1-belek | belel-diszl | diszz-emlit | eneke-folta | folte-hazto | hazud-jelen | jeles-kisza | kisze-lepcs | lepde-mer | mered-ot-ti | oten-ricsa | rideg-szinp | szint-torek | torod-vereg | verej-zwing
Fejezet
1001 17| orvos csalhatatlan tudását, díszzsebkendõjét, csinos szívhallgatóját,
1002 12| fölöltözve, sápadtan ül a díványa szélén. Üres zsebeit tapogatta.
1003 20| részint az ágyára, részint a díványaira, hogy közben az esetleges
1004 2 | De. Félek.~Leugrottam a díványról, kikísértem az elõszobába,
1005 10| közepén, s beugrik egy kis divatáruboltba.~- Csak egy pillanatra -
1006 10| fogva engem is izgatott a divatárusbolt. Valahányszor elhaladtam
1007 10| utcán és beosont ebbe a divatárusboltba, vallatóra fogtam:~- Mondd,
1008 2 | érdekes, ez az izgató. Nézd a divatos kísértettörténeteket. Ezek
1009 20| legjobb társaságokban is dívik. A franciák „angolosan”
1010 16| iskolába menet hógolyókkal dobálództak. A háztetõk fehérek voltak.
1011 16| karácsonyi angyalok. Öröm dobogtatta a szívem. A legjobb fogadóban
1012 19| volt. Fölkelt, a díványra dobott egy tarka vánkost meg egy
1013 20| minden hónapban csak egy doboz tartalmát hintegettem szét
1014 4 | orra alá tartotta a csinos dobozba zárt csodaport.~- Ez elmulasztja?~-
1015 20| ízléses csomagolásban, tíz kis dobozkában, melyek mindegyikét szalag
1016 20| tárgyamhoz, de megemlítem, hogy a dobozok tartalmát egyik dúsgazdag
1017 4 | ballagott a hídon, a két dobozt feltûnés nélkül belehajította
1018 4 | szózatozta. - Kisebb vagy nagyobb dobozzal?~- Talán a nagyobbal.~-
1019 15| oly részletességgel és döbbenetes fordulatokkal, hogy mindent
1020 18| akiknek pénzük volt, ámulata döbbenetté fokozódott. Mindezt meg
1021 12| mondott be. Hepehupás utcákon döcögtek. A Rue de la Seine-ben szálltak
1022 11| spanyol - gondolta. - Dögvész, döghalál. A végítélet ez, a végítélet.~
1023 11| Nem spanyol - gondolta. - Dögvész, döghalál. A végítélet ez,
1024 1 | melyiket méltóztatik szeretni.~Döntenie kellett.~Napóleon iránt
1025 8 | múltán.~- És hogy szól a döntésed?~- Úgy, hogy nem.~- Tessék?~-
1026 3 | szépségverseny résztvevõinek a döntõbíróság elõtt. Türelmesen várták
1027 3 | tartalmasabb élvezet.~Miután döntöttek az áldozat személye felõl,
1028 8 | Arany öngyújtója volt.~- Döntöttem - mondotta Esti, alig néhány
1029 3 | attól a váratlanul érkezõ, dörgedelmes pofontól, melytõl csillagot
1030 21| Micsoda nagyzolás Mucsán, dörmögött, és elbiggyesztette száját.
1031 1 | egy kissé feltápászkodtak, dörzsölgették szemüket, aztán visszasüppedtek
1032 13| még mindig szívjátok ezt a dohányfüstöt. Jó lélek volt. Szerény,
1033 19| szerelmek lázában éltünk. Õk nem dohányoznak, tornáznak, korán megnõsülnek.
1034 20| borotválkoznék többé, nem is dohányoznék, sõt talán ilyen kövér se
1035 2 | lószõrtakarót.~Ezen a napon dühösen dohányoztam. Elszívtam vagy negyven
1036 20| önborotvája, a fogkeféje, a dohányszelencéje. Csak õ nincs sehol. Bizony
1037 12| porlepte polcon, melyen egy dohányszita volt látható, egy kézipisztoly
1038 17| kisleányt, aki véletlenül „édes doktor bácsi”-nak szólította, fölpofozott
1039 21| vetem meg az ilyen prózai dolgokat. Emlékezem, hogy vonszoltak
1040 15| ürügyekkel akarunk élni, olyan dolgokra hivatkozzunk, amelyek lépten-nyomon
1041 18| bennünket, s közönyös, derûs dolgokról igyekszik beszélgetni. Egyszerre
1042 18| most végre boldog, otthon dolgozik, nyugodtan, egész éjszaka
1043 23| megbénult, s nem tudtam dolgozni. Én, ahogy ismersz, elõleget
1044 3 | össze a felnõttek komoly, dolgozó társadalmával. Ezek voltak
1045 11| MEGTUDJA A HALÁLHÍRT~A sötét dolgozószoba íróasztalán telefon csörömpölt.
1046 11| Kiugrott az ágyából, átszaladt dolgozószobájába. Leemelte a kagylót.~- Te
1047 6 | legutolsó szobájában volt, a dolgozószobájában, hol még a nyár melege rekedt
1048 23| zavarta, hogy velem szemben a dolgozószobám falán a Kompozíció címû
1049 23| Lámpát se kellett gyújtanom. Dolgozószobámba oly éles kék fény nyilallt
1050 22| törölgetve. - Sápadt vagy.~- Dolgoztam - feleltem nekik. - Nehéz
1051 19| azon a pályán, ha serényen dolgozunk, hogy milyen nyugdíjjal,
1052 2 | pályára készültünk, egyéb dolgunk nem akadt, minthogy az életet
1053 15| Attól, hogy utánajárnak a dolognak, nem kellett tartanom. Gálffy
1054 12| utcára. Bandi egy gázlámpának dõlt. Menten lerogyott az aszfaltra.
1055 8 | Megint lesni a szeretõmet a domb oldalán?~- Igen, igen.~-
1056 19| karakán legény. Vékony dongájú, de roppant férfias. Nem
1057 21| követõ reggelen, amíg ágyban dõzsöltem még félálomban, váratlanul
1058 19| perzsául és törökül is. Dr. Scholznak hívják. Barátai
1059 2 | akarnál a szobából. Csakhogy, drágám, már nem bírnál. Abban a
1060 22| idézte párbeszédeiket, néha drámaian meg is játszva õket, aztán
1061 9 | kevesebb. Mióta az emberek drámákat és komédiákat írnak, Szophoklésztõl
1062 17| elmondta, szóról szóra. A drót másik végén tehát egy kis
1063 19| helyes, méreg.~Valaki dúdolni kezd:~- A csizmámon nincsen
1064 5 | kezdett félni. Hallotta a gép dübörgését, a gyors és vad véletlent,
1065 11| magára ruháit, húzta cipõjét, dühöngve kötötte nyakkendõjét. Azon
1066 1 | kereste a tejcsarnokot egyre dühösebben. Csakhogy a szorgalmas,
1067 11| ronda mesterség is ez - dünnyögte. Beleölelt párnáiba, próbált
1068 10| érintkezésben.~- Érdekes - dünnyögtem. - Csak az a baj, hogy rövid
1069 12| azt a párbeszédet, melyet duhaj fiatalemberek korhely éjszaka
1070 18| éjszaka tudniillik a holt Duna-ágon úszik haza budai lakásába,
1071 1 | bugyolálva, zsákokkal, párnákkal, dunyhákkal. Egy kendõs szegény asszony,
1072 16| át a torkom. Mindenesetre dupla adag altatót vettem be.
1073 15| a kifogásra támaszkodni durvább, mint kereken azt írni: „
1074 22| hetykén, szigorúan, szinte durván.~- Akkor most mondja el
1075 21| húsleveseire, melyekben duzzadtan úszkáltak a tüdõs táskák,
1076 19| folyékonyan beszéltek csupán e-vel, amikor is a katonaság egyszerûen
1077 21| ott fogtak, a vasárnapi ebédek arany húsleveseire, melyekben
1078 21| fölolvasásokról. Emlékezem vasárnapi ebédekre, mert rendszerint szombaton
1079 20| amikor havonta egyszer ebédre hívott, s megosztotta velem
1080 16| képzelõdünk, mert igazi és éber álmainkban mindig csecsemõk
1081 11| szörnyû -, mert csak ekkor ébredt föl igazán, csak ekkor értette
1082 22| helyzetben és éppen ekkor ébreszt szerelmet Kázmér grófban,
1083 6 | akadály, mely lelkiismeretüket ébresztgeti. Olyanforma, mint a pentagram,
1084 12| és hercegnõk a whist-rõl, écarté-rõl s a manille-rõl társalognak
1085 16| Sovány asszony állt egy ecetfa mellett, s szoknyáit fújta
1086 22| alapeszmét és tanulságot, ecsetelte Marica, Kázmér gróf, Bolthay
1087 13| elégtétel és önigazolás minden eddigi szenvedéséért. Úgy érezte,
1088 1 | hûtõvedrekben pezsgõket hozzon, édes-franciát, fanyar-angolt, aszút, palackos
1089 18| majd gyermekünk életére, édesapánk vagy valamelyik kedves elhunytunk
1090 18| ugyanaz a jótevõje ez, aki édesatyját ingyenesen helyezte el a
1091 13| magyarázata annak, hogy oly édeskésen udvarias volt. Mindig a
1092 13| tényleg meghatározzák. De az édeskevés. Milliárd ok magyaráz meg
1093 11| legalább készülni lehetne rá, edzeni-szoktatni lelkünket, hogy elfogadjuk,
1094 16| meglepetés vagy ajándék az égbõl, s kisütött a nap. Csillogó
1095 23| õ, aki számon tartja az égbolt minden rendes lakással bíró,
1096 23| óriási tányérként izzott az égbolton. Erre az izgalom tetõfokára
1097 19| annak az alföldi putrinak az égése, melyet mint gyermek figyeltem
1098 20| gondosan megolvasva, s az egészért alig fizettem néhányszáz
1099 10| ha nem is lángelmének, de egészséges tökfilkónak tartottam.~Bevallom,
1100 11| aludta a késõn fekvõk mély, egészségtelen reggeli álmát. Óriási ágya
1101 5 | a fûre. Óráig bámulta az eget. Figyelte a bogarak nyüzsgését,
1102 12| Berlinnek füstszaga. Varsónak égett cukorkaszaga. Madridnak
1103 9 | föltétlenül sietne. Hála az égnek, teljesen mûveletlen, nagyszerû
1104 23| üvöltözni kezdett a tömeg, az égre kiáltott, kitárt karral,
1105 16| háztetõk fehérek voltak. Lámpák égtek az emeleteken. Villamosok
1106 23| szeretem. Közöltem vele, hogy egyáltalában nem szeretem, és nem is
1107 20| ruhát sem, mert mind a kettõ egyaránt sértés, gonosz vagy vakmerõ
1108 22| elolvasta? - vallatott szerény s egyben gúnyos mosollyal, támadóan.~-
1109 11| fogott vele, mosolyogva, mint egyébkor. Akkor még élt. Most nincs
1110 20| Kálmán a betegek csíkos egyenruhájában ül az ágyon, s újságot olvas.
1111 13| többit tagadta, szemérembõl. Egyesek szerint tizenhárom élõ gyermeke
1112 23| tehetetlenséget mindig sikeresen egyesítette a tébollyal. Gyomromból
1113 4 | találkozott, aki csodálatosképpen egyesíti magában mindazokat a kívánatos
1114 21| feléje, a Közmûvelõdési Egyesület serény elnöke, ifjú feleségével
1115 3 | személye felõl, tisztáztak egyet-mást. Kijelölték, hogy melyikük
1116 10| hogyha négy évig, amíg az egyetemre járok, követem ezt a módszert,
1117 19| iskolázottságuknak és több egyetemüknek, mert miután vagy egy fél
1118 8 | Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza.
1119 15| agár volt, még fiatal, alig egyéves -, s a kutyát azonnal bevitte
1120 10| annyi félelmetesen vágtató egyfogatú volt, társzekér, kerékpár
1121 1 | Eredetileg úgy tervezte, hogy egyfolytában teszi meg az utat, már csak
1122 21| futkosva, s mindenütt csak az egyformaság kétségbeejtõ útvesztõje
1123 15| a leggonoszabb hazugság. Egyhamar kifogást se találtam, mellyel
1124 19| tárgyilagosan fogadták. Egyikõjüknek se jutott eszébe, hogy egy
1125 18| egyetlen gyermeke volt, az Egyiptomban élt, s múltkor, amikor a
1126 1 | sóvár, szomorú tekintettel.~Egykettõre bekapta a rántottát. Az
1127 12| Levelet írt Esti Kornélnak, egykori osztálytársának és padszomszédjának,
1128 2 | nem tudtunk mit mondani egymásnak, hiszen sülve-fõve együtt
1129 2 | az idõben gyakran háltunk egymásnál, a változatosság kedvéért.
1130 17| alagútfúrók, végre találkoztak egymással.~- Csak azt akarom még tudni -
1131 14| Vékony cérnahangon, ahogy az egynapos angyalkák beszélhetnek,
1132 11| Ki keresheti õt ilyenkor? Egynegyed hét volt. Kiugrott az ágyából,
1133 18| közben megint összevesztek. Egyre-másra születtek gyermekei is,
1134 7 | Széles, szigorú karimája egységbe rántotta vonásait, keménnyé
1135 11| adagokban, naponta öt darab egytizedgrammos port. Amikor átvette az
1136 23| valamennyien elkészülünk az együttes és fönséges halálra. Az
1137 6 | a betörõk, a rablók, az éhenkórászok ellen védekeznek ezzel a
1138 19| állítjátok, hogy a pogácsák ehetetlenek voltak, mert különben kidobta
1139 18| pénzzavar lovagja õ, az éhezés hercege, a kétségbeesés
1140 12| kapta be, egyetlen falásra. Éhkoppon maradt. Elfogta a honvágy
1141 12| ezen a napon?~Fölmásztak az Eiffel-torony tetejére, ahonnan Bandi
1142 12| sóhajtozott:~- Gyerekek, gyerekek.~Éjfél után az asztalt verték,
1143 17| méltóztatott. Mióta ezt szedi, éjjel-nappal mást se tesz, csak köp.
1144 18| földgolyón megválaszthatnák az éjjeli menedékhelyek védnökének,
1145 1 | kóborolt a csillagos nyári éjszakában. Céltalan sétáival újból
1146 2 | meg a szoba komor, téli éjszakáját.~Sokáig hallgattunk.~Õ szólalt
1147 2 | egyszer. Egyetlenegyszer. Alig ejtenéd ki, megéreznéd valamibõl -
1148 5 | rémülettõl:~- Jaj.~Esti a földre ejtette újságját.~Ott állt a kocsiút
1149 22| gúnyos mosollyal, támadóan.~- El- feleltem hetykén, szigorúan,
1150 19| pillanatban nem tudod, hogy él-e az illetõ - teszi hozzá,
1151 23| egy életen át nem tudták eladni kotyvalékaikat, az utcán
1152 10| romlik az meg. Próbáld meg. Eláll.~- Néha egyebet is veszek -
1153 12| Kornél elõrement.~Bandinak elállt a szeme-szája. Az asztalokon
1154 11| került ágyba. Sokáig nem bírt elaludni. Most alig lélegzett. Kócos
1155 12| lakására.~Mindketten azonnal elaludtak.~Amikor Esti reggel kilenckor
1156 16| vonat zakatolását, aztán elaludtam. Ordítva riadtam föl. Tapogatództam
1157 22| végül a regény címét is elárulta. Marica utolsó szerelme
1158 11| hosszan jajveszékelt, mint elátkozott lélek, akire nem is figyelnek.
1159 16| mintha az egész szerelvényt elátkozták volna. Magányos szakaszomból
1160 16| voltam legboldogabb? Hát elbeszélhetem, ha akarod.~Egy-két évvel
1161 3 | csillagot szór a szeme, és elbicsaklik, kificamodik az állkapcája.
1162 21| nagyzolás Mucsán, dörmögött, és elbiggyesztette száját. Bosszúsan sietett
1163 19| Fogalom is?~- Nem.~Scholz elbiggyeszti száját, mert a föladatot „
1164 22| meredélyt ugrott át, s maga is elborzadt merészségétõl. Visszakoznom
1165 2 | nem lennék többé itt.~- Elbújnál valahova?~- Nem.~- Kiszöknél?~-
1166 18| azt is, hogy még szívesen elcsevegne velünk, van ideje, éppen
1167 19| jeleseket, s már mindenki elcsigázódott és kudarcot vallott, valaki
1168 1 | visszasüppedtek abba az elcsigázottságba, melyet még a tengerentúlról
1169 23| saját sorsom, s fáradtan, elcsigázva hazafelé bandukoltam. Elhatároztam,
1170 11| kezdte a hang, és egyszerre elcsuklott, nem bírta tovább folytatni.~-
1171 12| szálljon máshová. Bandi eldobta cigarettáját, kezébe vette
1172 12| esetleg Kornél nem jön ki elébe. Amint a vonat zakatolt,
1173 8 | mint amennyim volt.~- Á, elégedett vagy? Úgy látom, te senkivel
1174 18| senkinek se panaszkodik. Szinte elégedettnek látszik. Ül a kávéházban,
1175 2 | zakatoló, bõvérû szívvel, az elégedettségnek azzal a fennkölt tudatával,
1176 20| fordultam, teljesen meg voltam elégedve. Sürgõsen ezer darab eleven
1177 22| archimédészi pont még nem volt elegendõ, hogy az írónõt kiemeljem
1178 20| hogy nem takarékoskodott eléggé, hogy nem tett félre akkor,
1179 13| maga a tudat is kárpótlás, elégtétel és önigazolás minden eddigi
1180 20| lett volna, ha mindig a hó elején bocsát rendelkezésére egy
1181 19| van vagy volt. Mindegy. Élelmiszer? Nem az? - mondja és leengedi
1182 19| fölbonthatatlannak vélt elemeivel, állandóan hevítették és
1183 13| Újabban próbálják a véletlent elemezni. Kimutatják a legközelebbi
1184 19| nem engedtek idõt. Elsõ elemis korukban az utcasárban heverõ
1185 6 | mint egy nem kívánatos elemnek, akit senki se vár. Szomszédjai
1186 18| pattogó fölkiáltásokban tárta elénk szenvedéseit, nem ádázkodott,
1187 23| csoportosulásokat. Egy gyermek eleresztette léggömbjét, azt lesik, a
1188 11| észre. Egy mondatot hallott, élesen: „Ennek következményeképpen
1189 15| zavaromban - az ösztönös éleslátó biztonságával - valami bambaságot
1190 10| vizet ittunk rá, s attól az élesztõs anyag úgy megdagadt gyomrunkban,
1191 21| kéziratukat, mint királynak holmi életbe vágó kérvényt, a hódolat
1192 8 | volnál újra kezdeni a saját életedet?~- Egészen elülrõl?~- Egészen
1193 20| valamint a kövérség is életjelenség, mindez arra vall, hogy
1194 20| aki négy nap óta semmiféle életjelt nem adott magáról? Ellenkezõleg,
1195 15| Fõiskolába, és ott minden oltás, életmentõ kísérlet ellenére a mûtõasztalon
1196 16| földön vagyok és élek. Az életnek újra értelme lett. Lenn,
1197 21| volt a múlt vasárnap az „életszagúbb” szonett. Emlékszem kedves
1198 7 | szörnyethalt. Teljesen lapos volt, élettelen és lelketlen. Emlékezett,
1199 19| elrugaszkodnunk a „rendes” élettõl. Õnekik ez a rendes élet
1200 13| ilyen egy „feddhetetlen életû polgár”. Ebben egyébként
1201 19| akik feleslegessé vált életükkel fizetnek hadisarcot azért
1202 19| évtizedig élünk igazán, életünk elsõ évtizedeiben. Akkor
1203 16| kiáltotta: „Friss vizet tessék.” Életunt kalauz vizsgálgatta körutazási
1204 19| hogy Marika túl van az életveszélyen, megmentették, jól érzi
1205 10| akikrõl minden gazságot eleve föltételeztünk.~Különösen
1206 20| elégedve. Sürgõsen ezer darab eleven poloskára volt szükségem.
1207 22| tapogatódzást, már-már ítélkeztem elevenek és holtak fölött, úgyhogy
1208 22| holtak fölött, úgyhogy az eleveneket összetévesztettem a holtakkal.
1209 7 | hogy megszökjön.~Szíve elfacsarodott.~Újra benyitott a kalaposboltba.~-
1210 11| Olykor - úgy rémlett - elfáradt és abbahagyta, de késõbb
1211 8 | De?~- De elég volt.~- Elfáradtál?~- Tomboló erõ lüktet bennem.
1212 21| vádoló mosollyal, hogy bár elfeledten és névtelenül, de azért
1213 22| azt hittem, hogy õ maga is elfelejtette irodalmi kalandját. Õszintén
1214 10| akarom, hogy ezt a keveset is elfelejtsem.~- És nem röstellsz ezért
1215 2 | téboly. A világ egyszerre elferdülne elõtted. Hátgerinceden hideg
1216 9 | darabkáját. Ha sírba teszik és elföldelik õt, akkor is órámban lesz
1217 23| közé, s éppen ezzel teszi elfogadhatóvá, igazán megrázóvá. Meghallgatnád?~
1218 8 | értelme, hogy ajánlatodat elfogadjam?~- Az a sok-sok öröm és
1219 11| edzeni-szoktatni lelkünket, hogy elfogadjuk, de egyszerre csak itt van
1220 6 | emberek csodálatos módon elfogadnak egymás között, akadály,
1221 8 | figyelembe, hogyha ajánlatom elfogadod, kerek negyvennégy évet
1222 12| itt nem lehet ily sokáig elfoglalni, szép csöndesen betuszkolta
1223 2 | különben feltûnést keltene, elfogná az elsõ sarki rendõr. Ésszerû
1224 12| falásra. Éhkoppon maradt. Elfogta a honvágy a jó vastag fõzelékek,
1225 19| nem lázonganak. Ehhez is elfogultság kell, hit és erõ. Csak egymásra
1226 20| melyet, anélkül hogy érthetõ elfogultságukban túlzottan hízelegnénk nemzeti
1227 20| mintha a világon se volnánk, elfordítják fejüket, s tettetik, hogy
1228 18| drámai korszaka.~Mit teszünk? Elfordítjuk fejünket, és csöndesen röhögünk.
1229 10| mondta halkan, a fejét kissé elfordítva. - Je parle un peu - de
1230 19| nem élek a jelenben, hogy elfordulok tõle. Ez szamárság, én is
1231 20| jegestömlõt, esetleg egy halottat. Elfúló hangon kérdezõsködik a kapusnál,
1232 22| hogy valamelyik majd csak elgázol, s fölment a válasz kínos
1233 7 | csoporthoz, mely halálos elgázolások idején egy pillanat alatt
1234 15| elõadja, hogy gépkocsija elgázolt egy kutyát - gyönyörû orosz
1235 7 | kiabáltak.~- Vége, ennek vége.~- Elgázolta?~- El, el - mondták és nevettek.~
1236 12| hordárt? Borzasztó volt elgondolnia, hogy mi történik, ha esetleg
1237 1 | a szétszórt lábakat, az elgurult fejeket, melyeknek tulajdonosai
1238 10| divatárusbolt. Valahányszor elhaladtam mellette, be-bepislantottam.
1239 16| volna, ha ezt az utazást elhalaszthatom. De nem lehetett. Amikor
1240 15| melyet a szóló természetesen elhallgat, hogy nem egyedül sétált.
1241 13| volna ebben. Kortársai vagy elhaltak, vagy réges-rég elfelejtették
1242 19| mióta ruházatát feltûnõen elhanyagolja, s inget csak legritkább
1243 23| rémüldözõ csõcselékbe, s elhányták kardjukat. Tûzoltók és katonák
1244 4 | burkolta.~- Nem - felelte Esti elhárítólag, mert ilyen jelenetek mûvészi
1245 8 | Érdekes. Mi bírt erre az elhatározásra?~- Fogalmam sincs. Itt belül,
1246 4 | aki még mindig nem képes elhatározni magát a vásárra, mert kétsége
1247 16| éjszakát, mintha már elõre elhatározta volna, hogy elsõ álmomban
1248 23| elcsigázva hazafelé bandukoltam. Elhatároztam, hogy otthon majd farkasszemet
1249 18| szakadó Duna deltájánál elhenceg, hogy ezt a roppant vizet
1250 13| szégyelltük. Ha eszünkbe jutott, elhessegettük, mint valami darazsat, s
1251 23| jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen el van készülve
1252 23| kell többé élnem, tehát élhetek. Nem kell többé írnom, tehát
1253 12| diákember, fél évig urasan élhetsz. Ha tanulsz és megbecsülöd
1254 23| megpillantottam azt, amit õk, s ekkor elhidegedtek ujjaim a rémülettõl, és
1255 19| Megfordítva talán inkább elhiszi, mert abban a valószínûtlenség
1256 15| elszórakoztatja õket. Végül többnyire elhiszik.~Az, aki késve rohan be
1257 15| fordulatokkal, hogy mindent elhittek és megbocsátottak. Attól,
1258 19| kitalálják.~Az asztal végén egy elhízott, fekete fiatalember mind
1259 13| csak följebb. Kartársainak elhordott cipõiben járt. Ennélfogva
1260 18| édesapánk vagy valamelyik kedves elhunytunk sírjára is meg kellett esküdnünk,
1261 21| folyosóra érkeztek, ahonnan elindultak. Szobája ajtaját nyitva
1262 3 | és miként. Néha a férfias elintézés mellett foglaltak állást:
1263 19| Aztán, mint aki valamit elintézett, fölkelt, és tovább-ballagott
1264 23| megnyugtatott.~Még valamit elintéztem. Évekkel ezelõtt, tudod,
1265 2 | mindent megvitattunk, mindent elintéztünk, letárgyaltunk, befeketítettünk,
1266 17| Hazugságok altatójával, elismerések lázporaival, magasztalások
1267 19| játszmát, a díjat, mindnyájunk elismerését és bámulatát. Játszottak
1268 21| mindenrõl tartózkodó, de elismerõ szakvéleményt, én, aki az
1269 12| Szép, pajtás - bólintott elismerõleg, hogy szívességet tegyen. -
1270 20| rokonok megértõen bólintottak. Elismerték, hogy mindenkor jó rokon
1271 13| figyelembevételével - egy hónapra elítélte sikkasztásért. Az öreg ezt
1272 17| hívja: „halálka”.~Naponta eljár hozzánk. Kezeli a beteget.
1273 4 | életben való hitét. Hadd éljenek tovább. Egyik tanárom arra
1274 20| elveszhetünk, eltûnhetünk, elkallódhatunk. Egy ember aránylag kicsiny,
1275 2 | hogy amint hazatérek és elkattintom a villanyt, szobám közepén
1276 13| mint egy fricskát, kedvest, elképesztõen pimaszt, fölemelõt, megalázót,
1277 3 | kielégítette õket, s a kivitel, az elképzeléshez mérve, számukra már halvány,
1278 19| Játszottak barkochbát, a tökély elképzelhetetlen fokára emelve ezt az elmemozdító
1279 22| trónra lépett.~Borzalmas volt elképzelnem, hogy csak átlapozom is.
1280 23| világforradalom, egy sohase elképzelt munkaszüntetés zûrzavara
1281 12| magyarul. Süketnéma jelekkel elkérte tõle iratait. Itatóspapírra
1282 21| Idegeskedett, hogy végképp elkésik az elõadásról, türelmét
1283 9 | mindenkor sietni, semmint elkésni, akkor nem késne, hanem
1284 19| elõrelátásból kiszabják, elkészítik a maguk és családtagjaik
1285 1 | megnyugtatták, hogy étele azonnal elkészül. Addig kenyeret rendelt,
1286 23| levegõ tisztult.~Miután így elkészültem a testiekkel, a lelkiekre
1287 23| leghelyesebb, ha valamennyien elkészülünk az együttes és fönséges
1288 20| élet szemhatárán, de legyen elkészülve arra, hogy a feltûnése kínos
1289 20| Egy ilyen útján magam is elkísértem. Megdöbbentem, hogy mennyi
1290 13| elõéletû”. Valaha fiatalkorában elköltötte a rábízott pénzt - egy különben
1291 4 | öngyilkos, közvetlen a tette elkövetése elõtt.~Esti megszánta, s
1292 8 | Tudod, hogy az, amit elkövetsz, õrültség?~- Lehet.~- Tudod,
1293 1 | összeráncolta szemöldökét, s elkomolyodott, mint aki hirtelen ráébredt,
1294 15| efféle mentségek. Azóta elkoptak. Tudniillik a fejfájások
1295 21| kerevetet. Bólintott, és elküldte a kisfiút. Kinézett az ablakon.
1296 19| csorgattak át rajta. Jancsit elküldték onnan, hogy ne lábatlankodjék,
1297 1 | mint az üveg. Egyszerre ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy leszálljon,
1298 3 | mozdulata, akármit is mûvelt, ellenállhatatlanul nevetséges volt. Ha semmit
1299 20| lehet megérteni, lázadozik ellene az eszünk, s õrjöngve keressük,
1300 21| hogy menjen visszafelé, ellenkezõ irányba, s ott valahol messze
1301 13| Nem hiszek a végzetben. Ellenkezõje vagyok a fatalistának. Véletlen,
1302 23| ütemben folytatódik, aminek ellenkezõjére semmiféle reménység sincsen,
1303 20| életjelt nem adott magáról? Ellenkezõleg, akkor történik baj, amikor
1304 16| váltottam ágyat. Egy gonosz arcú ellenõr, aki valami facér színésznek
1305 11| csoportosított, az álom laza ellenõrzésével, gépiesen és oktondian.
1306 23| csillagász pontos számítással ellenõrzött és helybenhagyott, az újságok
1307 12| eszegetett, meg egy sovány, ellenszenves hölgy, aki kezdettõl fogva
1308 3 | vett igénybe. A feltûnõen ellenszenveseket, s azokat, akiket félig-meddig
1309 22| mondtam határozottan, ellentmondást nem tûrve -, ember, Bolthay
1310 20| az is rendjén van. Akkor ellopja valaki, egy ismeretlen és
1311 20| ha eltûnik valamink? Hogy ellopják, az még hagyján. Ebbe belenyugszunk.
1312 19| és élünk. Baj az is, hogy elmegyünk innen és meghalunk. Baj,
1313 23| s századunk legnagyobb elméjének és jellemének tüntessem
1314 8 | nirvána. Ismerem ezt az elméletet. Te buddhista vagy?~- Nem.~-
1315 17| másik végén tehát egy kis elméleti bevezetõ után így szólt:~-
1316 19| elképzelhetetlen fokára emelve ezt az elmemozdító tornát, s a fogalmak körét
1317 12| megvetõleg bökött az elsõre, s elmenet nem köszönt.~Mit csináltak
1318 15| vagyunk híva, s nincs kedvünk elmenni, hozzunk föl egy ártatlan
1319 20| berámáztatták sötétbarna keretbe. Ha elmentek elõtte, meg-megálltak, s
1320 15| akkor ez a hazugság az élmény és valóság fényében ragyog.
1321 19| örök törvénye ellen, hogy élményeink korszaka egy ponton lezárul?
1322 18| dühösen rázzák kilincsét. Élményeit lihegve újságolta el nekünk.
1323 17| hogy elszórakoztasson újabb élményeivel.~Egy alkalmi történetet
1324 19| tényeket és idegeneket. Az élményeket nem lehet hajszolni. A buzgalom
1325 19| bizonyára ebbõl a jelentéktelen élményembõl lopkodnék szikrát és színt.
1326 21| úgynevezett dicsõség. Úti élménynek sincs különb, mint bekukkanni
1327 19| a pusztán föltételezett elmeorvost, aki esetleg megállapította
1328 20| találkozott Wincklerrel. Winckler elmesélte, hogy szerdán délután, eltûnése
1329 3 | ötleten, melyet sem újnak, sem elmésnek nem lehet nevezni, órák
1330 19| olyasmit éltem át, amit érdemes elmondani. Szinte tegnap történt,
1331 17| földeríteni. Úgy közlöm, ahogy elmondta, szóról szóra. A drót másik
1332 21| makogott, kocsiba ültették, elmondták, hogy az est iránt városszerte „
1333 20| újságot olvas. Bágyadtan elmosolyodik, szégyenkezik, fölkel, kezet
1334 4 | hogy sokáig nem is bírt elmozdulni onnan.~A kültelken a könyvesboltok
1335 4 | dobozba zárt csodaport.~- Ez elmulasztja?~- A legmakacsabb köhögést
1336 16| szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert
1337 4 | intett, hogy ne engedjek elmúlni egyetlen napot se anélkül,
1338 8 | Nem hiszem, hanem minden elmúló napommal jobban és jobban
1339 20| örülniök kellene, mert ha nem élne, akkor valószínûleg nem
1340 8 | új életben, akkor nem én élnék. Így ez a kérdés tárgytalan.~
1341 23| megkönnyebbültem. Nem kell többé élnem, tehát élhetek. Nem kell
1342 8 | óhajtanak. Ha más ember életét élném abban az új életben, akkor
1343 22| aztán lehajtottam a fejemet, elnémultam, hogy mintegy rendszerezzem,
1344 18| és szembe köpdösték. Mi elnémulunk. Nem merünk megszólalni.
1345 18| bölcsességre tett szert, elnézést, megértést mutatott irányukban,
1346 20| engedhetnek maguknak meg, s elnéztem, hogy régi, kopott kék ruhájában
1347 13| hajolt meg az árvaszéki elnök, az ügyvédek elõtt, hogy
1348 21| Közmûvelõdési Egyesület serény elnöke, ifjú feleségével meg egy
1349 22| eszembe idézem õket, s azonnal elnyom az álom.~Sóhajtva fölemeltem
1350 16| bízom. Én nem törõdöm az elnyomott és fölszabadult okokkal,
1351 18| Õ is megszokta, szegény. Elõadásmodora megváltozott. Eltûnt lírai
1352 10| jártunk-keltünk. Az egyetemen, elõadások után szintén megvártuk egymást.
1353 12| írjon a nagybátyjának, aztán elõadásra sietett. Megígérte, hogy
1354 21| hogy végképp elkésik az elõadásról, türelmét vesztette, és
1355 15| hitelre. De ha az illetõ elõadja, hogy gépkocsija elgázolt
1356 22| lelkiismeretem, s vádolt elõbbi aljas hazugságom, hogy elolvastam
1357 22| hogy új regénye remek, s az elõbbieket is messze túlszárnyalja.
1358 21| rendkívüli tapintattal” a szálló elõcsarnokába kísérte õt, megvárta, amíg
1359 22| aranyfák közt. Én meg õ elöl, hátul, mögöttünk, úgy tízlépésnyire,
1360 12| kitekintett az utcára, melyet elöntött a harsány, májusi verõfény,
1361 1 | is találta, igaz, csak az elõételek között, sommásan említve,
1362 1 | ismételte, hangsúlyozta, hogy „elõételül” tojásétket parancsol, de
1363 23| ezenkívül küldjék be hátralékos elõfizetési díjukat, mert az újság még
1364 10| Mirõl? - vállat vont. - Ami elõfordul. „Jó napot, uram.” „Ma nagyon
1365 3 | fickókból állott, nemegyszer elõfordult az is, hogy valakit hirtelen,
1366 19| Hogyhogy? Se él, se hal? Talán élõhalott?~- Nem.~- Ahá, már értem -
1367 19| némi joggal „történelmi elõidõknek” is lehet nevezni. Hát ez
1368 12| százfrankost. Utána - régi elõírás szerint - a Vékony deszkakerítés
1369 2 | tisztálkodás évszázados elõítéletére is.~- Mindjárt jövök - szólt
1370 20| kétlaki lények ezek, egyszerre élõk és halottak, emberek és
1371 20| remélte, hogy majd csak elõkerül. Pataki már alig bizakodott. „
1372 1 | amely lelkünket élteti, s elõkészíti az örök életre. Lassan elropogtatta.~
1373 20| csak jót vagy semmit, s az élõkrõl - az érdekesség kedvéért -
1374 23| jellemének tüntessem föl. Ez az elõleg azóta súlyos kölöncként
1375 20| sértés, gonosz vagy vakmerõ elõlegezése sorsának. Azt mondtam, hogy
1376 11| közé temetve, az egyetlen élõlény volt.~Esti Kornél a hálószobájában
1377 2 | nyikorgó rézágyába is. A lámpát eloltottam. Csak cigarettájának parazsa
1378 22| Igaz, hogy a kéziratát elolvasni még nehezebb munka lett
1379 22| méltóságos asszonyom.~- De elolvassa?~- Természetesen.~- Megígéri?~-
1380 22| elõbbi aljas hazugságom, hogy elolvastam kéziratát, és emiatt holmi
1381 19| feleli Jancsi.~A társaság elõrehajolva figyel, de minden nagyobb
1382 12| életre való ötlete, hogy elõrelapoz, s megtekinti a címlapot.
1383 19| székeket, sõt talán bölcs elõrelátásból kiszabják, elkészítik a
1384 18| ránk, s ezek egyszerre csak elõrelépnek, mint fátyolos alakok, és
1385 12| Seine-ben szálltak le. Kornél elõrement.~Bandinak elállt a szeme-szája.
1386 18| összeget követelve a sors elõretolt bábjaiként életére törtek,
1387 2 | valószínûtlen. A konyha mellett az elõszoba ajtaja. Ha közben álkulccsal
1388 2 | díványról, kikísértem az elõszobába, onnan a konyhába. Babrált
1389 11| a rendelõbõl kimenet az elõszobában találkozott az asszonnyal.
1390 2 | világ egyszerre elferdülne elõtted. Hátgerinceden hideg futna
1391 23| égi szörny, mely minden elõzetes bejelentés nélkül látogatta
1392 22| játszva õket, aztán kitért az elõzményekre és következményekre, a mellékalakokra,
1393 22| érzésem szerint - egy kissé elrajzolta, egy kissé túlrajzolta.~-
1394 6 | rajzoltak, hogy az ördögöt elriasszák. Hajdan, amikor az Istent
1395 20| is érhetjük õket, akár az elröppenõ léggömb zsinegét, ha jól
1396 12| Egy találkájára kellett elrohannia, de megállapodott vele,
1397 11| A Szíriusz kávéházból. Elromlott a telefonom. Még ez is,
1398 19| orosz dalokat, aztán, hogy elrongyolódott a rubaskájuk, az orosz dalokat
1399 1 | elõkészíti az örök életre. Lassan elropogtatta.~Körülbelül egy negyedóra
1400 19| biztos tudatban könnyû volt elrugaszkodnunk a „rendes” élettõl. Õnekik
1401 10| én, meg az, hogy szintén elsõéves volt, éppoly gyámoltalan,
1402 13| kellett volna õt másnap, amint elsõnek jelent meg a kávéházban,
1403 12| Bandi megvetõleg bökött az elsõre, s elmenet nem köszönt.~
1404 8 | ócska portékáját nem bírta elsózni. - Azért ne haragudj.~-
1405 18| rakományával már régóta elsüllyedt, és ott lenn pihen, a remény
1406 23| akitõl istentelen kezek elszakítottak. Bevallottam neki, hogy
1407 13| érezte, hogy ezt nem szabad elszalasztania. Azonnal abbahagyta az osztást,
1408 1 | most történni. Mindenre elszántan fizetett. Amíg a majordómusz
1409 15| lábukat, s oly meggyõzõdéssel, elszántsággal, jóhiszemû hévvel tudják
1410 20| Budapesten lassan kihaló férgeket elszaporítsa, ezzel kereseti lehetõségüket
1411 2 | ricsajok után különös öröm elszenderedni idegen helyen, más ágyban,
1412 6 | sem a szobám zára, mely elszigetel tõlük, sem a börtön zára,
1413 21| volt túl. Ezért, mihelyt elszívta egyik cigarettáját, a másikra
1414 2 | napon dühösen dohányoztam. Elszívtam vagy negyven cigarettát.
1415 13| megnevettetett, és könnyekig elszomorított. Boldizsár bácsival történt.~
1416 17| kényelmetlen portásfülkében, hogy elszórakoztasson újabb élményeivel.~Egy alkalmi
1417 15| Maga a kalandos történet is elszórakoztatja õket. Végül többnyire elhiszik.~
1418 1 | magafeledten szemlélte a hegyeken elszórt várost, a játékházaknak
1419 13| abbahagyta az osztást, pedig élt-halt a kártyáért, hozzánk sietett,
1420 1 | jelenettõl nem lehetett eltagadni bizonyos ünnepélyességet.~
1421 12| báránysültet, házinyulat. Hát eltalálták az ízlését. Hozzájuk se
1422 1 | fõbólintással tudomásul vette, eltáncolgott, mire a többi pincér különbözõ
1423 9 | Levétessem az óraüveget, és eltávolíttassam ezt a pillát, visszaszolgáltatva
1424 3 | izgett-mozgott, fizetett, indult. Eltávozóban nem egy üdvözölte is õket,
1425 14| vagy a matróna.~Alighogy eltávoztunk a temetõbõl, Esti egy kávéházban
1426 20| össze se vesztek, szépen éltek, különösen, mióta nyomorúságba
1427 19| Sziriusz kávéházban olyasmit éltem át, amit érdemes elmondani.
1428 17| volt. A hiúság már annyira elterjedt szervezetében, annyira áttevõdött
1429 1 | kenyeret, amely lelkünket élteti, s elõkészíti az örök életre.
1430 21| elõre. „Úgy látszik, újra eltévedtem”, mondta mosolyogva, de
1431 23| utolsó próbareggelim óta eltiltottak a nehéz, fûszeres ételektõl.
1432 19| ezzel a nemmel egyszerre eltiporja a nevetést, mely már sisteregni
1433 19| és rút szerelmek lázában éltünk. Õk nem dohányoznak, tornáznak,
1434 19| hogy varázsvesszejükkel eltüntessék sötét gondolataikat, és
1435 17| irtanom az egész embert, hogy eltüntessem ezt a rákos daganatot. Lassanként
1436 20| hogy Kálmán is a „magyaros eltûnés”-t választotta.~Egyelõre
1437 20| franciásan”. Van azonban az eltûnésnek olyan fajtája, melyet, anélkül
1438 2 | a rémület, hogy csak úgy eltûnhetek errõl a világról, hipp-hopp,
1439 20| mindenütt, ahol elveszhetünk, eltûnhetünk, elkallódhatunk. Egy ember
1440 11| Kinyitotta szemét. Elõször is eltûnõ álmainak rongyait vette
1441 19| Marika - szól maga elé Scholz eltûnõdve, orra nyergén megigazítja
1442 20| különös viszonyban vagyunk az eltûntekkel. Baljós, kétlaki lények
1443 20| rosszat vagy semmit, akkor az eltûntekrõl, akik egyszerre mind a két
1444 20| Aztán még sohase láttam egy eltûntet közelrõl. Rohanunk a rendõrségre
1445 12| látva, hogy a mulatság elvadul, s az üres pezsgõsüvegek
1446 2 | ennek ellenére se tudtunk elválni.~- Mit akarsz? - érdeklõdött
1447 17| Teljesíti kötelességét. Csak elvárja, hogy állandóan mellette
1448 9 | tényleg csodálatos. Nincs elve. Nincs meggyõzõdése. Nincs
1449 2 | halaszthatatlan munkánkat elvégeztük.~1927~ ~
1450 17| magyarázgatja, hogy milyen eredeti elvek szerint gyógyít, s én kijelentem,
1451 12| miután minden pénzüket elverték. A könyvet dühösen a földhöz
1452 16| semmit sem ettem, idõérzékem elveszett. Nem tudtam, reggel van-e
1453 20| búvóhely van mindenütt, ahol elveszhetünk, eltûnhetünk, elkallódhatunk.
1454 22| kitûnõ tulajdonságait tüstént elvesztette, s pocsékabbul írt, mint
1455 19| hogy igazi költõ.~- Talán elvesztetted az állásod? Fizetésképtelen
1456 19| Scholz, és úgy érzi, hogy elveszti a fonalat. - Na, jó. De
1457 1 | ezüsttál közepén, mintegy elveszve a végtelen térben, hal alakúra
1458 19| mozgatóerejét, a lényeget. A többit elvetélte. Így jött létre a földrengésrõl
1459 10| ki a táblát. Ha esetleg elvetõdik ide egy-egy francia...~-
1460 18| fiatalkorában mindenkit elvett, aki erre csak a legtávolabbi
1461 1 | a maga szerepe. Az elsõ elvette a kalapját, a másik lesegítette
1462 16| járt, fülkéiben is csak elvétve ült egy-egy fázó, sápadt
1463 3 | kéjesebb, a tartalmasabb élvezet.~Miután döntöttek az áldozat
1464 1 | tárcáját, lassan, kéjelgõ élvezettel kotorászott benne, mintha
1465 1 | a két végét, akár a hal élvezhetetlen fejét és farkát, s ezeket
1466 17| kis lázam se volt, hogy élvezhettem volna a láz gyöngyözõ pezsgõmámorát.
1467 3 | vágni, csak azért, hogy élvezzék a gyorsan támadt drámai
1468 9 | Múltkor összetört az üvege. Elvittem a kedves, budai órásomhoz,
1469 19| száját, mert a föladatot „elvont fogalom” nélkül magához
1470 6 | vissza. Híres magányom, elvonultságom is merõ káprázat. Láttam,
1471 12| milyen utca?~- A Champs Élysées.~- És ez milyen ház?~- A
1472 18| Átlag minden negyedévben elzokogta nekem, hogy hányadán is
1473 19| és színt. Így vagyok az emberekkel is. Új ismerõseim talán
1474 20| történt vele. Az ilyen vastag embereknek örökös jólétben kellene
1475 9 | volt, egy szempilla, egy emberi pilla.~Ott hevert a számlap
1476 23| világszózatot intézett az emberiséghez. Szavainak igyekezett bizonyos
1477 4 | egy alacsony, igénytelen emberke, szürke ruhában, szürke
1478 1 | szemrehányással is, hogy egy védtelen emberre négyen jönnek. Mindenesetre
1479 20| kínos feltûnést is kelt. Embertársainkat fokozatosan, kíméletesen
1480 15| mint sok esetben - bántóbb, embertelenebb volt, mint a leggonoszabb
1481 16| voltak. Lámpák égtek az emeleteken. Villamosok csengettyûztek,
1482 23| hõség nem csökkent, hanem emelkedett. Telefonozni akartunk valahová,
1483 23| csecsemõk, oroszlánok és bolhák, emelõdaruk, hõmérõk, ágyúk és bajuszkötõk.
1484 12| monarche deux - mondogatta emelt hangon, fölháborodva. -
1485 19| elképzelhetetlen fokára emelve ezt az elmemozdító tornát,
1486 1 | Lába reszketett. Gyomra émelygett a ruhák kigõzölgésétõl,
1487 22| elolvastam kéziratát, és emiatt holmi züllött kalandornak
1488 23| velünk omlik össze, mely emlegethetne, s újságíró barátunk is,
1489 1 | utcákon, melyekhez semmi emlék se kötözte, bekukkantani
1490 11| megpillantotta éjszakai tivornyájának emlékeit: a feketekávés poharat,
1491 21| volna. Jaj, mennyi ilyen emlékem van ezekrõl a fölolvasásokról.
1492 19| össze voltak hangolva egy emlékemmel s együtt zengtek vele. Ilyesmihez
1493 13| véletlen. No, mindegy. Áldás emlékére.~1931~ ~
1494 6 | lármás utcagyerekek, Tizianók emlékével.~Amikor háza elé érkezett,
1495 7 | élettelen és lelketlen. Emlékezett, hogy egyet pukkant is.
1496 22| hogy 1308 oldal. Onnan emlékeztem erre, mert az átvételkor
1497 1 | külsejében valóban a halra emlékeztetett, villámgyorsan lenyisszantotta
1498 21| hátterében, szájukon egy emlékeztetõ, bocsánatot kérõ s mégis
1499 9 | Vagy megtartsam örökkévaló emlékül? De vajon nem sikkasztás
1500 20| szórakoznia. Azt is meg kell említenem, hogy a portéka hatékonysága
1501 19| tetszett, hogy valamit vár. Említettem nektek, hogy ez a fiú mindig
1502 1 | elõételek között, sommásan említve, minden közelebbi ár nélkül.
|