Õ is megszokta, szegény. Elõadásmodora
195 18| kedves elhunytunk sírjára is meg kellett esküdnünk, hogy
196 18| délben pont 1 órakor már el is árverezték, két hiéna vásárolta
197 18| mindenét, az utolsó párnáját is, ezek azonban nem közönséges
198 18| jólelkû, kedves hiénák” - meg is ígérték, hogyha huszonnégy
199 18| nem tehetett egyebet nem is nagyon erõszakoskodott,
200 18| valamivel gyöngébben, az ágyból is kiráncigálta, a lépcsõrõl
201 18| kiráncigálta, a lépcsõrõl is lerugdosta, úgyhogy ott
202 18| bútordarabja. Halljuk azt is, hogy még szívesen elcsevegne
203 18| mond, ha egy kissé túlzott is, mindig van némi alapja.
204 18| alapja. Aztán esztelenség is. Hajdan könnyeztünk a kis
205 18| könnyeztünk a kis nyomorán, késõbb is lótottunk-futottunk az érdekében,
206 18| Egy ponton túl a szenvedés is nevetségessé válik. Az unhappy
207 18| a díszletezõ és tûzoltó is meghal, azon csak nevetünk.
208 18| nevetünk. Sajnos, az életben is elõfordulnak ilyen szomorújátékok.
209 18| bekapja a gyermeket, s bár õk is tudták, hogy amit hallanak,
210 19| történelmi elõidõknek” is lehet nevezni. Hát ez természetes.
211 19| Így vagyok az emberekkel is. Új ismerõseim talán tartalmasabbak,
212 19| jelképezik nekem a világot.~Azt is mondják, hogy nem élek a
213 19| elfordulok tõle. Ez szamárság, én is éppúgy a jelenben élek,
214 19| Ilyesmihez most már szerencse is kell.~Képzeljétek, múltkor
215 19| élet valószínûtlen. A nevek is azok. Figyelmeztetlek benneteket,
216 19| villamosokra és a társaskocsikra is. Beült a megállóhelyek üvegkalitkájába.
217 19| Mégpedig alaposan. Nem is felejtették el soha. Így,
218 19| gúnyolódnak, nem lázonganak. Ehhez is elfogultság kell, hit és
219 19| megpróbáltak mindent, így is, úgy is, hetykén, dacosan,
220 19| megpróbáltak mindent, így is, úgy is, hetykén, dacosan, alázatosan.
221 19| tunyasággal vádolni. Jancsi is megpróbált mindent a világon.
222 19| világon. Dolgozott, tanult is, de minthogy kéziratai éveken
223 19| családtagjaik koporsóját is. A munka nélküli bûvészek
224 19| folytatja. A munka nélküli írók is. Kitartóságuk folytán a
225 19| Kísérteties ez, barátaim.~Jancsin is ezt tapasztaltam. Egyre
226 19| tout pardonner címû verse is, melyben egy bódítókkal
227 19| kokainistán.~Gondolkozz az okain is tán - ~s megérted.~Ezek
228 19| szavak, ennélfogva õk maguk is játszottak. Vagy minthogy
229 19| beszéltek csupán e-vel, amikor is a katonaság egyszerûen fegyverekkel
230 19| tulajdonnevek kezdõbetûivel is. Kapásból fújtak minden
231 19| estefelé, hét órakor, én is közöttük üldögélek a Sziriusz
232 19| Ezt észreveszik a többiek is. Valami rendkívüli történt
233 19| születtünk és élünk. Baj az is, hogy elmegyünk innen és
234 19| ennélfogva nem tudunk enni. Így is, úgy is sok baj van a földön.
235 19| tudunk enni. Így is, úgy is sok baj van a földön. Na,
236 19| hasonlít a költõhöz. Ez is arra vall, hogy igazi költõ.~-
237 19| Igen.~- Tegnap még nem is sejtetted?~- Nem.~Így, félvállról
238 19| felelget. Kisebb gondja is nagyobb, mint hogy kitalálják.~
239 19| arabul, perzsául és törökül is. Dr. Scholznak hívják. Barátai
240 19| miatt eleinte Szokratesznek is hívták. Késõbb, amikor a
241 19| igazán mester. Már tudja is, mi a föladat: kipuhatolni,
242 19| Csak?~- Nem.~- Fogalom is?~- Nem.~Scholz elbiggyeszti
243 19| színvakságot és azt a lyukat is, melyet egy szög üt a falba,
244 19| Jancsira mered.~A többiek is rámerednek.~- Ez a tárgy -
245 19| eszébe, hogy egy pillanatig is kételkedjék benne. Nem is
246 19| is kételkedjék benne. Nem is nagyon csodálkoztak rajta.
247 19| ezt az asszonyt, és most is szereti. Emlékszem, házassága
248 19| vontatottan, s többnyire hamisan is. Hát menekültünk.~Jancsit
249 20| szipkagyáros. Nem emlékeztek, itt is megfordult egyszer, de már
250 20| leadott. Két bérházat és pénzt is, körülbelül egy milliót.
251 20| milliót. A százhúsz kilójából is leadott egyet-kettõt, az
252 20| megszerettessék másokkal is, hogy remek lakásukban hét-nyolcféle
253 20| egy poloskairtó vállalatot is. Ezekkel is hamarosan „elkészült”.
254 20| poloskairtó vállalatot is. Ezekkel is hamarosan „elkészült”. Patakiék
255 20| amikor nem volt pénze, gyalog is. Nyáron meglátogattam. Az
256 20| õrjöngve keressük, csak azért is. Hát még, ha egy ember tûnik
257 20| tûnik el. Hogy meghaljon, az is rendjén van. Akkor ellopja
258 20| jobban csodálkozom.~Ezen is váltig csodálkoztam. Aztán
259 20| hivatalosan, magánrendõrökkel is, sürgönyözünk, veszekszünk,
260 20| történt valami...” Dehogy is történt - vigasztaljuk dühösen
261 20| volt és levert. Még meg is kérdezte tõle, mi baja.
262 20| széplelkek, egyetemi tanárok is ugyanazt vallják, amit ez
263 20| se bírja tovább, de azt is bizonyítja, hogy 1000 ember
264 20| múlva - bevallom - magam is kezdtem föladogatni a reményt.
265 20| a legjobb társaságokban is dívik. A franciák „angolosan”
266 20| véleményre hajlottam, hogy Kálmán is a „magyaros eltûnés”-t választotta.~
267 20| vannak, de már nincsenek is. Azt kell föltennem, hogy
268 20| fejünk fölött, s mi talán el is érhetjük õket, akár az elröppenõ
269 20| telefonozunk nekik, s arra is, hogy éjjel majd halotti
270 20| nincsenek, de ezt esetleg tudják is.~Patakiné csöndesen siratta
271 20| az. Egy ilyen útján magam is elkísértem. Megdöbbentem,
272 20| tette tönkre. Errõl magam is hallottam valamit félfüllel.
273 20| Kálmán a poloskákat nem is irtotta, hanem tenyésztette.
274 20| még a betegek, az öregek is, inkább új életre serkentek,
275 20| galambokat. Hallottam azt is, hogy a többi vetélkedõ
276 20| többi cég titokban pénzelte is, támogatta, mindenhova ajánlgatta.
277 20| esetleges tisztogatások után is egy éven át mindig legyen
278 20| legyen mivel szórakoznia. Azt is meg kell említenem, hogy
279 20| Kálmánt, márcsak hálából is védelmembe vettem, s kimutattam,
280 20| dicséreteket kapott, hogy magam is megsokalltam. Pataki úgy
281 20| megélhetett volna, még kezdhetett is volna valamihez. A nénikék
282 20| könnyüket. Mindenki sírt. Én is sírtam.~Amikor Kálmán három
283 20| cigarettázás, valamint a kövérség is életjelenség, mindez arra
284 20| borotválkoznék többé, nem is dohányoznék, sõt talán ilyen
285 20| feltûnése kínos feltûnést is kelt. Embertársainkat fokozatosan,
286 20| hányszor kérdezték késõbb is gyanakodva, mikor egy társaságba
287 20| tudomásul vettek. Errõl mi, írók is tudnánk beszélni. Nálunk
288 20| tudnánk beszélni. Nálunk is könnyebb „eltûnni”, mint „
289 20| legközelebbi rokonaink, írótársaink is úgy viselkednek, mintha
290 20| beletörõdtek abba, hogy mi is vagyunk.~1933~ ~
291 21| magában, talán a századik is, ha nem a százötvenedik,
292 21| tortaépítmények felhõkarcolóira is. Emlékszem elkallódott barátaimra,
293 21| egyedül maradtam, akkor is állandóan hajlongtam és
294 21| házigazdáim, akik a fal mögött is mozdulataimat lesték, és
295 21| ismétlõdnek. Beh szépek is voltak, sóhajtott. Jó volna
296 21| ablakfüggönyt. Künn már a hósík is olyan fekete volt, mint
297 21| szárnyán mindjárt ott a színpad is, úgyhogy neki csak majd
298 21| amit a tükörben lát, az nem is tükörkép, hanem maga a valóság.
299 21| már régen elmúlt fél tíz is. Idegeskedett, hogy végképp
300 21| Érdekes - jegyezte meg -, most is nézi magát a tükörben.~-
301 21| mûvészember. Pedig már nem is él.~1933~ ~
302 22| társaságban elmés, okos is, de mihelyt tollat vett
303 22| gondolok vissza rájuk, hogy ma is az ásítógörcs csikordítja
304 22| elképzelnem, hogy csak átlapozom is. Mi értelme lenne? Az, hogy
305 22| kéziratukat, mindig meghat, meg is tisztel. Alázatosan igyekszem
306 22| igazságérzetemet, azonkívül untat is.~Legközelebb, mikor megpillantottam
307 22| Nem találkoztunk. A nyár is elmúlt. Már azt hittem,
308 22| azt hittem, hogy õ maga is elfelejtette irodalmi kalandját.
309 22| bizakodtam közeli halálában is.~Õsszel azonban egy verõfényes
310 22| regénye remek, s az elõbbieket is messze túlszárnyalja. Ilyesmi
311 22| tiltakoztam. - Másképp nem is lehetne befejezni. Egyebütt
312 22| s ennek már volt napja is: Marica, holdja is: Kázmér
313 22| napja is: Marica, holdja is: Kázmér gróf, a regényes,
314 22| szerelmével, és sarkcsillagja is: báró Bolthay Ottó.~Szótlanul
315 22| Érdekes - szólt -, ezt magam is éreztem írás közben. Bolthaynak
316 22| gondolkoztam, hogy micsoda is Bolthay -, Bolthay - mondtam
317 22| Természetesen - bólintottam, s magam is kíváncsi voltam, hogy kicsoda
318 22| kíváncsi voltam, hogy kicsoda is lehet voltaképp Kázmér gróf. -
319 22| egy legendás örökséghez is jut - vetette ellen.~- Látja -
320 22| meredélyt ugrott át, s maga is elborzadt merészségétõl.
321 22| párbeszédeiket, néha drámaian meg is játszva õket, aztán kitért
322 22| s végül a regény címét is elárulta. Marica utolsó
323 22| tájékozottan, hogy maga is megdöbbent tõle.~Ez volt
324 22| szedegettem érveimet, akaratlanul is szórakoztattam õt. Ezt azonban
325 22| kábultak el tõle, hanem õ maga is. Egy másik negyedórában
326 23| minden, s velük együtt mi is, de nem ketten, hanem félbillió
327 23| irigyelhetnénk, még az utókor is velünk omlik össze, mely
328 23| emlegethetne, s újságíró barátunk is, aki siratócikket írhatna
329 23| kelet felé, s mutogatnak is arra, suttognak is valamit,
330 23| mutogatnak is arra, suttognak is valamit, de még halkan,
331 23| bolondítják egymást. Nem is törõdtem velük. De amint
332 23| amint tovább haladtam, én is megpillantottam azt, amit
333 23| betegek villanymécse, nem is nagyobb annál. De rosszul
334 23| karddal, de csakhamar õk is belesodródtak a rémüldözõ
335 23| száll, s arca, keze, homloka is kék lesz, mint a rejtélyes
336 23| beszélt. Maga a központ is mással beszélt, a világmindenséggel
337 23| tekintélyükre támaszkodva, de maguk is eszeveszett izgalommal,
338 23| ilyen körülmények között is a legszebb ajándék, a legmegbízhatóbb
339 23| csirkefogó-üstökösét, nem is sejti, hogy micsoda ez a
340 23| Tétováztam, hogy mihez is kezdjek. Írni nem volt kedvem.
341 23| gyulladt agyvelõmben. Enni is kívántam. Orvosaim az utolsó
342 23| egyáltalában nem szeretem, és nem is szerettem soha, szakítok
343 23| soha, szakítok vele, nem is óhajtom látni soha többé.
344 23| meghagytam, hogy még álmából is zörgesse föl.~Jaj, mennyire
|