Fejezet

 1 1 |        ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy leszálljon, s csak
 2 1 |           aki középütt választotta el gyérülõ fekete haját, s
 3 1 |           lapozgatta, anélkül hogy el tudott volna benne igazodni.
 4 1 |        szemét. Botrányokat képzelt el, különféle kínos jeleneteket,
 5 1 |           ingerelni. De az annyira el volt foglalva, hogy nem
 6 1 |           mintha álomtól nehezülne el, lehajtotta fejét a pad
 7 2 |          édes volt, hogy valamivel el kellett keseríteni.~Pataki
 8 2 |        Inkább bosszúsággal töltött el, hogy itthagy. Undorodva
 9 2 | Búcsúzásunk ellenére mégse váltunk el egymástól az álom keresztútjain.
10 2 |        ruganyok. Engem most fogott el igazán a rémület, hogy csak
11 2 |          szinte egyszerre aludtunk el, mi írótanoncok, izgatottan,
12 4 |             Heves szomorúság fogta el, mert a kirakat siralmasan
13 6 |       barátságos betörést követtem el, önmagam ellen. Sohase hittem,
14 6 |      börtön zára, mely õket csukja el a társadalomtól, hanem inkább
15 7 |         ennek vége.~- Elgázolta?~- El, el - mondták és nevettek.~
16 7 |           vége.~- Elgázolta?~- El, el - mondták és nevettek.~Esti,
17 7 |          az országút porában ütnek el. Csak egy sötét folt látszott.~
18 8 |           pórul járt, nem fogadott el tõle semmit. A vendég rágyújtott.
19 8 |           Ez már rám tartozik. Ezt el kell egyszer intéznem. Ez
20 9 |   hunyorgott, amikor adomát mesélt el, és ezzel a nedves pillával
21 10|       kötötte, hogy ne hanyagoljam el a franciát. A reálból még
22 10|     egyetlen napot se mulasztottam el. Mindennap öt vagy tíz perc.
23 12|            az embereket. Sajátítsd el a francia nyelvet. Egy év
24 12|         nézegette, hogy tünedeznek el az ismeretlen városok, a
25 12|        utas - furcsán mosolyogtak.~El is kacagták magukat, amikor
26 13|     véletlenre bukkannánk, s végül el kellene érkeznünk az elsõ
27 13|            vett, már nem juthatott el a végtagokba, csak följebb.
28 13|       nézegette, hogy nem késünk-e el, s közben a vékony, átlátszó,
29 15|   valószínûségi számítás alapján - el is hiszik.~Csakhogy nincs
30 15|         csakugyan azért nem mentem el valahová, mert fájt a fejem
31 15|            a mûtõasztalon pusztult el, akkor ez a hazugság az
32 16|    boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami
33 16|     megvirradt, balsejtelem fogott el, hogy nem térek többé haza.
34 16|           fölbontatlan levél. Hidd el, ez többet ér minden tudásnál.
35 17|       arccal. A világért se hagyna el. Csak áll elõttem, mintha
36 18|        Élményeit lihegve újságolta el nekünk. Két napja nem ettem.
37 18|         Valószínûleg ezért terjedt el a pesti nõk között az a
38 18|           vagy özvegyasszonyt vett el, hosszabb-rövidebb ideig
39 18|            mert ezt sorra beszélte el mindnyájunknak, hasonló
40 18|           délben pont 1 órakor már el is árverezték, két hiéna
41 18|     édesatyját ingyenesen helyezte el a tébolydában, mert az beleõrült
42 18|       érdekében, csak most hagyjuk el, pedig most érdemelne legtöbb
43 18|      szívfacsaró történetét meséli el. Apját lelõtték, anyja vízbe
44 18|            nõ csak idáig juthatott el történetében. Az utasok,
45 19|           lezárul? Nem én fordulok el a jelentõl. A jelen fordul
46 19|           jelentõl. A jelen fordul el tõlem. Meresztgethetem rá
47 19|            Az olvasó ezt nem hiszi el nektek, mert a valószínûség
48 19|   valószínûségét érzi. Jó lesz ezt el nem felejteni.~Tehát Jancsi
49 19|        hosszú éveit azzal töltötte el, hogy várakozott. Várt arra,
50 19| üvegkalitkájába. Nézte, hogy halad el orra elõtt tíz-tizenöt kocsi.
51 19|       alaposan. Nem is felejtették el soha. Így, ha most találkoznak,
52 19|            láthatja.~Én nem ítélem el õt. Szerette ezt az asszonyt,
53 20|            még, ha egy ember tûnik el. Hogy meghaljon, az is rendjén
54 20|       sovány, incifinci alak tûnik el vagy egy ilyen rendkívüli
55 20|            hogy egy rajzszög tûnik el az íróasztalomról, vagy
56 20|            egész íróasztalom tûnik el. Én az utóbbin sokkal jobban
57 20|        franciák „angolosan” tûnnek el, az angolok „franciásan”.
58 20|         akkor az „magyarosan tûnik el”. Mindinkább arra a véleményre
59 20|     választotta.~Egyelõre valahogy el kellett õt helyeznem képzeletemben.
60 20|          fejünk fölött, s mi talán el is érhetjük õket, akár az
61 20|       Nekünk, akik még nem tûntünk el, még inkább, mint nekik,
62 20|           legalább azokon rágódjék el. Az õ helyzete volt a legirtózatosabb.
63 20|   ajánlgatta. Ezt én sohase hittem el. Gonosz rágalomnak, mendemondának
64 20|          náluk. Feleségétõl kérték el, s berámáztatták sötétbarna
65 21|         ásított, mintha az egészet el akarná nyelni, lehúzta az
66 21|            utazott-e, nem fáradt-e el túlságosan, s miután õ erre
67 21|   érdeklõdés”, noha még „nem adtak el minden jegyet”, és vitték
68 22|       fölbontottam, rémület fogott el. Regény volt, két részben,
69 22|          hogy föltétlenül olvassam el küldeményét, mert sokat
70 22|           Még mindig nem tompultam el anyagom iránt, érdekel,
71 22|        durván.~- Akkor most mondja el nekem, hogy tetszett. De
72 22|           nemcsak olvasói kábultak el tõle, hanem õ maga is. Egy
73 23|         ágyúk és bajuszkötõk. Hidd el, van ebben valami vigasztaló.
74 23|      pillanatok alatt pörzsölõdött el, mint holmi csillagközi
75 23|        csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra,
76 23|          csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk.