Fejezet

 1 3 |             ez az ember egészen más. Amikor elõször pillantottam meg
 2 4 |           Fehéren sütött a nap.~Mint amikor éjjel fényképeznek és villanóport
 3 4 |              akkor somfordált utána, amikor Suhajda hátraszólt:~- Jöhetsz.~
 4 4 |         ölelte a gyermeket.~Suhajda, amikor azt mondta: „há-rom”, nagyot
 5 4 |               hogy ma nem fürdik. De amikor az ördögcérnasövény felé
 6 8 |       mindnyájunk fejére pottyanhat. Amikor az élet kiszámíthatatlan
 7 10|       barátom”-nak neveztem.~Késõbb, amikor már megindult a vonat, lehetetlen
 8 11|              árnyékszékre, és hányt.~Amikor visszatámolygott szobájába,
 9 11|         Arisztidnek, arra az idõre, „amikor majd olvasni tudja”.~Õsszel
10 11|              a hangját se hallottam.~Amikor a többiek fölkerekedtek,
11 12|              Gondolatban folytatjuk, amikor már abbamaradt, s aztán,
12 12|             már abbamaradt, s aztán, amikor újra fölzendül, a képzelet
13 12|              az éjszakáknak egyikén, amikor nem tudott aludni, csinosan
14 12|             minden maradt a régiben. Amikor a kutya dührohamaiban hánykolódott,
15 12|             hogy lenézi õt, megveti.~Amikor búcsúzkodott, bevezették
16 12|       sohasem oly sértõ, mint akkor, amikor nem tudjuk megmagyarázni.
17 12|               Ez minden bûnöm...”~13~Amikor ágyban feküdt, a kutyaugatás
18 12|          hûsölt a konyha kõpadlóján.~Amikor megpillantotta régi ellenségét,
19 12|       mérnökék, késõ este.~A cseléd, amikor a konyhába lépett, fölordított:~-
20 13|               a selyemkereskedõ.~Ez, amikor megpillantotta Elzászt,
21 13|              apa ide-oda ténfergett. Amikor a kapu elé ért, egy üres
22 13|             szájacskája látszott ki. Amikor fölébredt, hányt és jajgatott.
23 13|           Telefonozzon egy kocsiért.~Amikor a kocsi megérkezett, indult.
24 14|   quattrocentóról és cinquecentóról. Amikor véglegesen letelepedtek
25 14|           közönnyel tekintett utána. Amikor a fiú letette az érettségit,
26 14|              képeirõl, reggelenként, amikor megérkeztek az újságok,
27 14|             szédülései, szívrohamai.~Amikor közeledni érezte halálát,
28 15|       Tavasszal találkoztak elõször, amikor a som sárga szoknyában kuporodott
29 15|              számukra, az idõ se, és amikor a külsõ világ jelenségei
30 15|              a kotlós alól.~Egyszer, amikor a társaskocsin rohan Budára,
31 16|   megharaplak.~A katona nevetett.~De amikor megragadta a karját, hogy
32 16|         lebegett a Colosseum fölött.~Amikor Mutius Argentinusnak, a
33 17|                                SILUS~Amikor felesége betegeskedni kezdett,
34 17|            olyan alacsony volt, hogy amikor be- és kiment, még neki
35 17|             De annyira sietett, hogy amikor kilépett az ajtón, belevágta
36 17|           diadalordítás harsant föl, amikor végre eltalálták a homlokát.~
37 17|             De a kutya nem tágított.~Amikor Silus egy utcasaroknál,
38 20|             szeretnék egyedül lenni, amikor meghalok. Egyedül élni rossz.
39 22|           egy hete tartózkodott itt, amikor egy aranyszín délelõtt a
40 22|           arca megvilágosodott, mint amikor nap tûz át a felhõn.~2~Vili
41 22|          csuda? - támadt rá egyszer, amikor a padon üldögélt, és szembe
42 22|           tanár úr.~Néhány napra rá, amikor a tóban fürdött, felé úszott: ~-
43 22|              föl, ritka alkalmakkor, amikor meg volt híva. Bement a
44 23|          vendégei ígérkeztek estére.~Amikor a két fiú - az egyik harmadik
45 23|           nyákos halétek is.~Reggel, amikor fürdöttek, Fricit a szobalánynak
46 24|        fázzék. Nem volt télikabátja.~Amikor lejárt a szakaszjegye, leugrott
47 25|          Kilenc esztendõvel ezelõtt, amikor elõször kapott agyvérzést,
48 25|        tizenegy felé. Tizenegy után.~Amikor ezt a hírt megvitte a kastélyba,
49 26|              elfogott az izgalom, és amikor néhány másodperc múltán
50 27|             gonosztevõ és hazaáruló.~Amikor õ feltûnt az ajtó keretében,
51 28|          EZREDESNÉ SEBE~A háborúban, amikor az emberek úgy elhányták
52 28| nyugtalanította a dolog az ezredest. Amikor a tûzvonalon csönd volt,
53 28|       szóltak.~Az ezredes a félúton, amikor már egészen besötétedett,
54 29|            Délelõtt fél tizenegykor, amikor még nem volt otthon senki,
55 30|     elhagyott könyökutcára szolgált.~Amikor jött a tavasz, a szembe
56 30|            csak késõ este tudta meg, amikor váratlanul elcsöndesültek.
57 30|              füled, este a sötétben, amikor senki se lát, addig cibálnám,
58 30|             ezzel a komisz fickóval, amikor egy nagy követ hajított
59 30|           teljes szívébõl, a halált.~Amikor kinyitotta a szemét, Feri
60 30|               bizony. ~- És mikor?~- Amikor az a nagy vihar támadt.
61 31|            eljött hozzánk esténként, amikor az anyja nálunk mosott.
62 31|         savószín kamasznak nézhette, amikor õ már háromgyermekes családapa
63 31|             hat lóerõs benzinmotort. Amikor beszélt róla, szájában összecsordult
64 31|             Milyen ostoba is voltam, amikor azt tudakoltam tõle, hogy
65 32|          élet, élet, hogy szeressék.~Amikor kifelé mentem a konyhából,
66 32|           Mosdani.~- Mikor?~- Akkor, amikor ott tetszett hálni.~- Ja
67 33|            jelentõsnek, mint otthon, amikor verseket írtam.~Tizenöt
68 35|            az utolsót akkor köpi ki, amikor az ágyba dõl.~Hányadik ez
69 35|        kezdik a lárma forrását, mint amikor „tüzet-vizet” játszanak.
70 35|            karikacsapás.~Éjfél után, amikor már mindnyájan alusznak
71 36|             zárt szobában, hajnalig. Amikor másnap délben fölébredt,
72 37|              találomra - egy ételre. Amikor hozták, bólintott. Mindennel
73 38|          majd éjszaka öli meg magát, amikor leszáll a sötétség. Még
74 38|            Nyújtotta feléje a kezét. Amikor elkapta és megszorította,
75 39|           este volt, s nyári délben, amikor künn a járókelõk fekete
76 39|          kell a fényt.~Annak idején, amikor egybekeltünk, hebehurgyán
77 39|             már harmincnyolc leszek.~Amikor abba a sötét lyukba kerültem,