1-belek | belel-diszl | diszz-emlit | eneke-folta | folte-hazto | hazud-jelen | jeles-kisza | kisze-lepcs | lepde-mer | mered-ot-ti | oten-ricsa | rideg-szinp | szint-torek | torod-vereg | verej-zwing
Fejezet
5510 10| Mi tetszik? - mordult rám ridegen, mint afféle tizenkilenc
5511 17| orvos közötti viszonyra vet rikító fényt. Nem szavatolhatok
5512 22| tétován, s könyörgõ, majdnem rimánkodó tekintetet vetettem rá.~-
5513 19| költeményeinek címét, vagy rímeit írta meg, mint a legszükségesebbeket,
5514 12| felé.~- Mit csinálsz? - rivallt rá Kornél. - Megbolondultál?~-
5515 22| az évszámmal, amelyikben Róbert Károly király a magyar trónra
5516 21| szállóban. A fölvonó nyargalt, robogott, immár percekig, egyre följebb
5517 20| kérdeztem, amíg a kórház felé robogunk egy kocsin. - „Én azt hiszem -
5518 22| Millió undok dolgom van. Robot. De egy hónap múlva - ugye,
5519 21| fél évtized óta. Egyszer robotnak nevezem, máskor kötelességnek.
5520 13| sivalkodtam nevettemben, és röfögtem, mint egy disznó. Madarat
5521 17| láttam életemben. Ennek rögtön megvan a foganatja. Kibékül
5522 2 | kifelé indult.~Felkönyököltem rögtönzött vackomon:~- Hová mégysz?~-
5523 17| dicsérettapaszt ragasztok rá, csíkos rögzítéssel, s amikor jajgat, hogy megint
5524 12| noszogatták, vitatkoztak vele, röhögtek. Néhányan a Kecskebéká-t
5525 3 | akkor tájékozatlansága röhögtette meg õket. De többnyire észrevett
5526 18| Elfordítjuk fejünket, és csöndesen röhögünk. Hitványság ez, elismerem.
5527 12| Bandi a második százfrankost röpítette a cigány felé.~- Mit csinálsz? -
5528 21| a hómezõket, a fölöttük röpködõ varjakat, ezt a nagy, fehér-fekete
5529 20| hogy a poloskák a vállára röpültek, s õ a tenyerébõl etette
5530 23| lábaimat kinyújtva, s szálltam, röpültem hosszú-hosszú fényévekig
5531 10| is elfelejtsem.~- És nem röstellsz ezért idejárni?~- Kérlek,
5532 22| hogy báró Bolthay Ottót röviden és kedélyesen csak Ottónak
5533 23| mint holmi csillagközi rövidzárlatban, s én fejjel lefelé, lobogó
5534 8 | cseresznye érik, záporpatakok rohannak...~- Hagyjuk ezt. A költészethez
5535 2 | ágynemût. Aztán az ablakhoz rohannék.~- Kitûnõ.~- Fölszakítanám
5536 15| és a Pasteur-intézetbe rohantam, beoltatni magam veszettség
5537 17| önbizalmának háláját a betegnek rója le. Ha hosszan magyarázgatja,
5538 13| szakállában rövidesen fekete rojtocskák nõttek, mert eddig tunya
5539 20| Elismerték, hogy mindenkor jó rokon volt. Amint pedig teltek-múltak
5540 3 | Ezek voltak az õ lelki rokonaik.~1929~ ~
5541 20| Egy darabig a legközelebbi rokonaink, írótársaink is úgy viselkednek,
5542 17| Faképnél is hagyott. Befolyásos rokonaival egyetemi tanárságot térdeltetett
5543 18| utasok, akik eddig mély rokonérzéssel hallgatták, már nem bírták
5544 14| céljuk volt.~Egy hét múlva a rokonnak nyílt levelezõlapot küldött,
5545 7 | gyászolta õt, mint ilyen távoli rokonokat szokás.~1929~ ~
5546 20| dúsgazdag és aljasul zsugori rokonom lakásán engedtem szét, amikor
5547 9 | pillájával és õvele, afféle lelki rokonságba. Anélkül, hogy tudná, itt
5548 18| arról az „undok, aljas dög”-rõl beszélt, mert közben megint
5549 23| aki siratócikket írhatna rólunk, és bizonyos nyájas kárörömmel
5550 23| van. Csodálatos, boldog rombolást végzünk ilyenkor. Egyszerre
5551 10| csak úgy jó, ha friss? Nem romlik az meg. Próbáld meg. Eláll.~-
5552 18| lenn a mélyében megannyi ronccsal, a boldogsága hajójával
5553 11| Elõször is eltûnõ álmainak rongyait vette észre. Egy mondatot
5554 11| elhányt újságpapírokat, rongyokat, csorgó targallyakat s ködöt,
5555 1 | visszavándorlók voltak, cifra rongyokba bugyolálva, zsákokkal, párnákkal,
5556 12| megzöldült bõrkötése már rongyokban fityegett.~- Itt ez a könyv -
5557 18| Street-i angolokat, Gissing rongyosait, sõt talán a fokföldi és
5558 2 | kaptam hálóinget, éppoly rongyosat, gombhíjasat, mint otthon
5559 19| folyton cigarettáztunk, rontottuk magunkat, szép és rút szerelmek
5560 1 | Kornél ezt határozottan rosszallotta. Utána is pillantott sóvár,
5561 4 | szûnik meg. Ez a köhögés rosszindulatú - hogy is fejezzem ki magam? -
5562 17| ezért a beteg e megjegyzését rosszmájúnak, gúnyosan néz le rá tudományos
5563 19| diadalmasan fedezték fel, hogy a rõt rezeda visszafelé olvasva:
5564 13| keze, mellyel annyi betût rótt, sovány volt, mint az angolkóros
5565 9 | muslincák, azok a sajátságos rovarmúmiák, melyek évezredek múlva
5566 20| gázaitól ezek a kártékony rovarok, még a betegek, az öregek
5567 21| vágó kérvényt, a hódolat rózsáival átkötve vagy pedig orv fenyegetést
5568 12| asztalokon só, paprika, szegedi rózsapaprika, köményes sóskifli, olajosgyûrû.
5569 4 | érdeklõdött a patikus, aki az árut rózsaszín papírba burkolta.~- Nem -
5570 14| angyalkát maga színezte ki rózsaszínre, a felhõt világoskékre.
5571 20| tárgyai mind itt vannak, a rozsdás önborotvája, a fogkeféje,
5572 19| aztán, hogy elrongyolódott a rubaskájuk, az orosz dalokat elfelejtették,
5573 1 | gyémántot sütnek, oldalt egy rubinttal meg egy zafírral, s így
5574 15| kilendíteni. Azt, ami van, rugalmasan idomítják ahhoz, ami nincs.
5575 2 | csikorogtak alattunk a rossz ruganyok. Engem most fogott el igazán
5576 6 | alatt összedöntik, lábukkal rugdalják széjjel. Mindig a szabad
5577 4 | igénytelen emberke, szürke ruhában, szürke hajjal. Olyan levert
5578 2 | meg - vetette közbe -, a ruhád is itt lenne: a nadrágod,
5579 7 | voltaképp a legnemesebb ruhadarab. Koponyánkat takarja, domború
5580 11| Közben már hányta magára ruháit, húzta cipõjét, dühöngve
5581 18| vészhírekkel. A gyermekeinek nincs ruhájuk és bölcsõjük. A gyermekeinek
5582 1 | reszketett. Gyomra émelygett a ruhák kigõzölgésétõl, a savanyú
5583 11| találkozott az asszonnyal. Ruhakefét tartott a kezében, a konyhába
5584 2 | alatt, az ágyam alatt, a ruhaszekrényben. Azt hinném, hogy ugratni
5585 1 | hektikás diákbõröndjét a vasúti ruhatárba adta, s beballagott a városba.
5586 7 | nézõtéren mulatott, a színházi ruhatárban várta türelmes megadással,
5587 19| változtatták. Legutóbb pedig, mióta ruházatát feltûnõen elhanyagolja,
5588 19| rontottuk magunkat, szép és rút szerelmek lázában éltünk.
5589 4 | sok-sok nyavalya, hanem a rútság.~Ez a kis patika másodpercenként
5590 12| ismerd meg az embereket. Sajátítsd el a francia nyelvet. Egy
5591 1 | látta, a személyzet ezen a sajátos örökmécsen melegíti a tányérokat,
5592 9 | szúnyogok és muslincák, azok a sajátságos rovarmúmiák, melyek évezredek
5593 20| nemzeti hiúságunknak, a mi sajátságunknak mondhatunk. Ha valaki állás
5594 19| Keresettnek találjátok? Sajnálom, de csakugyan így hívják.
5595 17| Amikor fölszisszen, hogy sajog az önérzete, dicsérettapaszt
5596 2 | SAKÁLOK~Sárgát és pirosat ittunk
5597 12| egy kézipisztoly meg egy sakktábla. Az alól kihalászott egy
5598 13| börtönben ült, az a „társadalom salakja” maradt mindörökre. Még
5599 12| mint a heringek. Többféle salátát raktak eléje, sovány báránysültet,
5600 22| pillanatban. Hátra-hátra sandítottam, segítséget várva tõlük,
5601 11| mit is mond majd szegény Sándornak?~1930 (?)~ ~
5602 19| házuk táján, kijavítják a sánta asztalokat, a bicegõ székeket,
5603 5 | katonákat, a gyermekeket, akik sántikálóiskolát játszottak.~Éjjel pedig,
5604 19| szól, hallgat.~Egy kissé sápadtnak látszik. De az õ arcszíne,
5605 16| villanyok, melyeken színes sapkák voltak, fényt szórtak patyolat
5606 16| fekete volt, az országutak sárgák. Valamelyik állomáson egy
5607 9 | üveget, és belekukucskált a sárgaréz tokba foglalt nagyítójával,
5608 2 | SAKÁLOK~Sárgát és pirosat ittunk összevissza,
5609 22| munkát. Odadobtam a szobám sarkában álló kéziratasztagra.~Az
5610 23| kis fénypont az ég keleti sarkán, kék és halvány, olyan,
5611 12| vajaskiflit megköszönve - sarkát katonásan összeverve ‑,
5612 22| andalító szerelmével, és sarkcsillagja is: báró Bolthay Ottó.~Szótlanul
5613 2 | keltene, elfogná az elsõ sarki rendõr. Ésszerû regényesség
5614 7 | vaskalapot viselte. Amint a sarkon a túlsó járdára igyekezett,
5615 23| azokat a homokgombócokat és sárkupacokat, melyeket gyermekkoromban
5616 1 | hortenziák sorfala között egy sarokasztal felé. Mire odaért, négy
5617 20| furcsább. A felesége egy sarokban sírdogál, fáradt, gépies
5618 12| vizsgáját, s hazautazott Sárszegre, a nagybátyja, aki már régebben
5619 6 | csak egy széllel bélelt sátra van, más semmije...”~1929~ ~
5620 20| csináltatnia, cikázó fekete sávokkal, melyek mintegy a gyász
5621 19| perzsául és törökül is. Dr. Scholznak hívják. Barátai az éles
5622 8 | dolgot. - Nem sikerült. Sebaj. Hiába jöttem.~- Úgy látszik -
5623 18| jelentéktelennek nevezhetõ zúzott sebeket szenvedett. Nyomorának ez
5624 22| száguldoztak hatvan kilométeres sebességgel. Abban reménykedtem, hogy
5625 15| állni, borogatnom kell a sebet, vagy megharapott egy kóbor
5626 12| a helyzetet, mosolyogva segédkezett a fiúknak, hogy talpra állítsák
5627 1 | asztalára, s a többi pincér segédletével, a majordómusz személyes
5628 1 | ezüsttálba vetette, melyet a segédpincér tartott magasra. Kornél
5629 20| hamarosan „elkészült”. Patakiék segítették néhány pengõvel. De kin
5630 19| tehát ebben a percben nem segíthetett rajta. Legalább magán akart
5631 12| volt jó, úgyse volt jó,~Sehogyan se volt az jó.~Mindig csak
5632 20| dohányszelencéje. Csak õ nincs sehol. Bizony isten, furcsa ez.~
5633 12| utcákon döcögtek. A Rue de la Seine-ben szálltak le. Kornél elõrement.~
5634 22| hogy milyen gömbölyû.~- Sejtem már, hogy micsoda - szakított
5635 2 | együtt. Bonyolult bûntényt sejtenék. A rendõrségre loholnék,
5636 3 | nevetséges volt. Ha semmit se sejtett, akkor tájékozatlansága
5637 1 | bizony még kisebb volt, mint sejtette, a félfogára se elég. Kenyerét
5638 19| Igen.~- Tegnap még nem is sejtetted?~- Nem.~Így, félvállról
5639 23| csirkefogó-üstökösét, nem is sejti, hogy micsoda ez a kék és
5640 20| történik baj, amikor legkevésbé sejtjük. Ez csak természetes. De
5641 18| megszólalni. Mindenütt kelepcét sejtünk. Orv mellékmondataiból nem
5642 3 | várták végzetüket. De a selejtezés, latolgatás sok idõt vett
5643 19| pocsolok ebben a lanyha semmiben. Bejön Jancsi. Köszönés
5644 21| én, aki az íráson kívül semmihez a világon nem értek. Emlékezem
5645 6 | széllel bélelt sátra van, más semmije...”~1929~ ~
5646 8 | korában? Semmi bajom se volt, semmim se hiányzott. 2000-ben ismét
5647 9 | Jobb mindenkor sietni, semmint elkésni, akkor nem késne,
5648 1 | kétségtelenül kisebb lett, hanyagul, semmire se gondolva, egy másik ezüsttálba
5649 19| eseményeket, hogy meg ne semmisüljenek. Õk, szegények, a nagy eseményeket
5650 16| Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valami fölbontatlan
5651 14| ahova már nem temettek senkit. Verõfényes délutánokon
5652 19| felszerelt emberek fegyelmezett serege volt. Játszottak barkochbát,
5653 21| Közmûvelõdési Egyesület serény elnöke, ifjú feleségével
5654 19| ezen vagy azon a pályán, ha serényen dolgozunk, hogy milyen nyugdíjjal,
5655 2 | kedvvel, furcsa zajokra serkenni, csodálkozva megpillantani
5656 20| öregek is, inkább új életre serkentek, s ezért - amint mondják -
5657 17| lövell az orvos felé.~„Miért sértegeti a torkom, a hasam? - gondolja
5658 18| könnyelmû alakokkal, mint a sertés-nagykereskedõk és a bankárok, nem is érdemes
5659 22| tovább áltathatnám, ez pedig sérti igazságérzetemet, azonkívül
5660 15| számukra még csak elképzelni is sértõ, hogy ilyen ostobaságokkal
5661 7 | bélése kilógott. Súlyos belsõ sérülést szenvedett.~Egy darabig
5662 5 | végigtapogatta testét, hogy nem sérült-e meg valahol, aztán odábbállt.
5663 15| és a valósághoz, maga a séta is közel van a valósághoz,
5664 1 | nyári éjszakában. Céltalan sétáival újból és újból a vendéglõ
5665 1 | ernyõjükkel nyugodtan, elégedetten sétálgattak. Maga se tudta, miért, de
5666 22| a fasorban mit se sejtve sétálgattam néhány barátommal, viharosan
5667 21| úgyhogy neki csak majd át kell sétálnia.~A sápadt, ismeretlen, szótalan
5668 12| sondern Ungarn. Sprechen Sie Deutsch?~A franciák - a
5669 21| hóban varjak keringtek.~- Siessünk - biztatta magát, és nekilátott.~
5670 9 | késne, hanem föltétlenül sietne. Hála az égnek, teljesen
5671 9 | ismerné ezt: Jobb mindenkor sietni, semmint elkésni, akkor
5672 17| orvos máris jön. Inci-finci siheder, roppant táskával és roppant
5673 23| a tehetetlenséget mindig sikeresen egyesítette a tébollyal.
5674 9 | örökkévaló emlékül? De vajon nem sikkasztás ez?~Nézd, itt van. Valahányszor
5675 13| figyelembevételével - egy hónapra elítélte sikkasztásért. Az öreg ezt le is ülte,
5676 19| nélkül ide-oda futkosnak és siklanak, s õrjöngve gyalulgatják
5677 18| amikor csevegõ patak gyanánt siklott tova szûk medrében, s mi
5678 14| régimódi, különös neveket silabizáltunk le.~Egyszer, mikor a sírok
5679 12| nekünk egy liter könnyû sillert is. Várjon. Parádi vizük
5680 23| ellenkezõjére semmiféle reménység sincsen, akkor három nap múlva megszûnik
5681 21| leugrott a pályaudvarra, a sínek közé, ahol egy homályos
5682 21| kerekek gurulni kezdtek a síneken.~Sötét, téli délután volt.~
5683 10| papa - mondta, s a fekete sipkás öregúrra pillantott - jövõre
5684 4 | fogta el, mert a kirakat siralmasan szegény volt. Ez annyira
5685 23| jelentések, fehéren lobogva, mint sirályok a viharban. Csend, rend -
5686 23| újságíró barátunk is, aki siratócikket írhatna rólunk, és bizonyos
5687 20| tudják is.~Patakiné csöndesen siratta a bátyját, noha még remélte,
5688 9 | porhüvelye egy darabkáját. Ha sírba teszik és elföldelik õt,
5689 20| föloszolva, valamilyen sírban vagy a folyó medrében, amint
5690 20| A felesége egy sarokban sírdogál, fáradt, gépies hangon mindig
5691 14| sõt írtunk is a padokon, a sírhantokon, a hosszú fûben heverve,
5692 18| valamelyik kedves elhunytunk sírjára is meg kellett esküdnünk,
5693 14| városát. A fejfákat és a sírköveket is, melyekrõl régimódi,
5694 14| haladéktalanul vésesse föl a család sírkövére. Ismeretlen tisztelõje,
5695 14| borostyánnal befuttatott sírlapja fölött kevély gránitoszlop
5696 16| õsz volt. A vonat ázott, síró kocsijaival kedvetlenül
5697 14| silabizáltunk le.~Egyszer, mikor a sírok utcáiban bolyongtunk, megpillantottunk
5698 14| mintegy kirekesztve állt a sírontúli családi boldogságból. Ezt
5699 20| könnyüket. Mindenki sírt. Én is sírtam.~Amikor Kálmán három hétig
5700 18| ötödik felvonás végén meghal, sírunk, ha ketten, hárman vagy
5701 12| járnak, a rendõrnek nincs sisakja, a levélszekrényeket nem
5702 19| eltiporja a nevetést, mely már sisteregni kezd körülötte.~- Nem? -
5703 13| kiszédültem a terembõl, sivalkodtam nevettemben, és röfögtem,
5704 19| rendetlenkedett. Mi a korunk sivár eseménytelenségében fölnagyítottuk
5705 22| Bolthay akkor már nem él - sivított kétségbeesetten. - Kázmér
5706 12| szeme-szája. Az asztalokon só, paprika, szegedi rózsapaprika,
5707 7 | szélrohamban a kocsiút közepéig sodródott. Ott megállt.~Lassan, kényelmesen
5708 20| elképzeljük õket egy kis kocsma söntésében, amint borjúpörköltet vacsoráznak,
5709 23| én fejjel lefelé, lobogó sörénnyel buktam alá a világûrben,
5710 20| kérték el, s berámáztatták sötétbarna keretbe. Ha elmentek elõtte,
5711 16| riadtam föl. Tapogatództam a sötétben. Nem tudtam, hová kerültem.
5712 2 | napvilágnál botorkáljon, hanem a sötétség leple alatt, lehetõleg éjfélkor,
5713 4 | viszont ezt ordította a sötétségbe: Aphrodite-por a tenyér,
5714 22| mozogtam abban a kétségbeejtõ sötétségben, mint elõbb. Az ûrbõl, a
5715 23| Volt sötét, a pokol minden sötétségével. Volt fényes, a mennyország
5716 20| Kálmán eltûnt. Az, az. Pataki sógora. Az a kövér, az a százhúsz
5717 12| a ló.~Bandi mosolygott, sóhajtozott:~- Gyerekek, gyerekek.~Éjfél
5718 22| azonnal elnyom az álom.~Sóhajtva fölemeltem a súlyos irodalmi
5719 1 | négyen jönnek. Mindenesetre sokallta õket.~A pincérek gépiesen,
5720 10| vagy tíz perc. Sok kicsi sokra megy.~- Ez igaz.~- És máris
5721 19| pengõt, a szép görög nevét Sokratesz-re változtatták. Legutóbb pedig,
5722 20| fölszámolt, alapított egy sokszorosító irodát, utána egy poloskairtó
5723 1 | csak az elõételek között, sommásan említve, minden közelebbi
5724 10| Sovány, szõke fiatalember sompolygott elõ a mellékhelyiségbõl.
5725 12| separat. Nicht Deutsch: sondern Ungarn. Sprechen Sie Deutsch?~
5726 8 | ha komolyan rákerülne a sor, és igazán ki kellene bújniok
5727 21| egyforma ajtók végtelen sorával. Minthogy mennél elõbb a
5728 1 | lépegetett elõre a kék hortenziák sorfala között egy sarokasztal felé.
5729 19| miután vagy egy fél óráig sorolgatták fel a különféle jeleseket,
5730 22| cím.~Én csak ezután léptem sorompóba. Amikor így kicsalogattam
5731 20| egyszerre mind a két osztályba sorozhatók, vegyesen jót és rosszat
5732 18| járó összeget követelve a sors elõretolt bábjaiként életére
5733 20| Úgy látszott, beletörõdött sorsába. De nem bírta sokáig.~Egyszerre
5734 20| vagy vakmerõ elõlegezése sorsának. Azt mondtam, hogy erre
5735 23| emberiség sorsa, sem a saját sorsom, s fáradtan, elcsigázva
5736 22| lépdeltünk egymás mellett. Én sorsomon tûnõdtem, azokon a tõrökön
5737 12| szegedi rózsapaprika, köményes sóskifli, olajosgyûrû. Feri, a pincér,
5738 1 | rosszallotta. Utána is pillantott sóvár, szomorú tekintettel.~Egykettõre
5739 11| ujjongva -, tetõfokon a spanyoljárvány.”~- Nem spanyol - gondolta. -
5740 12| Deutsch: sondern Ungarn. Sprechen Sie Deutsch?~A franciák -
5741 18| ezt, amint született - in statu nascendi -, mindjárt az
5742 12| hírlaptudósító, aztán Miklós Zoltán, Stocker, Berecz, Illés, mind diákok.
5743 18| Murger bohémjeit, a Grub Street-i angolokat, Gissing rongyosait,
5744 17| lelte kedvét. Még mélyebbre süllyedt. Most ír. Regényeket ír.
5745 2 | mondani egymásnak, hiszen sülve-fõve együtt voltunk - utóbb is
5746 1 | tálalóasztalka körül titokzatos sürgés-forgás támadt. Odavonult az egész
5747 6 | látszik - nem kapta meg sürgönyét, melyet Velencében adott
5748 20| hivatalosan, magánrendõrökkel is, sürgönyözünk, veszekszünk, telefonozunk,
5749 20| teljesen meg voltam elégedve. Sürgõsen ezer darab eleven poloskára
5750 12| pótkávészaga van, Bécsnek süteményszaga, Berlinnek füstszaga. Varsónak
5751 1 | egy dió nagyságú gyémántot sütnek, oldalt egy rubinttal meg
5752 19| mindenkinek, hogy azt a felesége sütötte. Mit bizonyít ez? Nem azt,
5753 1 | végtelen térben, hal alakúra sütve. Az étekfogó késsel-villával
5754 23| Tûzoltók és katonák gépkocsijai süvöltöttek vészes tülköléssel, immár
5755 21| múlva kivilágított kupolák sugárkévéi törtek át a homályon, víztartályok
5756 3 | hogy valami villamosság sugárzik belõlük, egy bûvös kapcsolat,
5757 18| második szolga, az ügyelõ, a súgó, a díszletezõ és tûzoltó
5758 22| diák, aki nem készült, és a súgókat lesi. Nem volt menekvés.
5759 4 | patikus gyámolította. Fülébe súgott valamit. Esti mintegy megtörve,
5760 10| Ott bizalmasan a fülembe súgta:~- Au revoir, Monsieur.~
5761 18| dicsekszem ezzel, mint aki Sulinánál, a tengerbe szakadó Duna
5762 20| valaki, mennél láthatóbb és súlyosabb, annál körülményesebb ez.
5763 13| beszélt. Kerülte a legkisebb súrlódást is. Vegyétek számba, hogy
5764 16| s én is õrá. Egy macska surrant be az állomásfõnök szobájába,
5765 21| Mindenütt áthatolhatatlan, sûrû köd gomolygott. „Kilenckor
5766 23| felé, s mutogatnak is arra, suttognak is valamit, de még halkan,
5767 1 | Csakhogy a szorgalmas, józan svájciak már lefeküdtek. A lombok
5768 5 | ilyen korlátlan, szilaj szabadságérzet. Övé volt az egész nap és
5769 1 | kezének kisujját levágva szabadulhat innen, okvetlenül belemegy
5770 19| a barkochba legszigorúbb szabályai szerint tárgyilagosan közölte
5771 17| megjegyzem, hogy az õ mindig szabatos és kifejezõ magyar nyelve
5772 18| részét kérik, és az izgatott szabókkal, akik reggelenként dühösen
5773 1 | orrát az ismerõs, áporodott szag, szegény hazájának nyomorúsága,
5774 2 | ágyban, más ágynemûk, más szagok között, egy keltõóra ketyegésénél,
5775 22| vasárnapi kirándulók gépkocsijai száguldoztak hatvan kilométeres sebességgel.
5776 2 | szoba már egészen kihûlt. ~Szájában a cigarettával vetkõzött.
5777 12| szemetesek, piszkosak, a Szajna is mocskos és kicsiny, sokkal
5778 1 | kellett, hogy rá ne lépjen egy szájra, egy orra.~Az alvók olykor
5779 16| nézett, és nem tudom meddig, szájtátva bámultam a vidám, gyermekkori
5780 21| bukkantak föl szobám hátterében, szájukon egy emlékeztetõ, bocsánatot
5781 17| s lezuhant a mérföldek szakadékába: az összeköttetés megszakadt.~
5782 6 | esõben, mint holmi ágról szakadt csavargónak, mint egy nem
5783 13| lelkem üdvösségére, hogy õsz szakállában rövidesen fekete rojtocskák
5784 13| nyájas-mézes mosoly csorgott le szakálláról. A szegénység alázatossá
5785 13| szemét, õsz fürtjeit, tisztes szakállát, arra gondolt, hogy ilyen
5786 18| szenvedett. Nyomorának ez a szakasza, mely negyvenkét éves koráig
5787 16| elátkozták volna. Magányos szakaszomból néztem a füstölgõ mezõket.
5788 1 | hogy az omelette à Woburn szakasztott olyan, mint az a rántotta,
5789 23| és nem is szerettem soha, szakítok vele, nem is óhajtom látni
5790 19| Marikát ezalatt a kórházban szakszerûen kezelték, kimosták a gyomrát,
5791 18| õ nyomoráról tudományos szakszerûséggel beszélhetek.~A kevesek közé
5792 21| tartózkodó, de elismerõ szakvéleményt, én, aki az íráson kívül
5793 21| vesztette, és magából kikelve szaladgált ide-oda, le és föl, egyik
5794 21| végigsétálni a fõutcán, aztán máris szaladni a szállóba, készülõdni,
5795 21| Amíg a kisfiú orvosért szaladt, addig õ elõkotorászta a
5796 21| melyen szürke gyökérszõnyegek szaladtak a szürkére festett egyforma
5797 20| dobozkában, melyek mindegyikét szalag kötötte át, mint azokat
5798 22| borítékban, gondosan legépelve, szalaggal átkötve. A címét meg se
5799 7 | kalaposboltba.~- Kérek valami fekete szalagot - mondta.~- Erre nem való -
5800 23| Lekanyarítottam magamnak egy darab szalámit, háromujjnyi vastagon, úgy,
5801 7 | egyet pukkant is. Akkor szállhatott ki a lelke.~Egyébként karimája
5802 19| nyelt, a mentõk a kórházba szállították, és most ott van.~Isten
5803 12| s ha cigarettázni óhajt, szálljon máshová. Bandi eldobta cigarettáját,
5804 21| toporzékolt, hogy ki akar szállni.~Arra a hosszú és szûk folyosóra
5805 21| rendkívüli tapintattal” a szálló elõcsarnokába kísérte õt,
5806 1 | faburkolatos udvarházakban szállók intettek feléje.~Hamarosan
5807 21| egy nyájas családra, mely szállóvendégül látott, lakószobámra, melyet
5808 22| megmagyarázhatatlan becsületességi hóbort szállt meg, s egyik kelepcébõl
5809 12| döcögtek. A Rue de la Seine-ben szálltak le. Kornél elõrement.~Bandinak
5810 10| szabad” kenyér volt, puha, szalmaízû, savanyú fehér kenyér, abból
5811 13| szakállal, lepomádézott hajjal, szalonkabátban, kicsípve és ünnepélyesen,
5812 1 | leült egy padra. Mindenféle szamárságról gondolkozott. Eszébe jutott
5813 13| legkisebb súrlódást is. Vegyétek számba, hogy hajdan a börtön nem
5814 10| fizetek.~- Mit szabad számítanom?~- Egy inggombom volt.~-
5815 15| hogy - a valószínûségi számítás alapján - el is hiszik.~
5816 23| amerikai csillagász pontos számítással ellenõrzött és helybenhagyott,
5817 1 | különbözõ európai pénzegységekre számítsa át a nála levõ tizenegy
5818 12| tulajdonost. Bandi fizetett. Számlája kerek négyszázhúsz frankot
5819 1 | majordómusz töltõironjával számlált, õ lehunyta szemét. Botrányokat
5820 13| hogy mennyi. Egy darabig számlálta õket, azután megunta, abbahagyta.
5821 9 | emberi pilla.~Ott hevert a számlap és az óraüveg között. Nem
5822 9 | egyszerre látom, hogy a számlapján van valami.~Ezen a fehér
5823 9 | van valami.~Ezen a fehér számlapon egy fehér hajszálvonalka
5824 9 | csippenteni, véletlenül a számlapra hullott a pillája, aztán
5825 19| egy másik korosztály. A számlát - végzetes tévedésbõl -
5826 1 | Most kinyitotta szemét. A számolócédula már elõtte hevert egy tálcán.
5827 23| kitetszett, hogy õ, aki számon tartja az égbolt minden
5828 1 | svájci frankot, de az a számtani mûvelet során se lett több.
5829 23| arra a három napra, mely számunkra az élet és az örökkévalóság.
5830 19| oka szomorúságának. Csupa szánalomból átveszi a játszmát. Kérdéseit
5831 19| okból, de öngyilkossági szándékból szublimátkockát nyelt, a
5832 21| Önborotvapengéje harsogva szántott végig arcán, forró vízben
5833 1 | vendégre jutott kettõ-három.~Szapora bocsánatkérések közepette
5834 21| öltözködés rendetlenségét, szappanhabos önborotváját a mosdótálban.
5835 18| csak egy darab kenyér, az a száraz, penészes, savanyú kenyér,
5836 18| ideig a másik házasságából származó gyermekeit is nála felejtette,
5837 21| Aranysasba, amelynek a másik szárnyán mindjárt ott a színpad is,
5838 15| váratlanul vendége érkezett. Szava nem talál hitelre. De ha
5839 4 | kérem.~- Csakhogy - vágott szavába, fölemelve mutatóujját -,
5840 5 | regényfejezetére, melynek szavait sokáig szeretettel dajkálta
5841 4 | hogy valami jót ne tennék. Szavajárása az volt, hogy csak az ilyen
5842 17| viszonyra vet rikító fényt. Nem szavatolhatok valóságáért. Közösséget
5843 18| között, beleértve a XIX. század franciáit, Murger bohémjeit,
5844 21| tûnõdött magában, talán a századik is, ha nem a százötvenedik,
5845 15| Csakhogy nincs így. Lehet, hogy századokkal ezelõtt még hatottak az
5846 23| politikai tökfilkóról, s századunk legnagyobb elméjének és
5847 20| bankoktól kapunk kézhez, százanként csoportosítva és már elõre
5848 9 | s az ütõerem percenként százhúszat ver, õ megõrzi hidegvérét,
5849 21| a századik is, ha nem a százötvenedik, két és fél évtized óta.
5850 12| cigarettának, a Marylandnak, szecskaíze van; a járdák szemetesek,
5851 22| a saját fegyvertáramból szedegettem érveimet, akaratlanul is
5852 17| méltóztatott. Mióta ezt szedi, éjjel-nappal mást se tesz,
5853 19| tulajdon gyermekeiket szedik ráncba, s kutyájukat fogják
5854 18| Sápadtan pillantunk rá, és a szédület környékez bennünket. Zavarunkban
5855 21| kisfiú, és õ beszállt. Ismét szédületes iramban repülni kezdett
5856 12| asztalokon só, paprika, szegedi rózsapaprika, köményes sóskifli,
5857 13| csorgott le szakálláról. A szegénység alázatossá tette. Pokoli
5858 18| Egyelõre minden szégyen, mely a szegénységgel jár, parázs meglepetésként
5859 13| terjesztettük. Még magunk elõtt is szégyelltük. Ha eszünkbe jutott, elhessegettük,
5860 18| lassan. Egyelõre minden szégyen, mely a szegénységgel jár,
5861 1 | is hiba volt.~Pirulva, a szégyenérzet viszketõ, orrfacsaró undorával
5862 20| Bágyadtan elmosolyodik, szégyenkezik, fölkel, kezet nyújt. Bocsánatot
5863 1 | a megvetendõ, szennyes, szégyenletes valamire, amibõl természetszerûleg
5864 6 | összedöntik, lábukkal rugdalják széjjel. Mindig a szabad ég alatt
5865 19| sánta asztalokat, a bicegõ székeket, sõt talán bölcs elõrelátásból
5866 12| Kornél a kályha mellett, egy széken kuporogva.~- Mi lelt? -
5867 3 | hogy menten leforduljon a székérõl. Ettõl a pillanattól kezdve
5868 2 | lármásan, úgyhogy közben egy széket is feldöntenék. Hirtelen
5869 3 | tréfát, hogy támadójukat egy székkel vernék agyon, hogy egyszerûen
5870 21| érezte. Le akarta ültetni egy székre. Erre Esti teljes hosszában
5871 16| macska, a sovány asszony a szélben, a német iskolásfiúk is,
5872 12| fölöltözve, sápadtan ül a díványa szélén. Üres zsebeit tapogatta.
5873 7 | keménnyé tette arcélét.~Egy szeles, szürke téli reggelen is
5874 18| negyvenkét éves koráig tartott, a szélesen hömpölygõ epika nyugalmával,
5875 12| hajóra. Ha kedvezõ déli szelet kapunk, remélem, néhány
5876 5 | és vad véletlent, a halál szelét. Homlokát jéghideg verejték
5877 22| vagy nemzetközileg körözött szélhámosnak éreztem magam, jóvá akartam
5878 13| tükörbe tekintett, s látva szelíd, barna szemét, õsz fürtjeit,
5879 6 | akarok élni, akinek csak egy széllel bélelt sátra van, más semmije...”~
5880 20| asztaltáncoltató társaságban mint szellemekkel, vagy egy kávéházban mint
5881 12| manille-rõl társalognak szellemesen. Hiába kereste azt a párbeszédet,
5882 17| Közösséget se vállalhatok léha szellemével és diákos szójátékaival,
5883 7 | kalap gurulni kezdett, egy szélrohamban a kocsiút közepéig sodródott.
5884 18| meglesték, összevissza verték és szembe köpdösték. Mi elnémulunk.
5885 12| elõrement.~Bandinak elállt a szeme-szája. Az asztalokon só, paprika,
5886 18| takaródzom. Könnyek csillogtak szemében. Vele együtt könnyeztünk.
5887 22| csak az õszinteség érdekel.~Szeméhez emelte aranykeretes nyeles
5888 3 | Miután döntöttek az áldozat személye felõl, tisztáztak egyet-mást.
5889 14| egy dúsgazdag nagyiparos személyében. Tintát, papírt kért, s
5890 1 | segédletével, a majordómusz személyes felügyelete alatt megkezdõdött
5891 18| Négy-öt törvényes feleségét személyesen ismertem, de sokkal több
5892 22| írónõ, s megállt, mélyen a szemembe nézve. - De mondja, kedves
5893 23| testiekkel, a lelkiekre vetettem szememet. Két levelet írtam. Az egyik
5894 19| BARKOCHBA~- Szememre vetik - mondotta Esti Kornél -,
5895 13| nyilvánosan. A többit tagadta, szemérembõl. Egyesek szerint tizenhárom
5896 15| Mi következik ezután? Nem szemérmetlenségünkre gondolnak, inkább az élet
5897 15| nõi hazugságban van egy szemernyi igazság. Ez az õ hazugságuknak
5898 3 | ingerlékenyeket, akiknek villogó szemérõl látszott, hogy nem ismerik
5899 12| horgonyt. Ugyebár?~Bandi tág szemet meresztett. Most támadt
5900 23| eddig nem volt szívem a szemétbe vetni. Welly Pepi különbözõ
5901 11| novemberi reggel volt. Egy kis szemetes kertet látott maga elõtt,
5902 12| szecskaíze van; a járdák szemetesek, piszkosak, a Szajna is
5903 2 | ámulva pillantott rám álmos szemével.~- Úgy, hogy egyszerûen
5904 20| amint a csukák lakmároznak szemgolyójukon, de olykor épp ennyi joggal
5905 20| ismét feltûnhet az élet szemhatárán, de legyen elkészülve arra,
5906 22| gyógyíthatatlan beteggel állok szemközt, akirõl már évekkel ezelõtt
5907 23| ragyogott, mint egy ívlámpa. Szemlátomást közeledett. Egyelõre csönd
5908 19| mondja és leengedi fölvont szemöldökeit. - Szerves, szervetlen?
5909 1 | mindenkinek.~Õ most összeráncolta szemöldökét, s elkomolyodott, mint aki
5910 9 | volt. Egy pilla volt, egy szempilla, egy emberi pilla.~Ott hevert
5911 1 | borral. A majordómusz egy szemrebbenésére a pincérek egymás után hozták
5912 1 | tekintett rájuk, talán némi szemrehányással is, hogy egy védtelen emberre
5913 21| kérdezte tõle az orvos szemrehányólag, és kivette a kezébõl.~-
5914 18| az „áldott angyal” iránt, szemtelen kajánságomon háborodott
5915 20| magához tér.~„Hát ez mégiscsak szemtelenség - fakadt ki Pataki, amikor
5916 22| összetévesztettem a holtakkal. Szemtelenségemben odáig vetemedtem, hogy báró
5917 8 | szemben Estivel. Rákacsintott, szemtelenül. Hirtelen azt kérdezte:~-
5918 12| bácskai fiú volt, kunfekete szemû, barna arcbõrû. Takarosan
5919 9 | rátekintettem, gondosan szemügyre vettem. Megállapítottam,
5920 9 | nagyítójával, melyet az órások a szemükbe szoktak csippenteni, véletlenül
5921 1 | feltápászkodtak, dörzsölgették szemüket, aztán visszasüppedtek abba
5922 9 | fájdalom könnyei szentelik meg. Szemünk szent függönyrojtja a pilla.~
5923 19| zsebkendõjével, amitõl a szemüveg még piszkosabb lesz, de
5924 16| köpenyben valami vörös orrú, szemüveges osztrák ifjonc meredt rám
5925 1 | játszottak, csak klasszikusokat, szemüveggel és hangjegyekbõl.~Mindezek
5926 22| görögtûzben, halványan és szendén, imára összetett, kis kezecskéivel
5927 18| napja nem ettem. Nincs fám, szenem. Mosdótálamba befagyott
5928 18| villanyát kikapcsolták, és szenesládája az egyetlen bútordarabja.
5929 18| faggyúgyertya mellett, a szenesládáján, s így értesülünk, hogy
5930 9 | öröm és fájdalom könnyei szentelik meg. Szemünk szent függönyrojtja
5931 12| húzta.~Miután megitták a szentjánost is, a társaság kiballagott
5932 18| feleségével. Reggel az õ szenvedélyes modorában „undok és aljas
5933 17| Honnan tudja?~A beteg szenvedése mélyérõl fölszól, szerényen:~-
5934 13| önigazolás minden eddigi szenvedéséért. Úgy érezte, hogy ezt nem
5935 18| fölkiáltásokban tárta elénk szenvedéseit, nem ádázkodott, nem ócsárolta-átkozta
5936 18| védnökének, a nincstelenek, a szenvedõk korelnökének.~Nincs ehhez
5937 21| mindig ismétlõdnek. Beh szépek is voltak, sóhajtott. Jó
5938 4 | borotvapamacsokat, arckenõcsöket. Annyi szépítõszer áll fölhalmozva ilyen helyeken,
5939 20| közül 999, közöttük mûvelt széplelkek, egyetemi tanárok is ugyanazt
5940 3 | jelölteknek tetszettek, egy szépségverseny résztvevõinek a döntõbíróság
5941 11| szólt a hang. - Általános szepszis. Ma éjjel három órakor.
5942 20| Winckler elmesélte, hogy szerdán délután, eltûnése második
5943 23| árusították idegcsillapító szereiket a „világ vége” nevû nyavalya
5944 22| elárulta. Marica utolsó szerelme volt a cím.~Én csak ezután
5945 22| Bolthay Ottó olthatatlan szerelmén.~- Érdekes - szólt -, ezt
5946 22| helyzetben és éppen ekkor ébreszt szerelmet Kázmér grófban, elmés, eredeti,
5947 22| gróf, a regényes, andalító szerelmével, és sarkcsillagja is: báró
5948 3 | törzsasztaluknál, a pénztelenségük, a szerelmi csalódásuk miatt, vagy komoly
5949 16| sápadt utas, mintha az egész szerelvényt elátkozták volna. Magányos
5950 19| vele. Ilyesmihez most már szerencse is kell.~Képzeljétek, múltkor
5951 19| lóversenyeken hajszolta a szerencsét, s minden lóra feltett egy-egy
5952 8 | hogy nem egészen tökéletes. Szerényebbnek kellene lenned. Nem szabad
5953 17| szenvedése mélyérõl fölszól, szerényen:~- Mert ez fáj.~Az orvos
5954 1 | Kinek-kinek megvolt a maga szerepe. Az elsõ elvette a kalapját,
5955 22| jótékonysági ünnepélyen angyalként szerepel, a görögtûzben - tudja ‑,
5956 1 | fogások is, melyek mellett nem szerepeltek tételek, csak kérdõjelek,
5957 20| ezek, hogy viruljanak, hogy szeressék az életet, és megszerettessék
5958 12| ült. Tekintve, hogy nem szeretett „vegyes közönséggel” utazni,
5959 5 | melynek szavait sokáig szeretettel dajkálta lelkében, s több
5960 10| akar küldeni. Addig is azt szeretné, hogy itt az üzletben gyakoroljam.
5961 8 | Hirtelen azt kérdezte:~- Mondd, szeretnéd újra kezdeni az életet?~-
5962 15| hogy ilyen ostobaságokkal szeretnék orruknál fogva vezetni õket,
5963 8 | hangsúlyozott minden szót -, szeretnél-e valamely formában ismét
5964 8 | érdeklõdöm, mert végre tudni szeretném, hogy voltaképpen miben
5965 1 | kérdés, melyiket méltóztatik szeretni.~Döntenie kellett.~Napóleon
5966 8 | Igen.~- Megint lesni a szeretõmet a domb oldalán?~- Igen,
5967 19| láthatja.~Én nem ítélem el õt. Szerette ezt az asszonyt, és most
5968 23| nem szeretem, és nem is szerettem soha, szakítok vele, nem
5969 9 | tétettem rá egy új üveget.~Szerkezete természetesen ezután is
5970 19| egyszerre csak kiugranak szerszámládájukból és összevissza kalapálnak
5971 19| akár a sokáig hevertetett szerszámok, az unatkozó kalapácsok,
5972 1 | méltóságos, mint egy majordómusz, szertartásos mozdulattal egy vékony,
5973 1 | Estefelé lábak, fejek hevertek szerteszét a piszkos padlón, mint valami
5974 19| fölvont szemöldökeit. - Szerves, szervetlen? Szervetlen
5975 17| hiúság már annyira elterjedt szervezetében, annyira áttevõdött mindenüvé,
5976 12| nagybátyjától kapott.~Ebben a szerzõ - az élet legkülönbözõbb
5977 8 | negyvennégy évet nyersz, minthogy szerzõdésünk megkötése után is abban
5978 20| többi vetélkedõ vállalat szerzõdtette agent provocateur-ként,
5979 2 | zöldet is, mindenféle vad szeszeket - kezdte Esti Kornél. -
5980 14| volt gondolat, csak afféle szeszély. De most itt van szilárd
5981 18| született férjek, s olyan szeszélyes, megbízhatatlan, könnyelmû
5982 11| és véletlenül, látszólag szeszélyesen, szinte vázlatos formában,
5983 13| következtetésnek látszót, szeszélyest, mint egy fricskát, kedvest,
5984 21| ilyenkor a véletlen tündér szeszélyét és végzetét hozták nekem.
5985 2 | hinném, hogy ugratni akarsz. Széthánynám az ágynemût. Aztán az ablakhoz
5986 7 | áthaladtak rajta, borzalmasan szétlapították, összemángorolták, kivasalták,
5987 5 | továbbvágtatott, a csoport már régen szétoszlott, de õ még mindig ottan állt,
5988 2 | nem fér a koponyádba, ami szétrepeszti az értelem korlátait, ami
5989 20| Volt egy pisztolya.” Pataki szétroncsolt agyvelõt lát maga elõtt,
5990 7 | hogy fölismerjék. Széles, szigorú karimája egységbe rántotta
5991 23| képe. Most zsebkésemmel szíjakká metéltem a vásznat. A levegõ
5992 19| jelentéktelen élményembõl lopkodnék szikrát és színt. Így vagyok az
5993 17| beteg?~Farkasszemet néznek. Szikráznak a gyûlölettõl. Érzem, hogy
5994 5 | Hálásan a sofõr haragtól szikrázó szemébe nézett, végigtapogatta
5995 5 | mellét ilyen korlátlan, szilaj szabadságérzet. Övé volt
5996 18| megduzzadt, hatalmas folyam, szilajul vágtató hullámokkal, forgókkal
5997 14| szeszély. De most itt van szilárd gránitban, érzékelhetõleg
5998 16| Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt
5999 18| hála Istennek, elég jó színben van. Erre bólint, megmagyarázza,
6000 19| 1933-ban élnek. Ezek nem színészkednek, mint mi, nem hazudnak soha,
6001 16| ellenõr, aki valami facér színésznek látszott, gúnyosan kívánt
6002 14| rajzolt, s az angyalkát maga színezte ki rózsaszínre, a felhõt
6003 3 | a csiklandó gondolat. A színházak nézõterén éppúgy, mint a
6004 21| ablakokkal, mint gyermekkori színházának feledhetetlen díszletén.
6005 13| csattanója annak az ismeretlen színjátéknak, melyet játszunk. Újabban
6006 16| életet látom mint képet és színjátékot, tartalmától megfosztva,
6007 21| szárnyán mindjárt ott a színpad is, úgyhogy neki csak majd
6008 13| rejtély, s a föld a titkok színpada - az ég kék zsinórpadlásával
6009 23| komor és ünnepélyes. Volt színpadi és hatásos, mint egy wagneri
6010 9 | támadnak új helyzetek.~A színpadon tudvalevõleg csak harminchatféle
|