Fejezet

 1 1 |               hogy semmit se halljon.~Így szokott ülni az iskolapadban
 2 1 |          közepén, a verõfényben. Õ is így felelt. Aztán a fia most
 3 3 |              villant fel, s mindegyik így szólt:~- Ja, az? Azt én
 4 4 |               apja megint rárivall, s így a helyzetet, melyet csatlakozásával
 5 5 |        azonban õ maga állított meg, s így szólt:~- Látod, ez már szép
 6 6 |         szomszédból egy napszámost, s így szólt hozzá:~- Vágja ki.~
 7 7 |               L.-né néhány hét múltán így szólt az urához:~- Most
 8 7 |             volna azonnal ráordítani, így:~- Pénzt.~A rokonszenves
 9 9 |           ötvenedik másolat lehetett. Így még ötven embernek van olyan
10 11|            nála mindannyian különbek. Így alakult ki olvasóközönsége,
11 11|        utasításával, melyet többnyire így fogalmazott: a tömeg lázong.~
12 11|            aki sokáig úgyszólván csak így élt benne: egy sajgó, magyarázhatatlanul
13 11|               vele itten, szakasztott így. Körültekintett. Ezek az
14 12|              kellett valamit, mert ez így nem maradhatott tovább.~
15 12|   dührohamaiban hánykolódott, a lakók így szóltak egymáshoz:~- Megint
16 12|        Cirbusz hallgatott, aztán õ is így szólt:~- Nem értem, nem
17 12|  torkaszakadtából ugatott.~A gyorsíró így tûnõdött:~„Igazán nem értem,
18 12|        Cirbuszné ájuldozott. A mérnök így fogadkozott:~- Följelentem
19 13|            szõke hajába kapaszkodott.~Így szólt:~- Bocsánat, a kezemet.~-
20 13|         úriember a másik úriemberhez, így szólt: - Kedves tanár úr,
21 14|              Megfogta hidegülõ kezét. Így szólt:~- Imádkozzék velem.
22 15|               ezen a földön vannak.~7~Így jelenik meg elõttük minden
23 15|         Viktor nézegeti a közönséget. Így udvarol:~- Tudja, mi jutott
24 15|           hideg. Leül az asztalhoz, s így szól a kisasszonyhoz, természetes
25 17|            gyönge volt már, hogy csak így felelt.~Silus a csempe agyagkorsót
26 18|            vele az utcán, a járókelõk így szóltak: „Ez a Herr gazdája.”
27 18|         Elülsõ lábai megroggyantak.~8~Így, mintegy térden állva, félig
28 19|            emeletrõl ugranak le.~Amíg így játszadozom gondolataimmal,
29 19|               kalandot keres. Valóban így is van. Mi se volna könnyebb,
30 19|           Sokáig, nagyon sokáig ülünk így, boldog együttesben. Az
31 20|           taposta.~Leült a szobámban. Így szólt:~- Eljöttem, bejelenteni
32 21| bele-belemártja a tintába. De nem ír.~Így múlik öt perc. Akkor nyitok
33 21|          pislog. A szánalom fog el.~- Így sohase készülünk el - nógatom. -
34 22|             Hát igen - vetette oda -, így dolgozik. Öt angol szabásszal.
35 22|           tovább. Ne addig. Közelebb. Így, így.~A tanár távlatot vett,
36 22|              Ne addig. Közelebb. Így, így.~A tanár távlatot vett,
37 22|  másodosztályú fülkében, a kattogásra így felelt magában:~- Csak negyvenhárom
38 22|              szokja. Baj is, ha nincs így.~Az új ruhában távozott.
39 22|             Egyenesedjék ki. Egészen. Így, így. ~Erre a mozdulatra
40 22|        Egyenesedjék ki. Egészen. Így, így. ~Erre a mozdulatra a kabátgallér
41 23|          délután telefonon lemondtak. Így a vacsora is baj nélkül
42 25|     agyvérzést, egy téli éjszakán épp így verték föl a rokonokat.
43 25|            személyben tisztiorvos is. Így hát õ nyomban el is végezhette.~
44 27|              a földön hevertek.~Én is így feküdtem lenn a tanterem
45 27|            kabátom, valamin tûnõdött, így szólt:~- Gyere velem.~Mentem
46 28|            kötést. Nézegette a sebet. Így szólt:~- Ezt kezelni kell.
47 28|        vérkeringési zavart okozhat, s így a seb gyógyulását késleltetheti.
48 29|          felöltõt. Körültekintett, és így szólt:~- Maga, lelkem, a
49 29|               Ezt üzeni a Juli néni - így hívták édesanyját. - Aztán
50 30|           megállj. Te még megjárod.~8~Így múlt el a június, a július
51 31|       árusította, házról házra járva. Így tettek szert némi mellékjövedelemre.~
52 31|    méltóságosan, majdnem ünnepélyesen így szólt:~- Elõször is jelzem
53 32|           sohasem láttam, hogy valaki így fogott volna kezében két
54 33|               törvényesíti szerelmét. Így holta napjáig megõrzi. Természetünk
55 33|            Micsoda boldogság ez.~Pont így voltam én az orvostudománnyal
56 33|          kívül még senki se láthatott így. Ezüstfehér volt a teste.~
57 35|               Musset azonban feketét. Így biztatja magát hangosan:~-
58 36|          szerint a szerelmesek néznek így a kedvesük szemébe. De azok
59 36|             Mondhatta volna magyarul: Így: „Aggkori messzelátás.”
60 36|            Aggkori messzelátás.” Vagy így: „Öregkori vaksiság.” Vagy
61 36|               vaksiság.” Vagy esetleg így is: „Vénkori szemgyöngeség.”
62 36|               orvostól, künn az utcán így tûnõdött:~„Lám, lám. Mi
63 36|               szemléljük. Lehet, hogy így van, lehet, hogy ez a dolognak
64 37|               igénytelennek látszott.~Így éldegélt a szállodában,
65 39|         Mennyire más az, mikor valaki így diktálja be lakáscímét:
66 39|     készítettem, zekéket hímeztem. De így se futotta a költözködésre.
67 39|               magam. Szokásom szerint így feleltem neki: Nincsen rózsa