Fejezet

 1 1 | természetszerûleg annyi van mindenkinek.~Õ most összeráncolta szemöldökét,
 2 1 |                 töltõironjával számlált, õ lehunyta szemét. Botrányokat
 3 1 |                   hogy nem köszönt. Erre õ emelte meg elõtte a kalapját.~
 4 2 |          éjszakáját.~Sokáig hallgattunk.~Õ szólalt meg elõször:~- Mondd,
 5 3 |            valakit, ami által nemcsak az õ sorsa változnék meg, hanem
 6 3 |                 a cél, hogy a támadás az õ számukra teljesen indokolatlan
 7 3 |            társadalmával. Ezek voltak az õ lelki rokonaik.~1929~ ~
 8 4 |                            A PATIKUS MEG Õ~Esti egy meleg, tavaszi
 9 5 |                már régen szétoszlott, de õ még mindig ottan állt, villámütött
10 7 |           temetéseken is. Esténként, míg õ a nézõtéren mulatott, a
11 9 |               percenként százhúszat ver, õ megõrzi hidegvérét, tõlem
12 10|                 cipõhúzót mutattam neki. Õ tudniillik többnyire inggombot
13 11|                  szemét. Tegnapelõtt még õ is látta. Kora délelõtt
14 12|               mit, azt nem értette, mert õ gimnazista korában csak
15 12|                 kacagták magukat, amikor õ pirulva, megalázottan a
16 12|                     Ojjé, pajtás.~Máskor õ maga is érdeklõdött:~- Hát
17 12|                részvéttel érdeklõdött az õ dallamos nyelvén, mi történt
18 13|                  a legszigorúbb bíró is.~Õ azonban ezt nem bocsátotta
19 14|                 tisztelõje, Esti Kornél.~Õ már ekkor kedvelte az ilyen
20 15|      lelkiismeret-furdalást nem éreztem. Õ igazán nem vehette zokon.
21 15|                 szemernyi igazság. Ez az õ hazugságuknak erkölcsi alapja.
22 15|                  ami nincs. Bevallom, az õ hazugságukat sokszor úgy
23 17|           fejedelmi többesben, mintha az õ torka, az õ hasa is fájna?
24 17|         többesben, mintha az õ torka, az õ hasa is fájna? Pimaszság.”~
25 17|              hogy érvelése rendes, akkor õ is rövidesen kijelenti,
26 17|              nyomban megjegyzem, hogy az õ mindig szabatos és kifejezõ
27 17|             meggyógyul.~De az orvos nem.~Õ még sokáig följár hozzám,
28 18|                 a lelke messzeségébõl. - Õ nyomorgott legtöbbet minden
29 18|                  is. A pénzzavar lovagja õ, az éhezés hercege, a kétségbeesés
30 18|             társa voltam. Éppen ezért az õ nyomoráról tudományos szakszerûséggel
31 18|             hihetetlennek tetszik. Ma az õ nyomora olyan, mint a megduzzadt,
32 18|                 ide figyeljetek.~Eleinte õ maga se vette komolyan.
33 18|           ennélfogva nem lehet pénze. De õ, mint a gyermekek, nem mindjárt
34 18|                 koráig. Ezt az idejét az õ nyomora lírai korszakának
35 18|                Nem olvastam meg. Nyilván õ maga sem. Négy-öt törvényes
36 18|            akkori feleségével. Reggel az õ szenvedélyes modorában „
37 18|         vizsgálódás után.~Elég az hozzá, õ továbbra is naponta futott
38 18|               szörnyûségeket megszoktuk. Õ is megszokta, szegény. Elõadásmodora
39 18|                   savanyú kenyér, melyen õ és családja már két hét
40 18|              Zavarunkban odavetjük, hogy õ azért, hála Istennek, elég
41 18|               föltakarják arcukat. Ez az õ nyomorának a drámai korszaka.~
42 19|                 sápadtnak látszik. De az õ arcszíne, tudjátok, mindig
43 19|             Kérdezgetik, hogy mi a baja?~Õ csak vonogatja a vállát.~
44 19|           Lalojka s a többi pincér, amit õ egy bölcshöz illõ megértéssel
45 19|                mûkedvelõ kontár játékon. Õ ebben igazán mester. Már
46 19|            mindent, amihez hozzáér. Csak õ vesz belõle egyet. Rágcsálja
47 19|               óra múlva mehetett vissza. Õ tehát ebben a percben nem
48 20|             csöndesebb öbleibe vonultak. Õ a feleségével Rákosszentmihályra
49 20|                 a dohányszelencéje. Csak õ nincs sehol. Bizony isten,
50 20|              olyan szegény ördögök, mint õ. Csak 78 fillér volt nála,
51 20|          legalább azokon rágódjék el. Az õ helyzete volt a legirtózatosabb.
52 20|         tenyésztette. Hallottam, hogy az õ gázaitól ezek a kártékony
53 20|           poloskák a vállára röpültek, s õ a tenyerébõl etette õket,
54 20|               vettem, s kimutattam, hogy õ nem hibás, csak az élet
55 21|                  el túlságosan, s miután õ erre valamit makogott, kocsiba
56 21|             kilépett belõle a kisfiú, és õ beszállt. Ismét szédületes
57 21|                  orvosért szaladt, addig õ elõkotorászta a barna üveget,
58 22|             elmúlt. Már azt hittem, hogy õ maga is elfelejtette irodalmi
59 22|                 az aranyfák közt. Én meg õ elöl, hátul, mögöttünk,
60 22|            öntsem kavargó benyomásaimat.~Õ várt.~Mit tehettem?~Egyszerûen
61 22|            percben tartogathat számomra, õ pedig nyilván báró Bolthay
62 22|         földerengenie Marica lelkében az õ feledhetetlen képének. Jelképesen
63 22|          jellemeit. Hagytam õt beszélni.~Õ pedig beszélt egy negyedóráig
64 22|               vagy gáncsoltam, mindig az õ mondatait visszhangozva,
65 22|                  azonban unni kezdte. Az õ anyagában olyan párolt unalom
66 22|                  kábultak el tõle, hanem õ maga is. Egy másik negyedórában
67 23|           lépten-nyomon kitetszett, hogy õ, aki számon tartja az égbolt
68 23|                  és fönséges halálra. Az õ véleményét, melyet késõbb