Fejezet

 1 1 |              Ebben minden benne van - szólt diadalmasan, s a könyvére
 2 1 |           alattomos áradatnak:~- Hõ - szólt, mint a lónak.~Míg bírta,
 3 3 |          villant fel, s mindegyik így szólt:~- Ja, az? Azt én is folyton
 4 4 |            meg az anyja felé.~- Hát - szólt hozzá Suhajda nyersen, fölvetve
 5 4 |                Gyere ide, Jancsikám - szólt az anyja. - Ugye tanulsz
 6 4 |              Fölösleges.~- De tanul - szólt az anya, s a gyermek fejét
 7 4 |            vissza.~Az apa egy szót se szólt. Arca, melyet a gyermek
 8 5 |                õ kéredzkedett.~- Mi - szólt - sohasem iszunk leves után
 9 5 |              maga állított meg, s így szólt:~- Látod, ez már szép nõ.~
10 5 |             elsápadt. De egy szót sem szólt. Csak kivette forgópisztolyát,
11 6 |     szomszédból egy napszámost, s így szólt hozzá:~- Vágja ki.~A napszámos
12 6 |         Határozottan világosabb van - szólt az asszony. - Ugye?~- Hogyne.~-
13 7 |              né néhány hét múltán így szólt az urához:~- Most már igazán
14 9 |                 Csak olvassa tovább - szólt rá a híres író, szigorúan.~
15 10|              váltani. „Elsõosztály” - szólt elmenõben, már állítóan,
16 11|        szaporodtak mûvei. Senkinek se szólt róluk. Csak egy kollégája
17 12|        kiabálva.~- Nem is mérges ez - szólt a cseléd a vállát vonogatva. -
18 12|          lakásába.~6~- Nagyságos úr - szólt reggel a cseléd, aki folyton
19 12|            itt. A kutya miatt.~- Ja - szólt a mérnök, és elmosolyodott. -
20 12|            hallgatott, aztán õ is így szólt:~- Nem értem, nem értem.~
21 12|              mérnök.~- Én nem félek - szólt a gyorsíró még mindig fölfelé
22 13|              emelte rá.~- Hát kérem - szólt a tanár, szemét a földre
23 13|              hajába kapaszkodott.~Így szólt:~- Bocsánat, a kezemet.~-
24 13|           ápolónõ tálcájára, gorombán szólt oda egy korholó pillantással:~-
25 13|              a másik úriemberhez, így szólt: - Kedves tanár úr, engedje
26 14|               fakadt.~- Gyónjon meg - szólt a pap. - Isten az õ végtelen
27 14|          Megfogta hidegülõ kezét. Így szólt:~- Imádkozzék velem. Mi
28 14|               férfiak.~Harsány hangon szólt hozzá, bátorítva õt.~- Erzsébet,
29 16|             Minden indulat fönséges - szólt a költõ. - Milyen fönséges
30 17|       szikrázó fogait.~- Menj innen - szólt rá, mint egy emberre.~De
31 20|                Leült a szobámban. Így szólt:~- Eljöttem, bejelenteni
32 20|           Kezem után kapott.~- Nézd - szólt nyûgösen és titokzatosan,
33 22|                Nini, maga az, Vili? - szólt. - Szervusz, Vili. Hát te
34 22|             Schreiner.~- Schreiner? - szólt Bossán, s magasba vonta
35 22|               a szövetbõl?~- Hogyne - szólt Vili, s elmosolyodott a
36 22|           óriási választéka.~- Várj - szólt Bossán majdnem izgatottan. -
37 22| kisebb-nagyobb botrányairól.~- Igaz - szólt egyszerre Vili -, meg tetszett
38 22|           percig öltözködött.~- Na? - szólt, mikor megjelent az ajtónyílásban.~
39 25|   elhatározásra?~- Azt én nem tudom - szólt Dömötör, vállát vonogatva. -
40 25|               olvastam egy újságban - szólt Türk a vörös szakálla mögül -,
41 25|          kérdezte Piskolczy. ~- Nem - szólt Dömötör.~- Miért?~- Nem
42 25|            Tekla néni?~- Azt mondta - szólt Dömötör -, hogy nincs hozzá
43 25|            benn Dömötör.~- Semeddig - szólt Reich félvállról. - Egy
44 27|            mert legalul kerültem.~Nem szólt semmit. Gúnyosan a fejét
45 27|        kabátom, valamin tûnõdött, így szólt:~- Gyere velem.~Mentem a
46 28|                Nézegette a sebet. Így szólt:~- Ezt kezelni kell. Rendesen
47 28|         dadogott az asszony. ~- Úgy - szólt a fõtörzsorvos. - Dobja
48 29|                Körültekintett, és így szólt:~- Maga, lelkem, a Török
49 29|                 Biatorbágyról jövök - szólt a látogató.~A lány rámeredt
50 29|               pengõt.~- Isten áldja - szólt az úr -, majd mi eligazítjuk
51 29|               otthon.~- Isten áldja - szólt a lány, és kiengedte a látogatót.~
52 29|            halt meg a ti édesapátok - szólt, fejét rázogatva. - Nem
53 30|      Borzasztó, borzasztó.~- Bizony - szólt az asszony -, bizony. ~-
54 30|          sercegõ zsírba.~- Jó ember - szólt az asszony, tûnõdve. - Szereti
55 31|             az õ bolondériája.~- Az - szólt a felesége, s máris kikapta
56 31|              majdnem ünnepélyesen így szólt:~- Elõször is jelzem szerényen,
57 31|            Hová vezetnéd?~- A Dunán - szólt vállát vonogatva. - Ott,
58 32|          tapiskolta a poros utat. Nem szólt semmit. Idõnként rám sandított.
59 32|           Mibe kerül?~- Három pengõ - szólt egyszerûen.~Sokalltam, de
60 34|           teljesen nyugodtnak lenni - szólt a csónakos. - Csak egy kis
61 36|           felületesebben.~- Tényleg - szólt a fiatal, kedves orvos -,
62 38|     úrvezetõnek.~Egyik egyenesen neki szólt: Annak, aki megtalál. Ebben
63 39|              az uramnak. „Hja, fiam”, szólt mosolyogva, semmi sem fenékig