Fejezet

 1 1 |        könyvet nyújtott át, melyrõl azt lehetett hinni, hogy valami
 2 1 |             érezte magát. Ha valaki azt ajánlja neki, hogy bal kezének
 3 2 |         pedig már régen lerágdostuk azt a maradék húst, melyet az
 4 2 |             kiugranál az ablakon?~- Azt sem. Csak eltûnnék.~- De
 5 2 |           alatt, a ruhaszekrényben. Azt hinném, hogy ugratni akarsz.
 6 2 |       szóltam -, most menj, és hozd azt a vizet. Késõn van. Aludjunk.~
 7 5 |            Egyszerre elmosolyodott. Azt érezte, hogy semmi se fontos.
 8 7 |           vaskalap, mely megharapja azt, aki megüti.~Ezt akkor szokta
 9 7 |  összemángorolták, kivasalták, mint azt a kis fekete kutyát, melyet
10 8 |        látni, hogy kicsoda-micsoda. Azt se lehetett látni, hogy
11 8 | Rákacsintott, szemtelenül. Hirtelen azt kérdezte:~- Mondd, szeretnéd
12 8 |           Nem értem - szólt Esti.~- Azt kérdeztem - hangsúlyozott
13 8 |            a lelkem mélyén egy hang azt súgja, hogy nem, nem, nem.~-
14 8 |           cél?~- A megsemmisülés.~- Azt hiszed?~- Nem hiszem, hanem
15 8 |        rázzák a fejüket, szomorúan. Azt felelik neked, amit most
16 8 |             amikor ennyire megveted azt, ami körötted van. Én se
17 9 |       rendkívül tanulságos és mély. Azt bizonyítja, hogy az életben
18 9 |        pedig szerencsém.~Ha ismerné azt a közmondást: Lassan járj,
19 9 |     hajszálvonalka mozgott. Eleinte azt hittem, hogy a hajszálvonalka
20 10|          mindjárt egy tucatot? Vagy azt hiszed, hogy az inggomb
21 10|           ki akar küldeni. Addig is azt szeretné, hogy itt az üzletben
22 10|          errefelé nemigen járnak.~- Azt nem mondhatnám. A nyáron
23 10|            Nincs kizárva. De inkább azt gondolom, hogy svájci. Vagy
24 12|             kezdett neki. Hogy mit, azt nem értette, mert õ gimnazista
25 12|         mind a ketten kézzel-lábbal azt magyarázták, hogy ez nemdohányzó
26 12|         hogy mégis jó volna átnézni azt a nyelvkönyvet, melyet nagybátyjától
27 12|            Ismét süketnéma jelekkel azt tudakolta tõle, hogy melyiket
28 12|         Kornél. - Megbolondultál?~- Azt teszek - vágott vissza Bandi -,
29 12|    kölcsönadott neki tíz frankot, s azt tanácsolta, hogy írjon a
30 12|          szellemesen. Hiába kereste azt a párbeszédet, melyet duhaj
31 13|            az angolkóros csecsemõé. Azt mondták, hogy a kevés táplálék,
32 13|            az egész. A törvény csak azt köti ki, hogy a tanú nagykorú
33 13|            hogy hajdan a börtön nem azt jelentette, mint ma, mikor
34 13|           és látnotok kellett volna azt is, amint minden öt percben
35 13|             magát a nagy jelenetet, azt, hogy lépett az árvaszék
36 13|             és az önérzete. Folyton azt érezte, hogy a „feddhetetlen
37 15|        Kornél. A kísérleti lélektan azt javallja, hogy amikor ürügyekkel
38 15|   támaszkodni durvább, mint kereken azt írni: „Unlak és megvetlek
39 15|          valami bambaságot mondtam. Azt mondtam, hogy Gálffyval
40 15|           van a Margitszigeten, nem azt állítja, hogy otthon ült
41 15|         otthon ült és kötött, hanem azt, hogy a Margit rakparton
42 15|             õket innen kilendíteni. Azt, ami van, rugalmasan idomítják
43 16|          Lágytojást is ettem, pedig azt különben utálom. Minden
44 17|       találkoztak egymással.~- Csak azt akarom még tudni - hadartam -,
45 18|            hull a földre, koppanva. Azt hisszük, hogy vastörmelék.
46 18|      egyetlen bútordarabja. Halljuk azt is, hogy még szívesen elcsevegne
47 18|   Arányérzékünk nem tudja elviselni azt, ami mértéktelen. Egy ponton
48 18|            bírták megvárni a végét, azt, hogy a krokodilus majd
49 19|         jelképezik nekem a világot.~Azt is mondják, hogy nem élek
50 19|          miért várt arra vagy erre, azt maga se tudta volna megmagyarázni.
51 19|     kiábrándulniok. Sohasem érezték azt, amit mi, hogy a felnõttek
52 19|             munka nélküli írók? Hát azt, amit a többiek. A munka
53 19|       csenevészesedését mutatják, s azt bizonyítják, hova juthatnak
54 19|          Fáradt tekintetét ráemeli.~Azt hiszi, hogy ezek most barkochbáznak.
55 19|       megfejtette a színvakságot és azt a lyukat is, melyet egy
56 19|      megálmodni, s éppígy kitalálta azt a pusztán föltételezett
57 19|         mutogatta mindenkinek, hogy azt a felesége sütötte. Mit
58 19|       sütötte. Mit bizonyít ez? Nem azt, amint állítjátok, hogy
59 20|             De, hogy volt és nincs, azt nem lehet elviselni, azt
60 20|            azt nem lehet elviselni, azt nem lehet megérteni, lázadozik
61 20|             értéktárgy. Feleségének azt mondta: „szervusz”, s azóta
62 20|            legyintett a kezével, és azt mormogta, hogy „nem bírja
63 20|        tovább”. De mit bizonyít ez? Azt, hogy általában minden ember
64 20|           senki se bírja tovább, de azt is bizonyítja, hogy 1000
65 20|        vannak, de már nincsenek is. Azt kell föltennem, hogy az
66 20|       vakmerõ elõlegezése sorsának. Azt mondtam, hogy erre az átmeneti
67 20|         Kálmán volt, amíg nem látta azt, hogy nem Kálmán az. Egy
68 20|             a galambokat. Hallottam azt is, hogy a többi vetélkedõ
69 20|           legyen mivel szórakoznia. Azt is meg kell említenem, hogy
70 20|           de mindig ötletszerûen, s azt hiszi, helyesebb lett volna,
71 20|               Most gyorsan elmondom azt, ami a múlt héten történt,
72 20|  megtalálták.” - Él? - kérdezem. - „Azt nem tudom - feleli szinte
73 20|          robogunk egy kocsin. - „Én azt hiszem - feleli -, hogy
74 20|      megértessem vele az embereket. Azt ajánlottam, hogy lassanként
75 22|           címét meg se néztem. Csak azt, hogy ki írta.~Egy elõkelõ,
76 22| találkoztunk. A nyár is elmúlt. Már azt hittem, hogy õ maga is elfelejtette
77 22|            Mit tehettem?~Egyszerûen azt mondhattam volna, hogy új
78 22|      túlszárnyalja. Ilyesmi ellen - azt tapasztaltam - nemigen szoktak
79 22|           egy megfagyott verebet, s azt se tudhatja, hogy kicsoda
80 23|            eleresztette léggömbjét, azt lesik, a háztetõk fölött,
81 23|     haladtam, én is megpillantottam azt, amit õk, s ekkor elhidegedtek
82 23|            írtam, aki egy életen át azt hitte rólam, hogy szeretem.