Fejezet

 1 1 |          szólva nemigen bánta volna, ha a vendéglõ nem ennyire fényes.
 2 1 |         Nagyon rosszul érezte magát. Ha valaki azt ajánlja neki,
 3 1 |          azon se csodálkozott volna, ha a rántotta közepébe egy
 4 2 |       õszintén, öregem, mit szólnál, ha nem találnál itt, mire visszajössz?~-
 5 2 |          mellett az elõszoba ajtaja. Ha közben álkulccsal nyitod
 6 2 |           magát. - Badarság.~- Az.~- Ha lehetséges volna, nem volna
 7 3 |  ellenállhatatlanul nevetséges volt. Ha semmit se sejtett, akkor
 8 8 |             csak úgy mondogatják. De ha komolyan rákerülne a sor,
 9 8 |             csak maguknak óhajtanak. Ha más ember életét élném abban
10 9 |           Nincs lelke sem. Csak gép.~Ha például agyoncigarettázom
11 9 |         ismeri. Ez pedig szerencsém.~Ha ismerné azt a közmondást:
12 9 |          lassan járna, vagyis késne. Ha pedig ismerné ezt: Jobb
13 9 |           porhüvelye egy darabkáját. Ha sírba teszik és elföldelik
14 10|           mint a vaj, s csak úgy jó, ha friss? Nem romlik az meg.
15 10|           ezt az alakot, akit eddig, ha nem is lángelmének, de egészséges
16 10|             akasztottuk ki a táblát. Ha esetleg elvetõdik ide egy-egy
17 10|           csak franciául érintkezik. Ha jön, a papa mindig engem
18 11|         Minden olyan váratlanul jön. Ha legalább készülni lehetne
19 12|             fél évig urasan élhetsz. Ha tanulsz és megbecsülöd magad,
20 12|              ez nemdohányzó fülke, s ha cigarettázni óhajt, szálljon
21 12|         málháimat a vitorlás hajóra. Ha kedvezõ déli szelet kapunk,
22 12|       elgondolnia, hogy mi történik, ha esetleg Kornél nem jön ki
23 12|              lett Bandinak a veszte. Ha ezt a nótát hallotta, akkor
24 13|            véletlen, hogy meghalunk. Ha a létezés maga rejtély,
25 13|             ok magyaráz meg mindent. Ha tovább haladnánk az okláncolaton,
26 13|          Remélem, emlékeztek még rá. Ha nem emlékeztek rá, akkor
27 13|          azután megunta, abbahagyta. Ha tankönyvíró volnék, õt állítanám
28 13|             rendje és módja szerint.~Ha valaki kitölti büntetését,
29 13|         magunk elõtt is szégyelltük. Ha eszünkbe jutott, elhessegettük,
30 15|             elõfordulnak az életben. Ha például vacsorára vagyunk
31 15|          Szava nem talál hitelre. De ha az illetõ elõadja, hogy
32 15|              nem vehette zokon. Sõt, ha jól meggondolom, még hálás
33 15|            jóvoltomból fél évig élt, ha máshol nem, legalább öt-hat
34 16|             Igaz, ma is megjelennek, ha a boldogságról képzelõdünk,
35 16|     legboldogabb? Hát elbeszélhetem, ha akarod.~Egy-két évvel ezelõtt,
36 16|             Sok mindent adtam volna, ha ezt az utazást elhalaszthatom.
37 17|          háláját a betegnek rója le. Ha hosszan magyarázgatja, hogy
38 17|           mögötte az udvariasságban. Ha a beteg nyelvét - mint szakértõ -
39 18|         Évekig vele jártam-keltem, s ha nem is koplaltam mindig,
40 18|             Hiszen annak, amit mond, ha egy kissé túlzott is, mindig
41 18|             lehet, mint a happy end. Ha a szomorújáték hõse az ötödik
42 18|       felvonás végén meghal, sírunk, ha ketten, hárman vagy öten
43 18|             halnak meg, zokogunk, de ha már a hírnök, az elsõ és
44 19|         figyeltem meg, öntudatlanul. Ha le kellene írnom az amerikai
45 19|            foglalkoztat. Igaz ugyan, ha a végükre járnék, legtöbbször
46 19|            felejtették el soha. Így, ha most találkoznak, csak üldögélnek.
47 19|             ezen vagy azon a pályán, ha serényen dolgozunk, hogy
48 19|             inkább élni szeretnének, ha lehetne.~E méltányosnak
49 19|             istenáldotta tehetségek, ha képességüknek nem adnak
50 20|           mennyire idegesek vagyunk, ha eltûnik valamink? Hogy ellopják,
51 20|              csak azért is. Hát még, ha egy ember tûnik el. Hogy
52 20|           tettes. De ez más. Hát még ha az az ember akkora, mint
53 20|           sajátságunknak mondhatunk. Ha valaki állás és munka híján
54 20|          elröppenõ léggömb zsinegét, ha jól kinyújtjuk kezünket,
55 20|              akik már eltûntek. Mert ha élnek, akkor õk mindenesetre
56 20|             és így nem idegeskednek, ha pedig már nem élnek, akkor
57 20|                 beszélgetett felõle. Ha a halottakról csak jót vagy
58 20|         hiszi, helyesebb lett volna, ha mindig a hó elején bocsát
59 20|            kilátásba arra az esetre, ha valami csoda folytán visszakerülne,
60 20|    berámáztatták sötétbarna keretbe. Ha elmentek elõtte, meg-megálltak,
61 20|         tehát örülniök kellene, mert ha nem élne, akkor valószínûleg
62 20|           hogy nem vesznek észre. De ha kitartunk, és azért sem
63 21|        magában, talán a századik is, ha nem a százötvenedik, két
64 21|        kényelmesen, se otthonosan, s ha egyedül maradtam, akkor
65 22|      csikordítja össze állkapcáimat. Ha nem hatnak rám a legerõsebb
66 22| merészségétõl. Visszakoznom kellett. Ha eleinte nagyon gyáva és
67 23|     legkevésbé fájdalmas fajtája az, ha senki se és semmi sem marad
68 23|          hogy itt az utolsó órája, s ha az égitest közeledése ilyen
69 23|         minden élet, s leghelyesebb, ha valamennyien elkészülünk