1-belek | belel-diszl | diszz-emlit | eneke-folta | folte-hazto | hazud-jelen | jeles-kisza | kisze-lepcs | lepde-mer | mered-ot-ti | oten-ricsa | rideg-szinp | szint-torek | torod-vereg | verej-zwing
Fejezet
3003 19| sorolgatták fel a különféle jeleseket, s már mindenki elcsigázódott
3004 9 | mûködött. Rendületlenül jelezte, hogy múlik az élet, és
3005 6 | mozdulattal. A zár csak tilalmi jelkép, melyet az emberek csodálatos
3006 16| tudattalan és tudatelõttes jelképekkel. Nem óhajtom magam fölboncolgatni,
3007 22| õ feledhetetlen képének. Jelképesen értettem.~Itt megtorpantam
3008 1 | alkalmas, hogy úrvacsorakor jelképezze az égi kenyeret, amely lelkünket
3009 12| nagyvárosnak megvan a maga jellegzetes szaga. Budapestnek pótkávészaga
3010 22| és meséjét, alakjait és jellemeit. Hagytam õt beszélni.~Õ
3011 23| legnagyobb elméjének és jellemének tüntessem föl. Ez az elõleg
3012 22| patakzó hévvel, mely az írókat jellemzi, amikor saját munkájukról
3013 3 | egyszerre valamennyien vizsgázó jelölteknek tetszettek, egy szépségverseny
3014 20| gyász tétova lehetõségét jelzik, de anyagi helyzetére való
3015 6 | szoktam, hogy az emberek jobbak, mintsem hisszük. Mindenesetre
3016 12| mind a két arcát, elõbb a jobbat, aztán a balt.~Bandi fölutazott
3017 1 | védtelen emberre négyen jönnek. Mindenesetre sokallta õket.~
3018 2 | oly alaposan, hogy sohase jönnétek nyomomra. Mégpedig azalatt,
3019 8 | valamely formában ismét világra jönni?~- Ó - dadogta zavartan
3020 11| elõtt várlak. Ugye azonnal jössz?~- Azonnal. Irtózatos. Tüstént
3021 8 | bármikor is? Mindig magad jöttél. Mindig magad toltad ide
3022 8 | Nem sikerült. Sebaj. Hiába jöttem.~- Úgy látszik - felelte
3023 23| az örömbe, a háromnapos jövendõmbe és munkámba. Mert jegyezd
3024 10| hogy a jogász a vendéglõbe jövet megáll az utca közepén,
3025 6 | az emberek lelke lebeg. A jövõben majd igyekszem úgy élni,
3026 10| sipkás öregúrra pillantott - jövõre ki akar küldeni. Addig is
3027 10| vettem ki hónapos szobát, egy jogásszal, akihez semmi egyéb kapocs
3028 10| felötlött nekem, hogy a jogász a vendéglõbe jövet megáll
3029 19| föllázadnak, követelik a maguk jogát. Ezek a szavak önálló életet
3030 9 | pillát, visszaszolgáltatva jogos tulajdonosának, akit föltétlenül
3031 15| meggyõzõdéssel, elszántsággal, jóhiszemû hévvel tudják védeni hazugságukat,
3032 18| majdnem ártatlannak és jóindulatúnak látszott, amikor ez a nyomor
3033 3 | mint késõ este, nyáron. Még jókedvüktõl se függött. Megesett, hogy
3034 20| kicsiny, s a világ bizony jókora.~Összeült a család - nagy
3035 5 | Esti nem tiltakozott a jólesõ sértés ellen, mert egy véleményen
3036 20| vastag embereknek örökös jólétben kellene fürödniök. Szükségesek
3037 20| Összeült a család - nagy s elég jómódú család volt -, beszélgetett
3038 17| orvos, aki a beteg máját jónak tartja, s épp ezért a beteg
3039 12| nevettek, hogy õk, az alföldi jópipák most itt vannak. Ez furcsa
3040 12| német állomások. Szórakozása jórészt abból állott, hogy szarvasbõr
3041 20| heveny fertõzõ betegség a jóság. Egyszerre megnyílnak a
3042 22| Ott, ahol Marica azon a jótékonysági ünnepélyen angyalként szerepel,
3043 18| nyomora miatt, ugyanaz a jótevõje ez, aki édesatyját ingyenesen
3044 18| velünk, van ideje, éppen egy jótevõjét várja ide, az egy használt,
3045 15| hogy halála után, az én jóvoltomból fél évig élt, ha máshol
3046 1 | Csakhogy a szorgalmas, józan svájciak már lefeküdtek.
3047 8 | igen.~- Hogy megint ide jussak, ahol most vagyok?~- Pont
3048 13| võlegény, aki hûtlen babáját, Justitia istenasszonyt végre oltárhoz
3049 22| egy legendás örökséghez is jut - vetette ellen.~- Látja -
3050 19| s azt bizonyítják, hova juthatnak a legnagyobb istenáldotta
3051 8 | évet, melyhez most ingyen juthatsz, ajándékképpen, bûn?~- Lehet.~-
3052 13| átbukdácsolnunk, míg ide jutottunk. Én, mióta élek, a véletlent
3053 2 | is itt lenne: a nadrágod, kabátod?~- Minden. Érintetlenül.
3054 22| lappangott, hogy nemcsak olvasói kábultak el tõle, hanem õ maga is.
3055 16| Behajtattam a városba. Kacagó gyermekek az iskolába menet
3056 22| súlyos kifogásaim.~- Ugyan? - kacagott meglepõdve, s leengedte
3057 12| furcsán mosolyogtak.~El is kacagták magukat, amikor õ pirulva,
3058 18| angyal” iránt, szemtelen kajánságomon háborodott föl, és ismét
3059 23| Volt nekem egy hollandi kakaólikõröm, melyet egy hóbortos, teljesen
3060 22| is elfelejtette irodalmi kalandját. Õszintén szólva bizakodtam
3061 7 | amikor sötét külvárosi kalandokra indult, s nem akarta, hogy
3062 23| micsoda ez a kék és forró kalandor, ez az égi szörny, mely
3063 22| és emiatt holmi züllött kalandornak vagy nemzetközileg körözött
3064 15| ûztek tréfát velük. Maga a kalandos történet is elszórakoztatja
3065 19| szerszámok, az unatkozó kalapácsok, melyek egyszerre csak kiugranak
3066 19| szerszámládájukból és összevissza kalapálnak mindent, vagy az érdemtelenül
3067 18| keserû, fájdalmas remekmûvé kalapált, ámulat tükrözõdött. Ahogy
3068 2 | ingben, pántlikás lakodalmi kalapban, bambán mosolygó, kedélyes
3069 7 | nyúlszõrkalapot.~Amikor kijött, kalapjának temetetlen hullája még mindig
3070 7 | rajta is.~Fejében az új kalappal, mely mintegy hûtlenséggel
3071 12| foganatja, visszatért a kalauzzal. Most mind a ketten kézzel-lábbal
3072 20| Hiába magyarázgatom, hogy Kálmánnál a borotválkozás, a cigarettázás,
3073 12| Itt találta meg Kornél a kályha mellett, egy széken kuporogva.~-
3074 11| Kálmán, a nagybátyja, egy kályhásmester, a szomszéd utcából, s Eyssen
3075 12| se nyúlt. Csak a krémet kanalazta föl, s a vékony, pápistaszínû
3076 16| végigszaladt a kocsik mellett kannájával meg a poharával, s a szakadó
3077 16| sohase betegszenek meg kanyaróban, és sohase hoznak haza rossz
3078 16| fenyves koszorúzta hegyek közé kanyarodott. Esett a hó. Képzeld, esett
3079 19| tulajdonnevek kezdõbetûivel is. Kapásból fújtak minden Ü-vel vagy
3080 3 | sugárzik belõlük, egy bûvös kapcsolat, melyet valamikor hetyke,
3081 18| nem mindjárt fedezte föl a kapcsolatot ok és okozat közt. Szép,
3082 4 | körülnézett. - Nem tudom, kaphatok-e itt valamit köhögés ellen.~-
3083 2 | jéghideg kõlapokról úgy kapkodtam meztelen lábaimat, mintha
3084 10| jogásszal, akihez semmi egyéb kapocs nem fûzött, mint hogy történetesen
3085 6 | magányom, elvonultságom is merõ káprázat. Láttam, mennyit ér a zár.
3086 10| negyven fillérért három fogást kaptunk, roppant keveset, viszont „
3087 6 | álkulcsköteget, s követte õt.~A kapu, az ajtók egymás után nyíltak
3088 23| vak tájékozatlanságában kapualjakba menekült vagy kirohant az
3089 6 | bõrönddel. Csöngetett a kapuján. Senki se jelentkezett.
3090 10| akik este tíz óra után kapupénzt szedtek, s a lakásadónõkre,
3091 20| Elfúló hangon kérdezõsködik a kapusnál, de az csak ennyit mond: „
3092 20| csempésszenek zsebünkbe. Kár értük. A nyomort semmi esetre
3093 12| padszomszédjának, aki már karácsony óta a francia fõvárosban
3094 16| ismeretlen hangon, mint a karácsonyi angyalok. Öröm dobogtatta
3095 19| bajuszkáját. Hetyke fickó ez, karakán legény. Vékony dongájú,
3096 23| vágtattak elõ peckesen, kivont karddal, de csakhamar õk is belesodródtak
3097 23| csõcselékbe, s elhányták kardjukat. Tûzoltók és katonák gépkocsijai
3098 1 | lehajtotta fejét a pad karfájára. De nem aludt.~Halkan és
3099 20| öt-hat kiló kõvel a híd karfájáról egyenesen a Dunába lép,
3100 17| fáj.~Az orvos összefonja karjait:~- Mondja kérem, maga az
3101 1 | találkozott a majordómusszal, aki karját fölemelve valami rendkívüli
3102 23| rólunk, és bizonyos nyájas kárörömmel veregethetné meg szegény
3103 22| nevelõi tapintattal, s két karomat kitártam. - Ez az a hely.
3104 8 | meglehetõs sötét volt.~Leült a karosszékbe, szemben Estivel. Rákacsintott,
3105 12| közvetlen párbeszédeket közölt a kárpitossal, az illatszerésszel, az
3106 13| írást, de maga a tudat is kárpótlás, elégtétel és önigazolás
3107 10| beiratkoztam a bölcsészeti karra - beszélte Esti Kornél -,
3108 23| az égre kiáltott, kitárt karral, s vak tájékozatlanságában
3109 13| végtagokba, csak följebb. Kartársainak elhordott cipõiben járt.
3110 20| hogy az õ gázaitól ezek a kártékony rovarok, még a betegek,
3111 10| elé. Rámutatott egy fehér kartonlapra. Azon tussal ez volt kirajzolva:
3112 13| osztást, pedig élt-halt a kártyáért, hozzánk sietett, és izgalmát
3113 13| körbe. Boldizsár bácsi a kártyaszobában ült egy asztalnál, épp osztott.
3114 1 | Megáhított mindent. Az ódon kastélyokban, a faburkolatos udvarházakban
3115 16| szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet
3116 18| varrattam magamnak inget, s egy katángkórót kötöttem rá nyakkendõnek.
3117 23| írtam. Az egyik levelet Katicának írtam, aki egy életen át
3118 23| elhányták kardjukat. Tûzoltók és katonák gépkocsijai süvöltöttek
3119 5 | menetelõ, poros, izzadt katonákat, a gyermekeket, akik sántikálóiskolát
3120 19| csupán e-vel, amikor is a katonaság egyszerûen fegyverekkel
3121 12| vajaskiflit megköszönve - sarkát katonásan összeverve ‑, ezt mondta:~-
3122 19| hátulról elõre olvasva. Így kattogtak-zakatoltak szegények, anyag és tárgy
3123 22| rendszerezzem, formába öntsem kavargó benyomásaimat.~Õ várt.~Mit
3124 11| hazulról beszélek. A Szíriusz kávéházból. Elromlott a telefonom.
3125 3 | kétségbeesetten gubbasztottak kávéházi törzsasztaluknál, a pénztelenségük,
3126 21| Emlékszem egy nagyváradi kávéházra, még a régi béke idejébõl,
3127 20| végigjárta azokat a kifõzéseket, kávéméréseket, utcákat és tereket, ahol
3128 17| mézes oldatával, melyet kávéskanalanként adagolok neki. Azért nem
3129 11| Amint a fény végigcikázott kazalban heverõ kéziratpapírjain,
3130 22| nevezgettem. Kázmér grófot csak Kázmérnak. Beláttam, hogy ez még korai.
3131 2 | kalapban, bambán mosolygó, kedélyes arccal, s azon csodálkozik,
3132 14| Esti Kornél.~Õ már ekkor kedvelte az ilyen fanyar-gyerekes,
3133 23| is kezdjek. Írni nem volt kedvem. Kinek és minek? Végrendeletet
3134 12| potyogtak a könnyek. Zavartan, kedvesen, finom, nem tolakodó részvéttel
3135 9 | Hajdan ezzel kacsintott kedvesére, ezzel hunyorgott, amikor
3136 12| fedeznie. A tulajdonos magyaros kedvességgel kezet fogott velük, megjegyezve,
3137 13| szeszélyest, mint egy fricskát, kedvest, elképesztõen pimaszt, fölemelõt,
3138 17| is csak kevés ideig lelte kedvét. Még mélyebbre süllyedt.
3139 12| mosakodott, borotválkozott. De kedvetlennek látszott, ásított:~- Mondd,
3140 16| ázott, síró kocsijaival kedvetlenül várakozott rám. Kongó folyosóin
3141 12| málháimat a vitorlás hajóra. Ha kedvezõ déli szelet kapunk, remélem,
3142 15| vacsorára vagyunk híva, s nincs kedvünk elmenni, hozzunk föl egy
3143 2 | másnap, késõ délben korhely kedvvel, furcsa zajokra serkenni,
3144 13| a kávéházban, megmosdva, kefélt szakállal, lepomádézott
3145 12| fejezetet. Ott ezt találta:~Kegyeskedjék beszállni, gróf úr, postakocsink
3146 23| tóparton, aztán egy vonalzóval kegyetlenül kettévágtam. Úgy látszik,
3147 1 | Elõvette tárcáját, lassan, kéjelgõ élvezettel kotorászott benne,
3148 3 | Ez volt az érdekesebb, a kéjesebb, a tartalmasabb élvezet.~
3149 23| buktam alá a világûrben, kéjesen viszketõ lábaimat kinyújtva,
3150 23| nyilallt be, mint a capri Kék-Barlangba a legragyogóbb napsütésben.
3151 1 | hirtelen ráébredt, hogy kelepcébe került. Kereste az omelette
3152 22| hóbort szállt meg, s egyik kelepcébõl a másikba hullva kijelentettem:~-
3153 18| merünk megszólalni. Mindenütt kelepcét sejtünk. Orv mellékmondataiból
3154 23| ég egy pontjára néznek, kelet felé, s mutogatnak is arra,
3155 23| Egy kis fénypont az ég keleti sarkán, kék és halvány,
3156 4 | az én köhögésem nem mai keletû. Tavaly erõsen meghûltem,
3157 19| szomjas.~Baltazár, Ullmann, Kellner tovább vallatja:~- Miért
3158 2 | éjfélkor, különben feltûnést keltene, elfogná az elsõ sarki rendõr.
3159 2 | más szagok között, egy keltõóra ketyegésénél, melyet még
3160 7 | egységbe rántotta vonásait, keménnyé tette arcélét.~Egy szeles,
3161 7 | Estinek volt egy fekete keménykalapja is, afféle vaskalap, mely
3162 22| Regény volt, két részben, keménypapír borítékban, gondosan legépelve,
3163 23| egyszer bekukkantott hozzám, kémszemlére, hogy még nálam lóg-e a
3164 1 | párnákkal, dunyhákkal. Egy kendõs szegény asszony, aki Brazíliából
3165 17| fölfuvalkodottság, bókok kenõcsével kenegetem a fájó pontot, gyöngéden
3166 17| fölfuvalkodottság, bókok kenõcsével kenegetem a fájó pontot,
3167 21| lakószobámra, melyet annyira kényelmessé és otthonossá próbált tenni,
3168 17| Sokáig ácsorgott az ottani kényelmetlen portásfülkében, hogy elszórakoztasson
3169 1 | sejtette, a félfogára se elég. Kenyerét már megette. Újat rendelni
3170 20| borjúpörköltet vacsoráznak, és fehér kenyérrel törülgetik ki zsíros-piros
3171 1 | kristálytálkán hozta. Pirított kenyérszeletke volt, hártyavékony, ostyaszerû,
3172 6 | vagyok szolgáltatva nekik, kényre-kegyelemre. De õk ezzel a helyzettel
3173 19| munka nélküli asztalosok kényszerû tétlenségük elsõ korszakában
3174 18| szintén „jólelkû és kedves”, kénytelen volt kilakoltatni, igazán
3175 19| nagy eseményeket voltak kénytelenek lekicsinyíteni, ugyanebbõl
3176 23| hogy még nálam lóg-e a képe. Most zsebkésemmel szíjakká
3177 22| lelkében az õ feledhetetlen képének. Jelképesen értettem.~Itt
3178 4 | mint aki még mindig nem képes elhatározni magát a vásárra,
3179 12| torlódó kocsioszlopokat. Bandi képeslapokat írogatott haza. Kornél este
3180 19| istenáldotta tehetségek, ha képességüknek nem adnak kellõ teret.~De
3181 16| szokott. Az életet látom mint képet és színjátékot, tartalmától
3182 21| vagy egy vágóhidat, egy képtárat vagy egy járványkórházat,
3183 2 | kezdenélek, már egészen képtelen helyeken, egy törülközõ
3184 15| ilyen valószínûtlen, vakmerõ képtelenségeket hallanak, legkevésbé se
3185 19| kevesebbet veszünk észre belõlük. Képük végérvényesen kialakult
3186 19| tanítók - legalább én úgy képzelem - tulajdon gyermekeiket
3187 15| nem, legalább öt-hat ember képzeletében.~Külön kellene szólnom a
3188 20| el kellett õt helyeznem képzeletemben. Ez nem ment könnyen. Csak
3189 15| hanem egy valódi hazugságot. Képzeljék, körömnyírás közben beleszaladt
3190 19| most már szerencse is kell.~Képzeljétek, múltkor szerencsém volt.
3191 16| megjelennek, ha a boldogságról képzelõdünk, mert igazi és éber álmainkban
3192 12| kivasaltatta nadrágjait, mert - úgy képzelte - a csinosan öltözködõ franciák
3193 16| valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami
3194 7 | idején egy pillanat alatt képzõdik.~Az emberek mosolyogtak,
3195 19| szánalomból átveszi a játszmát. Kérdéseit tudományos módszerrel szögezi
3196 19| Az ösztönösen kíváncsi kérdések és ösztönösen kurta feleletek
3197 8 | fráter lehetett, hogy ilyen kérdésekkel ostromolta. Általában kotnyeles,
3198 3 | csalódásuk miatt, vagy komoly kérdésekrõl vitáztak, mely mindnyájukat
3199 10| közöttük, megkockáztattam a kérdést:~- Beszél itt valaki franciául?~-
3200 20| Kálmánt megtalálták.” - Él? - kérdezem. - „Azt nem tudom - feleli
3201 19| Ennek valami baja van. Kérdezgetik, hogy mi a baja?~Õ csak
3202 8 | buddhista vagy?~- Nem.~- Szabad kérdeznem, mi a vallásod?~- Az, amit
3203 20| halottat. Elfúló hangon kérdezõsködik a kapusnál, de az csak ennyit
3204 2 | István, István.”~- Helyes. Kérdõ formában. De csak egyszer.
3205 1 | szerepeltek tételek, csak kérdõjelek, mintha az elõkelõ tulajdonos
3206 8 | évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. Ja igaz, mért nem
3207 19| kezd:~- A csizmámon nincsen kéreg...~- Csendet kérek! - kiabál
3208 7 | közepén hevert. A gépkocsi kerekei áthaladtak rajta, borzalmasan
3209 21| bevágta egy félfülkébe. A kerekek gurulni kezdtek a síneken.~
3210 15| támaszkodni durvább, mint kereken azt írni: „Unlak és megvetlek
3211 1 | egészen megfeledkeztek róla, kereket akart oldani. Csöngetett.~
3212 10| egyfogatú volt, társzekér, kerékpár és ismeretlen irányba haladó
3213 19| Hát ez természetes. Ott keresek, ahol találok. Mindnyájan
3214 17| külföld.~Esti Kornélt hosszas keresés után Párizsban leltem meg
3215 20| férgeket elszaporítsa, ezzel kereseti lehetõségüket fokozza, iparukat
3216 19| Kifogásoljátok a nevét? Keresettnek találjátok? Sajnálom, de
3217 11| telefon csörömpölését.~Ki keresheti õt ilyenkor? Egynegyed hét
3218 19| kiszámította, hogy mennyit kereshetünk ezen vagy azon a pályán,
3219 20| valaki a hozzátartozóját keresi és közli, hogy hozzátartozója
3220 10| benyitottam.~Öreg, fanyar kereskedõ állt a boltasztalnál, fekete
3221 7 | nem való - magyarázta a kereskedõsegéd, s rápillantott. - Vagy
3222 2 | okvetlenül meghallom. És mit keresnél ezen a csatakos éjszakán
3223 2 | kancsót a földre. Nyomoznék. Keresnélek itt-ott, a dívány alatt,
3224 2 | össze elõször igazán.~- Újra keresni kezdenélek, már egészen
3225 9 | órámban lesz ez a pilla.~Ezért kerestelek föl. Napok óta nem tudok
3226 11| gyászjelentés meredt rá, fekete keresztekkel, mint holmi fejfaerdõ egy
3227 22| Maricának megtalálják a keresztlevelét, s kiderül róla, hogy törvénytelen
3228 19| fölénnyel vesz tudomásul.~A keresztrejtvény kockáiba villámgyorsan beírja
3229 19| összes hazai és külföldi keresztrejtvényeket. Már nyolc éve a görög és
3230 19| a fülét, s a Daily Mail keresztrejtvényére mered. Minden áldott nap
3231 12| bántson senki, mert megölöm, keresztüllövöm, mint egy kutyát.~- Nem
3232 20| gyerekszobába, hányszor keresztülnéztek rajtunk fiatal korunkban,
3233 2 | váltunk el egymástól az álom keresztútjain. A redõnyréseken már fölrémlett
3234 1 | cölöpépítmények, védõgátak keretében porcelán tintatartóhoz hasonlított,
3235 16| élet kétségbeejtett az üres kereteivel. Minden és mindenki céltalannak
3236 19| Ödipusz-komplexumát. Játszottak „keretes mondatokat”, a magyar szövegbe
3237 21| az ágyat, szemben pedig a kerevetet. Bólintott, és elküldte
3238 8 | gondolat, hogy alsóbb osztályba kergessenek. Bámulom azokat a csodálatos
3239 18| múlt havi bér egy részét kérik, és az izgatott szabókkal,
3240 21| rám, hogy kezem vonását kérjék, és mûkedvelõ írókra, akik
3241 17| áll elõttem, mintha arra kérne, hogy kezeljem tovább, vizsgáljam
3242 10| magyarul. - Én nem vagyok, kérném, francia. Csak érdeklõdni
3243 19| nincs lapja. Bolváryval, Kerner Gézával meg a többiekkel.~
3244 11| délelõtt valami szert ment kérni Wintertõl, hogy védekezzék
3245 21| emlékeztetõ, bocsánatot kérõ s mégis vádoló mosollyal,
3246 20| az egyik -, az a pimasz a kertben feküdt, egy heverõszéken,
3247 12| csomagját. A kalauz útlevelét kérte tõle.~- C’est un autrichien -
3248 20| láttam náluk. Feleségétõl kérték el, s berámáztatták sötétbarna
3249 1 | meg. Valami takaros kis kerti vendéglõnek látszott. Ide
3250 1 | árnyékszékbe botorkált, óvatosan kerülgette a szétszórt lábakat, az
3251 1 | tányérokat, hogy míg a vendég elé kerülnek, ki ne hûljenek. Egyébként
3252 13| tétován járt, halkan beszélt. Kerülte a legkisebb súrlódást is.
3253 1 | beszéltek ilyesmirõl, gondosan kerültek minden célzást, mely a pénzre
3254 21| királynak holmi életbe vágó kérvényt, a hódolat rózsáival átkötve
3255 15| fölismerése mentett meg. Kétórai késedelemmel érkeztem oda, ahol izgatottan
3256 2 | hogy valamivel el kellett keseríteni.~Pataki egy darabig álldogált
3257 18| arcán, melyet az élet azóta keserû, fájdalmas remekmûvé kalapált,
3258 11| mozdult. Nyelt egyet, nagyot, keserût, amint szokta, s kimeresztette
3259 12| vendéglõben, ahol a szûk, keskeny asztaloknál úgy szorongtak
3260 1 | alakúra sütve. Az étekfogó késsel-villával megragadta, de minekelõtte
3261 13| zsebóráját nézegette, hogy nem késünk-e el, s közben a vékony, átlátszó,
3262 15| többnyire elhiszik.~Az, aki késve rohan be egy társaságba,
3263 1 | borlajstromokat tett eléje, készen arra, hogy hûtõvedrekben
3264 1 | melyet édesanyja szokott készíteni. Ott nyugodott az ezüsttál
3265 4 | nyilván a gyógyszerész saját készítményeit. Az egyik fénytábla ezt
3266 4 | megalázottan bólintott. Ezt a készítményt is becsomagoltatta.~Künn
3267 11| váratlanul jön. Ha legalább készülni lehetne rá, edzeni-szoktatni
3268 5 | valutát vásárol majd, egy készülõ regényfejezetére, melynek
3269 21| máris szaladni a szállóba, készülõdni, másnap pedig rövid tapsmámor
3270 12| francia fõvárosban élt. Közben készülõdött az útra. Mindenekelõtt kivasaltatta
3271 22| mint a rossz diák, aki nem készült, és a súgókat lesi. Nem
3272 23| élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák,
3273 22| órámban majd belepillantok.~Két-három hét múlva találkoztam vele
3274 19| hogy egy pillanatig is kételkedjék benne. Nem is nagyon csodálkoztak
3275 20| az eltûntekkel. Baljós, kétlaki lények ezek, egyszerre élõk
3276 13| sokáig. Egy évre rá meghalt, kétoldali tüdõgyulladásban, huszonnégy
3277 15| fölismerése mentett meg. Kétórai késedelemmel érkeztem oda,
3278 16| Ezúttal azonban az élet kétségbeejtett az üres kereteivel. Minden
3279 19| mellõzött gyaluk, melyek kétségbeesésükben a mester keze nélkül ide-oda
3280 15| volna illetlen közönyömet. Kétségbeesett zavaromban - az ösztönös
3281 4 | elhatározni magát a vásárra, mert kétsége támad, s olyan végzetes,
3282 9 | hogy a pillája is õsz.~Kétségtelen tehát, hogy amint órámra
3283 23| egy vonalzóval kegyetlenül kettévágtam. Úgy látszik, erre szükségünk
3284 20| piros ruhát sem, mert mind a kettõ egyaránt sértés, gonosz
3285 1 | hogy minden vendégre jutott kettõ-három.~Szapora bocsánatkérések
3286 2 | szagok között, egy keltõóra ketyegésénél, melyet még nem hallottunk,
3287 14| befuttatott sírlapja fölött kevély gránitoszlop hirdette aranybetûvel
3288 1 | társaság, mely vörös borral keverte a pezsgõt, a majordómusz,
3289 18| szakszerûséggel beszélhetek.~A kevesek közé tartozom, akik annak
3290 1 | késõ éjszakai órán már csak kevesen ültek az étteremben. Messze
3291 1 | jutni, de õt mindez vajmi kevéssé érdekelte. Azon töprengett,
3292 2 | fogalmam se volt, hogy mibe kezdek. - Mondd, öregem, de õszintén,
3293 17| alapjában egyszerû.~Dicsérni kezdem az orvos csalhatatlan tudását,
3294 19| Ezek a szavak önálló életet kezdenek élni, akár a sokáig hevertetett
3295 2 | visszafintorognál rájuk. Vigyorogni kezdenél.~- Õrült - mondta Pataki,
3296 2 | elõször igazán.~- Újra keresni kezdenélek, már egészen képtelen helyeken,
3297 18| akik annak idején, még a kezdet legkezdetén láttam ezt,
3298 23| világ vége pedig a világ kezdete. Ezt akartam közölni veled.~
3299 12| ellenszenves hölgy, aki kezdettõl fogva gyûlölettel tekintett
3300 20| könnyûszerrel megélhetett volna, még kezdhetett is volna valamihez. A nénikék
3301 23| Tétováztam, hogy mihez is kezdjek. Írni nem volt kedvem. Kinek
3302 19| Játszottak a tulajdonnevek kezdõbetûivel is. Kapásból fújtak minden
3303 19| minden Ü-vel vagy W-vel kezdõdõ költõt, tudóst, bölcselõt,
3304 13| nyomban olyan védõbeszédbe kezdtünk, hogy rá bizonyára fölmentette
3305 21| szemrehányólag, és kivette a kezébõl.~- Azért - felelte Esti -,
3306 22| szendén, imára összetett, kis kezecskéivel végtelenül megindító. Az
3307 5 | torkából. Egy öregasszony a kezeit tördelte.~- Olvas a kocsiúton! -
3308 23| írtam, akitõl istentelen kezek elszakítottak. Bevallottam
3309 19| paplant. Aztán hátratett kezekkel le-föl sétált, anélkül hogy
3310 17| ilyesmit gyógyítani? Tüneti kezeléssel. Hazugságok altatójával,
3311 17| meggyógyuljon, és aztán kezelhesse a beteget, hogy a beteg
3312 17| Naponta eljár hozzánk. Kezeli a beteget. Én pedig õt.
3313 17| mintha arra kérne, hogy kezeljem tovább, vizsgáljam meg,
3314 17| Ennélfogva az orvost nekem kell kezelnem - hiúságból -, hogy meggyógyuljon,
3315 17| Mit tegyek?~Az orvosnak kezelni kell a beteget, hogy a beteg
3316 19| a kórházban szakszerûen kezelték, kimosták a gyomrát, hánytatták,
3317 21| oszlop mögül törtek rám, hogy kezem vonását kérjék, és mûkedvelõ
3318 17| teleköpte.~Az orvos szorongatja kezemet, boldogan, sugárzó arccal.
3319 22| tárgy, az gömbölyû - s két kezemmel mutattam, hogy milyen gömbölyû.~-
3320 19| fején van? A fülén van? A kezén van? Mellette van, a földön?~-
3321 1 | azt ajánlja neki, hogy bal kezének kisujját levágva szabadulhat
3322 4 | És ez biztos hatású?~- Kezeskedem.~- Ellenben...~- Lábra is -
3323 4 | Amikor a kilincsre tette kezét, úgy rémlett, hogy megtorpan,
3324 20| a nagy bankoktól kapunk kézhez, százanként csoportosítva
3325 12| dohányszita volt látható, egy kézipisztoly meg egy sakktábla. Az alól
3326 22| KÉZIRAT~- Olyan kézirat-kazlat hozott a posta - panaszkodott
3327 19| tanult is, de minthogy kéziratai éveken át nem találtak gazdát,
3328 22| Odadobtam a szobám sarkában álló kéziratasztagra.~Az írónõ a kísérõlevelében
3329 21| zsebébe gyûrt néhány újabb kéziratot. Ide-oda hajlongva fésülködött
3330 11| végigcikázott kazalban heverõ kéziratpapírjain, hideglelõsen borzongott
3331 11| Ez a kis acélgép itt, a kéziratpapírok és könyvek közé temetve,
3332 23| tetõfokára hágott. Mindenki a kézitükrében bámulta kék arcát. Leáldozott
3333 20| zsinegét, ha jól kinyújtjuk kezünket, és egy nagyot ugrunk. Állandóan
3334 23| járkáltam le s föl, hátratett kézzel. Tétováztam, hogy mihez
3335 12| kalauzzal. Most mind a ketten kézzel-lábbal azt magyarázták, hogy ez
3336 14| gránitban, érzékelhetõleg és kézzelfoghatólag, semmiféle vihar se mossa
3337 19| betûvetésre. Egy darabig még ki-ki a maga mesterségét folytatja.
3338 19| kéreg...~- Csendet kérek! - kiabál Scholz. - Ne zavarjatok.
3339 12| zúgását, a vándorárusok kiabálását, ennek a titáni városnak
3340 2 | mellékutcán senki se. Ismét kiabálnék, le az utcára. Semmi válasz.
3341 12| Azért se kelt föl. A földrõl kiabált a rendõrre:~- Engem ne bántson
3342 7 | félreugorjék.~A járdán a járókelõk kiabáltak.~- Vége, ennek vége.~- Elgázolta?~-
3343 23| viharban. Csend, rend - kiabálták az újságok, régi tekintélyükre
3344 19| kórházat. Õnekik nem volt mibõl kiábrándulniok. Sohasem érezték azt, amit
3345 10| pajtás. Egy krajcár külön kiadás nélkül, pajtás.~E vallomás
3346 19| aki regényeit nem tudja kiadni. Ullmannal, a nagy tehetségû
3347 16| valóságban nagyobbrészt a kiadókkal való tárgyalásokból áll,
3348 23| pengõ elõleget a zsivány kiadónak egy gyorsküldönccel, s meghagytam,
3349 23| elõleget kaptam egy zsivány kiadótól, hogy egy húszíves könyvet
3350 18| volna, hogy pénzét délelõtt kiadta, ennélfogva nem lehet pénze.
3351 19| belõlük. Képük végérvényesen kialakult bennünk, s ehhez a következõ
3352 10| megkövetelték, hogy az értük kialkudott koronákat megfizessük. Általában
3353 8 | csodálatos tanulókat, akik már kiállták ezt a vizsgát.~- Nem félsz
3354 17| akar lépre menni.~- A máj - kiált.~Az orvos, aki a beteg máját
3355 20| azonnal.” - Szóval él - kiáltok. „Nem valószínû - felel
3356 16| s a szakadó esõben ezt kiáltotta: „Friss vizet tessék.” Életunt
3357 11| Esti. - Miért? Hogyan? - kiáltozott. - Szörnyû - mondta végül -,
3358 4 | másodpercenként fölvillanó és kialvó villamoshirdetéseivel két
3359 12| szentjánost is, a társaság kiballagott az utcára. Bandi egy gázlámpának
3360 19| egy életen át se tudjuk kibányászni.~Nekem az élet mindörökre
3361 17| rögtön megvan a foganatja. Kibékül velem s a beteggel. Gyógyszert
3362 18| áldott angyal”-t, mert közben kibékültek, viszont, amikor délután
3363 5 | az útlevelekért. Az utcán kibontotta reggeli postáját. Egy cikkre
3364 22| léptem sorompóba. Amikor így kicsalogattam belõle minden titkát, megszólaltam,
3365 23| csörömpölt rajtam. Valahányszor kicsavartam töltõtollam, eszembe jutott
3366 13| mûködni kezdtek. Mintha kicserélték volna, biztosan járt, hangosan
3367 10| Mindennap öt vagy tíz perc. Sok kicsi sokra megy.~- Ez igaz.~-
3368 1 | vonná, fittyet hányva minden kicsinyes kíváncsiságnak. Általában
3369 17| teácskát. Általában mindent kicsinyít. Talán még a halált is így
3370 13| hajjal, szalonkabátban, kicsípve és ünnepélyesen, mint egy
3371 8 | Nem lehetett látni, hogy kicsoda-micsoda. Azt se lehetett látni,
3372 19| végükre járnék, legtöbbször kideríthetném, hogy csak azért ragadtak
3373 19| ehetetlenek voltak, mert különben kidobta volna a zsebébõl, nem tartotta
3374 18| tudok fizetni, onnan is kidobtak, a lépcsõházban alszom és
3375 21| földön. A tükör elé esett, s kidülledt mind a két szeme. Ekkor
3376 10| svájci. Vagy belga. Másféle kiejtése van. Eleinte õt is nehezen
3377 10| Azoknak olyan furcsa, hanyag kiejtésük van. Nem olyan, mint Bokross
3378 19| pillanatban homlokára ütött, kiejtette egy alig ismert lengyel
3379 3 | édes ábrándozás teljesen kielégítette õket, s a kivitel, az elképzeléshez
3380 21| Valójában ez az életem értelme, kielégülése, ünnepnapja: az úgynevezett
3381 22| elegendõ, hogy az írónõt kiemeljem körömbõl. Még mindig áthatolhatatlan
3382 1 | építették ezt a kiugró, kies nyári lakot. Fönn a dobogón
3383 16| mindenki céltalannak és kietlennek tetszett, az osztrák ifjonc,
3384 16| kívánatos, magyarázhatatlanul és kifejezéstelenül szép.~Tehát ekkor voltam
3385 13| az egyetlen szót, de oly kifejezõen, oly arkangyali ártatlansággal
3386 18| hiénák voltak hanem - amint kifejezte magát, „jólelkû, kedves
3387 15| tudtam legjobban.~De nyomban kifejtettem, hogy Gálffy él, halálhíre
3388 12| voltak.~Bandi letelepedett, kifeszítette domború mellét, iszonyút
3389 3 | a szeme, és elbicsaklik, kificamodik az állkapcája. Választásuk
3390 22| észrevételeimet, találó kifogásaimat, melyeket majd beledolgoz
3391 19| Jancsi Jánossal.~Tessék? Kifogásoljátok a nevét? Keresettnek találjátok?
3392 15| voltam. De ilyenkor erre a kifogásra támaszkodni durvább, mint
3393 15| leggonoszabb hazugság. Egyhamar kifogást se találtam, mellyel megmagyarázhattam
3394 1 | jegyzékét, kemény papíron, kifogástalan gépírással. Szórakozottan
3395 20| számtalanszor végigjárta azokat a kifõzéseket, kávéméréseket, utcákat
3396 1 | Gyomra émelygett a ruhák kigõzölgésétõl, a savanyú kõszénfüsttõl.~
3397 12| szisszent föl rá, mint akit kígyó csíp bokán. Kötelességének
3398 2 | Fölszakítanám az ablakot, kihajolnék, a járdára néznék, a kocsiútra,
3399 12| örült, mikor a vonatablakból kihajolva, mindjárt az elsõ másodpercben
3400 12| meg egy sakktábla. Az alól kihalászott egy nyelvkönyvet - Manuel
3401 20| ezeket a Budapesten lassan kihaló férgeket elszaporítsa, ezzel
3402 7 | rátekintettek, az arcokon kihamvadt a mosoly, bizonyos részvét
3403 2 | már nem vagyok itt, nincs kihez beszélned. A tárgyakhoz
3404 3 | gyakrabban feléjük pillantott, kihívóan vagy könyörögve, talán párbajsegédeket,
3405 23| beszerezhetetlen. Lassanként kihörpintettem az egészet. Ettõl világosság
3406 2 | tanácsoltam. - A szoba már egészen kihûlt. ~Szájában a cigarettával
3407 8 | Igen, igen.~- Megint kihúzatni ezt a zápfogat, és aranyfogat
3408 21| Mellénye felsõ felébõl kihúzott egy barna üveget. Bevett
3409 19| tálcán. Jancsi egymás után kiissza mind a kettõt. Ni, milyen
3410 1 | üzletbe. Mind gyakrabban a kijárat felé sandított.~Minthogy
3411 21| reményben, hogy ott majd valami kijáratot lel vagy lépcsõt. De csalatkozott.
3412 19| megszegecselnek házuk táján, kijavítják a sánta asztalokat, a bicegõ
3413 17| elvek szerint gyógyít, s én kijelentem, hogy érvelése rendes, akkor
3414 1 | rendelt, három tojásból.~Ezt a kijelentést a majordómusz illõ tisztelettel
3415 17| rendes, akkor õ is rövidesen kijelenti, hogy a beteg érverése is
3416 3 | tisztáztak egyet-mást. Kijelölték, hogy melyikük hajtja végre
3417 7 | nyúlszõrkalapot.~Amikor kijött, kalapjának temetetlen hullája
3418 2 | Az, hogy talán mégiscsak kijutottál a lépcsõházba vagy az utcára.~-
3419 23| oltaniok és oltalmazniok, s kik ellen kell harcolniok. Valaki
3420 18| értesülünk, hogy villanyát kikapcsolták, és szenesládája az egyetlen
3421 21| türelmét vesztette, és magából kikelve szaladgált ide-oda, le és
3422 10| szél, mint ma, de módszeres kiképzésnek mégis rövid. Nem gondolod?~-
3423 1 | csak üggyel-bajjal tudná kikeresni ama tízfrankost. Fölényesen
3424 18| bankárok, nem is érdemes kikezdeniök. Természetesen anyagi viszonyainál
3425 10| darab.~Átvette a pénzt. Kikísért az ajtóig.~Ott bizalmasan
3426 2 | Leugrottam a díványról, kikísértem az elõszobába, onnan a konyhába.
3427 1 | vonatja a zürichi állomásra. Kikönyökölt az ablakon, magafeledten
3428 20| tettünk valamikor. Hányszor kiküldtek bennünket a gyerekszobába,
3429 18| kedves”, kénytelen volt kilakoltatni, igazán nem tehetett egyebet
3430 20| havi 150 pengõt helyezett kilátásba arra az esetre, ha valami
3431 15| védenék. Lehetetlen õket innen kilendíteni. Azt, ami van, rugalmasan
3432 21| vaskalitkáján. A fölvonó megállt, kilépett belõle a kisfiú, és õ beszállt.
3433 20| 17.”. Remegve nyitja ki a kilincset. Kálmán a betegek csíkos
3434 18| reggelenként dühösen rázzák kilincsét. Élményeit lihegve újságolta
3435 4 | kifelé indult.~Amikor a kilincsre tette kezét, úgy rémlett,
3436 20| örömöket, aztán zsebében öt-hat kiló kõvel a híd karfájáról egyenesen
3437 7 | leleffedt, izzasztóbõre, bélése kilógott. Súlyos belsõ sérülést szenvedett.~
3438 20| egy milliót. A százhúsz kilójából is leadott egyet-kettõt,
3439 6 | Olaszországból jött haza, fejében kilométerek zengõ dallamával, szívében
3440 22| gépkocsijai száguldoztak hatvan kilométeres sebességgel. Abban reménykedtem,
3441 20| Az a kövér, az a százhúsz kilós. Az a szipkagyáros. Nem
3442 16| tudásnál. Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen.
3443 12| A kalauz, aki a jegyét kilyukasztotta, valamit magyarázni kezdett
3444 2 | pontról pontra. Szóval te most kimégysz, künn maradsz, egy percig -
3445 8 | látszik - felelte Esti.~Akkor kiment, gyorsan.~Esti utána se
3446 11| keserût, amint szokta, s kimeresztette zavaros szemét. Tegnapelõtt
3447 1 | pincérek gépiesen, némi kimértséggel teljesítették kötelességüket.
3448 19| kórházban szakszerûen kezelték, kimosták a gyomrát, hánytatták, tejet
3449 12| vonogatva mondogatta:~- Legalább kimulattam magam Párizsban is.~Esti
3450 13| próbálják a véletlent elemezni. Kimutatják a legközelebbi okokat, melyek
3451 20| is védelmembe vettem, s kimutattam, hogy õ nem hibás, csak
3452 20| segítették néhány pengõvel. De kin lehet segíteni? Menekülnie
3453 20| lakásukban hét-nyolcféle likõrrel kínálgassanak, elmenõben pedig jelentõs
3454 19| Akkor rakódnak lelkünkbe a kincsek, mély rétegekben. Ezeket
3455 23| kezdjek. Írni nem volt kedvem. Kinek és minek? Végrendeletet
3456 1 | teljesítették kötelességüket. Kinek-kinek megvolt a maga szerepe.
3457 21| és elküldte a kisfiút. Kinézett az ablakon. Lenn, egészen
3458 11| spanyol ellen, s orvos barátja kinint ajánlott, apró adagokban,
3459 12| iddogáltak, Bandi földerült, kinyílott, mint az alélt virág, melyet
3460 6 | Gyanakodva méregették.~Hogy kinyittassa lakását, átment a mellette
3461 20| léggömb zsinegét, ha jól kinyújtjuk kezünket, és egy nagyot
3462 23| verõdnek össze, s az emberek kinyújtott nyakkal, riadtan az ég egy
3463 23| kéjesen viszketõ lábaimat kinyújtva, s szálltam, röpültem hosszú-hosszú
3464 13| kellett volna azonban, hogy kipirult az arca, hogy fölpezsdült,
3465 19| tudja is, mi a föladat: kipuhatolni, mi történt Jancsival, és
3466 10| kartonlapra. Azon tussal ez volt kirajzolva: Ici on parle francais.~-
3467 4 | este egy kültelki patika kirakata elõtt ácsorgott. Heves szomorúság
3468 8 | senkivel. Még az ifjú, délceg királlyal se.~- Mivel magyarázod ezt?~-
3469 22| amelyikben Róbert Károly király a magyar trónra lépett.~
3470 18| hercege, a kétségbeesés királya. Bárhol a földgolyón megválaszthatnák
3471 21| nyújtották át kéziratukat, mint királynak holmi életbe vágó kérvényt,
3472 18| gyöngébben, az ágyból is kiráncigálta, a lépcsõrõl is lerugdosta,
3473 21| fölbogozhatatlanul együtt van ezekben a kirándulásokban, melyek sohasem ugyanazok,
3474 22| A fasorban a vasárnapi kirándulók gépkocsijai száguldoztak
3475 14| árva kis fejfával mintegy kirekesztve állt a sírontúli családi
3476 23| kapualjakba menekült vagy kirohant az utcára, s egy általános
3477 8 | vendég, és fölállt, mint egy kirúgott ügynök, aki ócska portékáját
3478 16| fújta a szél. Németországban kisdiákok mentek az iskolába, vagy
3479 15| minden oltás, életmentõ kísérlet ellenére a mûtõasztalon
3480 3 | drámai helyzetet, s mintegy kísérletezzenek vele. Ezen az ötleten, melyet
3481 15| tûnõdött Esti Kornél. A kísérleti lélektan azt javallja, hogy
3482 8 | üzlet - tette hozzá utolsó kísérletül, s rávillantotta gúnyos,
3483 22| kéziratasztagra.~Az írónõ a kísérõlevelében arra kér, hogy föltétlenül
3484 21| a szálló elõcsarnokába kísérte õt, megvárta, amíg a fölvonóra
3485 20| és halottak, emberek és kísértetek, ennek a világnak és a másvilágnak
3486 19| szõnyeget, a tükröt, amit érnek. Kísérteties ez, barátaim.~Jancsin is
3487 2 | az izgató. Nézd a divatos kísértettörténeteket. Ezek engem mindig untattak.
3488 13| elhunyt bátyja törvénytelen kisfiát, hogy legalább a nevét hagyja
3489 21| folyosó, melyen elõbb a kisfiúval idejött, a szürke gyökérszõnyeggel
3490 6 | egész csak öncsalás. Egy kisgyermek is ki tudja nyitni az összes
3491 19| alázatosan. Nem lehet õket kishitûséggel, tunyasággal vádolni. Jancsi
3492 20| beszéltek róla. Patakiné kisírt szemmel jött-ment. A falon
3493 5 | igazán élek.”~Délben egy kiskocsma lugasában ebédelt. Sárga
3494 16| csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban jelennek meg elõttünk. Igaz,
3495 1 | Brazíliából jött, ölében altatta kislányát.~A diák az alkony homályában
3496 17| meg a címét. Egy operált kisleányt, aki véletlenül „édes doktor
3497 9 | máig, senkinek se sikerült kisütni egy újabb, harminchetedik
3498 16| vagy ajándék az égbõl, s kisütött a nap. Csillogó reggel volt.
3499 1 | ajánlja neki, hogy bal kezének kisujját levágva szabadulhat innen,
3500 21| mélyen lenn a hegyeken egy kisváros szétszórt házacskái hevertek
3501 19| talán bölcs elõrelátásból kiszabják, elkészítik a maguk és családtagjaik
3502 16| völgyben. Vettem a bõröndömet, kiszálltam. Behajtattam a városba.
3503 15| az élet mindig meglepõ és kiszámíthatatlan véletlenjeire, melyek már
3504 19| korunkban irónnal a kezében kiszámította, hogy mennyit kereshetünk
3505 10| haladást tettem, pajtás. Kiszámítottam, hogyha négy évig, amíg
3506 16| kerültem. Torkom, orrom kiszáradt. A fûtõtestek afrikai hõséget
|