Fejezet

 1 1 |            vagyok, s minden pillanat, melyet elrabolok tõle, fájdalmat
 2 1 |         Eszébe jutott ez, az a könyv, melyet még nem is olvasott, mert
 3 1 |            fölocsúdó paraszttestével, melyet sohasem edzett, de most
 4 2 |  bizonyítvánnyal meg két fényképével, melyet eleve beszereztünk számára.
 5 2 |            mázolni kezdte ecsetjével, melyet elõbb egy enyveslábasba
 6 2 |         sóhajtott.~Vadonatúj könyvét, melyet tiszta zsebkendõjébe csavart,
 7 4 |              egy szót se szólt. Arca, melyet a gyermek olykor oldalvást,
 8 4 |          rárivall, s így a helyzetet, melyet csatlakozásával teremtett,
 9 4 |        föltárva fekete szõrös mellét, melyet a gyermek mindig megbámult.~
10 4 |           visszatért ahhoz a helyhez, melyet mintegy õrzött. A cölöpbe
11 5 |         láttam õt, eltûnt a példakép, melyet mint utánzandó mintát egy
12 5 |               a lelkiismeretességgel, melyet maga elé tûzött, inkább
13 5 |             mindenrõl leltárat írtak, melyet akár az irodákban, kifüggesztettek
14 10|                Könnyû kézibõröndömet, melyet kisujjamon is elbírtam volna,
15 11|             írni, mint gyalog prózát, melyet elvégre mindenki beszél.
16 11|        kiszimatolt minden pályázatot, melyet egy közmûvelõdési kör vagy
17 11|        tiszteletdíjról. A bemutatóra, melyet iskolai szünnapra tûzetett
18 11|            mint hamisított pénzdarab, melyet senki se fogad el fizetési
19 11|           elõttünk is nyitva a pálya, melyet befutott - végre mi is embertársai
20 11|          zárójelbe tett utasításával, melyet többnyire így fogalmazott:
21 11|          kötetbõl álló könyvtárat is, melyet az elhunyt annyi szeretettel
22 11|              néhány kötetével együtt, melyet a könyvtárból megmentett,
23 11|               különös halhatatlanság, melyet munkásságával teremtett,
24 11|          részeg fráternek a homlokát, melyet huszonöt lépésrõl is biztosan
25 11|          raktak eléje, a bizmutkását, melyet cukorral hintettek, málnaszörppel
26 11|            szenvedését, s a seb köré, melyet az élettõl kapott, egy másik,
27 11|                Ez volt az elsõ darab, melyet látott. Egy téli este megmosdatták,
28 11|             feltúrta a kéziratkazalt, melyet belepett a por, és böngészgette.
29 11|             túlesett azon a mértéken, melyet az alkotóképesség hiánya
30 12|               kutya kitátotta száját, melyet hegyes, fehér fogak sövényeztek,
31 12|               a friss marhamócsingot, melyet a jégszekrényben õriztek,
32 12|         bennem, jellemem oly hibáját, melyet magam sem ismerek. Vajon
33 13|          csillár fényét, a gégetükör, melyet elfelejtett levenni.~Minthogy
34 13|         tégelyekben néhány valuta is, melyet még nem váltott be, többek
35 13|    karbunkulusként tündöklõ tükörrel, melyet valahol a vad törzsek talán
36 13|              ezt, a teste mivoltával, melyet szigorúan és végzetesen
37 13| elfogyasztotta ebédjét és vacsoráját, melyet fedõs alumínium edényekben
38 18|               benne, mint az autóban, melyet már elindított a kocsis,
39 19|           szoknyában, harangkalapban, melyet kamaszfürtjére húzott. Szeme
40 19|         föltevésem megerõsödik. Keze, melyet igyekszik rejtegetni, érdes
41 21|               korlátlan személyesség, melyet még nem határol a forma
42 22|          ütemvázat szolgáltat nekünk, melyet mi kedvünk szerint töltünk
43 22|          mûtõnövendéknek a daganatot, melyet lemetszett a beteg testrõl.
44 22|            mormogott egy-egy méretet, melyet a segéd hangosan és határozottan
45 22|                Rozsdavörös ruhájában, melyet Bossán még nem ismert.~Elmondotta,
46 23|           mehet egy tájékozatlan hal, melyet a körútra tesznek?~A nagyobbik
47 24|                szürke piszkos kendõt, melyet nyaka köré tekert, hogy
48 25|        fölkelt. A gyér világosságban, melyet egyetlen, vörösre égett
49 25|        üvegburás ütõórára pillantott, melyet akkor megállított.~Az óra
50 25|  végrendeletet, az utóiratot olvasta, melyet egy évvel ezelõtt iktatott
51 27|                hogy új tavaszi ruhám, melyet ezen a napon vettem föl
52 29|           ugyanazt a bõgést hallotta, melyet õ az imént hagyott abba.~
53 30|              bozontos, bitang gyöpöt, melyet por lep, láb tipor, mégis
54 30|        kezemben, mint két rongydarab, melyet aztán ledobok a földre.
55 31|            olyan fizetésért robotolt, melyet leírni is veszedelmes, mert
56 31|            mosónõt, az olyan rejtély, melyet nem az én feladatom eldönteni.
57 32|             Aztán elém tette a pénzt, melyet visszahozott: két fillért.~
58 32|           találtam egy sárgabarackot, melyet levert a vihar. Belé is
59 33| boncolóasztalon már ott volt a hulla, melyet a fagyasztókamrából hoztak
60 33|            több liter vért mertek ki, melyet késõbb nagy szivacsokkal
61 34|               rongyos téli nadrágban, melyet vastag cukorspárgával kötött
62 35|            hogy abba a zárt palotába, melyet testének neveznek, alattomos
63 35|   becsületesen, okosan.~A cigarettát, melyet reszketõ ujjai között szorongat,
64 35|           fehér, émelyítõ folyadékot, melyet gyermekkora óta utál, lassan
65 36|          magának -, mint a teleszkóp, melyet messzelátónak is neveznek.
66 37|               volt egyetlen földfolt, melyet telefonok, rádiók hálóznak
67 37|           Ismeretlen nyelvet beszélt, melyet senki sem értett. Más nyelvet
68 37|           furcsa szót, olyan nyelven, melyet viszont az orvos nem értett.~
69 38|              azon az erdei tisztáson, melyet már rég kiszemelt végzetes
70 38|         ruhájában, az utolsó ruhában, melyet földi életében viselt. Üres
71 39|             után mindig akad egy kép, melyet még föl kell lógatni, egy
72 39|         lógatni, egy rongyos függöny, melyet még össze kell aggatni.