1-belek | belel-diszl | diszz-emlit | eneke-folta | folte-hazto | hazud-jelen | jeles-kisza | kisze-lepcs | lepde-mer | mered-ot-ti | oten-ricsa | rideg-szinp | szint-torek | torod-vereg | verej-zwing
Fejezet
1503 20| evett mezítláb, s népdalokat énekelt. Úgy látszott, beletörõdött
1504 12| az asztalt verték, karban énekelték:~Én vagyok az, én vagyok
1505 6 | kattant a zár, fordult, engedett.~- Tessék - mondta minden
1506 2 | tõle tudakolnám, hogy nem engedett-e ki egy urat, ingben? Feljönnék
1507 20| férjek módosabb hitvesei engedhetnek maguknak meg, s elnéztem,
1508 4 | tanárom arra intett, hogy ne engedjek elmúlni egyetlen napot se
1509 6 | inkább a belátásuk, hogy engedniök kell másokat is élni, az
1510 8 | Hogy került ez ide? Ki engedte be? Miért tegezi? Erre gondolt
1511 19| valaha hitt. Nekik erre nem engedtek idõt. Elsõ elemis korukban
1512 20| zsugori rokonom lakásán engedtem szét, amikor havonta egyszer
1513 20| kitartunk, és azért sem engedünk, végül mégiscsak megtûrnek
1514 19| egészségesek vagyunk, ennélfogva ennünk kell. Baj az, hogy betegek
1515 13| följelentette õt. A törvényszék - az enyhítõ körülmények figyelembevételével -
1516 2 | Te, te.~- Miért?~- Mert ép érzékeiddel gyõzõdnél meg
1517 2 | Legalábbis azok nem, akik épelméjûek.~- Jó - hagyta rám, és sietve
1518 18| tartott, a szélesen hömpölygõ epika nyugalmával, az elbeszélõ
1519 1 | lüktetéssel. Egyenesen a vízbe építették ezt a kiugró, kies nyári
1520 19| érdemesnek megálmodni, s éppígy kitalálta azt a pusztán
1521 23| fölöttébb untam a huzavonát, nem érdekelt többé sem az emberiség sorsa,
1522 3 | kitaposnák a belét. Ez volt az érdekesebb, a kéjesebb, a tartalmasabb
1523 17| könyvet, melytõl nem vár semmi érdekeset. Abba is hagyja.~Kopogtat
1524 2 | és látszott, hogy valóban érdekli.~- No, mit csinálnál?~-
1525 7 | egy pontra. Tisztelettel, érdeklõdéssel fogadták. Amint rátekintettek,
1526 10| vagyok, kérném, francia. Csak érdeklõdni bátorkodom. Ön beszél franciául?~-
1527 8 | kivonatomba beírtak.~- Csak azért érdeklõdöm, mert végre tudni szeretném,
1528 18| akartam tenni hibámat, és érdeklõdtem az „áldott angyal” iránt,
1529 3 | mérve, számukra már halvány, érdektelen lett volna.~Bárhol, bármikor
1530 12| pincér, aki épp egy óriás erdélyi fatányérost vitt valamelyik
1531 18| most hagyjuk el, pedig most érdemelne legtöbb részvétet és segítséget.
1532 13| emlékeztek rá, akkor nem érdemlitek meg, hogy még mindig szívjátok
1533 19| kalapálnak mindent, vagy az érdemtelenül mellõzött gyaluk, melyek
1534 18| nascendi -, mindjárt az eredeténél, a forrásnál, amikor merõben
1535 1 | holnap reggel utazzék tovább.~Eredetileg úgy tervezte, hogy egyfolytában
1536 23| õrölt, ismeretlen vegyi eredetû kék por száll, s arca, keze,
1537 8 | üvöltötte -, csak itten. Eredj innen, takarodj. Takarodj.~-
1538 8 | Lemorzsoltam. Ez pedig eredmény. Közelebb érkeztem a célhoz.~-
1539 19| volna magánál hónapokig mint ereklyét. Szóval, szereti a feleségét.~
1540 2 | Hamis - kiáltottam erélyesen, s mutatóujjamat tiltakozva
1541 19| hogy az egész csak ugratás, éretlen tréfa, maszlag. Én azonban
1542 10| csak itt a reálban. Tavaly érettségiztem. Néhány szó rám ragadt az
1543 19| kiábrándulniok. Sohasem érezték azt, amit mi, hogy a felnõttek
1544 10| többé semmiféle éhséget nem éreztünk, s másnap délig nyugodtan
1545 20| fölött, s mi talán el is érhetjük õket, akár az elröppenõ
1546 2 | nadrágod, kabátod?~- Minden. Érintetlenül. Csak én nem.~- Az ablak
1547 10| ami szükséges a társadalmi érintkezésben.~- Érdekes - dünnyögtem. -
1548 10| bejár, s csak franciául érintkezik. Ha jön, a papa mindig engem
1549 16| megbecsüléssel fogadtak. Erkélyes szobát nyitottak számomra,
1550 13| bukkannánk, s végül el kellene érkeznünk az elsõ okig, melyet Õsoknak
1551 3 | mint attól a váratlanul érkezõ, dörgedelmes pofontól, melytõl
1552 21| hosszú és szûk folyosóra érkeztek, ahonnan elindultak. Szobája
1553 15| igazság. Ez az õ hazugságuknak erkölcsi alapja. Épp ezért veszedelmes.
1554 21| szeme bandzsít. Tapogatta érlökését, de már nem érezte. Le akarta
1555 9 | tovább érsz, akkor tovább érne ugyan, de lassan járna,
1556 19| szõnyeget, a tükröt, amit érnek. Kísérteties ez, barátaim.~
1557 21| elõbb a színpadra akart érni, a tükör felé igyekezett,
1558 1 | embereket, akik csukott ernyõjükkel nyugodtan, elégedetten sétálgattak.
1559 3 | Máskor kiválasztották az erõseket, az izmosakat, a vérmeseket,
1560 18| tehetett egyebet nem is nagyon erõszakoskodott, de amikor özvegy, beteg,
1561 1 | legkisebb mozdulatuk is varázsos erõvel hatott rá. Megáhított mindent.
1562 10| egy-egy francia...~- Persze, errefelé nemigen járnak.~- Azt nem
1563 9 | közmondást: Lassan járj, tovább érsz, akkor tovább érne ugyan,
1564 10| ámuldoztam.~- Még mindig nem érted, te ló?~- Nem én.~- Franciául
1565 12| nem állhatta.~Egymás után érték a kisebb-nagyobb csalódások.~
1566 20| fillér volt nála, és semmi értéktárgy. Feleségének azt mondta: „
1567 19| Zsebébõl elõkotorászta egyetlen értéktárgyát, egy lapos ezüstszelencét,
1568 2 | koponyádba, ami szétrepeszti az értelem korlátait, ami maga a téboly.
1569 17| kedves cicájukat, s ezzel az értelmes, villamos acéllénnyel mulattam.~
1570 12| megtekinti a címlapot. Onnan értesült, hogy ezt az egykor bizonyára
1571 18| a szenesládáján, s így értesülünk, hogy villanyát kikapcsolták,
1572 12| levõ német magyarázatból értett meg. Ilyesmiket olvasott:~
1573 12| szeretem, az õszinte embert. Értetted?~- Vigyük haza - mondták -,
1574 18| hallgatni fogunk, ami annál érthetetlenebb volt mert ezt sorra beszélte
1575 13| ezelõtt folyt le. Nem is érthetitek. Abban a társaságban sem
1576 20| fajtája, melyet, anélkül hogy érthetõ elfogultságukban túlzottan
1577 13| elõéletû.~Ti bizonyára nem értitek, miért jegyeztem meg ezt
1578 22| fegyvertáramból szedegettem érveimet, akaratlanul is szórakoztattam
1579 17| gyógyít, s én kijelentem, hogy érvelése rendes, akkor õ is rövidesen
1580 17| kijelenti, hogy a beteg érverése is rendes. Viszont én se
1581 17| még te hencegsz?” Olvassa érverését. Úgy olvassa, mint valami
1582 2 | te.~- Miért?~- Mert ép érzékeiddel gyõzõdnél meg arról, hogy
1583 14| itt van szilárd gránitban, érzékelhetõleg és kézzelfoghatólag, semmiféle
1584 17| rákos daganatot. Lassanként érzéketlennek mutatkozott minden hódolat
1585 22| ezen a helyen - legalább érzésem szerint - egy kissé elrajzolta,
1586 19| volna, túlburjánoznak az érzésen, a gondolaton, s egy központi
1587 12| jelentkezzék. Bizonyos otthonos érzéssel, hangosan, kedélyesen köszönt:~-
1588 23| körülbelül fél hét felé az Erzsébet körúton sétáltam. Éppen
1589 19| vár rám. Néha még akad egy esemény, egy arc, mely sokáig foglalkoztat.
1590 10| nyugodtan tekinthettünk az események elé.~Ebben az elsõ idõben
1591 19| rendetlenkedett. Mi a korunk sivár eseménytelenségében fölnagyítottuk a kis eseményeket,
1592 17| felelte Esti. - Súlyos eset volt. A hiúság már annyira
1593 20| díványaira, hogy közben az esetleges tisztogatások után is egy
1594 18| forrásnál, amikor merõben esetlegesnek, átmenetinek, majdnem ártatlannak
1595 10| volt, éppoly gyámoltalan, esetlen gólya, mint magam.~Mi vidékiek
1596 12| az élet legkülönbözõbb eshetõségére gondolva - közvetlen párbeszédeket
1597 18| elhunytunk sírjára is meg kellett esküdnünk, hogy hallgatni fogunk,
1598 15| be egy társaságba, hiába esküdözik, hogy váratlanul vendége
1599 23| csak õt szeretem, hûséget esküdtem arra a három napra, mely
1600 2 | elfogná az elsõ sarki rendõr. Ésszerû regényesség ez, kopott,
1601 12| hogy vasárnap a Gare de l’Est-en várja õt, vonatra ült. Tekintve,
1602 5 | Ismeretlen utcákon kószált estélig. Nézte a mesterembereket
1603 22| mikor megpillantottam õt egy estélyen, hozzásiettem. Kezet csókoltam,
1604 12| legutóbbi, bizonyára fényes estélyén nem jelenhettem meg.~Különben
1605 1 | társaság, hölgyek és urak, mind estélyi öltözetben. Ezek már egy
1606 7 | találkákon és temetéseken is. Esténként, míg õ a nézõtéren mulatott,
1607 20| valamerre, és bandukolt estig. Lassan haladt például a
1608 7 | KALAP~Estinek volt egy fekete keménykalapja
1609 3 | játszi ifjúságuk teremtett. Estit és cimboráit egyelõre õk
1610 8 | Leült a karosszékbe, szemben Estivel. Rákacsintott, szemtelenül.
1611 5 | bambasággal.~„Ja igaz - kapott észbe -, nekem ma sok dolgom van.
1612 19| hívják. Barátai az éles esze és pompás vitatkozóképessége
1613 12| szakállas úr, aki sárga cukrokat eszegetett, meg egy sovány, ellenszenves
1614 2 | igazi rejtély az, amit én eszeltem ki. Csak az ilyesmi borzaszt
1615 8 | jobban és jobban tudom.~- Eszerint a halál a föladatod?~- Nem
1616 23| támaszkodva, de maguk is eszeveszett izgalommal, s nem adhattak
1617 18| sõt talán a fokföldi és eszkimó költõket is. A pénzzavar
1618 19| hiábavaló mesterségük hiábavaló eszközeivel. Játszottak a magánhangzókkal
1619 21| tükör elõtt, s boldogan észlelte, hogy még nem egészen vénült
1620 3 | Néha az aljas orvtámadás eszméje diadalmaskodott: hátulról
1621 17| egy öregasszonyt, aki már eszméletlenül, a halál tusájában, csak „
1622 2 | visszajövet kezedben a kancsóval, észreveszed, hogy a dívány üres. Minden
1623 19| Mintha izgatott volna. Ezt észreveszik a többiek is. Valami rendkívüli
1624 22| limonádéjába. Megköszönte magvas észrevételeimet, találó kifogásaimat, melyeket
1625 19| kurta feleletek lassan, észrevétlenül billennek át a valóságból
1626 3 | röhögtette meg õket. De többnyire észrevett valamit. Mind gyakrabban
1627 9 | alatt, mert a zsebórát - észrevetted-e, barátom? - mindig a szívünk
1628 23| színházi cikket, amikor észrevettem, hogy a gyalogjárón kisebb-nagyobb
1629 18| mindig van némi alapja. Aztán esztelenség is. Hajdan könnyeztünk a
1630 23| elõtt, a pokoli hõségben, esztelenül és boldogan, egész hajnalig,
1631 13| elõtt is szégyelltük. Ha eszünkbe jutott, elhessegettük, mint
1632 2 | öngyilkosság, szóval olyasmi, amit eszünkkel is fölfoghatunk. Attól nem
1633 10| abba a vendéglõbe, melynek ételbûze ma is visszakísért álmaimban.~
1634 1 | közepette megnyugtatták, hogy étele azonnal elkészül. Addig
1635 1 | piros címert, s alatta az ételek végeérhetetlen jegyzékét,
1636 23| eltiltottak a nehéz, fûszeres ételektõl. Lekanyarítottam magamnak
1637 21| gyanúsítottak, hogy lenézem ételremeküket, mert - hiába - nem pesti
1638 5 | volt. Onnan hoztak valami étert vagy morfint. Halódó tekintetével
1639 20| röpültek, s õ a tenyerébõl etette õket, mint mások a galambokat.
1640 20| jutottak. Aztán hol hál, hol étkezik, hol kap pénzt? Barátai
1641 1 | asztalon ott hevert. Az étlap volt.~Kornél tétován, már
1642 12| pajtás, ez már teszi.~Az étlapon borjúpörkölt, tokány, galuska,
1643 1 | tüzetesen áttanulmányozza az étlapot. Az árak átlag tizenöt és
1644 17| beteggel. Gyógyszert ír, étrendet ajánl: tejecskét, teácskát.
1645 12| ebédelni - könyörgött.~Menüt ettek egy vendéglõben, ahol a
1646 1 | Figyelmét elõször is az étterem közepén lévõ tálalóasztalka
1647 1 | kezdett, hogy különbözõ európai pénzegységekre számítsa
1648 12| el a francia nyelvet. Egy év alatt „perfekt francia”
1649 19| költõ. Rövid életének hosszú éveit azzal töltötte el, hogy
1650 19| is, de minthogy kéziratai éveken át nem találtak gazdát,
1651 20| tisztogatások után is egy éven át mindig legyen mivel szórakoznia.
1652 23| Szóval, te szoktál. Én évenként átlag ötször-hatszor véget
1653 15| Õnekik gyakorlatuk, mely évezredekre nyúlik vissza. Mi lehetünk
1654 1 | vendéglõ nevét, alapítási évszámát - 1739 -, egy piros címert,
1655 22| oldalszáma azonos azzal az évszámmal, amelyikben Róbert Károly
1656 21| százötvenedik, két és fél évtized óta. Egyszer robotnak nevezem,
1657 19| élünk igazán, életünk elsõ évtizedeiben. Akkor rakódnak lelkünkbe
1658 19| Mindnyájan csak egy-két évtizedig élünk igazán, életünk elsõ
1659 21| fölbogozhatatlanul együtt van ezekben a kirándulásokban, melyek
1660 1 | nagyszerû volt kószálni ezeken az ismeretlen utcákon, melyekhez
1661 20| poloskairtó vállalatot is. Ezekkel is hamarosan „elkészült”.
1662 18| nincs cipõjük és koporsójuk. Ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek
1663 21| mennyi ilyen emlékem van ezekrõl a fölolvasásokról. Emlékezem
1664 23| ásványvízzel csillapítsák, ezenkívül küldjék be hátralékos elõfizetési
1665 10| Kérlek, venni úgyis kell ezt-azt. Én beosztom. Apródonként
1666 4 | úgyse tudom megvigasztalni, eztán másokat vigasztalok meg.
1667 12| leányok, fiúk, öreg urak, ezüst szakállal, anyák, rokonok,
1668 1 | az ezüsttálakat, melyeket ezüstfödõk borítottak, körülhordozták,
1669 1 | egy oltárhoz. Az étekfogó ezüstfödõvel borított óriási tálat hozott
1670 19| értéktárgyát, egy lapos ezüstszelencét, melyben zöld gumicukrok
1671 1 | készíteni. Ott nyugodott az ezüsttál közepén, mintegy elveszve
1672 1 | poharakat és kupákat, az ezüsttálakat, melyeket ezüstfödõk borítottak,
1673 1 | Az ódon kastélyokban, a faburkolatos udvarházakban szállók intettek
1674 22| ezelõtt lemondtam. Nihil faciendum. Legföljebb tovább vigasztalhatnám,
1675 8 | Köszönöm. Nem érdekel.~- Na - faggatta, miután Esti elnémult. -
1676 18| nyugodtan, egész éjszaka ír, faggyúgyertya mellett, a szenesládáján,
1677 12| vaníliaszaga, Londonnak faggyúszaga, Párizsnak azonban olvasztottvaj-szaga
1678 11| akár benn a szivarfüst, fagyos volt és büdös, rátapadt
1679 2 | fekszel holtan, véredbe fagyva. De nem vagy ott.~- Hányadik
1680 19| hogy ma egyedül fog aludni. Fájdalma tárgyilagos volt. Fölkelt,
1681 9 | Könnyeink áztatják, az öröm és fájdalom könnyei szentelik meg. Szemünk
1682 17| az õ torka, az õ hasa is fájna? Pimaszság.”~Ezt gondolja
1683 17| bókok kenõcsével kenegetem a fájó pontot, gyöngéden és kíméletesen.~
1684 15| mentem el valahová, mert fájt a fejem és náthás voltam.
1685 13| hogy ott nyomban sírva fakadtam a meghatottságtól, mint
1686 14| A vasrácshoz támasztva fakeresztet találtunk, ezzel a fölírással:
1687 19| arcszíne, tudjátok, mindig fakó, mint a deszka, a sok régibb
1688 6 | mennyit ér a zár. Maguk a falak is csak ilyen tünékeny díszletek.
1689 23| szemben a dolgozószobám falán a Kompozíció címû futurista
1690 18| horgonyával az iszapban, falánk pontyok és rákok prédájául,
1691 12| piskótaszeletkét kapta be, egyetlen falásra. Éhkoppon maradt. Elfogta
1692 19| õrjöngve gyalulgatják a falat, a szõnyeget, a tükröt,
1693 19| is, melyet egy szög üt a falba, s arra gondol, hogy nemrég
1694 1 | elkallódott tagjaikat valahol a falóca alatt vagy egyebütt, mint
1695 20| megkerülése elsõ napján eltûnt a falról.~Én most azon fáradozom,
1696 18| Három napja nem ettem. Nincs fám, szenem. Mosdótálamba befagyott
1697 1 | viszont nem tudta, hogy mi fán terem. Voltaképp mindegy,
1698 10| diákvendéglõbe, benyitottam.~Öreg, fanyar kereskedõ állt a boltasztalnál,
1699 1 | pezsgõket hozzon, édes-franciát, fanyar-angolt, aszút, palackos asztalit.
1700 14| ekkor kedvelte az ilyen fanyar-gyerekes, ördögien-kotnyeles ötleteket,
1701 17| nyelve is tiszta.~Közös fáradozásunk folytán a beteg egy hét
1702 20| eltûnt a falról.~Én most azon fáradozom, hogy megértessem vele az
1703 19| nyelvészek évekig tartó fáradságos búvárkodásuknak, a facér
1704 21| hogy jól utazott-e, nem fáradt-e el túlságosan, s miután
1705 18| sokkal csüggedtebben és fáradtabban, mint annak elõtte. Többé
1706 23| sorsa, sem a saját sorsom, s fáradtan, elcsigázva hazafelé bandukoltam.
1707 19| játékba, tudja Isten. Talán fáradtságból, talán idegességbõl. Ártani
1708 1 | melyeknek tulajdonosai a fáradtságtól feldöntve horkoltak. Vigyáznia
1709 8 | XIV. Lajos korában, és a Fáraók és V. Károly és II. Lipót
1710 1 | hal élvezhetetlen fejét és farkát, s ezeket a sárga, fölöttébb
1711 5 | iramától, s ferdén a járdára farolt, feldöntve ottan egy vendéglõi
1712 19| Arra gondol, hogy tavaly farsangkor megfejtette a színvakságot
1713 13| végzetben. Ellenkezõje vagyok a fatalistának. Véletlen, hogy megszülettünk,
1714 12| aki épp egy óriás erdélyi fatányérost vitt valamelyik vendégnek,
1715 18| egyszerre csak elõrelépnek, mint fátyolos alakok, és föltakarják arcukat.
1716 16| csak elvétve ült egy-egy fázó, sápadt utas, mintha az
1717 11| állott a sötét szobában, fázott és didergett, de nem mozdult.
1718 12| frankot Kornélnak kellett fedeznie. A tulajdonos magyaros kedvességgel
1719 18| gyermekek, nem mindjárt fedezte föl a kapcsolatot ok és
1720 19| munka közben diadalmasan fedezték fel, hogy a rõt rezeda visszafelé
1721 19| fegyverekkel felszerelt emberek fegyelmezett serege volt. Játszottak
1722 19| is a katonaság egyszerûen fegyverekkel felszerelt emberek fegyelmezett
1723 7 | gyérül, s a forgalom egy fegyverszünetében odament hozzá.~„Talán még
1724 22| szerencsém. Amíg a saját fegyvertáramból szedegettem érveimet, akaratlanul
1725 21| röpködõ varjakat, ezt a nagy, fehér-fekete tájképet, aztán akkorát
1726 16| dobálództak. A háztetõk fehérek voltak. Lámpák égtek az
1727 23| tükörablakában az elsõ jelentések, fehéren lobogva, mint sirályok a
1728 17| övé. Aztán miért beszél fejedelmi többesben, mintha az õ torka,
1729 19| amelyikrõl itt szó van, a fejedhez repült? Összevesztetek?~-
1730 1 | otthon van.~Estefelé lábak, fejek hevertek szerteszét a piszkos
1731 1 | ingmellekre, a nõk gyémántjaira, fejékeire. Õszintén szólva nemigen
1732 1 | szétszórt lábakat, az elgurult fejeket, melyeknek tulajdonosai
1733 2 | Mégis ez villanna át fejemen, s már nem volna tovább
1734 22| mondanivalómtól, aztán lehajtottam a fejemet, elnémultam, hogy mintegy
1735 19| most? Talán rajta van? A fején van? A fülén van? A kezén
1736 7 | igyekezett, a szél lefújta fejérõl, közvetlenül a lába elé.
1737 20| vagy az ötödik emeletrõl fejest ugrik a világítóudvar kövezetére,
1738 16| könyvekkel, rajztömbbel, fejesvonalzóval. Minthogy semmit sem ettem,
1739 12| Föllapozta az utazásról szóló fejezetet. Ott ezt találta:~Kegyeskedjék
1740 4 | rosszindulatú - hogy is fejezzem ki magam? - tartós - kereste
1741 11| keresztekkel, mint holmi fejfaerdõ egy temetõben.~„178 új haláleset -
1742 15| egy ártatlan betegséget. Fejfájás, nátha stb. Minthogy ezek
1743 15| Azóta elkoptak. Tudniillik a fejfájások és náthák nemcsak a valóságban
1744 14| halottak hallgatag városát. A fejfákat és a sírköveket is, melyekrõl
1745 14| gránitoszlopra, s az árva kis fejfával mintegy kirekesztve állt
1746 23| csillagközi rövidzárlatban, s én fejjel lefelé, lobogó sörénnyel
1747 22| Mindenesetre megvárnám a fejleményeket.~- Csakhogy Marica késõbb
1748 18| nem is nõ meg, hogy nem fejlõdõképes, hogy nem is lesz belõle
1749 22| hivatkoztam, visszamutattam, fejtegettem, cáfoltam, összehasonlítottam,
1750 20| körülbelül egy méterre a fejünk fölött, s mi talán el is
1751 18| Mit teszünk? Elfordítjuk fejünket, és csöndesen röhögünk.
1752 18| hogy ezt a roppant vizet a Fekete-erdõnél még két tenyerével tartotta
1753 11| tivornyájának emlékeit: a feketekávés poharat, a hamutartót, melynek
1754 19| egy központi irányító és fékezõ erõ híján kitörnek szokott
1755 2 | a kocsiútra, hátha ott fekszel holtan, véredbe fagyva.
1756 2 | negyven cigarettát. De itt fektemben még rágyújtottam egyre.
1757 12| Vigyük haza - mondták -, fektessük le. Álmos.~- Ki álmos? -
1758 2 | rágyújtott egy új cigarettára.~- Feküdj le - tanácsoltam. - A szoba
1759 17| ORVOS GYÓGYÍTÁSA~Betegen feküdtem.~Nem volt oly nagy lázam,
1760 11| hálószobájában aludta a késõn fekvõk mély, egészségtelen reggeli
1761 21| amíg ágyban dõzsöltem még félálomban, váratlanul bukkantak föl
1762 22| hogy micsoda - szakított félbe izgatottan. - Magának a
1763 23| is, de nem ketten, hanem félbillió ember összeölelkezve, aggastyánok
1764 2 | úgyhogy közben egy széket is feldöntenék. Hirtelen mentõ ötletem
1765 21| Nyújtózkodott. Mellénye felsõ felébõl kihúzott egy barna üveget.
1766 16| altatót vettem be. Órákig félébren hallgattam a vonat zakatolását,
1767 7 | hanem a gyors közönytõl, feledéstõl övezve. Gépkocsik cikáztak
1768 14| választ. Mi már rég meg is feledkeztünk a gyászos-bolond tréfáról.
1769 14| mondta:~- Kálmán bácsi, ne feledkezz meg rólam.~Természetesen
1770 19| érzi. Jó lesz ezt el nem felejteni.~Tehát Jancsi vagy János -
1771 18| származó gyermekeit is nála felejtette, miután már tõle is elvált.
1772 19| Mégpedig alaposan. Nem is felejtették el soha. Így, ha most találkoznak,
1773 3 | valamit. Mind gyakrabban feléjük pillantott, kihívóan vagy
1774 2 | Csak nem félsz?~- De. Félek.~Leugrottam a díványról,
1775 20| kiáltok. „Nem valószínû - felel még ingerültebben. - Semmi
1776 19| kérdések és ösztönösen kurta feleletek lassan, észrevétlenül billennek
1777 19| Nem.~Így, félvállról felelget. Kisebb gondja is nagyobb,
1778 1 | majordómusz - hûvösen - németül felelgetett, mintegy visszautasítva
1779 19| fogalmak körét szûkítve, a felelgetõ igenjeibõl és nemjeibõl
1780 8 | fejüket, szomorúan. Azt felelik neked, amit most én, hogy
1781 10| Künn az utcán, ahol annyi félelmetesen vágtató egyfogatú volt,
1782 21| emelet?~A kisfiú erre nem felelt, mert a fölvonó még egyet-kettõt
1783 19| mint amikor a repülõgép felemelkedik a földrõl, és fölötte lebeg,
1784 8 | vagyok az életem nagyobbik felén. Lemorzsoltam. Ez pedig
1785 20| nem hallottátok? - fordult felénk Esti Kornél, csodálkozva
1786 22| eleinte nagyon gyáva és félénk voltam, idõközben vérszemet
1787 18| feküdt 39,8 fokos lázzal, félénken megjegyezte, hogy talán
1788 19| nálad van? Ez a tárgy a feleségednél van most? Talán rajta van?
1789 18| viszonyainál fogva hamarosan elvált feleségeitõl, de nyomban újat keresett.
1790 11| soha -, az éjjel meghalt a feleségem.~- Micsoda?~- Meghalt -
1791 20| nála, és semmi értéktárgy. Feleségének azt mondta: „szervusz”,
1792 20| még sohase láttam náluk. Feleségétõl kérték el, s berámáztatták
1793 3 | tekintélyes urakra esett, akik feleségük, leányaik, fiaik nyájas
1794 19| utáni nemzedék tagjai, akik feleslegessé vált életükkel fizetnek
1795 1 | kisebb volt, mint sejtette, a félfogára se elég. Kenyerét már megette.
1796 21| Poggyászát bevágta egy félfülkébe. A kerekek gurulni kezdtek
1797 20| magam is hallottam valamit félfüllel. Hallottam, hogy Kálmán
1798 5 | üvöltötte egy hang.~Utána többen felhördültek a rémülettõl:~- Jaj.~Esti
1799 19| hiába látnám egy amerikai felhõkarcoló égését. Számomra a tûzvész
1800 21| pirosára, s a tortaépítmények felhõkarcolóira is. Emlékszem elkallódott
1801 19| kellene írnom az amerikai felhõkarcolónak az égését, bizonyára ebbõl
1802 14| színezte ki rózsaszínre, a felhõt világoskékre. Alája ákombákom
1803 3 | ellenszenveseket, s azokat, akiket félig-meddig ismertek, azonnal visszavetették.
1804 19| várakozott. Várt arra, hogy a nap feljöjjön, aztán arra várt, hogy a
1805 2 | engedett-e ki egy urat, ingben? Feljönnék vele együtt. Bonyolult bûntényt
1806 13| Holnap délelõtt tizenegykor feljössz az árvaszékhez, és igazolod,
1807 10| gyakoroljam magam. Amikor feljöttem, az öregem szívemre kötötte,
1808 19| letelepszik az asztalhoz, felkönyököl. Egy szót sem szól, hallgat.~
1809 2 | kancsóval, kifelé indult.~Felkönyököltem rögtönzött vackomon:~- Hová
1810 19| valamit. Most éjszaka volt, felleges, sötét éjszaka. Nyilván
1811 2 | maradásom a szobában, már félnék egyedül. Mindenesetre leszaladnék
1812 13| egy tanú kellett. Délután felnéztünk a körbe. Boldizsár bácsi
1813 15| elsõ másodpercben talán felötlik a hallgatókban a gyanú,
1814 3 | döntöttek az áldozat személye felõl, tisztáztak egyet-mást.
1815 1 | sandított.~Minthogy már egy félórája nem szolgálták ki, s úgy
1816 20| takarékoskodott eléggé, hogy nem tett félre akkor, amikor lehetett volna,
1817 19| hogy nincs rá szükség, és félreállt. Most a Sziriusz kávéházba
1818 21| orvos megállapította, hogy félrebeszél, s szeme bandzsít. Tapogatta
1819 1 | majordómusz a fejét kissé félrebillentve a legfuvalmasabb franciasággal
1820 12| föltalálása elõtt adták ki.~Így félredobta a könyvet, s homlokát ráncolva
1821 3 | másodpercekben egy irtózatos félreértésre gondoljon, s inkább az ámulattól
1822 7 | annyi ideje maradt, hogy félreugorjék.~A járdán a járókelõk kiabáltak.~-
1823 18| volt szüksége. Rendszerint félrevont bennünket, és higgadtan,
1824 21| Nyújtózkodott. Mellénye felsõ felébõl kihúzott egy barna
1825 8 | Hát én örülök, hogy már felsõbb osztályba léptem, hogy öregebb
1826 19| egyszerûen fegyverekkel felszerelt emberek fegyelmezett serege
1827 1 | ítélet napján, egy kissé feltápászkodtak, dörzsölgették szemüket,
1828 19| szerencsét, s minden lóra feltett egy-egy pengõt, a szép görög
1829 4 | ballagott a hídon, a két dobozt feltûnés nélkül belehajította a Dunába.
1830 20| elkészülve arra, hogy a feltûnése kínos feltûnést is kelt.
1831 20| eltûnik, az ugyan ismét feltûnhet az élet szemhatárán, de
1832 20| könnyebb „eltûnni”, mint „feltûnni”. Mennél nagyobb valaki,
1833 22| ekkor kellene igazán feltûnnie Bolthaynak.~- De hisz Bolthay
1834 22| erre, mert az átvételkor feltûnt, hogy az oldalszáma azonos
1835 1 | a majordómusz személyes felügyelete alatt megkezdõdött maga
1836 12| várost - indítványozta.~Felültette Bandit egy omnibusz tetõülésére.
1837 19| is sejtetted?~- Nem.~Így, félvállról felelget. Kisebb gondja
1838 18| szomorújáték hõse az ötödik felvonás végén meghal, sírunk, ha
1839 8 | Esti magánkívül. - Mi a fene bajom volt nekem XIV. Lajos
1840 19| rendszerint a Sziriusz zátonyán feneklett meg, ahol barátai tanyáztak,
1841 10| vallatóra fogtam:~- Mondd, mi a fenét csinálsz te itt?~- Semmit -
1842 2 | elégedettségnek azzal a fennkölt tudatával, hogy erre a napra
1843 23| földet, és végromlással fenyeget mindnyájunkat. A veszélyt
1844 21| rózsáival átkötve vagy pedig orv fenyegetést burkolva belé, mint tõrt
1845 6 | Csöpörgött az esõ. A vízcsöppek fényesen gurultak le átlátszó gumiköpenyére.~
1846 23| röpültem hosszú-hosszú fényévekig anélkül, hogy rendeltetési
1847 23| fényes, a mennyország minden fényével, cikázó villámokkal és tündöklõ
1848 23| jelentéktelen dolog. Egy kis fénypont az ég keleti sarkán, kék
1849 23| villámokkal és tündöklõ fényrózsákkal. Volt bibliaian komor és
1850 16| különb. A vonat vadregényes, fenyves koszorúzta hegyek közé kanyarodott.
1851 2 | óta nem történt: ami nem fér a koponyádba, ami szétrepeszti
1852 5 | visszatartott iramától, s ferdén a járdára farolt, feldöntve
1853 19| varázsát, mûvészetének már ferdülését és csenevészesedését mutatják,
1854 10| én õt. Vele ballagtam a ferencvárosi utcákon abba a vendéglõbe,
1855 12| kisebb-nagyobb csalódások.~A férfiak itten kopottan, lomposan
1856 20| Budapesten lassan kihaló férgeket elszaporítsa, ezzel kereseti
1857 20| barátaim, hogy milyen heveny fertõzõ betegség a jóság. Egyszerre
1858 1 | melyeket ilyen vendéglõkben még festeni is szoktak, mint a nõk arcát.
1859 23| Kompozíció címû futurista festmény kacsintott rám. Welly Pepi
1860 16| adólapja. A nõ, akit magunk elé festünk, testtelen és lélektelen,
1861 21| kéziratot. Ide-oda hajlongva fésülködött a tükör elõtt, s boldogan
1862 19| Jancsika tapsikálja fölfelé fésült, göndör haját. Pödöríti
1863 4 | arra is.~Most a drámai feszültség a tetõfokára hágott. Esti
1864 3 | akik feleségük, leányaik, fiaik nyájas körében tanyáztak
1865 12| így szólt hozzá:~- Nézd, fiam, itt van hétszáz korona.
1866 12| egy kedves, hamvasszõke fiatalasszony áll elõtte, a tálcán egy
1867 21| sápadt, ismeretlen, szótalan fiatalemberrel. Amint ilyenkor szokták,
1868 11| szomszéd utcából, s Eyssen is, fiatalkori barátja, a költõ, a kis
1869 19| mindörökre a gyermekségem s a fiatalságom egy része, amikor vidéken
1870 19| történeteimet többnyire fiatalságomból hozom, abból a korból, melyet
1871 2 | még rágyújtottam egyre. Fiatalságunk oly tûrhetetlenül édes volt,
1872 19| kis bajuszkáját. Hetyke fickó ez, karakán legény. Vékony
1873 3 | csupa hasonszõrû, húszéves fickókból állott, nemegyszer elõfordult
1874 1 | egy szõke, diplomataféle ficsúr, frakkban, szemben vele
1875 19| A társaság elõrehajolva figyel, de minden nagyobb izgalom
1876 13| az enyhítõ körülmények figyelembevételével - egy hónapra elítélte sikkasztásért.
1877 18| de amikor délben csupa figyelembõl megkérdeztem, hogy mit csinál
1878 9 | Most hagyj abba mindent, és figyelj rám, de erõsen. Elmondom
1879 18| tenyerével tartotta föl. No ide figyeljetek.~Eleinte õ maga se vette
1880 2 | hümmögtem.~Házigazdám figyelme nemigen hatott meg. Inkább
1881 1 | igen.~Végre magára maradt.~Figyelmét elõször is az étterem közepén
1882 16| BOLDOGSÁG~- Nézd - figyelmeztetett Esti Kornél -, mindnyájan
1883 19| valószínûtlen. A nevek is azok. Figyelmeztetlek benneteket, akik regényeket
1884 8 | Takarodj.~- Csöndesebben - figyelmeztette hidegen a vendég, és fölállt,
1885 11| elátkozott lélek, akire nem is figyelnek. Olykor - úgy rémlett -
1886 1 | talán utoljára egy ablakon, figyelni az embereket, akik csukott
1887 18| mentegette õket, inkább arra figyelt, hogy a tényeket pontosan,
1888 19| égése, melyet mint gyermek figyeltem meg, öntudatlanul. Ha le
1889 1 | a társalgás fordulataira figyelve, vettek egy-egy halszeletet,
1890 10| diákvendéglõbe, hol negyven fillérért három fogást kaptunk, roppant
1891 12| áll elõtte, a tálcán egy findzsa csokoládéval meg egy vajaskiflivel.
1892 23| fölfedezte, hogy hajára finomra õrölt, ismeretlen vegyi
1893 13| sötét foltját”. Természetes finomságán kívül ez lehet magyarázata
1894 2 | vízsugár. Ezek a tárgyak rád fintorognának, te pedig szépen, csöndesen
1895 12| bõrkötése már rongyokban fityegett.~- Itt ez a könyv - mondotta. -
1896 19| gondoltam. Ismerem azokat a fiúkat, akik 1933-ban élnek. Ezek
1897 12| mosolyogva segédkezett a fiúknak, hogy talpra állítsák Bandit.
1898 10| Hát - szóltam tûnõdve -, fizetek.~- Mit szabad számítanom?~-
1899 19| elvesztetted az állásod? Fizetésképtelen lettél? Teljesen tönkrementél?~
1900 19| feleslegessé vált életükkel fizetnek hadisarcot azért a véres
1901 18| A népszállóban se tudok fizetni, onnan is kidobtak, a lépcsõházban
1902 20| egy kávéházban mint nem fizetõ vendégekkel. Minden lehetséges.
1903 20| megolvasva, s az egészért alig fizettem néhányszáz pengõt. Nem tartozik
1904 22| eredeti, merész, s ami a fõ, lélektanilag teljesen okolt.
1905 20| hiszem - feleli -, hogy fõbe lõtte magát. Volt egy pisztolya.”
1906 1 | foglalt állást.~A majordómusz fõbólintással tudomásul vette, eltáncolgott,
1907 1 | tálalás mûvelete. Amint a födõt levették a tálról, Kornél
1908 22| áthatolhatatlan köd és rejtély födte elõttem a regény vázát és
1909 19| mester. Már tudja is, mi a föladat: kipuhatolni, mi történt
1910 8 | minden ember egyetlen komoly föladata. Ez az a nagy-nagy vizsga,
1911 8 | tudom.~- Eszerint a halál a föladatod?~- Nem a halál - arról nem
1912 19| elbiggyeszti száját, mert a föladatot „elvont fogalom” nélkül
1913 20| bevallom - magam is kezdtem föladogatni a reményt. Eltûnni, búcsú
1914 1 | esõköpenyét, a harmadik fölakasztotta egy vascsacsira, a negyedik
1915 21| végzetét hozták nekem. Minden fölbogozhatatlanul együtt van ezekben a kirándulásokban,
1916 16| jelképekkel. Nem óhajtom magam fölboncolgatni, amíg élek. Hadd maradjon
1917 16| semmisüljön meg, mint valami fölbontatlan levél. Hidd el, ez többet
1918 19| rejtélyes parányaival, a nyelv e fölbonthatatlannak vélt elemeivel, állandóan
1919 22| Esti Kornél -, hogy amikor fölbontottam, rémület fogott el. Regény
1920 10| szólt az öreg, s szeme fölcsillant. - Hogyne, kérem, hogyne.
1921 15| veszedelmes. A valóság egy csonka földdarabján vetik meg lábukat, s oly
1922 22| ebben a pillanatban kellene földerengenie Marica lelkében az õ feledhetetlen
1923 17| szenvedõ hallgatóját akarta földeríteni. Úgy közlöm, ahogy elmondta,
1924 12| Csöndesen iddogáltak, Bandi földerült, kinyílott, mint az alélt
1925 17| tárcsáztam. Esti is, ott túl, a földgolyó másik partján.~- Halló -
1926 23| álmomban, megsemmisítem a földgolyót, mint azokat a homokgombócokat
1927 12| elverték. A könyvet dühösen a földhöz vágta.~Megbiccentette fejét,
1928 10| beszélte Esti Kornél -, egy földimmel vettem ki hónapos szobát,
1929 19| elvetélte. Így jött létre a földrengésrõl szóló kifejezõ, de bõbeszédûnek
1930 20| lebeg, de még nem messze a földtõl, körülbelül egy méterre
1931 20| pillanatig beszél. Sápadtan, földúltan tér vissza, s ezt súgja
1932 12| Amikor Esti reggel kilenckor fölébredt, meglepõdve látta, hogy
1933 7 | s mozdulatot tett, hogy fölemelje, egy gépkocsi közeledett
1934 13| kedvest, elképesztõen pimaszt, fölemelõt, megalázót, okosat és õrültet.
1935 7 | Lehajolt érte. De a szél erre fölemelte magasra, majd csattogva
1936 6 | hogy be van zárva, s milyen fölényesek, biztonságosak vagyunk ilyenkor.
1937 17| javult-e valamit az állapota, s fölépülhet-e abból a szörnyû nyavalyából,
1938 10| követem ezt a módszert, ez fölér egy párizsi tanulmányúttal.
1939 1 | fényes. Nemsokára egyéb fölfedezéseket is tett. Közvetlen lába
1940 23| kell harcolniok. Valaki fölfedezte, hogy hajára finomra õrölt,
1941 21| zakatolt a fölvonó, amikor Esti fölfigyelt, hogy mégiscsak érik néha
1942 2 | olyasmi, amit eszünkkel is fölfoghatunk. Attól nem rémülünk meg
1943 23| repülõgépet, vagy egy levegõvel fölfújt papírzacskót, melyet ide-oda
1944 17| vagy ott nyilall belé a fölfuvalkodottság, bókok kenõcsével kenegetem
1945 18| itt maradhatnának, amíg fölgyógyul, a háztulajdonos kétszer
1946 15| másodpercben már maguk is fölháborodottan utasítják ezt vissza, hiszen
1947 19| feleségét.~A barkochba után fölhajtott még két pohár vizet, aztán
1948 4 | arckenõcsöket. Annyi szépítõszer áll fölhalmozva ilyen helyeken, mintha az
1949 8 | ki kell töltened. Itt a fölhatalmazásom. Akarod látni, hogy ki írta
1950 20| szakértelemmel és buzgalommal. Fölhozta többek közt, hogy legutolsó
1951 14| fakeresztet találtunk, ezzel a fölírással: Margitka, élt egy napot.~
1952 15| helyzetébõl ennek az igazságnak fölismerése mentett meg. Kétórai késedelemmel
1953 7 | indult, s nem akarta, hogy fölismerjék. Széles, szigorú karimája
1954 16| tárgyalásokból áll, melyek annyira fölizgatnak bennünket, hogy késõbb ebédelni
1955 17| orvos nem.~Õ még sokáig följár hozzám, utókezelésre.~Idáig
1956 13| negyvenezer anyagi gondja -, följelentette õt. A törvényszék - az enyhítõ
1957 5 | virágokat tépegetett, henyélt. Fölkacagott a napra.~„Enyém az élet -
1958 20| elmosolyodik, szégyenkezik, fölkel, kezet nyújt. Bocsánatot
1959 9 | Nekem van egy zsebórám. A fölkerekség legjobb zsebórája. Mellesleg:
1960 20| beszélni. Kálmán felesége fölkeresett, hogy adjak neki valami
1961 10| GÓLYÁK~- Amikor fölkerültem Pestre, s beiratkoztam a
1962 19| már elõre halad, Scholz fölkiált:~- Tehát ez a tárgy a feleséged
1963 18| heve. Nem kurta, pattogó fölkiáltásokban tárta elénk szenvedéseit,
1964 19| kitörnek szokott pályájukból, föllázadnak, követelik a maguk jogát.
1965 22| az a hely. Erre céloztam.~Föllélegeztem. Most már nem mozogtam abban
1966 1 | undorával ért ki az utcára. Föllélegzett és futni kezdett. A Zwingli-szoborig
1967 20| lehetõségüket fokozza, iparukat föllendítse, s a többi cég titokban
1968 12| csináltak még ezen a napon?~Fölmásztak az Eiffel-torony tetejére,
1969 22| valamelyik majd csak elgázol, s fölment a válasz kínos kötelezettsége
1970 13| kezdtünk, hogy rá bizonyára fölmentette volna õt a legszigorúbb
1971 19| sivár eseménytelenségében fölnagyítottuk a kis eseményeket, hogy
1972 12| talpra állítsák Bandit. Fölnyalábolták, s hazavitték a Rue Monge-ba,
1973 12| meglepõdve látta, hogy Bandi fölöltözve, sápadtan ül a díványa szélén.
1974 19| felemelkedik a földrõl, és fölötte lebeg, de egyelõre csak
1975 21| Nézegette a hómezõket, a fölöttük röpködõ varjakat, ezt a
1976 13| elõtt, hogy rebegte a neve fölolvasásakor: „jelen”, ezt az egyetlen
1977 21| ilyen emlékem van ezekrõl a fölolvasásokról. Emlékezem vasárnapi ebédekre,
1978 21| egy fölolvasásra.~Hányadik fölolvasásom lehet már ez, tûnõdött magában,
1979 21| vidékre igyekezett, egy fölolvasásra.~Hányadik fölolvasásom lehet
1980 21| osztálytársaimra, akik a fölolvasást követõ reggelen, amíg ágyban
1981 20| elképzeljük õket már holtan, föloszolva, valamilyen sírban vagy
1982 13| hogy kipirult az arca, hogy fölpezsdült, hogy csillogott a szeme.
1983 17| doktor bácsi”-nak szólította, fölpofozott a kórházi ágyon, s egy öregasszonyt,
1984 21| darabig.~Nyolc felé járt. Esti fölrántotta az ablakfüggönyt. Künn már
1985 17| van írva: „Használat elõtt fölrázandó.”~Így azonban használható.
1986 2 | keresztútjain. A redõnyréseken már fölrémlett a moslékszín januári virradat,
1987 19| kötelességét, elégedetten fölsóhajt. Ásít egyet. Leveszi piszkos
1988 20| mondták: „Kálmán.” Aztán fölsóhajtottak: „Szegény. Neki már jobb,
1989 16| törõdöm az elnyomott és fölszabadult okokkal, a tudattalan és
1990 2 | ablakhoz rohannék.~- Kitûnõ.~- Fölszakítanám az ablakot, kihajolnék,
1991 20| küszködött. Amikor a szipkagyára fölszámolt, alapított egy sokszorosító
1992 20| maga se tudja, miért, aztán fölszedte egy orvos barátja, s behozta
1993 17| gyógyszereimmel. Amikor fölszisszen, hogy sajog az önérzete,
1994 17| beteg szenvedése mélyérõl fölszól, szerényen:~- Mert ez fáj.~
1995 14| becsült uram, nyomatékosan fölszólítom, hogy szegény Margitka nevét
1996 12| meghallotta a lármát, udvariasan fölszólította õket, hogy menjenek tovább.~
1997 17| villamos acéllénnyel mulattam.~Fölszólítottam mindenkit, akit csak lehetséges
1998 18| mint fátyolos alakok, és föltakarják arcukat. Ez az õ nyomorának
1999 12| munkát a gõzvasút és gõzhajó föltalálása elõtt adták ki.~Így félredobta
2000 2 | valaki, aki egyszer élt, föltámadjon, természetes dolog, s még
2001 8 | mert õk nem is akarnak föltámadni. Költögeted te mind-mind,
2002 15| adta elõ nekem a poraiból föltámadt barát e két óra alatt, s
|