Fejezet
1 1 | hogy egyfolytában teszi meg az utat, már csak a takarékosság
2 1 | beballagott a városba. Nem bánta meg. Csakugyan nagyszerû volt
3 1 | lombok közt fényt pillantott meg. Valami takaros kis kerti
4 1 | közeli kapcsolatba jutott. Meg is találta, igaz, csak az
5 1 | sütnek, oldalt egy rubinttal meg egy zafírral, s így csalódottan
6 1 | csalódottan állapította meg, hogy az omelette à Woburn
7 1 | nem köszönt. Erre õ emelte meg elõtte a kalapját.~Ez is
8 2 | figyelme nemigen hatott meg. Inkább bosszúsággal töltött
9 2 | hiányzom. Teljesen.~- Bocsáss meg - vetette közbe -, a ruhád
10 2 | fölfoghatunk. Attól nem rémülünk meg ennyire. Elég az hozzá,
11 2 | ötlene, hogy én õrültem meg, már te lennél az õrült.~-
12 2 | ép érzékeiddel gyõzõdnél meg arról, hogy most olyasmi
13 2 | cigarettájának parazsa világította meg a szoba komor, téli éjszakáját.~
14 2 | Sokáig hallgattunk.~Õ szólalt meg elõször:~- Mondd, hogy jutott
15 2 | Csak az ilyesmi borzaszt meg. Az, aminek nincs magyarázata.
16 2 | nagyon mély dolgok. Írd meg.~- Talán - ásítottam nyegle
17 3 | nemcsak az õ sorsa változnék meg, hanem az övék is. Mindenekelõtt
18 3 | anyagi föltételeket beszélték meg, hogy ki, mennyiért lenne
19 3 | inkább az ámulattól dermedjen meg, mint attól a váratlanul
20 3 | tájékozatlansága röhögtette meg õket. De többnyire észrevett
21 3 | elfelejtették õket. Tûnõdve álltak meg, s azon töprengtek, honnan
22 4 | A PATIKUS MEG Õ~Esti egy meleg, tavaszi
23 4 | akármit csinálok, nem szûnik meg. Ez a köhögés rosszindulatú -
24 4 | kereste a helyes szót, majd meg is találta: - makacs.~-
25 4 | melyet eddig sohase vallott meg senkinek. A patikus gyámolította.
26 4 | Valószínûleg új tervek villantak meg agyában. Rágyújtott egy
27 4 | hónappal hosszabbítottam meg az életét. Minthogy magamat
28 4 | eztán másokat vigasztalok meg. Vissza kell adni mindenkinek
29 5 | cikkre gondolt, melyet délig meg kell írnia, egy bankra,
30 5 | testét, hogy nem sérült-e meg valahol, aztán odábbállt.
31 6 | úgy látszik - nem kapta meg sürgönyét, melyet Velencében
32 6 | még a nyár melege rekedt meg, csukott ablaktáblák mögött,
33 6 | hogy nem a zár oltalmaz meg, sem a szobám zára, mely
34 7 | agyvelõnk lángja-füstje tölt meg tartalommal. Ez a kalap
35 8 | bizalmassággal. Állapodjunk meg, hogy újra születsz, és
36 8 | bújniok a bõrükbõl, nem tennék meg. Még a púpos, vén koldus
37 8 | is abban az idõben halsz meg, amikor különben meghalnál.~-
38 8 | gyújtott. Könnyedén jegyezte meg:~- Igen, a nirvána. Ismerem
39 8 | ide a pofádat.~- Bocsáss meg - hebegett a vendég.~- Mi
40 9 | fájdalom könnyei szentelik meg. Szemünk szent függönyrojtja
41 9 | pillája, becsületben õszült meg. Hajdan ezzel kacsintott
42 10| született, amelyikben én, meg az, hogy szintén elsõéves
43 10| koronákat megfizessük. Általában meg voltunk gyõzõdve, hogy a
44 10| idõben vagy a lakótársam várt meg az egyetemen, vagy én õt.
45 10| ha friss? Nem romlik az meg. Próbáld meg. Eláll.~- Néha
46 10| Nem romlik az meg. Próbáld meg. Eláll.~- Néha egyebet is
47 10| Eleinte õt is nehezen értettem meg. Amikor inggombot kért,
48 11| Mit akarsz?~- Bocsáss meg - akadozott a hang, mert
49 11| igazán, csak ekkor értette meg egészen, csak ekkor rettent
50 11| végítélet.~Ezen az éjszakán halt meg Korponai Kálmán, a nagybátyja,
51 12| ki, láss világot, ismerd meg az embereket. Sajátítsd
52 12| látható, egy kézipisztoly meg egy sakktábla. Az alól kihalászott
53 12| Ebbõl tanultam én is meg az apám is. Isten vezéreljen,
54 12| sárga cukrokat eszegetett, meg egy sovány, ellenszenves
55 12| német magyarázatból értett meg. Ilyesmiket olvasott:~Jó
56 12| estélyén nem jelenhettem meg.~Különben hogy érzi magát,
57 12| köze sincs Ausztriához, meg arra, hogy mit jelent: kalauz,
58 12| tárgyilagosan. - Talán nézzük meg a várost - indítványozta.~
59 12| belsõ részébe.~Itt találta meg Kornél a kályha mellett,
60 12| áldott májusi zápor locsolt meg. Csupa magyar volt körötte.
61 12| egy findzsa csokoládéval meg egy vajaskiflivel. Esti
62 13| édeskevés. Milliárd ok magyaráz meg mindent. Ha tovább haladnánk
63 13| rá, akkor nem érdemlitek meg, hogy még mindig szívjátok
64 13| úgyse adhatott. Engem kért meg, hogy legyek tanúja. Ehhez
65 13| értitek, miért jegyeztem meg ezt a jelentéktelen párbeszédet,
66 13| azonban ezt nem bocsátotta meg magának. Állandóan látta „
67 13| másnap, amint elsõnek jelent meg a kávéházban, megmosdva,
68 13| földgolyón, hogy hajolt meg az árvaszéki elnök, az ügyvédek
69 14| húsz évvel ezelõtt halt meg, szintén a családhoz tartozott,
70 14| Kálmán bácsi, ne feledkezz meg rólam.~Természetesen erre
71 14| kapott választ. Mi már rég meg is feledkeztünk a gyászos-bolond
72 14| kószálva döbbenten álltunk meg a családi kripta elõtt.~
73 15| igazságnak fölismerése mentett meg. Kétórai késedelemmel érkeztem
74 15| mulatságosabb tévedésbõl nem jelent meg: ezt adta elõ nekem a poraiból
75 15| csonka földdarabján vetik meg lábukat, s oly meggyõzõdéssel,
76 16| képek kiskorunkban jelennek meg elõttünk. Igaz, ma is megjelennek,
77 16| álmodunk, sohase betegszenek meg kanyaróban, és sohase hoznak
78 16| kocsik mellett kannájával meg a poharával, s a szakadó
79 16| legjobb fogadóban szálltam meg. Kedves tisztelettel, nagy
80 16| pedig teljesen semmisüljön meg, mint valami fölbontatlan
81 16| szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint
82 17| keresés után Párizsban leltem meg egy bal parti szállóban,
83 17| lábait.~- A lép - állapítja meg.~A beteg tiltakozik. Nem
84 17| hogy közbe kell lépnem, meg kell szüntetnem a meddõ,
85 17| kezeljem tovább, vizsgáljam meg, vajon jobb orvos lett-e
86 17| betegének, aki nem adta meg a címét. Egy operált kisleányt,
87 18| rémlett, hogy nem is nõ meg, hogy nem fejlõdõképes,
88 18| csodálkozva állapította meg, hogy nincs pénze. Ezen
89 18| döbbenetté fokozódott. Mindezt meg kellett tanulnia. Meg is
90 18| Mindezt meg kellett tanulnia. Meg is tanulta, de csak lassan.
91 18| Fogalmam sincs. Nem olvastam meg. Nyilván õ maga sem. Négy-öt
92 18| elõtte. Többé nem lepõdtünk meg semmin. A szörnyûségeket
93 18| kedves elhunytunk sírjára is meg kellett esküdnünk, hogy
94 18| perccel egy végrehajtó jelent meg lakásán, lefoglalta ingóságait,
95 18| jólelkû, kedves hiénák” - meg is ígérték, hogyha huszonnégy
96 18| hárman vagy öten halnak meg, zokogunk, de ha már a hírnök,
97 19| melyet mint gyermek figyeltem meg, öntudatlanul. Ha le kellene
98 19| s a jelenben halok majd meg, mint mindenki. De mit tehetek
99 19| hogy csak azért ragadtak meg annyira, mert véletlenül
100 19| Sziriusz zátonyán feneklett meg, ahol barátai tanyáztak,
101 19| vastag címbetûibõl tanulták meg. Mégpedig alaposan. Nem
102 19| egymástól, mint a miénk, meg az övék. Nekünk az apánk
103 19| a kis eseményeket, hogy meg ne semmisüljenek. Õk, szegények,
104 19| Mi naponta ötször-hatszor meg akartunk halni. Õk inkább
105 19| Bolváryval, Kerner Gézával meg a többiekkel.~Mit csinálnak
106 19| címét, vagy rímeit írta meg, mint a legszükségesebbeket,
107 19| dobott egy tarka vánkost meg egy vékony paplant. Aztán
108 20| Borotválatlan volt és levert. Még meg is kérdezte tõle, mi baja.
109 20| hitvesei engedhetnek maguknak meg, s elnéztem, hogy régi,
110 20| valami újat tudhatott volna meg tõle, már számtalanszor
111 20| hozzá fordultam, teljesen meg voltam elégedve. Sürgõsen
112 20| mivel szórakoznia. Azt is meg kell említenem, hogy a portéka
113 21| s mint költõ nem vetem meg az ilyen prózai dolgokat.
114 21| elnöke, ifjú feleségével meg egy sápadt, ismeretlen,
115 21| hogy még nem egészen vénült meg, és magas.~- Induljunk -
116 21| történt.~- Érdekes - jegyezte meg -, most is nézi magát a
117 22| szalaggal átkötve. A címét meg se néztem. Csak azt, hogy
118 22| Természetesen.~- Megígéri?~- Meg, meg.~Ez a kézirat, melyet
119 22| Természetesen.~- Megígéri?~- Meg, meg.~Ez a kézirat, melyet azóta
120 22| kéziratukat, mindig meghat, meg is tisztel. Alázatosan igyekszem
121 22| Ballagtunk az aranyfák közt. Én meg õ elöl, hátul, mögöttünk,
122 22| volt menekvés. Nekem most meg kellett állnom a helyemet,
123 22| becsületességi hóbort szállt meg, s egyik kelepcébõl a másikba
124 22| párbeszédeiket, néha drámaian meg is játszva õket, aztán kitért
125 23| kárörömmel veregethetné meg szegény hullánk vállát.~
126 23| bejelentés nélkül látogatta meg a földet, és végromlással
127 23| különkiadásban jelentették meg.~Bevallom, ekkor már fölöttébb
128 23| rám. Welly Pepi tisztelt meg vele, aki a tehetetlenséget
129 23| és munkámba. Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki
130 23| mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk
|