Fejezet
1 1 | viszont nem tudta, hogy mi fán terem. Voltaképp mindegy,
2 1 | érdekelte. Azon töprengett, hogy mi fog most történni. Mindenre
3 2 | szólt már elmenõben.~- Mi az a „mindjárt”?~- Egy perc
4 2 | januári virradat, amikor mi még egyre hánykolódtunk,
5 2 | szinte egyszerre aludtunk el, mi írótanoncok, izgatottan,
6 6 | tisztelettel tekintünk. Mi mindent nem merünk mûvelni
7 8 | Nem, nem.~- Érdekes. Mi bírt erre az elhatározásra?~-
8 8 | ágában sincs.~- Hát akkor mi ennek az értelme?~- Mi annak
9 8 | akkor mi ennek az értelme?~- Mi annak az értelme, hogy ajánlatodat
10 8 | Közelebb érkeztem a célhoz.~- Mi a cél?~- A megsemmisülés.~-
11 8 | Nem.~- Szabad kérdeznem, mi a vallásod?~- Az, amit az
12 8 | meg - hebegett a vendég.~- Mi bajom volt nekem Nagy Sándor
13 8 | ordított Esti magánkívül. - Mi a fene bajom volt nekem
14 10| esetlen gólya, mint magam.~Mi vidékiek akkor lehetõleg
15 10| vallatóra fogtam:~- Mondd, mi a fenét csinálsz te itt?~-
16 10| fekete házisapkában.~- Mi tetszik? - mordult rám ridegen,
17 10| mellékhelyiségbõl. Nem idõsebb, mint mi. Úgy tizenkilenc-húszéves.~-
18 12| Borzasztó volt elgondolnia, hogy mi történik, ha esetleg Kornél
19 12| egy széken kuporogva.~- Mi lelt? - kérdezte.~- Semmi.
20 12| érdeklõdött az õ dallamos nyelvén, mi történt vele, miben lehet
21 13| elfelejtették ifjúkori botlását. Mi néhányan, akik hallottunk
22 14| tartozott, de - nem tudni, mi okból - nevét már nem vésették
23 14| egyáltalán nem kapott választ. Mi már rég meg is feledkeztünk
24 15| legalább oly értelmesek, mint mi. Mi következik ezután? Nem
25 15| oly értelmesek, mint mi. Mi következik ezután? Nem szemérmetlenségünkre
26 15| Margit rakparton sétált. Mi ennek a magyarázata? Az,
27 15| évezredekre nyúlik vissza. Mi lehetünk ezen a téren többé-kevésbé
28 17| roppant tekintéllyel.~- No, mi bajunk? - vallatja a beteget,
29 18| siklott tova szûk medrében, s mi egyik vadvirágos partjáról
30 18| mindig hiányzott valamijük. Mi tõlünk telhetõleg igyekeztünk
31 18| verték és szembe köpdösték. Mi elnémulunk. Nem merünk megszólalni.
32 19| Sohasem érezték azt, amit mi, hogy a felnõttek okosabbak
33 19| mindenki csak rendetlenkedett. Mi a korunk sivár eseménytelenségében
34 19| lekicsinyíteni, ugyanebbõl a célból. Mi folyton cigarettáztunk,
35 19| tornáznak, korán megnõsülnek. Mi naponta ötször-hatszor meg
36 19| baja van. Kérdezgetik, hogy mi a baja?~Õ csak vonogatja
37 19| vonogatja a vállát.~Ugyan, mi baja lehet? Baj az, hogy
38 19| annyi baj legyen.~- Mégis, mi bajod? Na, mondd már. Mi
39 19| mi bajod? Na, mondd már. Mi lelt téged? ~Jancsika tapsikálja
40 19| igazán mester. Már tudja is, mi a föladat: kipuhatolni,
41 19| a föladat: kipuhatolni, mi történt Jancsival, és mi
42 19| mi történt Jancsival, és mi az oka szomorúságának. Csupa
43 19| nem színészkednek, mint mi, nem hazudnak soha, se maguknak,
44 19| se maguknak, se másoknak. Mi regényesek voltunk. Õk tárgyilagosak.
45 20| Még meg is kérdezte tõle, mi baja. Kálmán legyintett,
46 20| nemzeti hiúságunknak, a mi sajátságunknak mondhatunk.
47 20| méterre a fejünk fölött, s mi talán el is érhetjük õket,
48 20| igazán nem volt szép tõle.” „Mi mást vártunk.”~Hogy mit
49 20| tudomásul vettek. Errõl mi, írók is tudnánk beszélni.
50 20| beletörõdtek abba, hogy mi is vagyunk.~1933~ ~
51 21| verejtékes homlokát. Tudta, hogy mi fog következni. De ez inkább
52 21| vigye.~Döbbenten látta, hogy mi történt.~- Érdekes - jegyezte
53 22| hogy csak átlapozom is. Mi értelme lenne? Az, hogy
54 22| szövegébe, s menekült.~- Mi lelt? - kérdezték barátaim,
55 23| és minden, s velük együtt mi is, de nem ketten, hanem
56 23| és gyökeret vert a lábam.~Mi volt az, amit bámultak?
57 23| van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg,
|