Fejezet

 1 1 |                   OMELETTE À WOBURN~Esti Kornél Párizsból igyekezett
 2 2 |   mindenféle vad szeszeket - kezdte Esti Kornél. - Egész éjjel üvöltöttünk.
 3 3 |                               POFON~Esti társaságában, mely csupa
 4 4 |                     A PATIKUS MEG Õ~Esti egy meleg, tavaszi este
 5 4 |             tette elkövetése elõtt.~Esti megszánta, s benyitott hozzá.~-
 6 4 |           burkolta.~- Nem - felelte Esti elhárítólag, mert ilyen
 7 4 |     feszültség a tetõfokára hágott. Esti úgy tett, mint aki még mindig
 8 4 |              Fülébe súgott valamit. Esti mintegy megtörve, beismerõleg
 9 4 |            Rágyújtott egy szivarra.~Esti, amint hazafelé ballagott
10 5 |                                     ESTI ÉS A HALÁL~Rendkívül hajszás
11 5 |   felhördültek a rémülettõl:~- Jaj.~Esti a földre ejtette újságját.~
12 5 |            a veszedelem ájulatából.~Esti nem tiltakozott a jólesõ
13 6 |                                 ZÁR~Esti egy nyár végén Olaszországból
14 6 |            mondta minden alkalommal Esti. Két percen belül már a
15 7 |           el - mondták és nevettek.~Esti, aki hallotta a zavart lármát,
16 7 |        tetszik?~- Igen - válaszolta Esti határozottan.~Künn megemelte
17 8 |               VENDÉG~Egyszerre csak Esti szobájában termett.~Nem
18 8 |         életet?~- Nem értem - szólt Esti.~- Azt kérdeztem - hangsúlyozott
19 8 |                Ó - dadogta zavartan Esti, csodálkozva, kitérõen -,
20 8 |          Miért tegezi? Erre gondolt Esti.~De a vendég nem hagyta
21 8 |     cserélne a másikkal? - kérdezte Esti. - Szamárság. Ezt csak úgy
22 8 |        kotnyeles, pimasz alak volt. Esti undorodott tõle.~A vendég
23 8 |               Na - faggatta, miután Esti elnémult. - Mért nem válaszolsz?~-
24 8 |            kattant, valami villant. Esti felé tartotta cigarettáját,
25 8 |           cigarettáját, megkínálta. Esti, mint aki egyszer már pórul
26 8 |                Döntöttem - mondotta Esti, alig néhány másodperc múltán.~-
27 8 |          Sándor korában? - ordított Esti magánkívül. - Mi a fene
28 8 |             Nem haragszom - lihegte Esti.~Amint elõtte állt, egy
29 8 |               Úgy látszik - felelte Esti.~Akkor kiment, gyorsan.~
30 8 |              Akkor kiment, gyorsan.~Esti utána se tekintett.~1930~ ~
31 9 |                               PILLA~Esti Kornél késõ éjjel becsönget
32 10|        bölcsészeti karra - beszélte Esti Kornél -, egy földimmel
33 11|                                     ESTI MEGTUDJA A HALÁLHÍRT~A sötét
34 11|           az egyetlen élõlény volt.~Esti Kornél a hálószobájában
35 11|                Kicsoda? - riadozott Esti. - Miért? Hogyan? - kiáltozott. -
36 11|         vagy? Beszélünk - ordította Esti. - Halló, halló... Hisz
37 11|             tengerébe merült volna.~Esti letette a kagylót. Mezítláb
38 11|           Szépen vagyunk - mormolta Esti.~Közben már hányta magára
39 12|      fölutazott Pestre. Levelet írt Esti Kornélnak, egykori osztálytársának
40 12|        vonatból.~- Bandi - kiáltott Esti is.~Ölelkeztek, csodálkozva
41 12|          hajtattak, a Rue Monge-ba, Esti Kornél lakására. Bandi mosakodott,
42 12|    önérzetes, õszinte ember vagyok.~Esti, látva, hogy a mulatság
43 12|          hazavitték a Rue Monge-ba, Esti lakására.~Mindketten azonnal
44 12|           azonnal elaludtak.~Amikor Esti reggel kilenckor fölébredt,
45 12|      kimulattam magam Párizsban is.~Esti kölcsönadott neki tíz frankot,
46 12| csokoládéval meg egy vajaskiflivel. Esti háziasszonya a reggelijét
47 13|        Ifjúságunkról beszélgettünk. Esti Kornél így szólt:~- Jaj,
48 14|                            MARGITKA~Esti Kornéllal fiatal korunkban
49 14|            eltávoztunk a temetõbõl, Esti egy kávéházban a cím- és
50 14|              Ismeretlen tisztelõje, Esti Kornél.~Õ már ekkor kedvelte
51 14|           aranyozta.~- Lásd - szólt Esti, boldogan és elégedetten,
52 15|            kell hazudni? - tûnõdött Esti Kornél. A kísérleti lélektan
53 16|              Nézd - figyelmeztetett Esti Kornél -, mindnyájan ábrándozunk
54 17|             vidék, aztán a külföld.~Esti Kornélt hosszas keresés
55 17|              Izgatottan tárcsáztam. Esti is, ott túl, a földgolyó
56 17|      kiáltottam.~- Halló - kiáltott Esti.~Hangjaink, mint az alagútfúrók,
57 17|               Sajnos, nem - felelte Esti. - Súlyos eset volt. A hiúság
58 18|           SÁRKÁNY~- Sárkány - szólt Esti Kornél, idézve az izzó és
59 19|           Szememre vetik - mondotta Esti Kornél -, hogy történeteimet
60 20|       hallottátok? - fordult felénk Esti Kornél, csodálkozva meredt
61 21|           darabig.~Nyolc felé járt. Esti fölrántotta az ablakfüggönyt.
62 21|          zakatolt a fölvonó, amikor Esti fölfigyelt, hogy mégiscsak
63 21|             a szobám? - érdeklõdött Esti, a gõzfûtéstõl pállott levegõben
64 21|      kivárhatatlan hosszú percekig. Esti ordítozott, toporzékolt,
65 21|          kezébõl.~- Azért - felelte Esti -, mert a földön meghalnak
66 21|            ültetni egy székre. Erre Esti teljes hosszában végigvágódott
67 22|       hozott a posta - panaszkodott Esti Kornél -, hogy amikor fölbontottam,
68 22|          nézve. - De mondja, kedves Esti, mit tenne maga báró Bolthay
69 23|           végérõl? - kérdezte tõlem Esti Kornél. - Szóval, te szoktál.