Fejezet
1 1 | egyfolytában teszi meg az utat, már csak a takarékosság kedvéért
2 1 | szorgalmas, józan svájciak már lefeküdtek. A lombok közt
3 1 | étlap volt.~Kornél tétován, már rosszat sejtve leült, kinyitotta
4 1 | Egyébként a késõ éjszakai órán már csak kevesen ültek az étteremben.
5 1 | estélyi öltözetben. Ezek már egy hosszú vacsora közepén
6 1 | felé sandított.~Minthogy már egy félórája nem szolgálták
7 1 | Addig kenyeret rendelt, mert már nem bírta tovább az éhséget.~
8 1 | félfogára se elég. Kenyerét már megette. Újat rendelni nem
9 1 | szemét. A számolócédula már elõtte hevert egy tálcán.
10 1 | a vendéglõ elé ért, mely már sötét volt. A tó partján
11 2 | Mindjárt jövök - szólt már elmenõben.~- Mi az a „mindjárt”?~-
12 2 | hónapos szobában.~Maradt.~Már nem tudtunk mit mondani
13 2 | óra hosszat -, s általában már mindent megvitattunk, mindent
14 2 | dicsõ halottjairól pedig már régen lerágdostuk azt a
15 2 | Ja úgy - szólt Pataki. - Már értem - s helyeslõleg bólintott,
16 2 | amely körülvesz -, hogy már nem vagyok itt, nincs kihez
17 2 | rám, és sietve folytatta, már egészen belemelegedve. -
18 2 | Újra keresni kezdenélek, már egészen képtelen helyeken,
19 2 | ez villanna át fejemen, s már nem volna tovább maradásom
20 2 | tovább maradásom a szobában, már félnék egyedül. Mindenesetre
21 2 | szobából. Csakhogy, drágám, már nem bírnál. Abban a pillanatban
22 2 | ötlene, hogy én õrültem meg, már te lennél az õrült.~- Kicsoda?~-
23 2 | tanácsoltam. - A szoba már egészen kihûlt. ~Szájában
24 2 | keresztútjain. A redõnyréseken már fölrémlett a moslékszín
25 3 | elképzeléshez mérve, számukra már halvány, érdektelen lett
26 3 | okvetlenül nyakon kellene már csapni valakit, ami által
27 3 | talán békeköveteket akart már küldeni hozzájuk, majd izgett-mozgott,
28 5 | sok-sok morfint.~Az autó már régen továbbvágtatott, a
29 5 | továbbvágtatott, a csoport már régen szétoszlott, de õ
30 6 | Amikor háza elé érkezett, már õsz lett. Csöpörgött az
31 6 | alkalommal Esti. Két percen belül már a legutolsó szobájában volt,
32 7 | Talán még él” - gondolta.~De már nem élt. A kalap szörnyethalt.
33 7 | mindig ott feküdt, többé már nem az érdeklõdés középpontjában,
34 8 | boldogtalan. Boldog is voltam. Már amennyire egy ember az lehet.~-
35 8 | Esti, mint aki egyszer már pórul járt, nem fogadott
36 8 | lüktet bennem. Ellenben már túl vagyok az életem nagyobbik
37 8 | hanem a meghalás. Ez már rám tartozik. Ezt el kell
38 8 | tennünk. Hát én örülök, hogy már felsõbb osztályba léptem,
39 8 | csodálatos tanulókat, akik már kiállták ezt a vizsgát.~-
40 9 | nem errõl akarok beszélni.~Már hetekig dobogott a szívem
41 10| annyival is inkább, mert most már hüledeztem, hogy micsoda
42 10| inggombot vesz. De most már folyékonyan beszélgetünk.
43 11| íróasztalán telefon csörömpölt. Már régóta, hosszan jajveszékelt,
44 11| tovább aludni. De akkor már meghallotta a telefon csörömpölését.~
45 11| ez irtózatos...~De a hang már nem volt ott. Eltûnt, mintha
46 11| mormolta Esti.~Közben már hányta magára ruháit, húzta
47 12| Sárszegre, a nagybátyja, aki már régebben ki akarta küldeni
48 12| melynek megzöldült bõrkötése már rongyokban fityegett.~-
49 12| és padszomszédjának, aki már karácsony óta a francia
50 12| Hogyan, barátom, kürtöltek már?~Ó igen, gróf úr. Fürge
51 12| remélem, néhány nap múlva már Bordeaux-ban vethetünk horgonyt.
52 12| Úgyszólván nem is Párizst várta már, csak Kornélt.~Annál jobban
53 12| is vagyok, pajtás. Vígy már valahová, ahol enni is lehet.
54 12| szüntelenül:~- Lásd, pajtás, ez már teszi.~Az étlapon borjúpörkölt,
55 12| s az üres pezsgõsüvegek már glédában állnak az asztalon,
56 13| Mennyi véletlent láttam már életemben: következtetésnek
57 13| viselt és mûvészfejet. Akkor már deresedett. De azért szívesen
58 13| néhanapján magához vett, már nem juthatott el a végtagokba,
59 13| nem tudott eleget tenni - már akkor négy gyermeke volt
60 13| után, hogy élete végén, már hatvan felé, még egyszer
61 14| elhagyott budai temetõben, ahova már nem temettek senkit. Verõfényes
62 14| tudni, mi okból - nevét már nem vésették a gránitoszlopra,
63 14| tisztelõje, Esti Kornél.~Õ már ekkor kedvelte az ilyen
64 14| egyáltalán nem kapott választ. Mi már rég meg is feledkeztünk
65 15| legbárgyúbb hazugságok, melyek már oly bárgyúak, hogy nem is
66 15| de a második másodpercben már maguk is fölháborodottan
67 15| kiszámíthatatlan véletlenjeire, melyek már sokszor, hasonló módon ûztek
68 16| Nem tudtam aludni, noha már több álmatlan éjszaka volt
69 16| kívánt jó éjszakát, mintha már elõre elhatározta volna,
70 17| mást se tesz, csak köp. Már az egész szobát teleköpte.~
71 17| Súlyos eset volt. A hiúság már annyira elterjedt szervezetében,
72 17| s egy öregasszonyt, aki már eszméletlenül, a halál tusájában,
73 18| mely gazdag rakományával már régóta elsüllyedt, és ott
74 18| hogy nincs pénze. Ezen már akkor se lett volna szabad
75 18| az „undok és aljas dög”, már õrjöngve tiltakozott, hogy
76 18| nála felejtette, miután már tõle is elvált. Senki se
77 18| igyekeztünk segíteni, noha már sokkal csüggedtebben és
78 18| tegnapelõtt, délben pont 1 órakor már el is árverezték, két hiéna
79 18| van a harmadik korszaka. Már senkinek se panaszkodik.
80 18| kenyér, melyen õ és családja már két hét óta rágódik. Legyint,
81 18| haza budai lakásába, mert már a mellékutcákon se mer bujkálni,
82 18| halnak meg, zokogunk, de ha már a hírnök, az elsõ és második
83 18| rokonérzéssel hallgatták, már nem bírták megvárni a végét,
84 19| abból a korból, melyet ma már némi joggal „történelmi
85 19| tapasztalhatta ezt, aki már elmúlt harmincéves. A tavasz
86 19| valamit hozzáadni. Most már hiába látnám egy amerikai
87 19| nem állítom, hogy ezután már semmi meglepetés se vár
88 19| zengtek vele. Ilyesmihez most már szerencse is kell.~Képzeljétek,
89 19| néznek, bólintanak egyet, és már mindent tudnak.~Sokáig magam
90 19| Egyre kevesebbet írt. Utóbb már csak a költeményeinek címét,
91 19| érdekesség varázsát, mûvészetének már ferdülését és csenevészesedését
92 19| a különféle jeleseket, s már mindenki elcsigázódott és
93 19| Mégis, mi bajod? Na, mondd már. Mi lelt téged? ~Jancsika
94 19| efféle gunyorkák és humorkák már régóta nem hatnak itten.
95 19| külföldi keresztrejtvényeket. Már nyolc éve a görög és a latin
96 19| Õ ebben igazán mester. Már tudja is, mi a föladat:
97 19| élõhalott?~- Nem.~- Ahá, már értem - mondja Scholz. -
98 19| eltiporja a nevetést, mely már sisteregni kezd körülötte.~-
99 19| perc múlva, amikor a játék már elõre halad, Scholz fölkiált:~-
100 19| barátaim. Csak annyit, hogy én már sok mindent mellre szívtam,
101 20| is megfordult egyszer, de már régen. Libamájpástétomot
102 20| kivilágított kocsiján.~Utóbb már nem volt se kocsija, se
103 20| közli, hogy hozzátartozója már öt nap óta eltûnt, 1000
104 20| tartoznak. Még vannak, de már nincsenek is. Azt kell föltennem,
105 20| Olykor elképzeljük õket már holtan, föloszolva, valamilyen
106 20| inkább, mint nekik, akik már eltûntek. Mert ha élnek,
107 20| nem idegeskednek, ha pedig már nem élnek, akkor nem tudják,
108 20| majd csak elõkerül. Pataki már alig bizakodott. „Derék
109 20| ruhájában tébolyogjon ide-oda.~Már számtalanszor beszélt Wincklerrel,
110 20| tudhatott volna meg tõle, már számtalanszor végigjárta
111 20| százanként csoportosítva és már elõre gondosan megolvasva,
112 20| fölsóhajtottak: „Szegény. Neki már jobb, mint nekünk.”~Most
113 20| barátja, s behozta ide, most már lassan magához tér.~„Hát
114 20| cigarettázott. Hallottatok már ilyesmit?” „Csirkefogó -
115 20| szélhámos.” „Ezt tette velünk.” „Már ez igazán nem volt szép
116 20| De csalatkoztak benne. Már szó se lehet többé a havi
117 20| mutatkozzék náluk. Arcképe már a megkerülése elsõ napján
118 20| szeretnének, de azért, mert már megszoktak, beletörõdtek
119 21| Hányadik fölolvasásom lehet már ez, tûnõdött magában, talán
120 21| fölrántotta az ablakfüggönyt. Künn már a hósík is olyan fekete
121 21| száll, és „eltávozott”.~Már javában zakatolt a fölvonó,
122 21| pincér megint balra. Akkor már régen elmúlt fél tíz is.
123 21| Tapogatta érlökését, de már nem érezte. Le akarta ültetni
124 21| afféle mûvészember. Pedig már nem is él.~1933~ ~
125 22| egy pesztonka.~Olvastam már néhány írását. Úgy gondolok
126 22| beteggel állok szemközt, akirõl már évekkel ezelõtt lemondtam.
127 22| találkoztunk. A nyár is elmúlt. Már azt hittem, hogy õ maga
128 22| akik írnak. De minthogy már rossz volt a lelkiismeretem,
129 22| szemüvegét. - Látja, ez már érdekel. Talán a tárgy?~-
130 22| milyen gömbölyû.~- Sejtem már, hogy micsoda - szakított
131 22| céloztam.~Föllélegeztem. Most már nem mozogtam abban a kétségbeejtõ
132 22| bontakozott ki, s ennek már volt napja is: Marica, holdja
133 22| Csakhogy Marica késõbb már egy legendás örökséghez
134 22| De hisz Bolthay akkor már nem él - sivított kétségbeesetten. -
135 23| Alighogy megállapítottam ezt, már nagyobb volt nála, és sokkal
136 23| a következõ pillanatban már üvöltözni kezdett a tömeg,
137 23| rejtélyes égitest, mely most már óriási tányérként izzott
138 23| jelentették meg.~Bevallom, ekkor már fölöttébb untam a huzavonát,
|