Fejezet

 1 1 |           s a többi-többi könyvre, mely a könyvtárban szundít és
 2 1 | hasonlított hozzá, magyar arcával, mely évek során egyre vörhenyesebb
 3 1 |       enciklopédiát akart kihúzni, mely bõrbe volt kötve, acéllal
 4 2 |             gyûrûvel vékony ujján, mely szinte elsorvadt az örökös
 5 2 |     könyvet, majd a géphez lépett, mely vasalkatrészeivel vészesen
 6 2 |     forgott, zakatolt, oly erõvel, mely egy ember koponyáját is
 7 4 |           a lanyha tó cirógatását, mely almazölden, tejszerûen pezsgett
 8 4 |          nyitott napernyõje alatt, mely a tûzõ fény ellen oltalmazta.
 9 4 |             és elment.~Ez a halál, mely hirtelenül jött, látszólag
10 8 |       ismerem. Ez volt az a tégla, mely mindnyájunk fejére pottyanhat.
11 10|         fölfelé, azon az ösvényen, mely a csillagok felé vezet.~
12 11|             hogy a koporsófödelet, mely valahol a falhoz támasztva
13 11|       igazi víz. Üdvözlöm a vizet, mely legalább valódi, harmatcsöpp
14 11|             az a sok rendetlenség, mely lépten-nyomon elénk bukkan,
15 11|         között szerepelt egy pont, mely szerint verses mûvek elõnyben
16 11|            be ahhoz a társasághoz, mely hajdan kitüntette, nem nyert
17 11|        Nápolyi Endre bemutatójára, mely szemében a dicsõség kezdett
18 11|      bukófélben levõ napilapot is, mely állandó zavarokkal küszködött,
19 11|            Egy-egy megállapítását, mely az önkéntelen humor fényében
20 11|       látjuk, csak azt a legendát, mely csodálatosan és rejtélyesen
21 11|       értesültek, a kõnyomatosból, mely egy kurta napihírt közölt
22 11|      csöndje, aztán a járás-kelés, mely körötte folyik, azok az
23 11|     hagyományokat õrzõ társaságot, mely egykor megkoszorúzta Chmell
24 11|         arra a nagyított arcképre, mely anyja ágya fölött függött,
25 11|        valami vad, férfias lelket, mely néha undorral töltötte el,
26 12|     lakásának sok egyéb elõnye is, mely különösen latba esett akkor,
27 12|  gyûlölködõ tekintetet lövellt rá, mely körülbelül ezt jelentette: „
28 13|             Fölgyulladt képzelete, mely nem merte megvilágítani
29 13|       mûszerek után, s az egyiket, mely nem volt megfelelõ, bosszúsan
30 13|        éjszaka pedig a kék mécset, mely egy másik világmindenség
31 13|        magáról, hogy valami féreg, mely egy gyufadobozba pottyant,
32 14|  nemzetközi fölény és csiszoltság, mely minden mozdulatából kisugárzott.
33 14|      zûrzavarban, ellentmondásban, mely egy emberi élet, azon tûnõdve,
34 15|            a portékát készítgetik, mely majd mint kidolgozatlan
35 15|       krémes a sárga töltelékével, mely a gyöngéden cukrozott, barnáspirosra
36 16|         felé.~A szörnyû ordításra, mely nem csitult Róma utcáin,
37 16|           hangot, az óriás hangot, mely utcáról utcára haladt a
38 17|           fejét, nyomogatta sebét, mely egyre jobban lüktetett.~
39 18|          nyúlánk, elõkelõ állatot, mely mintegy acélból készült,
40 19|          áthidalhatatlan távolság, mely elválaszt bennünket az utcapadon,
41 21| szemérmetes. Mit ér az a sok láng, mely benne lobog? A tûzhányó
42 21|            új papírlapot vett elõ, mely irdatlan fehérségével vádlóan
43 22|  Halántékán látszott az ördögárok, mely az utóbbi években egyre
44 22|            az a föltétlen hódolat, mely eddig ott ragyogott. Ujjait
45 22|          ez a kényelmetlen érzése, mely - mint magyarázták - minden
46 25|           asztalkán a feketekávét, mely egy csempe findzsában csillogott,
47 25|         Ebben a hatalmas teremben, mely valaha ebédlõül szolgált,
48 26|         szeretnék adni közönyérõl, mely már nem is földi, túl van
49 26|       azzal az álmatag odaadással, mely megfeledkezve önmagáról
50 26|  azonosságnak azzal az alázatával, mely ezen a földön az irgalom
51 26|           Fejem, testem, mindenem, mely a szemüveget tartotta, csak
52 27|           ahhoz a néphez tartozni, mely megteremtette a szabadelvûséget,
53 27|        csomó vastag kamasztesttel, mely mozgó, izgatott rétegben
54 28|           A rögtönzött hadikórház, mely egy parasztkunyhó földes,
55 30|             Csodában reménykedett, mely majd véget vet ennek. Hiába
56 30|           mint minden újdonságban, mely az eseményekben szegény
57 30|     belecuppantak a cipõk. A gyöp, mely a kánikulától megpörkölõdött,
58 31|         semmi áron.~A kupaktanács, mely ezt az ügyet már számtalanszor
59 31|         bámulom ezt a boldogságot, mely nem apad, nem csökken, hanem
60 32|   Kiegyenlítettem a mosdóvíz árát, mely minden eddigi összeget túlhaladott.
61 33|   terjengett, s az éter illata is, mely agyvelõmig szúrt, mint holmi
62 33|       képzeltem, hogy az én célom, mely az érzéklés eszközeivel
63 34|          az új divatú üdvözléssel, mely mindjárt fölforralja vérem,
64 35|           azt a vékony, éles zajt, mely mint valami rovar zürrög,
65 35|          erre a rettenetes zenére, mely arra inti, hogy nemsokára
66 36|            ez, mint az ismerettan, mely az aggyal igyekszik eldönteni,
67 36|   megismerésre. Vagy mint a lámpa, mely sötétben láthatatlan, de
68 36|       látszerészboltot vett észre, mely egyébként elkerülte figyelmét.
69 36|           a köd, az az õszi felhõ, mely az imént még eltakarta.
70 39|         nyúlfarknyi mellékutcában, mely mindössze hét bérházból
71 39|           amíg oly lakás nem akad, mely megfelel részint igényünknek,