Fejezet

 1 1 |              bizonyos ünnepélyességet.~Most a majordómusz a fejét kissé
 2 1 |               annyi van mindenkinek.~Õ most összeráncolta szemöldökét,
 3 1 |                töprengett, hogy mi fog most történni. Mindenre elszántan
 4 1 |               Szíve torkában dobogott. Most kinyitotta szemét. A számolócédula
 5 2 |              pontról pontra. Szóval te most kimégysz, künn maradsz,
 6 2 |               redõny leeresztve. Ahogy most van.~- Érdekes - szólt,
 7 2 |         arcjátékod kissé túlzott.~- És most?~- Most valamivel jobb.
 8 2 |            kissé túlzott.~- És most?~- Most valamivel jobb. Gyerünk
 9 2 |               az utcára. Semmi válasz. Most becsapnám az ablakot.~-
10 2 |              gyõzõdnél meg arról, hogy most olyasmi történt, ami a világ
11 2 |              meredt.~- Na - szóltam -, most menj, és hozd azt a vizet.
12 2 |            mindig ott lett volna, csak most venném észre elõször. Vagy,
13 2 |                a rossz ruganyok. Engem most fogott el igazán a rémület,
14 4 |        bizalmasan halkítva -, arra is.~Most a drámai feszültség a tetõfokára
15 5 |               arcába a sofõr, aki csak most ocsúdott a veszedelem ájulatából.~
16 5 |             mély lélegzetet vett. Csak most kezdett félni. Hallotta
17 8 |                megint ide jussak, ahol most vagyok?~- Pont így gondoltam
18 8 |           eltûnõdött.~- Hány éves vagy most?~- Negyvennégy.~- Vedd figyelembe,
19 8 |              negyvennégy évet, melyhez most ingyen juthatsz, ajándékképpen,
20 8 |                Azt felelik neked, amit most én, hogy nem kell, nem kell.~
21 8 |              ide téged? Ki hívott ide, most vagy bármikor is? Mindig
22 8 |               nekem semmi, semmi. Csak most - üvöltötte -, csak itten.
23 9 |           íróasztalomra. Ezt mondja:~- Most hagyj abba mindent, és figyelj
24 9 |             pillája, aztán beüvegezte.~Most ez a pilla úgy nyugszik
25 10|               annyival is inkább, mert most már hüledeztem, hogy micsoda
26 10|           többnyire inggombot vesz. De most már folyékonyan beszélgetünk.
27 11|              Sokáig nem bírt elaludni. Most alig lélegzett. Kócos volt,
28 11|               egyébkor. Akkor még élt. Most nincs többé. Jaj de furcsa
29 11|              idõben gondolkozott róla, most pedig múlt idõt használ.
30 12|                visszatért a kalauzzal. Most mind a ketten kézzel-lábbal
31 12|           Bandi tág szemet meresztett. Most támadt az az életre való
32 12|            hogy õk, az alföldi jópipák most itt vannak. Ez furcsa is
33 13|          okosat és õrültet. Az, amirõl most akarok beszélni, könnyekig
34 13|          rettenetes ezt.~Hát az öregúr most megragadta az ajándékot,
35 14|               csak afféle szeszély. De most itt van szilárd gránitban,
36 17|                Még mélyebbre süllyedt. Most ír. Regényeket ír. Legújabb
37 18|                lesz belõle soha semmi. Most mindez hihetetlennek tetszik.
38 18|                 az elbeszélõ korszaka.~Most van a harmadik korszaka.
39 18|           tereli a szót. Halljuk, hogy most végre boldog, otthon dolgozik,
40 18| lótottunk-futottunk az érdekében, csak most hagyjuk el, pedig most érdemelne
41 18|            csak most hagyjuk el, pedig most érdemelne legtöbb részvétet
42 19|              tudnak valamit hozzáadni. Most már hiába látnám egy amerikai
43 19|               zengtek vele. Ilyesmihez most már szerencse is kell.~Képzeljétek,
44 19|                 Szinte tegnap történt, most, a legjelenebb jelenben,
45 19|           felejtették el soha. Így, ha most találkoznak, csak üldögélnek.
46 19|              rá szükség, és félreállt. Most a Sziriusz kávéházba jár.
47 19|          ráemeli.~Azt hiszi, hogy ezek most barkochbáznak. De téved.
48 19|           szennyes öklét. - Ez a tárgy most nálad van? Ez a tárgy a
49 19|               tárgy a feleségednél van most? Talán rajta van? A fején
50 19|             inti le Scholz a hangot, s most egyenesen rohan a cél felé.~
51 19|              kórházba szállították, és most ott van.~Isten ugyse, a
52 19|           Szerette ezt az asszonyt, és most is szereti. Emlékszem, házassága
53 19|              dalokat elfelejtették, és most úgyszólván kizárólag magyar
54 19|                fiú mindig vár valamit. Most éjszaka volt, felleges,
55 20|              Ez nem ment könnyen. Csak most tapasztaltam, milyen különös
56 20|                már jobb, mint nekünk.”~Most gyorsan elmondom azt, ami
57 20|                barátja, s behozta ide, most már lassan magához tér.~„
58 20|             napján eltûnt a falról.~Én most azon fáradozom, hogy megértessem
59 21|              volt valamin, rágyújtott.~Most az utazásba kezdett bele,
60 21|             egyforma ajtókkal, de csak most vette észre, hogy milyen
61 21|              Érdekes - jegyezte meg -, most is nézi magát a tükörben.~-
62 22|                 szinte durván.~- Akkor most mondja el nekem, hogy tetszett.
63 22|               Nem volt menekvés. Nekem most meg kellett állnom a helyemet,
64 22|               céloztam.~Föllélegeztem. Most már nem mozogtam abban a
65 23|                rejtélyes égitest, mely most már óriási tányérként izzott
66 23|                még nálam lóg-e a képe. Most zsebkésemmel szíjakká metéltem
67 23|             Még talán álmomban sem. De most, hogy a világ végérõl álmodtam,