1-belek | belel-diszl | diszz-emlit | eneke-folta | folte-hazto | hazud-jelen | jeles-kisza | kisze-lepcs | lepde-mer | mered-ot-ti | oten-ricsa | rideg-szinp | szint-torek | torod-vereg | verej-zwing
Fejezet
2503 15| HAZUGSÁG~Hogy is kell hazudni? - tûnõdött Esti Kornél.
2504 15| Ennélfogva én nem is a valóságot hazudtam, hanem egy valódi hazugságot.
2505 15| egyedül sétált. Minden nõi hazugságban van egy szemernyi igazság.
2506 22| lelkiismeretem, s vádolt elõbbi aljas hazugságom, hogy elolvastam kéziratát,
2507 15| hazudtam, hanem egy valódi hazugságot. Képzeljék, körömnyírás
2508 15| szemernyi igazság. Ez az õ hazugságuknak erkölcsi alapja. Épp ezért
2509 19| összeenyveznek, megszegecselnek házuk táján, kijavítják a sánta
2510 11| tudom, mit csináljak. De nem hazulról beszélek. A Szíriusz kávéházból.
2511 6 | Senki se jelentkezett. Házvezetõnõje - úgy látszik - nem kapta
2512 8 | pofádat.~- Bocsáss meg - hebegett a vendég.~- Mi bajom volt
2513 10| szokás.~- Egy inggombot - hebegtem.~Elém lökött néhány olcsó
2514 16| vadregényes, fenyves koszorúzta hegyek közé kanyarodott. Esett
2515 5 | minden, minden.~Nekivágott a hegyeknek. Fönn a tetõn leheveredett
2516 12| Itatóspapírra eléje nyomtatott, lila hektográf bélyegzõvel két mondatot.
2517 22| karomat kitártam. - Ez az a hely. Erre céloztam.~Föllélegeztem.
2518 22| férfi.~- Igaza van - hagyta helyben. - Aztán Bolthay ekkor még
2519 23| számítással ellenõrzött és helybenhagyott, az újságok szûkszavú különkiadásban
2520 20| Kálmán nincs többé. Hûlt helye. Keressük, és nem találjuk.
2521 8 | zápfogat, és aranyfogat tétetni helyébe?~- Igen, igen, igen.~- Hogy
2522 22| tenne maga báró Bolthay Ottó helyében?~- Én? - kérdeztem, s vállat
2523 22| most meg kellett állnom a helyemet, egyedül. Az írónõ foglya
2524 23| anélkül, hogy rendeltetési helyemre érkeztem volna. Az a világ
2525 20| ötletszerûen, s azt hiszi, helyesebb lett volna, ha mindig a
2526 2 | Mély dolgok, öregem - helyeselt Pataki -, nagyon mély dolgok.
2527 2 | Pataki. - Már értem - s helyeslõleg bólintott, mint minden marhaságra,
2528 12| magyarul köszönt rá.~- Tessék helyet parancsolni. Méltóztassék,
2529 16| körutazási jegyeimet. Köszönés helyett sóhajtott. A lidércnyomás
2530 20| hirtelen havi 150 pengõt helyezett kilátásba arra az esetre,
2531 23| túlvilágit hétköznapi keretbe helyezi, tények és adatok közé,
2532 20| Egyelõre valahogy el kellett õt helyeznem képzeletemben. Ez nem ment
2533 18| aki édesatyját ingyenesen helyezte el a tébolydában, mert az
2534 20| amint körülültük õt szokott helyünkön, a Vipera kávéház különtermében. -
2535 9 | tudvalevõleg csak harminchatféle helyzet van. Se több, se kevesebb.
2536 22| pedig, hogy éppen ilyen helyzetben és éppen ekkor ébreszt szerelmet
2537 20| azokon rágódjék el. Az õ helyzete volt a legirtózatosabb.
2538 15| hihetõ.~Életem egyik válságos helyzetébõl ennek az igazságnak fölismerése
2539 9 | életben még mindig támadnak új helyzetek.~A színpadon tudvalevõleg
2540 20| lehetõségét jelzik, de anyagi helyzetére való tekintettel letettem
2541 20| az általános gazdasági helyzetre való tekintettel. Teljesen
2542 6 | kényre-kegyelemre. De õk ezzel a helyzettel legtöbbször nem élnek vissza.
2543 17| gondolja magában -, még te hencegsz?” Olvassa érverését. Úgy
2544 5 | nyüzsgését, virágokat tépegetett, henyélt. Fölkacagott a napra.~„Enyém
2545 12| valami címet mondott be. Hepehupás utcákon döcögtek. A Rue
2546 18| pénzzavar lovagja õ, az éhezés hercege, a kétségbeesés királya.
2547 12| lapon nyitotta föl, ahol a hercegek és hercegnõk a whist-rõl,
2548 22| megismertetett egy nemeslelkû herceggel, egy hû komornyikkal, s
2549 12| föl, ahol a hercegek és hercegnõk a whist-rõl, écarté-rõl
2550 12| tereferélõ emberek, mint a heringek. Többféle salátát raktak
2551 19| találkozik kitûnõ kortársaival, Hernáddal, a nagy tehetségû regényíróval,
2552 10| kenyér, abból bevághattunk hét-nyolc darabot is, három-négy pohár
2553 20| is, hogy remek lakásukban hét-nyolcféle likõrrel kínálgassanak,
2554 10| mióta fönn vagyok, három hete - ünnep- és vasárnapokat
2555 20| történt, az eltûnése negyedik hetében. Éppen Patakinál vagyok,
2556 20| elmondom azt, ami a múlt héten történt, az eltûnése negyedik
2557 18| úgyhogy ott körülbelül hetet bokázott, és homlokán nagyobb,
2558 23| hihetetlent és túlvilágit hétköznapi keretbe helyezi, tények
2559 12| hozzá:~- Nézd, fiam, itt van hétszáz korona. Ebbõl te ott künn
2560 18| megváltozott. Eltûnt lírai heve. Nem kurta, pattogó fölkiáltásokban
2561 2 | kost találok, természetesen heverészve, mintha mindig ott lett
2562 20| pimasz a kertben feküdt, egy heverõszéken, frissen volt borotválva
2563 19| kezdenek élni, akár a sokáig hevertetett szerszámok, az unatkozó
2564 14| sírhantokon, a hosszú fûben heverve, mindaddig, míg a csõsz
2565 4 | kirakata elõtt ácsorgott. Heves szomorúság fogta el, mert
2566 19| vélt elemeivel, állandóan hevítették és fûtötték õket görebjeikben,
2567 19| corrosivum - szólt egy hang. - HgCl.~- Nem ide tartozik - inti
2568 13| kis összeget -, fõnöke a hiány azonnali megtérítését követelte,
2569 16| egyéb, mint a szenvedés hiánya.~1932~ ~
2570 12| frankot tett ki, úgyhogy a hiányzó harminc frankot Kornélnak
2571 2 | A lámpa is ég. Csak én hiányzom. Teljesen.~- Bocsáss meg -
2572 18| délután jóvá akartam tenni hibámat, és érdeklõdtem az „áldott
2573 20| napokban egyik nagybátyja még hibáztatta, hogy nem takarékoskodott
2574 20| zsebében öt-hat kiló kõvel a híd karfájáról egyenesen a Dunába
2575 8 | Csöndesebben - figyelmeztette hidegen a vendég, és fölállt, mint
2576 2 | Õrült - mondta Pataki, ajkán hideglelõs mosollyal. - Te vagy az
2577 11| heverõ kéziratpapírjain, hideglelõsen borzongott össze, mert megpillantotta
2578 9 | százhúszat ver, õ megõrzi hidegvérét, tõlem függetlenül hatvanat
2579 4 | amint hazafelé ballagott a hídon, a két dobozt feltûnés nélkül
2580 18| már el is árverezték, két hiéna vásárolta össze mindenét,
2581 23| Szavainak igyekezett bizonyos higgadt méltóságot és tudományos
2582 18| félrevont bennünket, és higgadtan, de ünnepélyesen megkérdezte
2583 15| igazán valószínû, csak a hihetetlen igazán hihetõ.~Életem egyik
2584 18| soha semmi. Most mindez hihetetlennek tetszik. Ma az õ nyomora
2585 23| mint egy jó írásmû, mely a hihetetlent és túlvilágit hétköznapi
2586 15| csak a hihetetlen igazán hihetõ.~Életem egyik válságos helyzetébõl
2587 2 | a ruhaszekrényben. Azt hinném, hogy ugratni akarsz. Széthánynám
2588 1 | át, melyrõl azt lehetett hinni, hogy valami incunabulum-ot
2589 20| csak egy doboz tartalmát hintegettem szét részint az ágyára,
2590 1 | középütt pedig egy üvegcsillár hintette szét tündérien tompa fényét
2591 2 | eltûnhetek errõl a világról, hipp-hopp, minden ok nélkül, csodálatosan.~
2592 15| hazudnak - amint tévesen hirdetik -, csak az igazság egy részét
2593 14| fölött kevély gránitoszlop hirdette aranybetûvel az egykor bizonyára
2594 11| temetõben.~„178 új haláleset - hirdették a cikkek, szinte ujjongva -,
2595 20| eltûnik, és nincs többé. Se híre, se hamva. Kálmán nincs
2596 19| belõle levonandó tanulságot a hírlapok vastag címbetûibõl tanulták
2597 12| Orbán Gyuszi, a párizsi hírlaptudósító, aztán Miklós Zoltán, Stocker,
2598 18| meg, zokogunk, de ha már a hírnök, az elsõ és második szolga,
2599 16| mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig,
2600 13| a véletlent bámulom. Nem hiszek a végzetben. Ellenkezõje
2601 23| nyavalya ellen, s megitatták a hiszékenyekkel raktáron maradt hashajtóikat,
2602 8 | hogy voltaképpen miben is hiszel te?~- Ez abból, amit eddig
2603 15| számítás alapján - el is hiszik.~Csakhogy nincs így. Lehet,
2604 19| Ehhez is elfogultság kell, hit és erõ. Csak egymásra néznek,
2605 18| mellékutcákon se mer bujkálni, hitelezõi ott több ízben meglesték,
2606 20| legnagyobb barma, és semmi hitelt se kell adni szavainak.
2607 4 | mindenkinek az életben való hitét. Hadd éljenek tovább. Egyik
2608 19| csak az tud, aki valaha hitt. Nekik erre nem engedtek
2609 23| írtam, aki egy életen át azt hitte rólam, hogy szeretem. Közöltem
2610 1 | inkább bálilovag-készséggel, hittel és bizalommal telve. Ettõl
2611 18| és csöndesen röhögünk. Hitványság ez, elismerem. Hiszen annak,
2612 20| az eltûnt férjek módosabb hitvesei engedhetnek maguknak meg,
2613 17| mint minden ember, kissé hiú is. A hiúságtól beteg.~Mit
2614 17| Esti. - Súlyos eset volt. A hiúság már annyira elterjedt szervezetében,
2615 17| orvost nekem kell kezelnem - hiúságból -, hogy meggyógyuljon, és
2616 17| minden ember, kissé hiú is. A hiúságtól beteg.~Mit tegyek?~Az orvosnak
2617 20| túlzottan hízelegnénk nemzeti hiúságunknak, a mi sajátságunknak mondhatunk.
2618 10| jön, a papa mindig engem hív.~- Talán ez is párizsi?~-
2619 15| például vacsorára vagyunk híva, s nincs kedvünk elmenni,
2620 17| reggel hálószobákból, délben hivatalokból, este zenés mulatókból.
2621 20| nyomozunk, és nyomoztatunk hivatalosan, magánrendõrökkel is, sürgönyözünk,
2622 22| birtokában taglaltam, utaltam, hivatkoztam, visszamutattam, fejtegettem,
2623 15| akarunk élni, olyan dolgokra hivatkozzunk, amelyek lépten-nyomon elõfordulnak
2624 17| szólt:~- Betegem van. Orvost hívatok.~Az orvos máris jön. Inci-finci
2625 12| ráncolva azon tûnõdött, hogy hívhatják a hordárt? Borzasztó volt
2626 17| Talán még a halált is így hívja: „halálka”.~Naponta eljár
2627 19| eleinte Szokratesznek is hívták. Késõbb, amikor a lóversenyeken
2628 8 | torkaszakadtából. - Vagy én hívtalak ide téged? Ki hívott ide,
2629 20| elfogultságukban túlzottan hízelegnénk nemzeti hiúságunknak, a
2630 21| kõtorony körül a hullongó hóban varjak keringtek.~- Siessünk -
2631 22| megmagyarázhatatlan becsületességi hóbort szállt meg, s egyik kelepcébõl
2632 23| kakaólikõröm, melyet egy hóbortos, teljesen beszámíthatatlan
2633 1 | nyolc-tíz tagból álló társaság, hölgyek és urak, mind estélyi öltözetben.
2634 18| koráig tartott, a szélesen hömpölygõ epika nyugalmával, az elbeszélõ
2635 16| bámultam a vidám, gyermekkori hóesést. Ennyire még sohasem örültem
2636 16| gyermekek az iskolába menet hógolyókkal dobálództak. A háztetõk
2637 22| már volt napja is: Marica, holdja is: Kázmér gróf, a regényes,
2638 23| Inkább ittam. Volt nekem egy hollandi kakaólikõröm, melyet egy
2639 18| belül pénzt teremt elõ, a holmiját egy fillér haszon nélkül
2640 18| Késõ éjszaka tudniillik a holt Duna-ágon úszik haza budai
2641 22| már-már ítélkeztem elevenek és holtak fölött, úgyhogy az eleveneket
2642 22| eleveneket összetévesztettem a holtakkal. Szemtelenségemben odáig
2643 1 | kislányát.~A diák az alkony homályában búsan gondolt arra, hogy
2644 21| kupolák sugárkévéi törtek át a homályon, víztartályok és gyárkémények
2645 21| a sínek közé, ahol egy homályos csoport közeledett feléje,
2646 21| végén tükör csillámlott homályosan, visszaverve a hosszú és
2647 16| éreztem. Megmértem magam. A hõmérõ lázat mutatott. Sok mindent
2648 23| oroszlánok és bolhák, emelõdaruk, hõmérõk, ágyúk és bajuszkötõk. Hidd
2649 21| az ablakon. Nézegette a hómezõket, a fölöttük röpködõ varjakat,
2650 23| por száll, s arca, keze, homloka is kék lesz, mint a rejtélyes
2651 18| körülbelül hetet bokázott, és homlokán nagyobb, bal térdén kisebb,
2652 19| valaki az utolsó pillanatban homlokára ütött, kiejtette egy alig
2653 22| visszatértem hozzájuk, a homlokomat törölgetve. - Sápadt vagy.~-
2654 19| hideg verejték gyöngyözött homlokomon. Ti természetesen arra gondoltatok
2655 23| földgolyót, mint azokat a homokgombócokat és sárkupacokat, melyeket
2656 4 | Aphrodite-por a tenyér, a láb, a hónalj izzadása ellen.~Vevõk azonban
2657 20| cukorbajos kosztját, de minden hónapban csak egy doboz tartalmát
2658 12| gimnazista korában csak néhány hónapig tanult franciául, magánszorgalomból.
2659 19| nem tartotta volna magánál hónapokig mint ereklyét. Szóval, szereti
2660 18| legidõsebb lányának, aki hónapokkal ezelõtt a villamos elé vetette
2661 4 | ezt gondolta:~Legalább egy hónappal hosszabbítottam meg az életét.
2662 13| figyelembevételével - egy hónapra elítélte sikkasztásért.
2663 12| Éhkoppon maradt. Elfogta a honvágy a jó vastag fõzelékek, a
2664 12| melyiket kell bevezetnie honvédkönyvébe? Bandi megvetõleg bökött
2665 12| tûnõdött, hogy hívhatják a hordárt? Borzasztó volt elgondolnia,
2666 9 | mindig a szívünk alatt hordjuk, a bal mellényzsebünkben,
2667 18| pihen, a remény összetört horgonyával az iszapban, falánk pontyok
2668 12| már Bordeaux-ban vethetünk horgonyt. Ugyebár?~Bandi tág szemet
2669 1 | a fáradtságtól feldöntve horkoltak. Vigyáznia kellett, hogy
2670 1 | Gyanútlanul lépegetett elõre a kék hortenziák sorfala között egy sarokasztal
2671 23| Leáldozott a nap, de a hõség nem csökkent, hanem emelkedett.
2672 23| csillagzat elõtt, a pokoli hõségben, esztelenül és boldogan,
2673 16| kiszáradt. A fûtõtestek afrikai hõséget árasztottak. Valamit magamra
2674 21| paradicsommártások szinte harsány, hõsi pirosára, s a tortaépítmények
2675 21| ablakfüggönyt. Künn már a hósík is olyan fekete volt, mint
2676 21| székre. Erre Esti teljes hosszában végigvágódott a földön.
2677 18| teljesen, alapos kutatás, hosszabb vizsgálódás után.~Elég az
2678 18| özvegyasszonyt vett el, hosszabb-rövidebb ideig a másik házasságából
2679 4 | gondolta:~Legalább egy hónappal hosszabbítottam meg az életét. Minthogy
2680 17| a külföld.~Esti Kornélt hosszas keresés után Párizsban leltem
2681 23| kinyújtva, s szálltam, röpültem hosszú-hosszú fényévekig anélkül, hogy
2682 18| még jó karban levõ mûlábat hoz ajándékul a legidõsebb lányának,
2683 17| pezsgõmámorát. Unatkoztam.~Ágyamba hozattam a telefont, mint mások a
2684 2 | szóltam -, most menj, és hozd azt a vizet. Késõn van.
2685 16| meg kanyaróban, és sohase hoznak haza rossz bizonyítványt.
2686 2 | konyhába.~- Minek?~- Vizet hozni. Neked. Hogy reggel majd
2687 19| többnyire fiatalságomból hozom, abból a korból, melyet
2688 8 | Értem.~- Fehér lapot hoztam. Csak ki kell töltened.
2689 19| évek alig tudnak valamit hozzáadni. Most már hiába látnám egy
2690 20| fokozatosan, kíméletesen kell hozzáedzeni ahhoz a tényhez, hogy élünk.
2691 19| visszautasítja, mint mindent, amihez hozzáér. Csak õ vesz belõle egyet.
2692 19| Udvariasan, bizalmasan hozzáhajol:~- A szokott nagyobb arányú
2693 19| a megtréfáltak.~Odasiet hozzája Lalojka, a pincér. Udvariasan,
2694 22| megpillantottam õt egy estélyen, hozzásiettem. Kezet csókoltam, s ezt
2695 15| van a valósághoz, azzal a hozzátevéssel, melyet a szóló természetesen
2696 15| s nincs kedvünk elmenni, hozzunk föl egy ártatlan betegséget.
2697 10| is inkább, mert most már hüledeztem, hogy micsoda csodabogarak
2698 2 | majd mosakodhass.~- Aha - hümmögtem.~Házigazdám figyelme nemigen
2699 1 | vendég elé kerülnek, ki ne hûljenek. Egyébként a késõ éjszakai
2700 18| valami kemény, fekete tárgy hull a földre, koppanva. Azt
2701 7 | kijött, kalapjának temetetlen hullája még mindig ott feküdt, többé
2702 1 | vizet ivott.~Csevegtek a tó hullámai, a zenekar a wartburgi dalnokversenyt
2703 18| folyam, szilajul vágtató hullámokkal, forgókkal és örvényekkel,
2704 1 | lába alatt a tó csobogott, hullámos lüktetéssel. Egyenesen a
2705 1 | melyben világoskék tinta hullámzik. Egyetlen csónak imbolygott
2706 23| veregethetné meg szegény hullánk vállát.~Sok ilyen álombeli
2707 21| Egy zömök kõtorony körül a hullongó hóban varjak keringtek.~-
2708 22| egyik kelepcébõl a másikba hullva kijelentettem:~- Kifogásaim
2709 20| hamva. Kálmán nincs többé. Hûlt helye. Keressük, és nem
2710 19| Az efféle gunyorkák és humorkák már régóta nem hatnak itten.
2711 19| Jancsit hazakísértem a Hungária körútra. Ott lakik egy hónapos
2712 20| elmenõben pedig jelentõs hunyorgással, atyai mosollyal egy ritka
2713 9 | kacsintott kedvesére, ezzel hunyorgott, amikor adomát mesélt el,
2714 2 | cafatos ruhájában, cafatos húsával ne a napvilágnál botorkáljon,
2715 23| hogy csak õt szeretem, hûséget esküdtem arra a három napra,
2716 13| ártatlansággal és állampolgári hûséggel, hogy ott nyomban sírva
2717 20| Egyik nagybátyja, valami húskereskedõ, hirtelen havi 150 pengõt
2718 21| a vasárnapi ebédek arany húsleveseire, melyekben duzzadtan úszkáltak
2719 1 | azokat a ragyogó, testszínû húsokat, melyeket ilyen vendéglõkben
2720 2 | lerágdostuk azt a maradék húst, melyet az elõttünk járó
2721 2 | változatosság kedvéért. Húszévesek voltunk, csak az írói pályára
2722 23| zsivány kiadótól, hogy egy húszíves könyvet írjak valami politikai
2723 19| amint parancsoljátok - huszonkilenc éves és költõ. Rövid életének
2724 18| Így élt húszéves korától huszonnyolc éves koráig. Ezt az idejét
2725 13| mint egy öreg võlegény, aki hûtlen babáját, Justitia istenasszonyt
2726 7 | új kalappal, mely mintegy hûtlenséggel vádolta õt, eltûnõdött.~
2727 1 | eléje, készen arra, hogy hûtõvedrekben pezsgõket hozzon, édes-franciát,
2728 1 | fordította Erre a majordómusz - hûvösen - németül felelgetett, mintegy
2729 2 | mint otthon az enyém. Egy huzatlan párnából ágyat vackoltam
2730 23| ekkor már fölöttébb untam a huzavonát, nem érdekelt többé sem
2731 12| cigány a Kecskebéká-t kezdte húzni, és ez lett Bandinak a veszte.
2732 2 | díványra, lefeküdtem, magamra húzva valami lószõrtakarót.~Ezen
2733 19| talán szublimál?~- Igen.~- Hydralgilium bichloratum corrosivum -
2734 10| tussal ez volt kirajzolva: Ici on parle francais.~- Ezért
2735 12| Ritka árpára.~Csöndesen iddogáltak, Bandi földerült, kinyílott,
2736 23| kotyvalékaikat, az utcán árusították idegcsillapító szereiket a „világ vége”
2737 19| semmit, csak tényeket és idegeneket. Az élményeket nem lehet
2738 1 | világhódító tervei miatt idegenkedéssel viseltetett; a zingarella
2739 9 | becsönget hozzám. Sápadt, ideges. Leül íróasztalomra. Ezt
2740 20| Vettétek-e észre, mennyire idegesek vagyunk, ha eltûnik valamink?
2741 21| régen elmúlt fél tíz is. Idegeskedett, hogy végképp elkésik az
2742 19| Talán fáradtságból, talán idegességbõl. Ártani senkinek se ártott
2743 13| átlátszó, öreg füle lángolt az idegességtõl. Végül látnotok kellett
2744 6 | bérautó, mely a pályaudvarról idehozta, s tovarobogott, egyedül
2745 10| És nem röstellsz ezért idejárni?~- Kérlek, venni úgyis kell
2746 19| Emlékszem, házassága elsõ idejében állandóan zsebében tartott
2747 21| kávéházra, még a régi béke idejébõl, ahol a pincérek fülem hallatára
2748 18| huszonnyolc éves koráig. Ezt az idejét az õ nyomora lírai korszakának
2749 21| melyen elõbb a kisfiúval idejött, a szürke gyökérszõnyeggel
2750 22| altatószerek, csak eszembe idézem õket, s azonnal elnyom az
2751 22| lelki világát, szó szerint idézte párbeszédeiket, néha drámaian
2752 18| Sárkány - szólt Esti Kornél, idézve az izzó és sötét költõt,
2753 1 | villákat, melyeknek ablakjaiban idilli, fényes lángocskák lobogtak.
2754 16| Minthogy semmit sem ettem, idõérzékem elveszett. Nem tudtam, reggel
2755 22| gyáva és félénk voltam, idõközben vérszemet kaptam, s abbahagyva
2756 21| fölolvasás, gondolta, csak annyi idõm marad, hogy a szállóban
2757 15| Azt, ami van, rugalmasan idomítják ahhoz, ami nincs. Bevallom,
2758 17| mellette legyek és csodáljam. Idõnként egy kis zsongító oltást
2759 10| a mellékhelyiségbõl. Nem idõsebb, mint mi. Úgy tizenkilenc-húszéves.~-
2760 13| réges-rég elfelejtették ifjúkori botlását. Mi néhányan, akik
2761 3 | hetyke, könyörtelen, játszi ifjúságuk teremtett. Estit és cimboráit
2762 13| TANÚ~Ifjúságunkról beszélgettünk. Esti Kornél
2763 23| greenwichi csillagvizsgáló igazgatója rádión világszózatot intézett
2764 19| azért a régiek maradnak az igaziak. Õk jelképezik nekem az
2765 1 | hogy el tudott volna benne igazodni. A négy pincér a türelmetlenség
2766 19| szerencsétlen barátját igyekezett igazolni vagy mentegetni a következõképpen:~
2767 13| feljössz az árvaszékhez, és igazolod, hogy én vagyok én. Formaság
2768 1 | verekedést is, rendõröket, igazoltatást. Szíve torkában dobogott.
2769 22| áltathatnám, ez pedig sérti igazságérzetemet, azonkívül untat is.~Legközelebb,
2770 15| válságos helyzetébõl ennek az igazságnak fölismerése mentett meg.
2771 20| tönkrement.~Úgy érzem, nagy igazságtalanság történt vele. Az ilyen vastag
2772 19| körét szûkítve, a felelgetõ igenjeibõl és nemjeibõl a legrövidebb
2773 3 | latolgatás sok idõt vett igénybe. A feltûnõen ellenszenveseket,
2774 4 | petyhüdten üldögélt egy alacsony, igénytelen emberke, szürke ruhában,
2775 18| kedves hiénák” - meg is ígérték, hogyha huszonnégy órán
2776 19| munka nélküli bûvészek azon igyekeznek, hogy varázsvesszejükkel
2777 18| valamijük. Mi tõlünk telhetõleg igyekeztünk segíteni, noha már sokkal
2778 18| közönyös, derûs dolgokról igyekszik beszélgetni. Egyszerre megtörli
2779 8 | a Fáraók és V. Károly és II. Lipót korában? Semmi bajom
2780 20| de az csak ennyit mond: „III. emelet 17.”. Remegve nyitja
2781 7 | hallotta a zavart lármát, ijedten tapogatta végig magát, s
2782 9 | mikor ide hullott. Ó, dies illa. Ó ez a pilla...~1930~ ~
2783 9 | csillan, csillan ez a pilla. Illan ez a pilla, mint egy pille.
2784 12| közölt a kárpitossal, az illatszerésszel, az állatorvossal stb.~Betûzgette
2785 12| Zoltán, Stocker, Berecz, Illés, mind diákok. Bandi hamarosan
2786 9 | tehát, hogy amint órámra illesztette az üveget, és belekukucskált
2787 6 | hetekig rakják össze, téglát illesztve téglára, házbontások alkalmával
2788 15| megmagyarázhattam volna illetlen közönyömet. Kétségbeesett
2789 19| teret.~De õk valamennyien ilyenek voltak, parlagon hevertek,
2790 19| emlékemmel s együtt zengtek vele. Ilyesmihez most már szerencse is kell.~
2791 12| magyarázatból értett meg. Ilyesmiket olvasott:~Jó estét, õrgróf
2792 20| ostobán. - Hát hogy lehet ilyesmire gondolni. Ki hallotta, hogy
2793 1 | a vendégek sem beszéltek ilyesmirõl, gondosan kerültek minden
2794 6 | Hajdan, amikor az Istent imádták, elsõsorban a betörõk, a
2795 22| görögtûzben, halványan és szendén, imára összetett, kis kezecskéivel
2796 1 | hullámzik. Egyetlen csónak imbolygott rajta a túlsó part környékén,
2797 11| gályaként vonszolta õt, imbolyogva, álmatlanság szirtjei és
2798 18| láttam ezt, amint született - in statu nascendi -, mindjárt
2799 17| hívatok.~Az orvos máris jön. Inci-finci siheder, roppant táskával
2800 20| mindegy, hogy egy sovány, incifinci alak tûnik el vagy egy ilyen
2801 1 | lehetett hinni, hogy valami incunabulum-ot tartalmaz, egy olyan õsnyomtatványt,
2802 19| ausztráliai folyót, egy indiai vadállatot vagy egy amerikai
2803 8 | fölényesen folytatta:~- Mást indítványozok: hajlandó volnál újra kezdeni
2804 12| Talán nézzük meg a várost - indítványozta.~Felültette Bandit egy omnibusz
2805 3 | támadás az õ számukra teljesen indokolatlan legyen, az illetõ számára
2806 12| úr, postakocsink azonnal indul.~Hogyan, barátom, kürtöltek
2807 21| utazásba kezdett bele, és az induláson volt túl. Ezért, mihelyt
2808 21| vénült meg, és magas.~- Induljunk - vezényelt magának, és
2809 21| után rebbent elõ a fehér ing, a fehér mellény, a fehér
2810 1 | harmincöt svájci frank között ingadoztak. Akadtak azonban olyan fogások
2811 16| terítõmre. A falon egy családi ingaóra járt. Vajat, mézet tettek
2812 1 | nézett. Köszönésre akarta ingerelni. De az annyira el volt foglalva,
2813 3 | izmosakat, a vérmeseket, az ingerlékenyeket, akiknek villogó szemérõl
2814 20| Nem valószínû - felel még ingerültebben. - Semmi esetre se hiszem,
2815 20| nem tudom - feleli szinte ingerülten. - A Szent Lukács-kórházból
2816 10| Vagy azt hiszed, hogy az inggomb olyan, mint a vaj, s csak
2817 10| szabad számítanom?~- Egy inggombom volt.~- Csak egy darab? -
2818 1 | tündérien tompa fényét az ingmellekre, a nõk gyémántjaira, fejékeire.
2819 18| meg lakásán, lefoglalta ingóságait, s tegnapelõtt, délben pont
2820 19| olvasva: a dezertõr, vagy az ingovány visszafelé olvasva: nyávogni,
2821 18| jótevõje ez, aki édesatyját ingyenesen helyezte el a tébolydában,
2822 17| Ekkor az elbeszélõ hangja inogni kezdett, s lezuhant a mérföldek
2823 22| viharosan és kötelezõen integetett felém. Hozzánk csatlakozott.~
2824 12| uborkasaláta.~- Feri - intette oda a pincért, mintha régi
2825 1 | faburkolatos udvarházakban szállók intettek feléje.~Hamarosan talált
2826 23| Bõgõ hangszórók nyugalomra intették a közönséget.~Végre megjelentek
2827 23| igazgatója rádión világszózatot intézett az emberiséghez. Szavainak
2828 1 | valami rendkívüli fontos intézkedést tehetett. Kornél mereven
2829 8 | tartozik. Ezt el kell egyszer intéznem. Ez minden ember egyetlen
2830 14| papírt kért, s ezt a levelet intézte hozzá:~Nagyra becsült uram,
2831 19| HgCl.~- Nem ide tartozik - inti le Scholz a hangot, s most
2832 20| kereseti lehetõségüket fokozza, iparukat föllendítse, s a többi cég
2833 5 | a haladás visszatartott iramától, s ferdén a járdára farolt,
2834 19| gondolaton, s egy központi irányító és fékezõ erõ híján kitörnek
2835 21| egy másik pincér jobbra irányította, aztán egy harmadik pincér
2836 18| elnézést, megértést mutatott irányukban, sokszor mentegette õket,
2837 22| ezt magam is éreztem írás közben. Bolthaynak még nem
2838 22| pesztonka.~Olvastam már néhány írását. Úgy gondolok vissza rájuk,
2839 23| olyan valószerû, mint egy jó írásmû, mely a hihetetlent és túlvilágit
2840 21| szakvéleményt, én, aki az íráson kívül semmihez a világon
2841 13| polgár”, amirõl ugyan nem kap írást, de maga a tudat is kárpótlás,
2842 12| Süketnéma jelekkel elkérte tõle iratait. Itatóspapírra eléje nyomtatott,
2843 2 | Pataki -, nagyon mély dolgok. Írd meg.~- Talán - ásítottam
2844 10| csak ennyit jelentett: „Irgalom”.~- Külföldön tetszett tanulni?~-
2845 20| valami tanácsot. Én csupa irgalomból hamis nyomokra vezettem,
2846 23| barátunk is, aki siratócikket írhatna rólunk, és bizonyos nyájas
2847 23| többé írnom, tehát ismét írhatok. Élni kezdtem, barátom,
2848 23| sem marad utánunk, amit irigyelhetnénk, még az utókor is velünk
2849 23| hogy egy húszíves könyvet írjak valami politikai tökfilkóról,
2850 12| s azt tanácsolta, hogy írjon a nagybátyjának, aztán elõadásra
2851 4 | könyvesboltok többnyire irkákat, gumikat, tollakat árultak,
2852 5 | gondolt, melyet délig meg kell írnia, egy bankra, hol valutát
2853 11| HALÁLHÍRT~A sötét dolgozószoba íróasztalán telefon csörömpölt. Már
2854 20| íróasztalomról, vagy az egész íróasztalom tûnik el. Én az utóbbin
2855 9 | hozzám. Sápadt, ideges. Leül íróasztalomra. Ezt mondja:~- Most hagyj
2856 20| egy rajzszög tûnik el az íróasztalomról, vagy az egész íróasztalom
2857 20| alapított egy sokszorosító irodát, utána egy poloskairtó vállalatot
2858 12| kocsioszlopokat. Bandi képeslapokat írogatott haza. Kornél este hat felé
2859 2 | Húszévesek voltunk, csak az írói pályára készültünk, egyéb
2860 22| patakzó hévvel, mely az írókat jellemzi, amikor saját munkájukról
2861 21| vonását kérjék, és mûkedvelõ írókra, akik úgy nyújtották át
2862 13| Elõre köszönt minden taknyos írónak. Mihelyt megpillantott bennünket,
2863 19| apánk húszéves korunkban irónnal a kezében kiszámította,
2864 22| nem volt elegendõ, hogy az írónõt kiemeljem körömbõl. Még
2865 2 | egyszerre aludtunk el, mi írótanoncok, izgatottan, zakatoló, bõvérû
2866 20| legközelebbi rokonaink, írótársaink is úgy viselkednek, mintha
2867 17| segíteni. Ki kellett volna irtanom az egész embert, hogy eltüntessem
2868 19| regényeket és elbeszéléseket írtok, hogy sohase nevezzetek
2869 20| Kálmán a poloskákat nem is irtotta, hanem tenyésztette. Hallottam,
2870 14| találkoztunk. Olvastunk, sõt írtunk is a padokon, a sírhantokon,
2871 17| melynek címkéjére ez van írva: „Használat elõtt fölrázandó.”~
2872 10| Néhány szó rám ragadt az iskolában. A papa - mondta, s a fekete
2873 21| napszállatkor a gyermekek az iskolából hazafelé bandukolnak a havas
2874 16| asszony a szélben, a német iskolásfiúk is, elsõsorban pedig én
2875 19| csecsemõorvosok természettudományos iskolázottságuknak és több egyetemüknek, mert
2876 9 | kötelességét ismeri. Mást nem ismer. A közmondásokat sem ismeri.
2877 12| Menj ki, láss világot, ismerd meg az embereket. Sajátítsd
2878 3 | azon töprengtek, honnan ismerhetik. Nem jöttek rá. De megérezték,
2879 3 | szemérõl látszott, hogy nem ismerik a tréfát, hogy támadójukat
2880 12| oda a pincért, mintha régi ismerõse lett volna -, no mit eszünk?
2881 19| vagyok az emberekkel is. Új ismerõseim talán tartalmasabbak, mint
2882 15| Gálffyval sétáltam, egy vidéki ismerõsömmel, aki - amint a jelenlevõk
2883 23| tudtam dolgozni. Én, ahogy ismersz, elõleget sohase adtam vissza.
2884 19| ütött, kiejtette egy alig ismert lengyel biológus nevét,
2885 3 | azokat, akiket félig-meddig ismertek, azonnal visszavetették.
2886 18| törvényes feleségét személyesen ismertem, de sokkal több lehetett
2887 18| legnagyobb részletességgel ismertesse, és adataiba semmi tévedés
2888 15| valószínûségre törekszenek - ez egyik ismertetõjelük-, s így, mikor az emberek
2889 14| nem tessékelt bennünket.~Ismertük a halottak hallgatag városát.
2890 19| ezt kitalálja.~- Méreg - ismétli Scholz -, helyes, méreg.~
2891 21| ugyanazok, és mégis mindig ismétlõdnek. Beh szépek is voltak, sóhajtott.
2892 22| orvost a betegei folyton ismétlõdõ tömege. De ebben az esetben
2893 10| öt-tíz percig is.~Minthogy ez ismétlõdött, s - amint késõbb megállapítottam -
2894 19| hova juthatnak a legnagyobb istenáldotta tehetségek, ha képességüknek
2895 13| hûtlen babáját, Justitia istenasszonyt végre oltárhoz vezeti, és
2896 17| mutatkozott minden hódolat és istenítés iránt. Faképnél is hagyott.
2897 18| odavetjük, hogy õ azért, hála Istennek, elég jó színben van. Erre
2898 6 | elriasszák. Hajdan, amikor az Istent imádták, elsõsorban a betörõk,
2899 23| levelet Violának írtam, akitõl istentelen kezek elszakítottak. Bevallottam
2900 18| összetört horgonyával az iszapban, falánk pontyok és rákok
2901 5 | lugasában ebédelt. Sárga bort iszogatott, cigarettázott. Ismeretlen
2902 18| mellékmondataiból nem várt iszonyatok bandzsítanak ránk, s ezek
2903 12| kifeszítette domború mellét, iszonyút fújt. Ezt ismételgette szüntelenül:~-
2904 23| mert drága, ritka zamatú ital, nekem valóságos ambrózia,
2905 20| zsebkendõjük csücskével itatgatták könnyüket. Mindenki sírt.
2906 12| jelekkel elkérte tõle iratait. Itatóspapírra eléje nyomtatott, lila hektográf
2907 20| tömött belénk, vörös pezsgõt itatott velünk hajnalig. Aztán maga
2908 19| gyomrát, hánytatták, tejet itattak vele, és sok-sok liter vizet
2909 19| ismét nem láthatja.~Én nem ítélem el õt. Szerette ezt az asszonyt,
2910 1 | egyebütt, mint majd az utolsó ítélet napján, egy kissé feltápászkodtak,
2911 18| végrehajtóivá lettek halálos ítéletének, a évek során bizonyos bölcsességre
2912 22| minden tapogatódzást, már-már ítélkeztem elevenek és holtak fölött,
2913 2 | földre. Nyomoznék. Keresnélek itt-ott, a dívány alatt, az ágyam
2914 1 | közepén tarthattak. Pezsgõt ittak vörös borral. A majordómusz
2915 23| ostobaság volna. Inkább ittam. Volt nekem egy hollandi
2916 2 | bosszúsággal töltött el, hogy itthagy. Undorodva gondoltam a tisztálkodás
2917 12| Gargantuák és Pantagruelek ivadékából, értette a helyzetet, mosolyogva
2918 23| úgy ragyogott, mint egy ívlámpa. Szemlátomást közeledett.
2919 1 | Hát inkább két pohár vizet ivott.~Csevegtek a tó hullámai,
2920 14| rólam.~Természetesen erre az izenetére s a leveleire egyáltalán
2921 18| hatott rá. Megismerkedett az izgága lakásadónõkkel, akik elsején
2922 13| kártyáért, hozzánk sietett, és izgalmát palástolva érdeklõdött a
2923 23| de maguk is eszeveszett izgalommal, s nem adhattak egyéb tanácsot
2924 3 | már küldeni hozzájuk, majd izgett-mozgott, fizetett, indult. Eltávozóban
2925 20| mégpedig kifogástalanul, ízléses csomagolásban, tíz kis dobozkában,
2926 12| házinyulat. Hát eltalálták az ízlését. Hozzájuk se nyúlt. Csak
2927 19| bele Jancsi ebbe a kétes ízlésû játékba, tudja Isten. Talán
2928 19| Ödipusznak jól megtermett, izmos Ödipusz-komplexumát. Játszottak „
2929 3 | kiválasztották az erõseket, az izmosakat, a vérmeseket, az ingerlékenyeket,
2930 18| hogy újabban csakugyan izmosodik, naponta úszik. Késõ éjszaka
2931 4 | tenyér, a láb, a hónalj izzadása ellen.~Vevõk azonban egyáltalán
2932 7 | Egyébként karimája leleffedt, izzasztóbõre, bélése kilógott. Súlyos
2933 23| nagyobb volt nála, és sokkal izzóbb, akkora, mint az öklöm,
2934 23| most már óriási tányérként izzott az égbolton. Erre az izgalom
2935 17| csíkos rögzítéssel, s amikor jajgat, hogy megint itt vagy ott
2936 11| csörömpölt. Már régóta, hosszan jajveszékelt, mint elátkozott lélek,
2937 19| mondd már. Mi lelt téged? ~Jancsika tapsikálja fölfelé fésült,
2938 19| Kísérteties ez, barátaim.~Jancsin is ezt tapasztaltam. Egyre
2939 19| megigazítja a szemüvegét, és Jancsira mered.~A többiek is rámerednek.~-
2940 19| kipuhatolni, mi történt Jancsival, és mi az oka szomorúságának.
2941 19| felejteni.~Tehát Jancsi vagy János - amint parancsoljátok -
2942 19| egy nyárspolgárt Kovács Jánosnak s egy világhírû gordonkamûvészt
2943 19| fiatal barátommal, Jancsi Jánossal.~Tessék? Kifogásoljátok
2944 12| Marylandnak, szecskaíze van; a járdák szemetesek, piszkosak, a
2945 7 | maradt, hogy félreugorjék.~A járdán a járókelõk kiabáltak.~-
2946 12| öltözködõ franciák között nem járhat gyûrötten. Vett egy új porcelánnadrágot,
2947 9 | azt a közmondást: Lassan járj, tovább érsz, akkor tovább
2948 23| legragyogóbb napsütésben. Órákig járkáltam le s föl, hátratett kézzel.
2949 5 | hol állandóan a kötelesség jármában görnyedezett, ezt írta naplójába:~-
2950 7 | látszott.~Várakozott, míg a jármûvek oszlopa gyérül, s a forgalom
2951 9 | tovább érne ugyan, de lassan járna, vagyis késne. Ha pedig
2952 8 | elülrõl.~- Megint iskolába járni?~- Igen.~- Megint lesni
2953 20| üzletekbõl tengõdött. Villamoson járogatott be Pestre. Néha, amikor
2954 7 | félreugorjék.~A járdán a járókelõk kiabáltak.~- Vége, ennek
2955 2 | Mégpedig azalatt, amíg te künn jársz.~- Ja úgy - szólt Pataki. -
2956 5 | Soha, gyermekkora óta nem járta még át mellét ilyen korlátlan,
2957 9 | mindig jól járt. Én is jól jártam, hogy megvettem. Eddig sohase
2958 18| lehetek ennek. Évekig vele jártam-keltem, s ha nem is koplaltam mindig,
2959 10| villamos, szintén együtt jártunk-keltünk. Az egyetemen, elõadások
2960 21| vágóhidat, egy képtárat vagy egy járványkórházat, s mint mondtam mindenrõl
2961 1 | hegyeken elszórt várost, a játékházaknak rémlõ villákat, melyeknek
2962 19| mosolyog a mûkedvelõ kontár játékon. Õ ebben igazán mester.
2963 18| partjáról a másikra ugráltunk, játékosan és dalolgatva. Úgy dicsekszem
2964 3 | valamikor hetyke, könyörtelen, játszi ifjúságuk teremtett. Estit
2965 19| Életének nehéz és szép játszmáira gondol. Arra gondol, hogy
2966 1 | wartburgi dalnokversenyt játszotta, az elõtte ülõ társaság
2967 13| ismeretlen színjátéknak, melyet játszunk. Újabban próbálják a véletlent
2968 22| párbeszédeiket, néha drámaian meg is játszva õket, aztán kitért az elõzményekre
2969 21| száll, és „eltávozott”.~Már javában zakatolt a fölvonó, amikor
2970 15| A kísérleti lélektan azt javallja, hogy amikor ürügyekkel
2971 17| lett-e belõle tegnap óta, javult-e valamit az állapota, s fölépülhet-e
2972 10| fejét kissé elfordítva. - Je parle un peu - de oly bizonytalanul
2973 20| agyvelõt lát maga elõtt, rajta jegestömlõt, esetleg egy halottat. Elfúló
2974 12| jelent: kalauz, vámtiszt, jegy stb.~Föllapozta az utazásról
2975 16| vizsgálgatta körutazási jegyeimet. Köszönés helyett sóhajtott.
2976 23| jövendõmbe és munkámba. Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet,
2977 13| bizonyára nem értitek, miért jegyeztem meg ezt a jelentéktelen
2978 1 | az ételek végeérhetetlen jegyzékét, kemény papíron, kifogástalan
2979 1 | türelmetlenség legkisebb jele nélkül várakozott könnyed
2980 1 | Mindezek fölöttébb rossz jelek voltak, s arra bírták, hogy
2981 22| beleszeret Kázmér gróf?~- Ez a jelenet feledhetetlen. Marica, a
2982 4 | elhárítólag, mert ilyen jelenetek mûvészi megjátszásában óriási
2983 1 | képzelt el, különféle kínos jeleneteket, elõbb ámuló arcokat, aztán
2984 13| kellett volna magát a nagy jelenetet, azt, hogy lépett az árvaszék
2985 20| megnyílnak a szívek. Olyan jelenetnek voltam a tanúja, amilyet
2986 1 | bizalommal telve. Ettõl a jelenettõl nem lehetett eltagadni bizonyos
2987 12| bizonyára fényes estélyén nem jelenhettem meg.~Különben hogy érzi
2988 14| Margitka.~Néhány napra rá jelenlétemben telefonon szólította föl
2989 15| ismerõsömmel, aki - amint a jelenlevõk valamennyien tudták - két
2990 15| alatt, s ezt adtam elõ én a jelenlevõknek, oly részletességgel és
2991 16| ilyen képek kiskorunkban jelennek meg elõttünk. Igaz, ma is
2992 20| ilyen rendkívüli természeti jelenség. Az se mindegy, hogy egy
2993 18| bal térdén kisebb, egészen jelentéktelennek nevezhetõ zúzott sebeket
2994 23| újságok tükörablakában az elsõ jelentések, fehéren lobogva, mint sirályok
2995 10| ez körülbelül csak ennyit jelentett: „Irgalom”.~- Külföldön
2996 23| szûkszavú különkiadásban jelentették meg.~Bevallom, ekkor már
2997 22| ennyi idõt ad? - magam jelentkezem.~Elmúlt egy hónap. Nem találkoztunk.
2998 4 | Vevõk azonban egyáltalán nem jelentkeztek. Benn a patikában csüggedten,
2999 12| nagykövetségre, hogy Bandi jelentkezzék. Bizonyos otthonos érzéssel,
3000 19| lezárul? Nem én fordulok el a jelentõl. A jelen fordul el tõlem.
3001 20| kínálgassanak, elmenõben pedig jelentõs hunyorgással, atyai mosollyal
3002 13| tanúzás körülményei és jogi jelentõsége iránt. Megállapodtunk, hogy
|