Fejezet

1 1 |   pillantottak, meghajoltak, de nyomban faképnél hagyták.~Maga vette
2 2 |      Aludjunk.~Egyet lépett, de nyomban megállt.~- Kérlek - rebegte -,
3 4 |        Tudniillik - dadogta, és nyomban elnémult. - A tenyerem...~-
4 6 |        próbált a lakatosmester, nyomban kattant a zár, fordult,
5 13|         mint valami darazsat, s nyomban olyan védõbeszédbe kezdtünk,
6 13| állampolgári hûséggel, hogy ott nyomban sírva fakadtam a meghatottságtól,
7 15|      magam tudtam legjobban.~De nyomban kifejtettem, hogy Gálffy
8 17|         szintén mint szakértõ - nyomban megjegyzem, hogy az õ mindig
9 18|         elvált feleségeitõl, de nyomban újat keresett. Én - bevallom -