Fejezet

  1 1 |           fülkébe, a magyar kocsiba, s megcsapta orrát az ismerõs,
  2 1 |           fogta el, hogy leszálljon, s csak holnap reggel utazzék
  3 1 |             a vasúti ruhatárba adta, s beballagott a városba. Nem
  4 1 |             el gyérülõ fekete haját, s merev volt és méltóságos,
  5 1 |            1739 -, egy piros címert, s alatta az ételek végeérhetetlen
  6 1 |          álomszerû mosoly futott át, s még mindig az asztalnál
  7 1 |               régi svájci patrícius, s legközelebb hozzá egy nagyobb,
  8 1 |              belepillantott a tálba, s máris intett, hogy tovább
  9 1 |        fölöttébb rossz jelek voltak, s arra bírták, hogy tüzetesen
 10 1 |           összeráncolta szemöldökét, s elkomolyodott, mint aki
 11 1 |          félórája nem szolgálták ki, s úgy látszott, egészen megfeledkeztek
 12 1 |              amely lelkünket élteti, s elõkészíti az örök életre.
 13 1 |            tányért rakott asztalára, s a többi pincér segédletével,
 14 1 |          rubinttal meg egy zafírral, s így csalódottan állapította
 15 1 |       élvezhetetlen fejét és farkát, s ezeket a sárga, fölöttébb
 16 1 |         kezében, mint a nyert pénzt, s nábobi örömében egy-egy
 17 1 |              kiválthatja poggyászát, s tovább utazhat. Mégis boldog
 18 2 |           melyet még nem hallottunk, s másnap, késõ délben korhely
 19 2 |          utóbb is tíz óra hosszat -, s általában már mindent megvitattunk,
 20 2 |               botladozott a nyelvem, s még fogalmam se volt, hogy
 21 2 |                Hogyhogy? - kérdezte, s ámulva pillantott rám álmos
 22 2 |          szólt Pataki. - Már értem - s helyeslõleg bólintott, mint
 23 2 |              mint minden marhaságra, s komolyan töprengeni kezdett. -
 24 2 |           tele nem csorgatod vízzel, s visszajövet kezedben a kancsóval,
 25 2 |             van, ahogy volt. A párna s a lószõrtakaró is. Alig
 26 2 |              ez villanna át fejemen, s már nem volna tovább maradásom
 27 2 |                kiáltottam erélyesen, s mutatóujjamat tiltakozva
 28 2 |      föltámadjon, természetes dolog, s még természetesebb, hogy
 29 2 |           mosolygó, kedélyes arccal, s azon csodálkozik, hogy én
 30 3 |             támadt drámai helyzetet, s mintegy kísérletezzenek
 31 3 |          teljesen kielégítette õket, s a kivitel, az elképzeléshez
 32 3 |    mindnyájukat egyformán érdekelte, s ekkor valamelyikük fölvetette
 33 3 |          feltûnõen ellenszenveseket, s azokat, akiket félig-meddig
 34 3 |              félreértésre gondoljon, s inkább az ámulattól dermedjen
 35 3 |               végigmérni az illetõt, s minden teketória nélkül
 36 3 |            õket. Tûnõdve álltak meg, s azon töprengtek, honnan
 37 4 |    elkövetése elõtt.~Esti megszánta, s benyitott hozzá.~- Bocsánat -
 38 4 |            azzal egy polchoz ugrott, s máris orra alá tartotta
 39 4 |         vásárra, mert kétsége támad, s olyan végzetes, sötét, családi
 40 5 |       szeretettel dajkálta lelkében, s több fontos, üzleti találkára.
 41 5 |              visszatartott iramától, s ferdén a járdára farolt,
 42 5 |    fölháborodva az autó tulajdonosa, s letépte barna porszemüvegét. -
 43 5 |                Föllapozta naptárját, s ezt látta: útlevél, cikk,
 44 6 |              pályaudvarról idehozta, s tovarobogott, egyedül maradt,
 45 6 |             vett egy álkulcsköteget, s követte õt.~A kapu, az ajtók
 46 6 |          állt-állt, a szoba közepén, s így tûnõdött:~„Én az elõbb
 47 6 |           tudjuk, hogy be van zárva, s milyen fölényesek, biztonságosak
 48 7 |         külvárosi kalandokra indult, s nem akarta, hogy fölismerjék.
 49 7 |              a kocsiút közepéig ért, s mozdulatot tett, hogy fölemelje,
 50 7 |       ijedten tapogatta végig magát, s miután megállapította, hogy
 51 7 |             jármûvek oszlopa gyérül, s a forgalom egy fegyverszünetében
 52 7 |         magyarázta a kereskedõsegéd, s rápillantott. - Vagy valakit
 53 8 |         léptem, hogy öregebb vagyok, s nem csábít az a gondolat,
 54 8 |             hozzá utolsó kísérletül, s rávillantotta gúnyos, fürkész
 55 9 |             agyoncigarettázom magam, s az ütõerem percenként százhúszat
 56 10|           Amikor fölkerültem Pestre, s beiratkoztam a bölcsészeti
 57 10|              után kapupénzt szedtek, s a lakásadónõkre, akik a
 58 10|    három-négy pohár vizet ittunk rá, s attól az élesztõs anyag
 59 10|      semmiféle éhséget nem éreztünk, s másnap délig nyugodtan tekinthettünk
 60 10|              megáll az utca közepén, s beugrik egy kis divatáruboltba.~-
 61 10|             Minthogy ez ismétlõdött, s - amint késõbb megállapítottam -
 62 10|           inggomb olyan, mint a vaj, s csak úgy jó, ha friss? Nem
 63 10|            Na hallod - csodálkoztam, s közben arra gondoltam, hogy
 64 10|    csodabogarak élnek ezen a földön, s mennyire nem ismerem ezt
 65 10|          Franciául? - szólt az öreg, s szeme fölcsillant. - Hogyne,
 66 10|             hogyne. Béla - kiáltott, s a tenyerébe csapott. Gyere
 67 10|          iskolában. A papa - mondta, s a fekete sipkás öregúrra
 68 10|             azért mások is bejönnek, s franciául beszélnek. Például
 69 10|            vevõnk. Az naponta bejár, s csak franciául érintkezik.
 70 10|          Csak egy darab? - kérdezte, s gyanakodva sandított felém.~-
 71 11|               keserût, amint szokta, s kimeresztette zavaros szemét.
 72 11|          védekezzék a spanyol ellen, s orvos barátja kinint ajánlott,
 73 11|            szinte vázlatos formában, s mégis visszavonhatatlanul,
 74 11|           úszkáltak a szivarcsutkák, s a füstöt, a meghidegedett,
 75 11|       rongyokat, csorgó targallyakat s ködöt, cirmos, undok ködöt,
 76 11|   kályhásmester, a szomszéd utcából, s Eyssen is, fiatalkori barátja,
 77 12|         lerakta elsõ jogi vizsgáját, s hazautazott Sárszegre, a
 78 12|           vezéreljen, Bandi - szólt, s családi szokás szerint megcsókolta
 79 12|            viselt, színes nyakkendõt s az új porcelánnadrágját.~
 80 12|           kesztyûjét majd levetette, s odahajította hanyagul az
 81 12|         szakállas úr feléje fordult, s villámgyorsan magyarázott
 82 12|           hogy ez nemdohányzó fülke, s ha cigarettázni óhajt, szálljon
 83 12|       Deutsch?~A franciák - a kalauz s a két utas - furcsán mosolyogtak.~
 84 12|        Magyarország teljesen önálló, s a hadügyön kívül semmi köze
 85 12|             ötlete, hogy elõrelapoz, s megtekinti a címlapot. Onnan
 86 12|            Így félredobta a könyvet, s homlokát ráncolva azon tûnõdött,
 87 12|     Notre-Dame.~- Ez? - szólt Bandi, s arra gondolt, hogy amilyen
 88 12|              a krémet kanalazta föl, s a vékony, pápistaszínû piskótaszeletkét
 89 12|         megvetõleg bökött az elsõre, s elmenet nem köszönt.~Mit
 90 12|             hogy a mulatság elvadul, s az üres pezsgõsüvegek már
 91 12|              Bandit. Fölnyalábolták, s hazavitték a Rue Monge-ba,
 92 12|       kölcsönadott neki tíz frankot, s azt tanácsolta, hogy írjon
 93 12|              a whist-rõl, écarté-rõl s a manille-rõl társalognak
 94 12|         vágta.~Megbiccentette fejét, s a csokoládét, a vajaskiflit
 95 13|              a létezés maga rejtély, s a föld a titkok színpada -
 96 13|         újabb véletlenre bukkannánk, s végül el kellene érkeznünk
 97 13|              megtérítését követelte, s minthogy ennek Boldizsár
 98 13|             visszaszerzi becsületét, s még a törvény szerint is
 99 13| elhessegettük, mint valami darazsat, s nyomban olyan védõbeszédbe
100 13|     nézegette, hogy nem késünk-e el, s közben a vékony, átlátszó,
101 13|         tisztán és méltóságteljesen, s mint tanú, mint „nagykorú
102 13|    meghatottságtól, mint egy gyerek, s késõbb, mikor kiszédültem
103 13|         nektek, hogy megfiatalodott, s esküszöm a lelkem üdvösségére,
104 13|        fölkelt, a tükörbe tekintett, s látva szelíd, barna szemét,
105 14|           vésették a gránitoszlopra, s az árva kis fejfával mintegy
106 14|              a cím- és lakjegyzékbõl s a telefonkönyvbõl megállapította,
107 14|    személyében. Tintát, papírt kért, s ezt a levelet intézte hozzá:~
108 14|        ördögien-kotnyeles ötleteket, s annál inkább ragaszkodott
109 14|          könyöklõ angyalkát rajzolt, s az angyalkát maga színezte
110 14|      Természetesen erre az izenetére s a leveleire egyáltalán nem
111 15|              vacsorára vagyunk híva, s nincs kedvünk elmenni, hozzunk
112 15|            ez egyik ismertetõjelük-, s így, mikor az emberek ilyen
113 15|              fiatal, alig egyéves -, s a kutyát azonnal bevitte
114 15|      tévedésbõl került az újságokba, s ennek cáfolata egy még mulatságosabb
115 15|     föltámadt barát e két óra alatt, s ezt adtam elõ én a jelenlevõknek,
116 15|      földdarabján vetik meg lábukat, s oly meggyõzõdéssel, elszántsággal,
117 16|          kannájával meg a poharával, s a szakadó esõben ezt kiáltotta: „
118 16|           ifjonc meredt rám hosszan, s én is õrá. Egy macska surrant
119 16|             állt egy ecetfa mellett, s szoknyáit fújta a szél.
120 16|    meglepetés vagy ajándék az égbõl, s kisütött a nap. Csillogó
121 16|         szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint
122 17|            mások a kedves cicájukat, s ezzel az értelmes, villamos
123 17|            beteg máját jónak tartja, s épp ezért a beteg e megjegyzését
124 17|             foganatja. Kibékül velem s a beteggel. Gyógyszert ír,
125 17|        javult-e valamit az állapota, s fölépülhet-e abból a szörnyû
126 17|              rá, csíkos rögzítéssel, s amikor jajgat, hogy megint
127 17|       eredeti elvek szerint gyógyít, s én kijelentem, hogy érvelése
128 17|     elbeszélõ hangja inogni kezdett, s lezuhant a mérföldek szakadékába:
129 17|         fölpofozott a kórházi ágyon, s egy öregasszonyt, aki már
130 18|           Évekig vele jártam-keltem, s ha nem is koplaltam mindig,
131 18|             kicsiny volt, csenevész, s úgy rémlett, hogy nem is
132 18|          siklott tova szûk medrében, s mi egyik vadvirágos partjáról
133 18|            varrattam magamnak inget, s egy katángkórót kötöttem
134 18|           költõk a született férjek, s olyan szeszélyes, megbízhatatlan,
135 18|               lefoglalta ingóságait, s tegnapelõtt, délben pont
136 18|          Nyájasan köszönt bennünket, s közönyös, derûs dolgokról
137 18|            mellett, a szenesládáján, s így értesülünk, hogy villanyát
138 18|        iszonyatok bandzsítanak ránk, s ezek egyszerre csak elõrelépnek,
139 18|            volt, az Egyiptomban élt, s múltkor, amikor a Nílusban
140 18|              és bekapja a gyermeket, s bár õk is tudták, hogy amit
141 19|            mindörökre a gyermekségem s a fiatalságom egy része,
142 19|             amikor vidéken tanultam, s a csodálatos, tündöklõ pesti
143 19|     végérvényesen kialakult bennünk, s ehhez a következõ évek alig
144 19|              éppúgy a jelenben élek, s a jelenben halok majd meg,
145 19|              hangolva egy emlékemmel s együtt zengtek vele. Ilyesmihez
146 19|         nyárspolgárt Kovács Jánosnak s egy világhírû gordonkamûvészt
147 19|     puskatussal verik egymást agyon, s a betegekre rágyújtják a
148 19|               Õk a világtörténelmet, s a belõle levonandó tanulságot
149 19|     vonulhatunk majd vissza pihenni, s e biztos tudatban könnyû
150 19|          gyermekeiket szedik ráncba, s kutyájukat fogják betûvetésre.
151 19|            az érzésen, a gondolaton, s egy központi irányító és
152 19|       ide-oda futkosnak és siklanak, s õrjöngve gyalulgatják a
153 19|          teszi:~Atlasz:~Hanyatlasz~- s így jött létre az ehhez
154 19|        Gondolkozz az okain is tán - ~s megérted.~Ezek az alkotások,
155 19|          csenevészesedését mutatják, s azt bizonyítják, hova juthatnak
156 19|           ezt az elmemozdító tornát, s a fogalmak körét szûkítve,
157 19|           költõt, tudóst, bölcselõt, s legalább ilyenkor és ilyen
158 19|           fel a különféle jeleseket, s már mindenki elcsigázódott
159 19|           Ü-vel vagy W-vel kezdõdik, s ezzel megnyerte a játszmát,
160 19|             középkori aranycsinálók, s munka közben diadalmasan
161 19|            hosszú márványasztalánál, s pocsolok ebben a lanyha
162 19|             pohár vízzel tér vissza, s eléje teszi egy tálcán.
163 19|      tenyerével betapasztja a fülét, s a Daily Mail keresztrejtvényére
164 19|              nyelv okleveles tanára, s nyolc éve nincs állása.
165 19|              hajszolta a szerencsét, s minden lóra feltett egy-egy
166 19|              feltûnõen elhanyagolja, s inget csak legritkább alkalmakkor
167 19|            írók éppúgy, mint Lalojka s a többi pincér, amit õ egy
168 19|          melyet egy szög üt a falba, s arra gondol, hogy nemrég
169 19|       tartott érdemesnek megálmodni, s éppígy kitalálta azt a pusztán
170 19|           válaszolt Jancsi keményen, s ezzel a nemmel egyszerre
171 19|             inti le Scholz a hangot, s most egyenesen rohan a cél
172 19|   megfelelõen, álmosan, vontatottan, s többnyire hamisan is. Hát
173 20|            egy szoba-konyhás lakást, s alkalmi üzletekbõl tengõdött.
174 20|         görögdinnyét evett mezítláb, s népdalokat énekelt. Úgy
175 20|          lázadozik ellene az eszünk, s õrjöngve keressük, csak
176 20|             cipõt semmiféle boltban, s mindig külön kellett csináltatnia
177 20|              azt mondta: „szervusz”, s azóta nincs.~Az ötödik napon
178 20|              másvilágnak a polgárai, s nem tudni, hogy hova tartoznak.
179 20|             méterre a fejünk fölött, s mi talán el is érhetjük
180 20|             hogy telefonozunk nekik, s arra is, hogy éjjel majd
181 20|            engedhetnek maguknak meg, s elnéztem, hogy régi, kopott
182 20|             minden házba és pincébe, s bizonyos reménységgel köszöntött
183 20|            aki nem azonos Kálmánnal, s mennyi zug és búvóhely van
184 20|              ember aránylag kicsiny, s a világ bizony jókora.~Összeült
185 20|             Összeült a család - nagy s elég jómódú család volt -,
186 20|    halottakról csak jót vagy semmit, s az élõkrõl - az érdekesség
187 20|          inkább új életre serkentek, s ezért - amint mondják -
188 20|         poloskák a vállára röpültek, s õ a tenyerébõl etette õket,
189 20|       fokozza, iparukat föllendítse, s a többi cég titokban pénzelte
190 20|           elõre gondosan megolvasva, s az egészért alig fizettem
191 20|       havonta egyszer ebédre hívott, s megosztotta velem cukorbajos
192 20|        hálából is védelmembe vettem, s kimutattam, hogy õ nem hibás,
193 20|              de mindig ötletszerûen, s azt hiszi, helyesebb lett
194 20|              at, amaz megint 200-at, s az önkéntelen adakozásból
195 20|               Feleségétõl kérték el, s berámáztatták sötétbarna
196 20|      elmentek elõtte, meg-megálltak, s ezt mondták: „Kálmán.” Aztán
197 20|      Sápadtan, földúltan tér vissza, s ezt súgja fülembe: „Kálmánt
198 20|          egyenruhájában ül az ágyon, s újságot olvas. Bágyadtan
199 20|         fölszedte egy orvos barátja, s behozta ide, most már lassan
200 20|        volnánk, elfordítják fejüket, s tettetik, hogy nem vesznek
201 21|              harsány, hõsi pirosára, s a tortaépítmények felhõkarcolóira
202 21|         emlékeztetõ, bocsánatot kérõ s mégis vádoló mosollyal,
203 21|          kényelmesen, se otthonosan, s ha egyedül maradtam, akkor
204 21|            hogy annyit eszem belõle, s mint költõ nem vetem meg
205 21|            vagy egy járványkórházat, s mint mondtam mindenrõl tartózkodó,
206 21|              fáradt-e el túlságosan, s miután õ erre valamit makogott,
207 21|           nyakkendõ, mint künn a hó, s utána a fekete frakk, a
208 21|            Bach Air-jét fütyörészte, s azon gondolkozott, hogy
209 21|           fésülködött a tükör elõtt, s boldogan észlelte, hogy
210 21|       visszafelé, ellenkezõ irányba, s ott valahol messze ugyancsak
211 21|        emeletrõl a másikra futkosva, s mindenütt csak az egyformaság
212 21|    megállapította, hogy félrebeszél, s szeme bandzsít. Tapogatta
213 21|           földön. A tükör elé esett, s kidülledt mind a két szeme.
214 22|  tulajdonságait tüstént elvesztette, s pocsékabbul írt, mint egy
215 22|            csak eszembe idézem õket, s azonnal elnyom az álom.~
216 22|       hozzásiettem. Kezet csókoltam, s ezt dadogtam:~- Még mindig
217 22|        mögöttünk, úgy tízlépésnyire, s társaságom.~- No, elolvasta? -
218 22|       elolvasta? - vallatott szerény s egyben gúnyos mosollyal,
219 22|             voltam.~- Hát - kezdtem, s nagy lélegzetet vettem,
220 22|               hogy új regénye remek, s az elõbbieket is messze
221 22|         rossz volt a lelkiismeretem, s vádolt elõbbi aljas hazugságom,
222 22|    becsületességi hóbort szállt meg, s egyik kelepcébõl a másikba
223 22|                 kacagott meglepõdve, s leengedte nyeles szemüvegét. -
224 22|               A tárgy, az gömbölyû - s két kezemmel mutattam, hogy
225 22|              felé - szóltam tétován, s könyörgõ, majdnem rimánkodó
226 22|        megtalálják a keresztlevelét, s kiderül róla, hogy törvénytelen
227 22|              elmés, eredeti, merész, s ami a fõ, lélektanilag teljesen
228 22|       rávezetõ, nevelõi tapintattal, s két karomat kitártam. -
229 22|          egész világ bontakozott ki, s ennek már volt napja is:
230 22|              egy megfagyott verebet, s azt se tudhatja, hogy kicsoda
231 22|         Természetesen - bólintottam, s magam is kíváncsi voltam,
232 22|              Lehet - szólt az írónõ, s megállt, mélyen a szemembe
233 22|         helyében?~- Én? - kérdeztem, s vállat vontam.~A fasorban
234 22|        valamelyik majd csak elgázol, s fölment a válasz kínos kötelezettsége
235 22|        nyaktörõ meredélyt ugrott át, s maga is elborzadt merészségétõl.
236 22|          idõközben vérszemet kaptam, s abbahagyva minden tapogatódzást,
237 22|      herceggel, egy hû komornyikkal, s végül a regény címét is
238 22|         minden titkát, megszólaltam, s tudásom pimasz birtokában
239 22|              beledolgoz a szövegébe, s menekült.~- Mi lelt? - kérdezték
240 23|          eltûnik mindenki és minden, s velük együtt mi is, de nem
241 23|            össze, mely emlegethetne, s újságíró barátunk is, aki
242 23|          csillagközi rövidzárlatban, s én fejjel lefelé, lobogó
243 23|         viszketõ lábaimat kinyújtva, s szálltam, röpültem hosszú-hosszú
244 23|            hosszan tartó, részletes, s olyan valószerû, mint egy
245 23|               tények és adatok közé, s éppen ezzel teszi elfogadhatóvá,
246 23|            csoportok verõdnek össze, s az emberek kinyújtott nyakkal,
247 23|         pontjára néznek, kelet felé, s mutogatnak is arra, suttognak
248 23|              valamit, de még halkan, s nem tudhattam, hogy mit.
249 23|        megpillantottam azt, amit õk, s ekkor elhidegedtek ujjaim
250 23|               akkora, mint az öklöm, s úgy ragyogott, mint egy
251 23|            élet és halál van kockán, s a levegõbe akasztófák meredeznek.
252 23|             kiáltott, kitárt karral, s vak tájékozatlanságában
253 23|             vagy kirohant az utcára, s egy általános mozgósítás,
254 23|             a rémüldözõ csõcselékbe, s elhányták kardjukat. Tûzoltók
255 23|            oltaniok és oltalmazniok, s kik ellen kell harcolniok.
256 23|         vegyi eredetû kék por száll, s arca, keze, homloka is kék
257 23|              eszeveszett izgalommal, s nem adhattak egyéb tanácsot
258 23|           vége” nevû nyavalya ellen, s megitatták a hiszékenyekkel
259 23|            hogy itt az utolsó órája, s ha az égitest közeledése
260 23|         múlva megszûnik minden élet, s leghelyesebb, ha valamennyien
261 23|           sorsa, sem a saját sorsom, s fáradtan, elcsigázva hazafelé
262 23|     napsütésben. Órákig járkáltam le s föl, hátratett kézzel. Tétováztam,
263 23|            nekem valóságos ambrózia, s ma úgyszólván beszerezhetetlen.
264 23|       vastagon, úgy, ahogy szeretem, s mohó fogakkal haraptam belé,
265 23|        valami politikai tökfilkóról, s századunk legnagyobb elméjének
266 23|          jutott a politikai tökfilkó s vállalt, de folyton halogatott
267 23|    kötelességem, a lelkem megbénult, s nem tudtam dolgozni. Én,
268 23|        kiadónak egy gyorsküldönccel, s meghagytam, hogy még álmából
269 23|          lelkemben az édes Violával, s írni kezdtem, nem törõdve
270 23|            boldogan, egész hajnalig, s belemámorosodtam az örömbe,
271 23|              van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk
272 23|              voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi