Fejezet
1 1 | sétálgattak. Maga se tudta, miért, de legkisebb mozdulatuk is
2 1 | példány van az egész világon. De ez a könyv minden asztalon
3 1 | elõételül” tojásétket parancsol, de arcán ezalatt álomszerû
4 1 | szoktak, mint a nõk arcát. De nem egy hölgy csak épp belepillantott
5 1 | Általában itt se a pincérek, de a vendégek sem beszéltek
6 1 | tizenegy svájci frankot, de az a számtani mûvelet során
7 1 | késsel-villával megragadta, de minekelõtte tányérjába tette
8 1 | a vacsora végére jutni, de õt mindez vajmi kevéssé
9 1 | pillantottak, meghajoltak, de nyomban faképnél hagyták.~
10 1 | Köszönésre akarta ingerelni. De az annyira el volt foglalva,
11 1 | lehajtotta fejét a pad karfájára. De nem aludt.~Halkan és gyorsan
12 2 | vagy negyven cigarettát. De itt fektemben még rágyújtottam
13 2 | kezdek. - Mondd, öregem, de õszintén, öregem, mit szólnál,
14 2 | Azt sem. Csak eltûnnék.~- De hogyan?~- Épp ezt nem tudom.
15 2 | szõrén-szálán, örökre, titokzatosan, de oly alaposan, hogy sohase
16 2 | egy percig - mondjuk -, de addig sem, csak addig, amíg
17 2 | Helyes. Kérdõ formában. De csak egyszer. Egyetlenegyszer.
18 2 | holtan, véredbe fagyva. De nem vagy ott.~- Hányadik
19 2 | Aludjunk.~Egyet lépett, de nyomban megállt.~- Kérlek -
20 2 | konyhába.~- Csak nem félsz?~- De. Félek.~Leugrottam a díványról,
21 2 | volna, nem volna rémületes. De lehetetlenség. Arra pedig,
22 3 | Türelmesen várták végzetüket. De a selejtezés, latolgatás
23 3 | tájékozatlansága röhögtette meg õket. De többnyire észrevett valamit.
24 3 | ismerhetik. Nem jöttek rá. De megérezték, hogy valami
25 4 | megállt a kirakat elõtt. De ezúttal nem ezt szemlélte,
26 5 | csoport már régen szétoszlott, de õ még mindig ottan állt,
27 6 | biztonságosak vagyunk ilyenkor. De az egész csak öncsalás.
28 6 | nekik, kényre-kegyelemre. De õk ezzel a helyzettel legtöbbször
29 7 | lába elé. Lehajolt érte. De a szél erre fölemelte magasra,
30 7 | Talán még él” - gondolta.~De már nem élt. A kalap szörnyethalt.
31 8 | tegezi? Erre gondolt Esti.~De a vendég nem hagyta szóhoz
32 8 | Ezt csak úgy mondogatják. De ha komolyan rákerülne a
33 8 | Érdekes is volt. Szép is volt. De...~- De?~- De elég volt.~-
34 8 | volt. Szép is volt. De...~- De?~- De elég volt.~- Elfáradtál?~-
35 8 | Szép is volt. De...~- De?~- De elég volt.~- Elfáradtál?~-
36 8 | Költögeted te mind-mind, de õk csak rázzák a fejüket,
37 9 | mindent, és figyelj rám, de erõsen. Elmondom úgy, ahogy
38 9 | ahogy történt.~Kis történet, de rendkívül tanulságos és
39 9 | minden író önmagát dicséri.~De az én zsebórám tényleg csodálatos.
40 9 | akkor tovább érne ugyan, de lassan járna, vagyis késne.
41 9 | múlik az élet, és vénülök. De nem errõl akarok beszélni.~
42 9 | hajszálvonalka hajszál. De nem hajszál volt. Egy pilla
43 9 | megtartsam örökkévaló emlékül? De vajon nem sikkasztás ez?~
44 10| mondta ilyenkor, és eltûnt. De nem egy pillanatig kellett
45 10| kutyául fúj a szél, mint ma, de módszeres kiképzésnek mégis
46 10| ha nem is lángelmének, de egészséges tökfilkónak tartottam.~
47 10| elfordítva. - Je parle un peu - de oly bizonytalanul és alázatosan,
48 10| reálban. Mindig hadarnak. De azért mások is bejönnek,
49 10| Lehet. Nincs kizárva. De inkább azt gondolom, hogy
50 10| többnyire inggombot vesz. De most már folyékonyan beszélgetünk.
51 11| elfáradt és abbahagyta, de késõbb megint csak rázendített,
52 11| próbált tovább aludni. De akkor már meghallotta a
53 11| Nem tudom, mit csináljak. De nem hazulról beszélek. A
54 11| Hisz ez irtózatos...~De a hang már nem volt ott.
55 11| szobában, fázott és didergett, de nem mozdult. Nyelt egyet,
56 11| élt. Most nincs többé. Jaj de furcsa ez. Egy pillanattal
57 11| lelkünket, hogy elfogadjuk, de egyszerre csak itt van ez
58 11| a halottak lajstromában, de még nem volt benne. Egyébként
59 12| egy nyelvkönyvet - Manuel de la conversation -, melynek
60 12| tudta, hogy vasárnap a Gare de l’Est-en várja õt, vonatra
61 12| ismételgette magában álmosan. De inkább arra lett volna kíváncsi,
62 12| mosakodott, borotválkozott. De kedvetlennek látszott, ásított:~-
63 12| tornya ne volna csonka, de azért megjegyezte: - Ojjé,
64 12| tegyen. - Szép, nagy város.~De nem tetszett neki. Fõképp
65 12| tészták után.~Innen a Rue de Varenne-be bandukoltak,
66 12| hivatalnok ezer bocsánatot kért, de - sajnos - nem beszélt magyarul.
67 12| Órákig üldögéltek a Café de la Paix-ben is, nézegették
68 12| találkájára kellett elrohannia, de megállapodott vele, hogy
69 12| utcákon döcögtek. A Rue de la Seine-ben szálltak le.
70 12| természetesen nincs. Baj, nagy baj. De szódavizük csak van? Helyes,
71 12| Üres zsebeit tapogatta. De nem nagyon gyászosan fogta
72 12| hogy valamit válaszoljon.~De azon a lapon nyitotta föl,
73 13| melyek tényleg meghatározzák. De az édeskevés. Milliárd ok
74 13| mûvészfejet. Akkor már deresedett. De azért szívesen barátkozott
75 13| amirõl ugyan nem kap írást, de maga a tudat is kárpótlás,
76 13| ezt az egyetlen szót, de oly kifejezõen, oly arkangyali
77 14| szintén a családhoz tartozott, de - nem tudni, mi okból -
78 14| gondolat, csak afféle szeszély. De most itt van szilárd gránitban,
79 15| fejem és náthás voltam. De ilyenkor erre a kifogásra
80 15| bolonddá akarják tartani õket, de a második másodpercben már
81 15| Szava nem talál hitelre. De ha az illetõ elõadja, hogy
82 15| magam tudtam legjobban.~De nyomban kifejtettem, hogy
83 15| mûkedvelõk és tudósok is. De õk a mesterek, a mûvészek,
84 16| Természetesen, van boldogság. De az merõben más. Magam is
85 16| utazást elhalaszthatom. De nem lehetett. Amikor megvirradt,
86 16| mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk.
87 17| láz izgató önkívületének, de oly kis lázam se volt, hogy
88 17| Ezt gondolja a beteg, de csak hallgat.~Az orvos nyel
89 17| orvos az orvos. Ez világos. De ez a beteg, mint minden
90 17| Mindez bonyolultnak látszik, de alapjában egyszerû.~Dicsérni
91 17| egy hét múlva meggyógyul.~De az orvos nem.~Õ még sokáig
92 17| könyököltetett ki magának. De ezzel sem érte be. Címek
93 18| pontyok és rákok prédájául, de - biztosítalak benneteket -
94 18| ennélfogva nem lehet pénze. De õ, mint a gyermekek, nem
95 18| tanulnia. Meg is tanulta, de csak lassan. Egyelõre minden
96 18| feleségét személyesen ismertem, de sokkal több lehetett belõlük.
97 18| hamarosan elvált feleségeitõl, de nyomban újat keresett. Én -
98 18| aljas dög”-nek nevezte õt, de amikor délben csupa figyelembõl
99 18| tájékozódni ebben a tartalmas, de fölöttébb bonyolult családi
100 18| bennünket, és higgadtan, de ünnepélyesen megkérdezte
101 18| nagyon erõszakoskodott, de amikor özvegy, beteg, õsz
102 18| matrónát, elõször erõsebben, de aztán valamivel gyöngébben,
103 18| várja ide, az egy használt, de még jó karban levõ mûlábat
104 18| részvétet és segítséget. De hát ilyen az ember. Arányérzékünk
105 18| öten halnak meg, zokogunk, de ha már a hírnök, az elsõ
106 18| krokodilus úszott feléje. De a nõ csak idáig juthatott
107 19| tartalmasabbak, mint a régiek, de azért a régiek maradnak
108 19| majd meg, mint mindenki. De mit tehetek a lélek örök
109 19| Keresettnek találjátok? Sajnálom, de csakugyan így hívják. Az
110 19| hogy a nap lenyugodjék. De hogy miért várt arra vagy
111 19| világon. Dolgozott, tanult is, de minthogy kéziratai éveken
112 19| földrengésrõl szóló kifejezõ, de bõbeszédûnek éppen nem nevezhetõ
113 19| képességüknek nem adnak kellõ teret.~De õk valamennyien ilyenek
114 19| kissé sápadtnak látszik. De az õ arcszíne, tudjátok,
115 19| legény. Vékony dongájú, de roppant férfias. Nem hasonlít
116 19| szemüveg még piszkosabb lesz, de a zsebkendõ nem lesz tisztább.
117 19| ezek most barkochbáznak. De téved. Még nem barkochbáznak,
118 19| földrõl, és fölötte lebeg, de egyelõre csak pár arasszal.~
119 19| az illetõ - teszi hozzá, de érzi, hogy valami nincs
120 19| Szokása szerint körülkínálja, de a társaság szokása szerint
121 19| elveszti a fonalat. - Na, jó. De ez a tárgy, ugyebár, mégis
122 19| Szervetlen ipari cikk, gyógyszer, de sem én, sem te nem vettük
123 19| társaság elõrehajolva figyel, de minden nagyobb izgalom nélkül,
124 19| mindent mellre szívtam, de ilyent még soha. Scholz
125 19| ezelõtt ismeretlen okból, de öngyilkossági szándékból
126 20| itt is megfordult egyszer, de már régen. Libamájpástétomot
127 20| segítették néhány pengõvel. De kin lehet segíteni? Menekülnie
128 20| látszott, beletörõdött sorsába. De nem bírta sokáig.~Egyszerre
129 20| hagyján. Ebbe belenyugszunk. De, hogy volt és nincs, azt
130 20| ismeretlen és láthatatlan tettes. De ez más. Hát még ha az az
131 20| veszekszünk, telefonozunk, de mindhiába. Kis tárgyai mind
132 20| sejtjük. Ez csak természetes. De mért nem jön haza, mért
133 20| hogy „nem bírja tovább”. De mit bizonyít ez? Azt, hogy
134 20| hogy senki se bírja tovább, de azt is bizonyítja, hogy
135 20| kétségtelenül udvariatlanság, de a legjobb társaságokban
136 20| hova tartoznak. Még vannak, de már nincsenek is. Azt kell
137 20| ég és föld között lebeg, de még nem messze a földtõl,
138 20| lakmároznak szemgolyójukon, de olykor épp ennyi joggal
139 20| hogy a halottak nincsenek, de ezt nem tudják, õk pedig
140 20| tudják, õk pedig nincsenek, de ezt esetleg tudják is.~Patakiné
141 20| viselhetett gyászruhát, de piros ruhát sem, mert mind
142 20| tétova lehetõségét jelzik, de anyagi helyzetére való tekintettel
143 20| tartozik szorosan a tárgyamhoz, de megemlítem, hogy a dobozok
144 20| velem cukorbajos kosztját, de minden hónapban csak egy
145 20| adott neki valamicskét, de mindig ötletszerûen, s azt
146 20| kérdezõsködik a kapusnál, de az csak ennyit mond: „III.
147 20| rokonok sorra látogatják, de mindegyik hasonló véleménnyel
148 20| talán ilyen kövér se volna, de õk csak a fejüket csóválgatják: „
149 20| vártak tõle, nem tudom. De csalatkoztak benne. Már
150 20| húsz pengõt küldetett neki, de értésére adatta, hogy többé
151 20| feltûnhet az élet szemhatárán, de legyen elkészülve arra,
152 20| hogy nem vesznek észre. De ha kitartunk, és azért sem
153 20| túlságosan szeretnének, de azért, mert már megszoktak,
154 21| elfeledten és névtelenül, de azért még a világon vannak.
155 21| mondtam mindenrõl tartózkodó, de elismerõ szakvéleményt,
156 21| festett egyforma ajtókkal, de csak most vette észre, hogy
157 21| kijáratot lel vagy lépcsõt. De csalatkozott. Amint a közelébe
158 21| eltévedtem”, mondta mosolyogva, de zavartan egy pincérnek.
159 21| ugyancsak egy tükör látszott, de a végén szintén nem volt
160 21| hogy mi fog következni. De ez inkább érdekelte, mint
161 21| bandzsít. Tapogatta érlökését, de már nem érezte. Le akarta
162 22| társaságban elmés, okos is, de mihelyt tollat vett kezébe,
163 22| méltóságos asszonyom.~- De elolvassa?~- Természetesen.~-
164 22| mertem még egyszer megnézni. De tudtam, hogy 1308 oldal.
165 22| folyton ismétlõdõ tömege. De ebben az esetben bizonyos
166 22| undok dolgom van. Robot. De egy hónap múlva - ugye,
167 22| el nekem, hogy tetszett. De részletesen és õszintén.
168 22| tiltakozni azok, akik írnak. De minthogy már rossz volt
169 22| mélyen a szemembe nézve. - De mondja, kedves Esti, mit
170 22| feltûnnie Bolthaynak.~- De hisz Bolthay akkor már nem
171 23| minden, s velük együtt mi is, de nem ketten, hanem félbillió
172 23| arra, suttognak is valamit, de még halkan, s nem tudhattam,
173 23| Nem is törõdtem velük. De amint tovább haladtam, én
174 23| villanymécse, nem is nagyobb annál. De rosszul mondtam. Alighogy
175 23| levegõbe akasztófák meredeznek. De a következõ pillanatban
176 23| peckesen, kivont karddal, de csakhamar õk is belesodródtak
177 23| arcát. Leáldozott a nap, de a hõség nem csökkent, hanem
178 23| Telefonozni akartunk valahová, de nem tudtuk, hogy hová. Az
179 23| tekintélyükre támaszkodva, de maguk is eszeveszett izgalommal,
180 23| és tudományos mázat adni, de lépten-nyomon kitetszett,
181 23| utáltam ezt a mázolmányt, de eddig nem volt szívem a
182 23| politikai tökfilkó s vállalt, de folyton halogatott kötelességem,
183 23| Még talán álmomban sem. De most, hogy a világ végérõl
|