1-belek | belel-diszl | diszz-emlit | eneke-folta | folte-hazto | hazud-jelen | jeles-kisza | kisze-lepcs | lepde-mer | mered-ot-ti | oten-ricsa | rideg-szinp | szint-torek | torod-vereg | verej-zwing
Fejezet
5009 18| ha ketten, hárman vagy öten halnak meg, zokogunk, de
5010 2 | tudniillik, mikor eszedbe ötlene, hogy én õrültem meg, már
5011 12| támadt az az életre való ötlete, hogy elõrelapoz, s megtekinti
5012 14| fanyar-gyerekes, ördögien-kotnyeles ötleteket, s annál inkább ragaszkodott
5013 2 | feldöntenék. Hirtelen mentõ ötletem támadna.~- Micsoda?~- Az,
5014 3 | kísérletezzenek vele. Ezen az ötleten, melyet sem újnak, sem elmésnek
5015 9 | harminchetedik helyzetet.~A véletlen ötletesebb. Az minden áldott nap legalább
5016 20| tekintettel letettem errõl az ötletrõl, melyet csak az eltûnt férjek
5017 20| neki valamicskét, de mindig ötletszerûen, s azt hiszi, helyesebb
5018 6 | a pentagram, az a bûvös ötszög, melyet a középkorban a
5019 7 | gyors közönytõl, feledéstõl övezve. Gépkocsik cikáztak körülötte,
5020 18| felesége, akit mint elvált vagy özvegyasszonyt vett el, hosszabb-rövidebb
5021 20| felesége, vagy egy élõ férj özvegye. Nem viselhetett gyászruhát,
5022 20| feleség), özvegy volt (vagy özvegyjelölt), függõben levõ címmel és
5023 12| fülke, s ha cigarettázni óhajt, szálljon máshová. Bandi
5024 1 | megkérdezte, hogy vacsorázni óhajt-e? A vendég bólintott. Rántottát
5025 8 | emberek mindent csak maguknak óhajtanak. Ha más ember életét élném
5026 12| de azért megjegyezte: - Ojjé, pajtás.~Máskor õ maga is
5027 19| történt Jancsival, és mi az oka szomorúságának. Csupa szánalomból
5028 19| kokainistán.~Gondolkozz az okain is tán - ~s megérted.~Ezek
5029 13| kellene érkeznünk az elsõ okig, melyet Õsoknak neveznek,
5030 13| Ha tovább haladnánk az okláncolaton, újabb és újabb véletlenre
5031 19| a görög és a latin nyelv okleveles tanára, s nyolc éve nincs
5032 18| életben. Talán csak egy oknyomozó történész tisztázhatta volna
5033 13| Kimutatják a legközelebbi okokat, melyek tényleg meghatározzák.
5034 16| elnyomott és fölszabadult okokkal, a tudattalan és tudatelõttes
5035 22| fõ, lélektanilag teljesen okolt. Még elõbb van, méltóságos
5036 22| méltó, a társaságban elmés, okos is, de mihelyt tollat vett
5037 19| amit mi, hogy a felnõttek okosabbak vagy becsületesebbek. Õk
5038 13| pimaszt, fölemelõt, megalázót, okosat és õrültet. Az, amirõl most
5039 18| föl a kapcsolatot ok és okozat közt. Szép, lángoló arcán,
5040 16| zárt, egész és titkos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen
5041 16| Egy-két évvel ezelõtt, október végén nagy útra kellett
5042 11| ellenõrzésével, gépiesen és oktondian. Elmosolyodott, mert arra
5043 12| rózsapaprika, köményes sóskifli, olajosgyûrû. Feri, a pincér, aki épp
5044 6 | ZÁR~Esti egy nyár végén Olaszországból jött haza, fejében kilométerek
5045 1 | társalognak. Ezért a beszédet olaszra fordította Erre a majordómusz -
5046 1 | hogy a pincérek egymás közt olaszul társalognak. Ezért a beszédet
5047 10| hebegtem.~Elém lökött néhány olcsó rézgombot. Amíg turkáltam
5048 1 | legyen, mennél több és mennél olcsóbb legyen, mert cudarul éhes.
5049 22| megnézni. De tudtam, hogy 1308 oldal. Onnan emlékeztem erre,
5050 10| be-bepislantottam. Fúrta az oldalam, hogy ki lehet az a csodálatos
5051 8 | lesni a szeretõmet a domb oldalán?~- Igen, igen.~- Megint
5052 22| átvételkor feltûnt, hogy az oldalszáma azonos azzal az évszámmal,
5053 1 | megfeledkeztek róla, kereket akart oldani. Csöngetett.~A pincérek
5054 22| Belefullasztottam tulajdon cukros oldatába, langyos limonádéjába. Megköszönte
5055 17| lázporaival, magasztalások mézes oldatával, melyet kávéskanalanként
5056 15| körömnyírás közben beleszaladt az olló lábujjamba, talpra se tudok
5057 6 | fogva tudom, hogy nem a zár oltalmaz meg, sem a szobám zára,
5058 23| hogy mit kell oltaniok és oltalmazniok, s kik ellen kell harcolniok.
5059 23| se tudták, hogy mit kell oltaniok és oltalmazniok, s kik ellen
5060 15| Fõiskolába, és ott minden oltás, életmentõ kísérlet ellenére
5061 17| Idõnként egy kis zsongító oltást is adok lankadó önbizalmának
5062 22| nyilván báró Bolthay Ottó olthatatlan szerelmén.~- Érdekes - szólt -,
5063 5 | Közben valami spanyol lapot olvasgatott.~Amint áthaladt a kocsiúton,
5064 22| lappangott, hogy nemcsak olvasói kábultak el tõle, hanem
5065 23| adhattak egyéb tanácsot olvasóiknak, mint hogy belsõ forróságukat
5066 12| magyarázatból értett meg. Ilyesmiket olvasott:~Jó estét, õrgróf úr!~Ah,
5067 22| arra kér, hogy föltétlenül olvassam el küldeményét, mert sokat
5068 14| naponta itt találkoztunk. Olvastunk, sõt írtunk is a padokon,
5069 12| faggyúszaga, Párizsnak azonban olvasztottvaj-szaga volt. Ezt nem állhatta.~
5070 6 | lelkiismeretüket ébresztgeti. Olyanforma, mint a pentagram, az a
5071 23| még az utókor is velünk omlik össze, mely emlegethetne,
5072 12| indítványozta.~Felültette Bandit egy omnibusz tetõülésére. Onnan mutogatta
5073 10| ez volt kirajzolva: Ici on parle francais.~- Ezért
5074 18| éppoly újak voltak, mint õneki.~Így élt húszéves korától
5075 23| akartam közölni veled.~1935~ ~.oOo.~
5076 17| nem adta meg a címét. Egy operált kisleányt, aki véletlenül „
5077 12| Paix-ben is, nézegették az Operánál torlódó kocsioszlopokat.
5078 16| meredt rám hosszan, s én is õrá. Egy macska surrant be az
5079 23| világgal, hogy itt az utolsó órája, s ha az égitest közeledése
5080 9 | Kétségtelen tehát, hogy amint órámra illesztette az üveget, és
5081 9 | pilla.~Ez a pilla pedig, az órás pillája, becsületben õszült
5082 9 | nagyítójával, melyet az órások a szemükbe szoktak csippenteni,
5083 9 | izgatott, hogyan jutott oda?~Órásom õsz ember. Valami ürügyön
5084 9 | Elvittem a kedves, budai órásomhoz, tétettem rá egy új üveget.~
5085 9 | Mit tegyek?~Levétessem az óraüveget, és eltávolíttassam ezt
5086 19| kedves és jó Marika, alig egy órával ezelõtt ismeretlen okból,
5087 12| drága bácskai pofa, aztán Orbán Gyuszi, a párizsi hírlaptudósító,
5088 23| kürtök bömbölnek és harsonák ordítanak. Volt gyors és rettenetes,
5089 5 | áthaladt a kocsiúton, állati ordítás harsant.~- Hû! - üvöltötte
5090 21| kivárhatatlan hosszú percekig. Esti ordítozott, toporzékolt, hogy ki akar
5091 16| zakatolását, aztán elaludtam. Ordítva riadtam föl. Tapogatództam
5092 19| melyek a levegõt, a semmit õrlik.~Elég az hozzá, múltkor
5093 23| fölfedezte, hogy hajára finomra õrölt, ismeretlen vegyi eredetû
5094 20| és rosszat kell beszélni. Õróla inkább csak jót beszéltek.
5095 23| aggastyánok és csecsemõk, oroszlánok és bolhák, emelõdaruk, hõmérõk,
5096 1 | magyar kocsiba, s megcsapta orrát az ismerõs, áporodott szag,
5097 17| fõorvos úr”-nak címezte, orrba öklözött. Ebben is csak
5098 1 | a szégyenérzet viszketõ, orrfacsaró undorával ért ki az utcára.
5099 16| hová kerültem. Torkom, orrom kiszáradt. A fûtõtestek
5100 16| Malaclopó köpenyben valami vörös orrú, szemüveges osztrák ifjonc
5101 15| ostobaságokkal szeretnék orruknál fogva vezetni õket, akik
5102 7 | fekete kutyát, melyet az országút porában ütnek el. Csak egy
5103 16| A levegõ fekete volt, az országutak sárgák. Valamelyik állomáson
5104 23| adtam vissza. Még heveny õrületemben se tennék ilyesmit. Még
5105 2 | eszedbe ötlene, hogy én õrültem meg, már te lennél az õrült.~-
5106 13| fölemelõt, megalázót, okosat és õrültet. Az, amirõl most akarok
5107 8 | hogy az, amit elkövetsz, õrültség?~- Lehet.~- Tudod, hogy
5108 23| agyvelõmben. Enni is kívántam. Orvosaim az utolsó próbareggelim
5109 21| csak ennyi.~Amíg a kisfiú orvosért szaladt, addig õ elõkotorászta
5110 17| hiúságtól beteg.~Mit tegyek?~Az orvosnak kezelni kell a beteget,
5111 17| hadartam -, meggyógyult-e az orvosod?~- Sajnos, nem - felelte
5112 19| megmentették, jól érzi magát, az orvosok bizakodnak abban, hogy semmi
5113 17| rázni. Hasonlít ahhoz az orvossághoz, melynek címkéjére ez van
5114 11| port. Amikor átvette az orvosságot, a rendelõbõl kimenet az
5115 3 | arcul ütni. Néha az aljas orvtámadás eszméje diadalmaskodott:
5116 9 | Anélkül, hogy tudná, itt õrzöm porhüvelye egy darabkáját.
5117 1 | incunabulum-ot tartalmaz, egy olyan õsnyomtatványt, amelybõl csak egyetlen
5118 13| érkeznünk az elsõ okig, melyet Õsoknak neveznek, én pedig Õsvéletlennek.
5119 20| hogy 1000 ember közül 999 ostoba, fontoskodó tökfilkó.~Egy
5120 23| készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert
5121 20| vigasztaljuk dühösen és ostobán. - Hát hogy lehet ilyesmire
5122 23| hagyjak hátra? Ez éppoly ostobaság volna. Inkább ittam. Volt
5123 15| elképzelni is sértõ, hogy ilyen ostobaságokkal szeretnék orruknál fogva
5124 20| például a Gyáli úton vagy az Ostrom utcán, benézett minden házba
5125 19| tisztább. Hallgatja, hogy ostromolják Jancsit. Fáradt tekintetét
5126 8 | hogy ilyen kérdésekkel ostromolta. Általában kotnyeles, pimasz
5127 1 | kenyérszeletke volt, hártyavékony, ostyaszerû, legföljebb arra alkalmas,
5128 13| Õsoknak neveznek, én pedig Õsvéletlennek. Inkább bámulom hát a véletlent
5129 14| gyászos-bolond tréfáról. Egy késõ õszi napon azonban a temetõben
5130 22| Semmi bók. Engem csak az õszinteség érdekel.~Szeméhez emelte
5131 21| akik az utcasarkon egy oszlop mögül törtek rám, hogy kezem
5132 7 | Várakozott, míg a jármûvek oszlopa gyérül, s a forgalom egy
5133 20| rendõrségre az eltûntek osztályába, és rohanunk vissza haza,
5134 21| barátaimra, begyöpösödött osztálytársaimra, akik a fölolvasást követõ
5135 12| Esti Kornélnak, egykori osztálytársának és padszomszédjának, aki
5136 1 | közelebbi ár nélkül. Szorozni és osztani kezdett, hogy különbözõ
5137 13| elszalasztania. Azonnal abbahagyta az osztást, pedig élt-halt a kártyáért,
5138 13| kártyaszobában ült egy asztalnál, épp osztott. Pataki odaszólt hozzá:~-
5139 12| Varenne-be bandukoltak, az osztrák-magyar nagykövetségre, hogy Bandi
5140 9 | órás pillája, becsületben õszült meg. Hajdan ezzel kacsintott
5141 17| bizonyult. Sokáig ácsorgott az ottani kényelmetlen portásfülkében,
5142 20| megsokallja a koplalást, és otthagyja családját, valamint a vele
5143 2 | természetesebb, hogy régi otthonába menjen vissza - hová is
5144 12| Bandi jelentkezzék. Bizonyos otthonos érzéssel, hangosan, kedélyesen
5145 21| benne se kényelmesen, se otthonosan, s ha egyedül maradtam,
5146 21| melyet annyira kényelmessé és otthonossá próbált tenni, hogy sohasem
5147 22| röviden és kedélyesen csak Ottónak nevezgettem. Kázmér grófot
5148 22| vetemedtem, hogy báró Bolthay Ottót röviden és kedélyesen csak
5149 22| Ott, amikor báró Bolthay Ottóval táncol az Anna-bálon?~-
5150 10| Ön beszél franciául?~- Oui - mondta halkan, a fejét
5151 1 | árnyékszékbe botorkált, óvatosan kerülgette a szétszórt lábakat,
5152 9 | kerültem a pillájával és õvele, afféle lelki rokonságba.
5153 19| Rabindranath Tagore vagy gróf Oxenstierna Axel nevét. Játszottak a
5154 1 | nehezülne el, lehajtotta fejét a pad karfájára. De nem aludt.~
5155 1 | hevertek szerteszét a piszkos padlón, mint valami csatatéren.
5156 14| Olvastunk, sõt írtunk is a padokon, a sírhantokon, a hosszú
5157 1 | A tó partján leült egy padra. Mindenféle szamárságról
5158 12| egykori osztálytársának és padszomszédjának, aki már karácsony óta a
5159 12| üldögéltek a Café de la Paix-ben is, nézegették az Operánál
5160 1 | édes-franciát, fanyar-angolt, aszút, palackos asztalit. A vendég vizet
5161 13| hozzánk sietett, és izgalmát palástolva érdeklõdött a tanúzás körülményei
5162 21| érdeklõdött Esti, a gõzfûtéstõl pállott levegõben a szoba közepére
5163 19| erõ híján kitörnek szokott pályájukból, föllázadnak, követelik
5164 19| kereshetünk ezen vagy azon a pályán, ha serényen dolgozunk,
5165 2 | Húszévesek voltunk, csak az írói pályára készültünk, egyéb dolgunk
5166 16| folytatódott. Elhagyott pályaudvarok gurultak elém. Malaclopó
5167 21| a poggyászát, leugrott a pályaudvarra, a sínek közé, ahol egy
5168 6 | letette õt a bérautó, mely a pályaudvarról idehozta, s tovarobogott,
5169 18| korszaka. Már senkinek se panaszkodik. Szinte elégedettnek látszik.
5170 19| találkoznak, csak üldögélnek. Nem panaszkodnak ezen, nem gúnyolódnak, nem
5171 22| kézirat-kazlat hozott a posta - panaszkodott Esti Kornél -, hogy amikor
5172 8 | nagyon boldog.~- Én sohase panaszkodtam. Nem voltam boldogtalan.
5173 12| fiú volt, a Gargantuák és Pantagruelek ivadékából, értette a helyzetet,
5174 2 | áll, borjúszájú ingben, pántlikás lakodalmi kalapban, bambán
5175 4 | patikus, aki az árut rózsaszín papírba burkolta.~- Nem - felelte
5176 1 | végeérhetetlen jegyzékét, kemény papíron, kifogástalan gépírással.
5177 14| nagyiparos személyében. Tintát, papírt kért, s ezt a levelet intézte
5178 23| vagy egy levegõvel fölfújt papírzacskót, melyet ide-oda táncoltat
5179 12| kanalazta föl, s a vékony, pápistaszínû piskótaszeletkét kapta be,
5180 11| Óriási ágya a lepedõk és paplanok vitorláival fehér gályaként
5181 2 | amikor aludni megyek, a paplanom alatt egy fekete kost találok,
5182 19| tarka vánkost meg egy vékony paplant. Aztán hátratett kezekkel
5183 12| szeme-szája. Az asztalokon só, paprika, szegedi rózsapaprika, köményes
5184 12| könnyû sillert is. Várjon. Parádi vizük természetesen nincs.
5185 11| se volt. Velünk ebédelt. Paradicsomlevest - kezdte a hang, és egyszerre
5186 21| úszkáltak a tüdõs táskák, a paradicsommártások szinte harsány, hõsi pirosára,
5187 1 | hogy „elõételül” tojásétket parancsol, de arcán ezalatt álomszerû
5188 12| mûvészi nevezetességével.~- Parancsoljatok, urak - tessékelte õket
5189 19| Jancsi vagy János - amint parancsoljátok - huszonkilenc éves és költõ.
5190 19| szavakkal, a nyelv e rejtélyes parányaival, a nyelv e fölbonthatatlannak
5191 16| állomáson egy mezítlábas parasztfiúcska végigszaladt a kocsik mellett
5192 2 | villanyt, szobám közepén egy parasztlegény áll, borjúszájú ingben,
5193 1 | esõ. A levegõ tiszta volt, párátlan, áttetszõ, mint az üveg.
5194 8 | várhatna rád. Tavasszal a föld párázik, cseresznye érik, záporpatakok
5195 18| mely a szegénységgel jár, parázs meglepetésként hatott rá.
5196 2 | eloltottam. Csak cigarettájának parazsa világította meg a szoba
5197 2 | meztelen lábaimat, mintha parázson járnék.~Amikor visszatértünk,
5198 22| Kázmér gróf közben megölte párbajban.~- Tudom - legyintettem
5199 13| maradt mindörökre. Még nem is párbajozhatott. Elképzelni is rettenetes
5200 3 | kihívóan vagy könyörögve, talán párbajsegédeket, talán békeköveteket akart
5201 22| világát, szó szerint idézte párbeszédeiket, néha drámaian meg is játszva
5202 12| eshetõségére gondolva - közvetlen párbeszédeket közölt a kárpitossal, az
5203 19| Tout comprendre c’est tout pardonner címû verse is, melyben egy
5204 12| Másnap este folytatta útját Párizs felé.~Avricourt-nál, a francia
5205 12| régebben ki akarta küldeni Párizsba egy évre, magához hívatta,
5206 1 | OMELETTE À WOBURN~Esti Kornél Párizsból igyekezett hazafelé a tanulmányéve
5207 12| gyötörték. Úgyszólván nem is Párizst várta már, csak Kornélt.~
5208 19| valamennyien ilyenek voltak, parlagon hevertek, ugaroltak, a végtelenségig.
5209 10| Az tud franciául. Vele parlírozok.~- Miért?~- Hogy gyakoroljam
5210 2 | Minden úgy van, ahogy volt. A párna s a lószõrtakaró is. Alig
5211 2 | otthon az enyém. Egy huzatlan párnából ágyat vackoltam a díványra,
5212 11| ez - dünnyögte. Beleölelt párnáiba, próbált tovább aludni.
5213 18| össze mindenét, az utolsó párnáját is, ezek azonban nem közönséges
5214 1 | rongyokba bugyolálva, zsákokkal, párnákkal, dunyhákkal. Egy kendõs
5215 16| mögöttem. Hánykolódtam a párnákon. Egyszerre a hátam közepén
5216 22| kezdte. Az õ anyagában olyan párolt unalom lappangott, hogy
5217 1 | imbolygott rajta a túlsó part környékén, regényes lámpásával.
5218 17| Párizsban leltem meg egy bal parti szállóban, ahol annak elõtte
5219 18| medrében, s mi egyik vadvirágos partjáról a másikra ugráltunk, játékosan
5220 15| megharapott egy kóbor macska, és a Pasteur-intézetbe rohantam, beoltatni magam
5221 18| volt idõ, amikor csevegõ patak gyanánt siklott tova szûk
5222 20| is hamarosan „elkészült”. Patakiék segítették néhány pengõvel.
5223 20| negyedik hetében. Éppen Patakinál vagyok, amikor a telefonhoz
5224 2 | januári esõ.~Én megkértem Patakit, hogy nála aludhassak. Ebben
5225 22| megállás nélkül. Azzal a patakzó hévvel, mely az írókat jellemzi,
5226 23| legnemesebb szórakozás. Szélhámos patikusok, akik egy életen át nem
5227 4 | nem ezt szemlélte, hanem a patikust. Az egyszerre fölvillanyozódott,
5228 12| magyar volt körötte. Egy patkó alakú asztalnál névnapot
5229 1 | nehéziparos lehetett, régi svájci patrícius, s legközelebb hozzá egy
5230 12| Fürge postakocsisunk imént pattant nyeregbe.~Nos, adja ide
5231 18| Eltûnt lírai heve. Nem kurta, pattogó fölkiáltásokban tárta elénk
5232 16| sapkák voltak, fényt szórtak patyolat terítõmre. A falon egy családi
5233 23| Lovasrendõrök vágtattak elõ peckesen, kivont karddal, de csakhamar
5234 13| és a szorgalom követendõ példáját.~Abban az idõben Pataki
5235 1 | amelybõl csak egyetlen példány van az egész világon. De
5236 18| darab kenyér, az a száraz, penészes, savanyú kenyér, melyen
5237 20| se lehet többé a havi 750 pengõrõl. Kálmánnal mindenki szakított,
5238 20| Patakiék segítették néhány pengõvel. De kin lehet segíteni?
5239 6 | ébresztgeti. Olyanforma, mint a pentagram, az a bûvös ötszög, melyet
5240 1 | hogy különbözõ európai pénzegységekre számítsa át a nála levõ
5241 20| s a többi cég titokban pénzelte is, támogatta, mindenhova
5242 18| csodálkoznia. Tudhatta volna, hogy pénzét délelõtt kiadta, ennélfogva
5243 1 | kerültek minden célzást, mely a pénzre vonatkozik, arra a megvetendõ,
5244 18| tükrözõdött. Ahogy pedig pénztelensége miatt nem szolgálták ki
5245 3 | kávéházi törzsasztaluknál, a pénztelenségük, a szerelmi csalódásuk miatt,
5246 18| neki kölcsönt azok, akiknek pénzük volt, ámulata döbbenetté
5247 12| folytatnak, miután minden pénzüket elverték. A könyvet dühösen
5248 18| és eszkimó költõket is. A pénzzavar lovagja õ, az éhezés hercege,
5249 18| reggel, fél kilenc elõtt négy perccel egy végrehajtó jelent meg
5250 16| emlékszem néhány boldog percemre. Hogy mikor voltam legboldogabb?
5251 6 | minden alkalommal Esti. Két percen belül már a legutolsó szobájában
5252 9 | agyoncigarettázom magam, s az ütõerem percenként százhúszat ver, õ megõrzi
5253 8 | gondolkoznom kell.~- Öt percet adok rá.~Mindketten hallgattak.
5254 19| ilyent még soha. Scholz pár percnyi szócsata és közelharc után
5255 18| tõlünk volna-e számára néhány percünk. Bementünk a kávéház külön
5256 10| gondoltam, hogy ilyen az egész pereputtya, az apja is, az anyja is,
5257 12| francia nyelvet. Egy év alatt „perfekt francia” lehetsz.~Fölkelt,
5258 10| ide egy-egy francia...~- Persze, errefelé nemigen járnak.~-
5259 19| Unalmában megtanult arabul, perzsául és törökül is. Dr. Scholznak
5260 20| segíteni? Menekülnie kellett Pestrõl. A hajótöröttek errõl a
5261 22| pocsékabbul írt, mint egy pesztonka.~Olvastam már néhány írását.
5262 4 | a patikában csüggedten, petyhüdten üldögélt egy alacsony, igénytelen
5263 10| elfordítva. - Je parle un peu - de oly bizonytalanul és
5264 21| pedig rövid tapsmámor és pezsgõcsömör után továbbröpülni, mintha
5265 1 | arra, hogy hûtõvedrekben pezsgõket hozzon, édes-franciát, fanyar-angolt,
5266 17| élvezhettem volna a láz gyöngyözõ pezsgõmámorát. Unatkoztam.~Ágyamba hozattam
5267 12| mulatság elvadul, s az üres pezsgõsüvegek már glédában állnak az asztalon,
5268 6 | dallamával, szívében napfényes piacok, lármás utcagyerekek, Tizianók
5269 18| elsüllyedt, és ott lenn pihen, a remény összetört horgonyával
5270 19| vonulhatunk majd vissza pihenni, s e biztos tudatban könnyû
5271 12| bársonykabátban, az ifjú piktor. Odahívták. Beállított Szûcs
5272 9 | végzetes kapcsolatba kerültem a pillájával és õvele, afféle lelki rokonságba.
5273 7 | halálos elgázolások idején egy pillanat alatt képzõdik.~Az emberek
5274 1 | Woburn-t, mellyel egy könnyelmû pillanatában oly közeli kapcsolatba jutott.
5275 6 | az igazság, melyet borús pillanataimban gyakran tagadni szoktam,
5276 23| egy üstökös lángcsóvájában pillanatok alatt pörzsölõdött el, mint
5277 11| többé. Jaj de furcsa ez. Egy pillanattal ezelõtt még jelen idõben
5278 3 | leforduljon a székérõl. Ettõl a pillanattól kezdve az áldozat minden
5279 17| poklában. Nem válaszol. Megvetõ pillantást lövell az orvos felé.~„Miért
5280 1 | volt, a pincérek egymásra pillantottak, meghajoltak, de nyomban
5281 18| a nélkülözésbe. Sápadtan pillantunk rá, és a szédület környékez
5282 9 | és eltávolíttassam ezt a pillát, visszaszolgáltatva jogos
5283 9 | mesélt el, és ezzel a nedves pillával állt az anyja, az apja koporsójánál
5284 9 | Illan ez a pilla, mint egy pille. Villan ez a pilla, mint
5285 17| torka, az õ hasa is fájna? Pimaszság.”~Ezt gondolja a beteg,
5286 13| fricskát, kedvest, elképesztõen pimaszt, fölemelõt, megalázót, okosat
5287 20| benézett minden házba és pincébe, s bizonyos reménységgel
5288 13| hangosan beszélt. Még a pincérekkel is veszekedett. Megjött
5289 21| mosolyogva, de zavartan egy pincérnek. Az útbaigazította, hogy
5290 12| Feri - intette oda a pincért, mintha régi ismerõse lett
5291 1 | csinos kristálytálkán hozta. Pirított kenyérszeletke volt, hártyavékony,
5292 22| angyalszárnyacskákkal, a pirosan füstölgõ görögtûzben, halványan
5293 21| paradicsommártások szinte harsány, hõsi pirosára, s a tortaépítmények felhõkarcolóira
5294 2 | SAKÁLOK~Sárgát és pirosat ittunk összevissza, zöldet
5295 12| s a vékony, pápistaszínû piskótaszeletkét kapta be, egyetlen falásra.
5296 12| otthon. Mellettük Nahotzky Pista vacsorázott, bársonykabátban,
5297 19| zsebkendõjével, amitõl a szemüveg még piszkosabb lesz, de a zsebkendõ nem
5298 12| van; a járdák szemetesek, piszkosak, a Szajna is mocskos és
5299 19| nevét nem használják, hanem Piszokratesz-nek nevezik, a háta mögött és
5300 20| fõbe lõtte magát. Volt egy pisztolya.” Pataki szétroncsolt agyvelõt
5301 22| tulajdonságait tüstént elvesztette, s pocsékabbul írt, mint egy pesztonka.~
5302 19| hosszú márványasztalánál, s pocsolok ebben a lanyha semmiben.
5303 19| fölfelé fésült, göndör haját. Pödöríti kis bajuszkáját. Hetyke
5304 12| gulyás, tejfölös túrós csusza pörccel, lekváros metélt, uborkasaláta.~-
5305 11| megint csak rázendített, pörölt és csörgött. Ez a kis acélgép
5306 23| lángcsóvájában pillanatok alatt pörzsölõdött el, mint holmi csillagközi
5307 12| Lala is, a drága bácskai pofa, aztán Orbán Gyuszi, a párizsi
5308 8 | Mindig magad toltad ide a pofádat.~- Bocsáss meg - hebegett
5309 3 | visszakézbõl, egy olyan pofont, hogy menten leforduljon
5310 3 | váratlanul érkezõ, dörgedelmes pofontól, melytõl csillagot szór
5311 19| amint állítjátok, hogy a pogácsák ehetetlenek voltak, mert
5312 19| zsebében tartott négy darab pogácsát, és boldogan mutogatta mindenkinek,
5313 11| emlékeit: a feketekávés poharat, a hamutartót, melynek vastag,
5314 16| mellett kannájával meg a poharával, s a szakadó esõben ezt
5315 19| lehetetlen dolgot, például Poincaré legelsõ öngyújtójának tûzkövét,
5316 17| füllel gyötrõdik a tollpárnák poklában. Nem válaszol. Megvetõ pillantást
5317 23| emlékezem. Volt sötét, a pokol minden sötétségével. Volt
5318 4 | patikus -, Xerxes - azzal egy polchoz ugrott, s máris orra alá
5319 12| kezdett az alacsony, porlepte polcon, melyen egy dohányszita
5320 20| világnak és a másvilágnak a polgárai, s nem tudni, hogy hova
5321 1 | szemben vele két német polgárlány, õsz atyjával, aki valami
5322 20| sokszorosító irodát, utána egy poloskairtó vállalatot is. Ezekkel is
5323 20| legutolsó vállalatát, a poloskairtót meglepõ könnyelmûségével
5324 20| tett szert körükben, hogy a poloskák a vállára röpültek, s õ
5325 20| Hallottam, hogy Kálmán a poloskákat nem is irtotta, hanem tenyésztette.
5326 20| Sürgõsen ezer darab eleven poloskára volt szükségem. Az árut
5327 23| nyakkal, riadtan az ég egy pontjára néznek, kelet felé, s mutogatnak
5328 23| egy amerikai csillagász pontos számítással ellenõrzött
5329 17| kenõcsével kenegetem a fájó pontot, gyöngéden és kíméletesen.~
5330 2 | kérlek...~- Várj. Haladjunk pontról pontra. Szóval te most kimégysz,
5331 18| horgonyával az iszapban, falánk pontyok és rákok prédájául, de -
5332 7 | kutyát, melyet az országút porában ütnek el. Csak egy sötét
5333 15| meg: ezt adta elõ nekem a poraiból föltámadt barát e két óra
5334 12| színes nyakkendõt s az új porcelánnadrágját.~Lábait keresztbe rakva
5335 12| járhat gyûrötten. Vett egy új porcelánnadrágot, egy pár szarvasbõr kesztyût.
5336 9 | Anélkül, hogy tudná, itt õrzöm porhüvelye egy darabkáját. Ha sírba
5337 12| kotorászni kezdett az alacsony, porlepte polcon, melyen egy dohányszita
5338 5 | gyakorlatról hazafelé menetelõ, poros, izzadt katonákat, a gyermekeket,
5339 5 | tulajdonosa, s letépte barna porszemüvegét. - Olvas - és rámutogatott.~-
5340 11| öt darab egytizedgrammos port. Amikor átvette az orvosságot,
5341 17| ácsorgott az ottani kényelmetlen portásfülkében, hogy elszórakoztasson újabb
5342 20| meg kell említenem, hogy a portéka hatékonysága minden várakozásomat
5343 8 | kirúgott ügynök, aki ócska portékáját nem bírta elsózni. - Azért
5344 8 | Esti, mint aki egyszer már pórul járt, nem fogadott el tõle
5345 22| kézirat-kazlat hozott a posta - panaszkodott Esti Kornél -,
5346 5 | utcán kibontotta reggeli postáját. Egy cikkre gondolt, melyet
5347 12| Kegyeskedjék beszállni, gróf úr, postakocsink azonnal indul.~Hogyan, barátom,
5348 12| Ó igen, gróf úr. Fürge postakocsisunk imént pattant nyeregbe.~
5349 12| jellegzetes szaga. Budapestnek pótkávészaga van, Bécsnek süteményszaga,
5350 7 | utánozza, olyan, mint egy pótkoponya, melyet agyvelõnk lángja-füstje
5351 16| szobát nyitottak számomra, potom áron. Fehér hajú, bóbitás
5352 12| barátjára, akinek arcáról potyogtak a könnyek. Zavartan, kedvesen,
5353 18| falánk pontyok és rákok prédájául, de - biztosítalak benneteket -
5354 4 | szenvedõ emberiség egy olyan próbabábujával találkozott, aki csodálatosképpen
5355 10| friss? Nem romlik az meg. Próbáld meg. Eláll.~- Néha egyebet
5356 13| melyet játszunk. Újabban próbálják a véletlent elemezni. Kimutatják
5357 23| kívántam. Orvosaim az utolsó próbareggelim óta eltiltottak a nehéz,
5358 13| munkás, finom. Igazi ember. Prófétaszakállt viselt és mûvészfejet. Akkor
5359 20| vállalat szerzõdtette agent provocateur-ként, abból a célból, hogy ezeket
5360 21| költõ nem vetem meg az ilyen prózai dolgokat. Emlékezem, hogy
5361 10| viszont „szabad” kenyér volt, puha, szalmaízû, savanyú fehér
5362 7 | Emlékezett, hogy egyet pukkant is. Akkor szállhatott ki
5363 9 | Villan ez a pilla, mint egy pupilla.~Ó, az a nap, mikor ide
5364 8 | bõrükbõl, nem tennék meg. Még a púpos, vén koldus se. Az se cserélne
5365 19| betûzgették ki, hogy az emberek puskatussal verik egymást agyon, s a
5366 19| s éppígy kitalálta azt a pusztán föltételezett elmeorvost,
5367 15| ellenére a mûtõasztalon pusztult el, akkor ez a hazugság
5368 19| tûzvész annak az alföldi putrinak az égése, melyet mint gyermek
5369 19| legképtelenebb idegen neveket. Rabindranath Tagore vagy gróf Oxenstierna
5370 13| fiatalkorában elköltötte a rábízott pénzt - egy különben igen
5371 6 | elsõsorban a betörõk, a rablók, az éhenkórászok ellen védekeznek
5372 23| csillagvizsgáló igazgatója rádión világszózatot intézett az
5373 1 | elkomolyodott, mint aki hirtelen ráébredt, hogy kelepcébe került.
5374 19| Jancsit. Fáradt tekintetét ráemeli.~Azt hiszi, hogy ezek most
5375 10| érettségiztem. Néhány szó rám ragadt az iskolában. A papa - mondta,
5376 19| kideríthetném, hogy csak azért ragadtak meg annyira, mert véletlenül
5377 20| sohase hittem el. Gonosz rágalomnak, mendemondának tartottam.
5378 14| ötleteket, s annál inkább ragaszkodott hozzájuk, mennél kevesebb
5379 17| önérzete, dicsérettapaszt ragasztok rá, csíkos rögzítéssel,
5380 19| Csak õ vesz belõle egyet. Rágcsálja a zöld gumicukrot fekete
5381 18| családja már két hét óta rágódik. Legyint, és másra tereli
5382 20| vezettem, hogy legalább azokon rágódjék el. Az õ helyzete volt a
5383 1 | vagy megízlelték azokat a ragyogó, testszínû húsokat, melyeket
5384 23| akkora, mint az öklöm, s úgy ragyogott, mint egy ívlámpa. Szemlátomást
5385 19| egymást agyon, s a betegekre rágyújtják a kórházat. Õnekik nem volt
5386 2 | cigarettát. De itt fektemben még rágyújtottam egyre. Fiatalságunk oly
5387 23| súlyos kölöncként csörömpölt rajtam. Valahányszor kicsavartam
5388 2 | nemzedékek még meghagytak rajtuk. Õszintén szólva, egymást
5389 20| hányszor keresztülnéztek rajtunk fiatal korunkban, hányszor
5390 14| felül egy könyöklõ angyalkát rajzolt, s az angyalkát maga színezte
5391 6 | középkorban a küszöbök elé rajzoltak, hogy az ördögöt elriasszák.
5392 20| Az se mindegy, hogy egy rajzszög tûnik el az íróasztalomról,
5393 16| jöttek onnan, könyvekkel, rajztömbbel, fejesvonalzóval. Minthogy
5394 8 | karosszékbe, szemben Estivel. Rákacsintott, szemtelenül. Hirtelen azt
5395 8 | mondogatják. De ha komolyan rákerülne a sor, és igazán ki kellene
5396 6 | a munkások, akik hetekig rakják össze, téglát illesztve
5397 20| második napján látta õt a Rákóczi úton. Borotválatlan volt
5398 12| halászlé van. A cigány a Rákóczi-indulót húzta.~Miután megitták a
5399 19| elsõ évtizedeiben. Akkor rakódnak lelkünkbe a kincsek, mély
5400 18| iszapban, falánk pontyok és rákok prédájául, de - biztosítalak
5401 1 | egy-egy halszeletet, egy rákollót, vagy megízlelték azokat
5402 18| hajójával is, mely gazdag rakományával már régóta elsüllyedt, és
5403 17| hogy eltüntessem ezt a rákos daganatot. Lassanként érzéketlennek
5404 20| vonultak. Õ a feleségével Rákosszentmihályra költözött. Gyermeke nem
5405 1 | közeledett, melegített tányért rakott asztalára, s a többi pincér
5406 15| magyarázata? Az, hogy a Margit rakpart közel van a Margitszigethez
5407 15| hanem azt, hogy a Margit rakparton sétált. Mi ennek a magyarázata?
5408 12| heringek. Többféle salátát raktak eléje, sovány báránysültet,
5409 23| megitatták a hiszékenyekkel raktáron maradt hashajtóikat, hánytatóikat
5410 12| porcelánnadrágját.~Lábait keresztbe rakva nézegette, hogy tünedeznek
5411 19| Jancsira mered.~A többiek is rámerednek.~- Ez a tárgy - folytatta
5412 10| Odavont a kirakat elé. Rámutatott egy fehér kartonlapra. Azon
5413 5 | porszemüvegét. - Olvas - és rámutogatott.~- Marha! - kiáltott arcába
5414 19| tulajdon gyermekeiket szedik ráncba, s kutyájukat fogják betûvetésre.
5415 12| félredobta a könyvet, s homlokát ráncolva azon tûnõdött, hogy hívhatják
5416 21| mert rendszerint szombaton rándultam le, és vasárnap még ott
5417 20| függõben levõ címmel és ranggal: egy halott férj felesége,
5418 9 | Nézd, itt van. Valahányszor rápillantok, itt van ez a pilla. Ez
5419 7 | magyarázta a kereskedõsegéd, s rápillantott. - Vagy valakit gyászolni
5420 11| szivarfüst, fagyos volt és büdös, rátapadt az ablakokra, összemaszatolt
5421 7 | érdeklõdéssel fogadták. Amint rátekintettek, az arcokon kihamvadt a
5422 9 | ürügyön bementem hozzá, rátekintettem, gondosan szemügyre vettem.
5423 22| Na, látja - kiáltottam rávezetõ, nevelõi tapintattal, s
5424 8 | hozzá utolsó kísérletül, s rávillantotta gúnyos, fürkész mosolyát,
5425 17| csüggedtségébõl föl kell rázni. Hasonlít ahhoz az orvossághoz,
5426 10| hanyagoljam el a franciát. A reálból még tudok valamit. Nem akarom,
5427 21| bõröndjébõl egymás után rebbent elõ a fehér ing, a fehér
5428 19| utóbaja se lesz.~A Szíriuszban recsegni kezdtek az orosz zenészek,
5429 2 | ablak nyitva?~- Csukva. A redõny leeresztve. Ahogy most van.~-
5430 2 | az álom keresztútjain. A redõnyréseken már fölrémlett a moslékszín
5431 12| Sárszegre, a nagybátyja, aki már régebben ki akarta küldeni Párizsba
5432 22| mondhattam volna, hogy új regénye remek, s az elõbbieket is
5433 19| tehetségû regényíróval, aki regényeit nem tudja kiadni. Ullmannal,
5434 17| Regényeket ír. Legújabb regényének ez a címe: Piros szerelmek
5435 19| maguknak, se másoknak. Mi regényesek voltunk. Õk tárgyilagosak.
5436 2 | elsõ sarki rendõr. Ésszerû regényesség ez, kopott, szakállas hatásvadászat.
5437 5 | látta: útlevél, cikk, bank, regényfejezet, tárgyalás B.-vel és M.-
5438 5 | vásárol majd, egy készülõ regényfejezetére, melynek szavait sokáig
5439 19| Hernáddal, a nagy tehetségû regényíróval, aki regényeit nem tudja
5440 13| Kortársai vagy elhaltak, vagy réges-rég elfelejtették ifjúkori botlását.
5441 18| izgatott szabókkal, akik reggelenként dühösen rázzák kilincsét.
5442 13| feddhetetlen elõéletû polgár”. Reggelente, mihelyt fölkelt, a tükörbe
5443 12| vajaskiflivel. Esti háziasszonya a reggelijét hozta be neki.~Az csak bámult
5444 16| a langyos kis étteremben reggeliztem. A villanyok, melyeken színes
5445 19| fakó, mint a deszka, a sok régibb és újabb koplalása miatt.
5446 14| sírköveket is, melyekrõl régimódi, különös neveket silabizáltunk
5447 2 | cudar varázsa éppen abban rejlett, hogy ennek ellenére se
5448 12| mert a lámpaoszlopokba rejtik, a cigarettának, a Marylandnak,
5449 6 | dolgozószobájában, hol még a nyár melege rekedt meg, csukott ablaktáblák
5450 19| akik még hadifogságukból rekedtek itten. Egy darabig nemzeti
5451 6 | át vidéken. Egy ablakból rekedten ordított valami hektikás
5452 20| mond: „III. emelet 17.”. Remegve nyitja ki a kilincset. Kálmán
5453 18| azóta keserû, fájdalmas remekmûvé kalapált, ámulat tükrözõdött.
5454 20| siratta a bátyját, noha még remélte, hogy majd csak elõkerül.
5455 18| elsüllyedt, és ott lenn pihen, a remény összetört horgonyával az
5456 21| felé igyekezett, abban a reményben, hogy ott majd valami kijáratot
5457 22| kínos kötelezettsége alól. Reményemben csalatkoztam. Folytatnom
5458 22| kilométeres sebességgel. Abban reménykedtem, hogy valamelyik majd csak
5459 23| ellenkezõjére semmiféle reménység sincsen, akkor három nap
5460 20| házba és pincébe, s bizonyos reménységgel köszöntött minden távoli
5461 20| is kezdtem föladogatni a reményt. Eltûnni, búcsú nélkül távozni,
5462 12| Amint a vonat zakatolt, rémképek gyötörték. Úgyszólván nem
5463 1 | várost, a játékházaknak rémlõ villákat, melyeknek ablakjaiban
5464 23| csakhamar õk is belesodródtak a rémüldözõ csõcselékbe, s elhányták
5465 2 | lehetséges volna, nem volna rémületes. De lehetetlenség. Arra
5466 2 | fölfoghatunk. Attól nem rémülünk meg ennyire. Elég az hozzá,
5467 19| hogy valami nincs egész rendben.~Életének nehéz és szép
5468 1 | egészen jól értette volna a rendelést. Tudvalevõleg háromféle
5469 20| mindig a hó elején bocsát rendelkezésére egy kis összeget; például
5470 10| lakásadónõkre, akik a hó elsején a rendelkezésünkre bocsátott szobák használata
5471 11| átvette az orvosságot, a rendelõbõl kimenet az elõszobában találkozott
5472 23| fényévekig anélkül, hogy rendeltetési helyemre érkeztem volna.
5473 1 | láng lobogott ismeretlen rendeltetéssel. Késõbb látta, a személyzet
5474 19| mert köröttük mindenki csak rendetlenkedett. Mi a korunk sivár eseménytelenségében
5475 21| találta, benn az öltözködés rendetlenségét, szappanhabos önborotváját
5476 19| és beleegyezésük nélkül rendezett egy másik korosztály. A
5477 21| fiatalember, aki az est rendezõje volt, „rendkívüli tapintattal”
5478 13| az utolsó napig, annak rendje és módja szerint.~Ha valaki
5479 20| el. Hogy meghaljon, az is rendjén van. Akkor ellopja valaki,
5480 12| kopottan, lomposan járnak, a rendõrnek nincs sisakja, a levélszekrényeket
5481 1 | mutatnak neki, verekedést is, rendõröket, igazoltatást. Szíve torkában
5482 12| föl. A földrõl kiabált a rendõrre:~- Engem ne bántson senki,
5483 22| elnémultam, hogy mintegy rendszerezzem, formába öntsem kavargó
5484 15| Nekünk eredeti és bátor rendszerünk van. Õnekik gyakorlatuk,
5485 9 | kifogástalanul mûködött. Rendületlenül jelezte, hogy múlik az élet,
5486 21| Ismét szédületes iramban repülni kezdett fölfelé, aztán zuhanni
5487 19| a játékba, mint amikor a repülõgép felemelkedik a földrõl,
5488 23| vagy egy furcsa, külföldi repülõgépet, vagy egy levegõvel fölfújt
5489 19| itt szó van, a fejedhez repült? Összevesztetek?~- Nem -
5490 22| fogott el. Regény volt, két részben, keménypapír borítékban,
5491 19| gyermekségem s a fiatalságom egy része, amikor vidéken tanultam,
5492 12| betuszkolta a kávéház belsõ részébe.~Itt találta meg Kornél
5493 23| lassú volt, hosszan tartó, részletes, s olyan valószerû, mint
5494 22| nekem, hogy tetszett. De részletesen és õszintén. Semmi bók.
5495 18| koplaltam mindig, megértõ, résztvevõ társa voltam. Éppen ezért
5496 3 | tetszettek, egy szépségverseny résztvevõinek a döntõbíróság elõtt. Türelmesen
5497 7 | kihamvadt a mosoly, bizonyos részvét tûnt föl. Végre a kalap
5498 18| pedig most érdemelne legtöbb részvétet és segítséget. De hát ilyen
5499 12| kedvesen, finom, nem tolakodó részvéttel érdeklõdött az õ dallamos
5500 19| lelkünkbe a kincsek, mély rétegekben. Ezeket egy életen át se
5501 11| meg egészen, csak ekkor rettent össze a lelke mélyéig.~-
5502 10| bizalmasan a fülembe súgta:~- Au revoir, Monsieur.~1930~ ~
5503 2 | Úgy zökkent be nyikorgó rézágyába is. A lámpát eloltottam.
5504 19| fedezték fel, hogy a rõt rezeda visszafelé olvasva: a dezertõr,
5505 10| Elém lökött néhány olcsó rézgombot. Amíg turkáltam közöttük,
5506 11| Kornél. Meghalt.~- Kicsoda? - riadozott Esti. - Miért? Hogyan? -
5507 16| aztán elaludtam. Ordítva riadtam föl. Tapogatództam a sötétben.
5508 12| Kecskebéká-t kornyikálták. Ricsaj támadt.~A rendõr, aki meghallotta
5509 2 | gyorsabban megismerjük.~Ilyen ricsajok után különös öröm elszenderedni
|