Fejezet

  1 1 |                elcsigázottságba, melyet még a tengerentúlról hoztak
  2 1 |            töltenie egy éjszakát, aztán még egy napot, míg Budapestre
  3 1 |                  egész vagyonát, melyet még a határnál váltott át. Hirtelen
  4 1 |           álomszerû mosoly futott át, s még mindig az asztalnál maradt,
  5 1 |             melyeket ilyen vendéglõkben még festeni is szoktak, mint
  6 1 |          bekapta a rántottát. Az bizony még kisebb volt, mint sejtette,
  7 1 |                  az elõtte ülõ társaság még mindig nem tudott a vacsora
  8 1 |                föl esõköpenyét.~Kimenet még egyszer találkozott a majordómusszal,
  9 2 |           keltõóra ketyegésénél, melyet még nem hallottunk, s másnap,
 10 2 |            cigarettát. De itt fektemben még rágyújtottam egyre. Fiatalságunk
 11 2 |                elõttünk járó nemzedékek még meghagytak rajtuk. Õszintén
 12 2 |                botladozott a nyelvem, s még fogalmam se volt, hogy mibe
 13 2 |               Így - mutatta.~- Tévedés. Még nem ilyen riadtan néznél
 14 2 |            riadtan néznél körül. Hiszen még nem is gyanítanád, hogy
 15 2 |                Gyerünk tovább. A kancsó még a kezedben van.~- A nevedet
 16 2 |       föltámadjon, természetes dolog, s még természetesebb, hogy régi
 17 2 |             januári virradat, amikor mi még egyre hánykolódtunk, csikorogtak
 18 3 |                 mint késõ este, nyáron. Még jókedvüktõl se függött.
 19 4 |       közeledett feléje:~- Szolgálhatok még valamivel?~- Tudniillik -
 20 4 |                 Esti úgy tett, mint aki még mindig nem képes elhatározni
 21 5 |                  melynek izzó acélteste még lüktetett a haladás visszatartott
 22 5 |                 régen szétoszlott, de õ még mindig ottan állt, villámütött
 23 5 |               gyermekkora óta nem járta még át mellét ilyen korlátlan,
 24 6 |                a dolgozószobájában, hol még a nyár melege rekedt meg,
 25 7 | fegyverszünetében odament hozzá.~„Talán még él” - gondolta.~De már nem
 26 7 |           kalapjának temetetlen hullája még mindig ott feküdt, többé
 27 8 |               bõrükbõl, nem tennék meg. Még a púpos, vén koldus se.
 28 8 |                Az se cserélne senkivel. Még az ifjú, délceg királlyal
 29 8 |               öröm és gyönyörûség, mely még várhatna rád. Tavasszal
 30 8 |                Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett
 31 9 |             bizonyítja, hogy az életben még mindig támadnak új helyzetek.~
 32 10|                  Ezért? - ámuldoztam.~- Még mindig nem érted, te ló?~-
 33 10|                el a franciát. A reálból még tudok valamit. Nem akarom,
 34 11|           akadozott a hang, mert ilyent még nem mondott soha -, az éjjel
 35 11|              órakor. Igen, igen. Tegnap még fönn volt. Kornél, jöjj
 36 11|                  Elromlott a telefonom. Még ez is, képzeld. Majd künn
 37 11|               Sándor...~- Halló. Tegnap még fönn járt. Semmi baja se
 38 11|             zavaros szemét. Tegnapelõtt még õ is látta. Kora délelõtt
 39 11|        mosolyogva, mint egyébkor. Akkor még élt. Most nincs többé. Jaj
 40 11|                 Egy pillanattal ezelõtt még jelen idõben gondolkozott
 41 11|               halottak lajstromában, de még nem volt benne. Egyébként
 42 12|                   Kornél - kiáltott rá, még a vonatból.~- Bandi - kiáltott
 43 12|              nem köszönt.~Mit csináltak még ezen a napon?~Fölmásztak
 44 12|                 vagytok. Poharakat ide. Még egy litert. Szervusztok,
 45 13|            történt.~Remélem, emlékeztek még rá. Ha nem emlékeztek rá,
 46 13|                nem érdemlitek meg, hogy még mindig szívjátok ezt a dohányfüstöt.
 47 13|               hogy legyek tanúja. Ehhez még egy tanú kellett. Délután
 48 13|              visszaszerzi becsületét, s még a törvény szerint is ártatlan.
 49 13|                  nemigen terjesztettük. Még magunk elõtt is szégyelltük.
 50 13|             salakja” maradt mindörökre. Még nem is párbajozhatott. Elképzelni
 51 13|                 végén, már hatvan felé, még egyszer megjelenhessen a
 52 13|             szakértelemmel, amint eddig még senki a földgolyón, hogy
 53 13|                 járt, hangosan beszélt. Még a pincérekkel is veszekedett.
 54 15|                hogy századokkal ezelõtt még hatottak az efféle mentségek.
 55 15|                 vissza, hiszen számukra még csak elképzelni is sértõ,
 56 15|               gyönyörû orosz agár volt, még fiatal, alig egyéves -,
 57 15|         újságokba, s ennek cáfolata egy még mulatságosabb tévedésbõl
 58 15|                Sõt, ha jól meggondolom, még hálás is lehetett nekem,
 59 16|            gyermekkori hóesést. Ennyire még sohasem örültem annak, hogy
 60 17|         Nyavalyás - gondolja magában -, még te hencegsz?” Olvassa érverését.
 61 17|   szívhallgatóját, melynél takarosabbat még nem is láttam életemben.
 62 17|                mindent kicsinyít. Talán még a halált is így hívja: „
 63 17|          meggyógyul.~De az orvos nem.~Õ még sokáig följár hozzám, utókezelésre.~
 64 17|            egymással.~- Csak azt akarom még tudni - hadartam -, meggyógyult-e
 65 17|              áttevõdött mindenüvé, hogy még mûtéttel sem lehetett rajta
 66 17|               kevés ideig lelte kedvét. Még mélyebbre süllyedt. Most
 67 18|            tartozom, akik annak idején, még a kezdet legkezdetén láttam
 68 18|            látszott, amikor ez a nyomor még kicsiny volt, csenevész,
 69 18|          roppant vizet a Fekete-erdõnél még két tenyerével tartotta
 70 18|              Hiszen ezek a dolgok akkor még nekünk is éppoly újak voltak,
 71 18|                 megjegyezte, hogy talán még néhány napig itt maradhatnának,
 72 18|      bútordarabja. Halljuk azt is, hogy még szívesen elcsevegne velünk,
 73 18|                ide, az egy használt, de még jó karban levõ mûlábat hoz
 74 19|         körutakon csavarogtam, melyekre még a béke vetette viharos fényét.
 75 19|             meglepetés se vár rám. Néha még akad egy esemény, egy arc,
 76 19|             értettem õket. Két nemzedék még nem különbözött annyira
 77 19|                betûvetésre. Egy darabig még ki-ki a maga mesterségét
 78 19|               délután?~- Igen.~- Tegnap még nem is sejtetted?~- Nem.~
 79 19|       zsebkendõjével, amitõl a szemüveg még piszkosabb lesz, de a zsebkendõ
 80 19|                barkochbáznak. De téved. Még nem barkochbáznak, legalábbis
 81 19|            barkochbáznak, legalábbis õk még nem tudják. Az ösztönösen
 82 19|               sem én, sem te nem vettük még be? Méreg? - kérdezi gyorsan.~-
 83 19|               mellre szívtam, de ilyent még soha. Scholz pár percnyi
 84 19|               barkochba után fölhajtott még két pohár vizet, aztán átrohant
 85 19|          zenészek, tudjátok, azok, akik még hadifogságukból rekedtek
 86 20|                KÁLMÁN ELTÛNÉSE~- Hát ti még nem hallottátok? - fordult
 87 20|             valamink? Hogy ellopják, az még hagyján. Ebbe belenyugszunk.
 88 20|            keressük, csak azért is. Hát még, ha egy ember tûnik el.
 89 20|      láthatatlan tettes. De ez más. Hát még ha az az ember akkora, mint
 90 20|              test, egy ilyen óriás, aki még nem talált magának kész
 91 20|              váltig csodálkoztam. Aztán még sohase láttam egy eltûntet
 92 20|           Borotválatlan volt és levert. Még meg is kérdezte tõle, mi
 93 20|             tudni, hogy hova tartoznak. Még vannak, de már nincsenek
 94 20|                és föld között lebeg, de még nem messze a földtõl, körülbelül
 95 20|               kellemetlen. Nekünk, akik még nem tûntünk el, még inkább,
 96 20|                akik még nem tûntünk el, még inkább, mint nekik, akik
 97 20|                 siratta a bátyját, noha még remélte, hogy majd csak
 98 20|                  ott, ahol Kálmán talán még soha életében nem járt,
 99 20|               napokban egyik nagybátyja még hibáztatta, hogy nem takarékoskodott
100 20|               ezek a kártékony rovarok, még a betegek, az öregek is,
101 20|        könnyûszerrel megélhetett volna, még kezdhetett is volna valamihez.
102 20|            Kálmán arcképe, melyet eddig még sohase láttam náluk. Feleségétõl
103 20|                   Nem valószínû - felel még ingerültebben. - Semmi esetre
104 21|               rándultam le, és vasárnap még ott fogtak, a vasárnapi
105 21|         reggelen, amíg ágyban dõzsöltem még félálomban, váratlanul bukkantak
106 21|                 és névtelenül, de azért még a világon vannak. Emlékezem
107 21|               egy nagyváradi kávéházra, még a régi béke idejébõl, ahol
108 21|             voltak, sóhajtott. Jó volna még élni egy darabig.~Nyolc
109 21|             óriási az érdeklõdés”, noha még „nem adtak el minden jegyet”,
110 21|              nem felelt, mert a fölvonó még egyet-kettõt zökkent, aztán
111 21|                 boldogan észlelte, hogy még nem egészen vénült meg,
112 22|                Elolvasta? - kérdezte.~- Még nem, méltóságos asszonyom.~-
113 22|             álmodtam miatta. Nem mertem még egyszer megnézni. De tudtam,
114 22|                belém vetett bizalomnak. Még mindig nem tompultam el
115 22|            csókoltam, s ezt dadogtam:~- Még mindig nem, méltóságos asszonyom.
116 22|                meredt.~- Igen - szóltam még mindig szigorúan.~Lassan
117 22|            lélektanilag teljesen okolt. Még elõbb van, méltóságos asszonyom.~-
118 22|                 semmibõl, ahol az imént még alaktalan ködtestek keringtek,
119 22|                 írás közben. Bolthaynak még nem kellene oly határozottan
120 22|          helyben. - Aztán Bolthay ekkor még nem tudhatja, hogy Marica
121 22|            Kázmérnak. Beláttam, hogy ez még korai. Egy-két archimédészi
122 22|               Egy-két archimédészi pont még nem volt elegendõ, hogy
123 22|              írónõt kiemeljem körömbõl. Még mindig áthatolhatatlan köd
124 22|              mellékalakokra, bemutatott még néhány grófnak és bárónak,
125 22|              hogy a kéziratát elolvasni még nehezebb munka lett volna.~
126 23|           utánunk, amit irigyelhetnénk, még az utókor is velünk omlik
127 23|                suttognak is valamit, de még halkan, s nem tudhattam,
128 23|      elõfizetési díjukat, mert az újság még ilyen körülmények között
129 23|               hozzám, kémszemlére, hogy még nálam lóg-e a képe. Most
130 23|        örökkévalóság. Ez megnyugtatott.~Még valamit elintéztem. Évekkel
131 23|           elõleget sohase adtam vissza. Még heveny õrületemben se tennék
132 23|         õrületemben se tennék ilyesmit. Még talán álmomban sem. De most,
133 23|     gyorsküldönccel, s meghagytam, hogy még álmából is zörgesse föl.~