Fejezet

  1 1 |                van az egész világon. De ez a könyv minden asztalon
  2 1 |           emelte meg elõtte a kalapját.~Ez is hiba volt.~Pirulva, a
  3 2 |             vagy ott.~- Hányadik emelet ez?~- Negyedik. A kis mellékutcán
  4 2 |              ajtó?~- Be. Nálam a kulcs. Ez tehát valószínûtlen. A konyha
  5 2 |             megõrültem? Gyönge.~- Mégis ez villanna át fejemen, s már
  6 2 |           elõször:~- Mondd, hogy jutott ez eszedbe?~- Magam sem tudom.~-
  7 2 |                 ami lehetetlenség. Csak ez az érdekes, ez az izgató.
  8 2 |      lehetetlenség. Csak ez az érdekes, ez az izgató. Nézd a divatos
  9 2 |             rendõr. Ésszerû regényesség ez, kopott, szakállas hatásvadászat.
 10 3 |               bármikor felötlött bennük ez a csiklandó gondolat. A
 11 3 |           földre és kitaposnák a belét. Ez volt az érdekesebb, a kéjesebb,
 12 4 |                siralmasan szegény volt. Ez annyira megbabonázta beteges
 13 4 |               nyavalya, hanem a rútság.~Ez a kis patika másodpercenként
 14 4 |               csinálok, nem szûnik meg. Ez a köhögés rosszindulatú -
 15 4 |               dobozba zárt csodaport.~- Ez elmulasztja?~- A legmakacsabb
 16 4 |                  kérem, Aphrodite.~- És ez biztos hatású?~- Kezeskedem.~-
 17 7 |     lángja-füstje tölt meg tartalommal. Ez a kalap két évig szolgálta
 18 8 |                 attól függ.~Hogy került ez ide? Ki engedte be? Miért
 19 8 |                 akkor nem én élnék. Így ez a kérdés tárgytalan.~Buta
 20 8 |          nagyobbik felén. Lemorzsoltam. Ez pedig eredmény. Közelebb
 21 8 |               vele -, hanem a meghalás. Ez már rám tartozik. Ezt el
 22 8 |               el kell egyszer intéznem. Ez minden ember egyetlen komoly
 23 8 |               egyetlen komoly föladata. Ez az a nagy-nagy vizsga, melyet
 24 8 |       voltaképpen miben is hiszel te?~- Ez abból, amit eddig közöltem,
 25 9 |               közmondásokat sem ismeri. Ez pedig szerencsém.~Ha ismerné
 26 9 |                  aztán beüvegezte.~Most ez a pilla úgy nyugszik órámban,
 27 9 |            szent függönyrojtja a pilla.~Ez a pilla pedig, az órás pillája,
 28 9 |               õt, akkor is órámban lesz ez a pilla.~Ezért kerestelek
 29 9 |                 De vajon nem sikkasztás ez?~Nézd, itt van. Valahányszor
 30 9 |       Valahányszor rápillantok, itt van ez a pilla. Ez a pilla minden
 31 9 |        rápillantok, itt van ez a pilla. Ez a pilla minden pillanatban
 32 9 |               fényében csillan, csillan ez a pilla. Illan ez a pilla,
 33 9 |               csillan ez a pilla. Illan ez a pilla, mint egy pille.
 34 9 |                  mint egy pille. Villan ez a pilla, mint egy pupilla.~
 35 9 |                hullott. Ó, dies illa. Ó ez a pilla...~1930~ ~
 36 10|              öt-tíz percig is.~Minthogy ez ismétlõdött, s - amint késõbb
 37 10|                kartonlapra. Azon tussal ez volt kirajzolva: Ici on
 38 10|                 Sok kicsi sokra megy.~- Ez igaz.~- És máris szép haladást
 39 10|                 követem ezt a módszert, ez fölér egy párizsi tanulmányúttal.
 40 10|       bizonytalanul és alázatosan, hogy ez körülbelül csak ennyit jelentett: „
 41 10|               mindig engem hív.~- Talán ez is párizsi?~- Lehet. Nincs
 42 11|        rázendített, pörölt és csörgött. Ez a kis acélgép itt, a kéziratpapírok
 43 11|              Micsoda ronda mesterség is ez - dünnyögte. Beleölelt párnáiba,
 44 11|              Elromlott a telefonom. Még ez is, képzeld. Majd künn a
 45 11|                    Halló, halló... Hisz ez irtózatos...~De a hang már
 46 11|              nincs többé. Jaj de furcsa ez. Egy pillanattal ezelõtt
 47 11|               de egyszerre csak itt van ez és az, kuszán és véletlenül,
 48 11|             végzetes örökkévalóságában. Ez a szörnyû. Csak ez a szörnyû.~
 49 11|   örökkévalóságában. Ez a szörnyû. Csak ez a szörnyû.~Meggyújtotta
 50 11|          Dögvész, döghalál. A végítélet ez, a végítélet.~Ezen az éjszakán
 51 12|             rongyokban fityegett.~- Itt ez a könyv - mondotta. - Ebbõl
 52 12|                  hol fölhúzta. Csakhogy ez itt nemigen hatott. Útitársai
 53 12|     kézzel-lábbal azt magyarázták, hogy ez nemdohányzó fülke, s ha
 54 12|                jópipák most itt vannak. Ez furcsa is volt, nagyon furcsa.~
 55 12|          történelmi nevezetességeket.~- Ez itt a Notre-Dame.~- Ez? -
 56 12|                  Ez itt a Notre-Dame.~- Ez? - szólt Bandi, s arra gondolt,
 57 12|              maga is érdeklõdött:~- Hát ez milyen utca?~- A Champs
 58 12|                  A Champs Élysées.~- És ez milyen ház?~- A Louvre.
 59 12|      bélyegzõvel két mondatot. Az egyik ez volt: Jelentkezett. A másik
 60 12|             volt: Jelentkezett. A másik ez volt: Nem jelentkezett.
 61 12|            szüntelenül:~- Lásd, pajtás, ez már teszi.~Az étlapon borjúpörkölt,
 62 12|           Kecskebéká-t kezdte húzni, és ez lett Bandinak a veszte.
 63 13|            Természetes finomságán kívül ez lehet magyarázata annak,
 64 13|        egyébként igaza is volt.~Sajnos, ez az öröme se tartott sokáig.
 65 13| tüdõgyulladásban, huszonnégy óra alatt. Ez egy másik véletlen. No,
 66 14|          mégiscsak hatalmas a gondolat. Ez pedig nem is volt gondolat,
 67 15|            valószínûségre törekszenek - ez egyik ismertetõjelük-, s
 68 15|         mûtõasztalon pusztult el, akkor ez a hazugság az élmény és
 69 15|              van egy szemernyi igazság. Ez az õ hazugságuknak erkölcsi
 70 16|              csecsemõk maradunk. A mese ez, az örök és légüres mese.
 71 16|            fölbontatlan levél. Hidd el, ez többet ér minden tudásnál.
 72 17|           alkalmi történetet is mesélt. Ez a beteg és az orvos közötti
 73 17|              fölszól, szerényen:~- Mert ez fáj.~Az orvos összefonja
 74 17|               beteg, az orvos az orvos. Ez világos. De ez a beteg,
 75 17|                az orvos. Ez világos. De ez a beteg, mint minden ember,
 76 17|                  egy kissé orvos is. És ez az orvos, mint minden ember,
 77 17|          orvossághoz, melynek címkéjére ez van írva: „Használat elõtt
 78 17|                 ír. Legújabb regényének ez a címe: Piros szerelmek
 79 18|          jóindulatúnak látszott, amikor ez a nyomor még kicsiny volt,
 80 18|          sebeket szenvedett. Nyomorának ez a szakasza, mely negyvenkét
 81 18|          Mosolyogva világosít föl, hogy ez nem vastörmelék, csak egy
 82 18|               miatt, ugyanaz a jótevõje ez, aki édesatyját ingyenesen
 83 18|                 és föltakarják arcukat. Ez az õ nyomorának a drámai
 84 18|          csöndesen röhögünk. Hitványság ez, elismerem. Hiszen annak,
 85 19|       elõidõknek” is lehet nevezni. Hát ez természetes. Ott keresek,
 86 19|         jelenben, hogy elfordulok tõle. Ez szamárság, én is éppúgy
 87 19|                 rendes” élettõl. Õnekik ez a rendes élet a kaland volt,
 88 19|                 amit érnek. Kísérteties ez, barátaim.~Jancsin is ezt
 89 19|               bajuszkáját. Hetyke fickó ez, karakán legény. Vékony
 90 19|                Nem hasonlít a költõhöz. Ez is arra vall, hogy igazi
 91 19|             Odaveti:~- Találjátok ki.~- Ez a dolog ma történt?~- Igen.~-
 92 19|                 biztatja magát. - Tehát ez a személy olyan ember, mint
 93 19|                többiek is rámerednek.~- Ez a tárgy - folytatta Scholz -,
 94 19|                 a fonalat. - Na, jó. De ez a tárgy, ugyebár, mégis
 95 19|            lelkiállapotoddal?~- Igen.~- Ez a tárgy nagy? Ez a tárgy
 96 19|                Igen.~- Ez a tárgy nagy? Ez a tárgy akkora, mint a fejem?
 97 19|             tárgy akkora, mint a fejem? Ez a tárgy akkora, mint az
 98 19|               mutatja szennyes öklét. - Ez a tárgy most nálad van?
 99 19|                 a tárgy most nálad van? Ez a tárgy a feleségednél van
100 19|                Scholz fölkiált:~- Tehát ez a tárgy a feleséged gyomrában
101 19|          felesége sütötte. Mit bizonyít ez? Nem azt, amint állítjátok,
102 19|                 Említettem nektek, hogy ez a fiú mindig vár valamit.
103 20|        Egyszerre csak eltûnt. Borzasztó ez, barátaim. Valaki eltûnik,
104 20|               és láthatatlan tettes. De ez más. Hát még ha az az ember
105 20|             sehol. Bizony isten, furcsa ez.~Késõbb pedig egyre furcsább.
106 20|              amikor legkevésbé sejtjük. Ez csak természetes. De mért
107 20|               is ugyanazt vallják, amit ez az állat, hogy látták az
108 20|                tovább”. De mit bizonyít ez? Azt, hogy általában minden
109 20|                helyeznem képzeletemben. Ez nem ment könnyen. Csak most
110 20|         vendégekkel. Minden lehetséges. Ez a bizonytalanság fölöttébb
111 20|              véletlenül éppen ott lesz. Ez a kétségbeesés következtetése.
112 20|            csoda folytán visszakerülne, ez a nagynénje 200 pengõt ajánlott
113 20|            ajánlott föl, a másik 50-et, ez megint 100-at, amaz megint
114 20|                lassan magához tér.~„Hát ez mégiscsak szemtelenség -
115 20|                 Ezt tette velünk.” „Már ez igazán nem volt szép tõle.” „
116 20|               toppantunk, hogy „kicsoda ez az új alak?”, míg nagy nehezen
117 20|         súlyosabb, annál körülményesebb ez. Egy darabig a legközelebbi
118 21|         Hányadik fölolvasásom lehet már ez, tûnõdött magában, talán
119 21|                kötelességnek. Valójában ez az életem értelme, kielégülése,
120 21|                 parancsolni - mondta.~- Ez a szobám? - érdeklõdött
121 21|                  és a folyosóra lépett. Ez volt az a hosszú és szûk
122 21|            valóság. Végeérhetetlen volt ez a folyosó. Micsoda nagyzolás
123 21|              hogy mi fog következni. De ez inkább érdekelte, mint borzasztotta.
124 22|                   Megígéri?~- Meg, meg.~Ez a kézirat, melyet azóta
125 22|    vigasztalhatnám, tovább áltathatnám, ez pedig sérti igazságérzetemet,
126 22|             nyeles szemüvegét. - Látja, ez már érdekel. Talán a tárgy?~-
127 22|            törvénytelen gyermek?~- Nem. Ez drámai és szükséges. Elõbb
128 22|               beleszeret Kázmér gróf?~- Ez a jelenet feledhetetlen.
129 22|                 két karomat kitártam. - Ez az a hely. Erre céloztam.~
130 22|               Kázmérnak. Beláttam, hogy ez még korai. Egy-két archimédészi
131 22|                maga is megdöbbent tõle.~Ez volt a szerencsém. Amíg
132 23|              nem is sejti, hogy micsoda ez a kék és forró kalandor,
133 23|                a kék és forró kalandor, ez az égi szörny, mely minden
134 23|            Végrendeletet hagyjak hátra? Ez éppoly ostobaság volna.
135 23|               élet és az örökkévalóság. Ez megnyugtatott.~Még valamit
136 23|               jellemének tüntessem föl. Ez az elõleg azóta súlyos kölöncként