Fejezet

 1 1 |            van a könyvben?~- Szép - mondta -, sok szép dolog.~De nem
 2 1 |         tudós lesz a fiából.~- Az - mondta közönyösen, és rám se nézett.~
 3 2 |            az úr.~Boris hangosabban mondta a nevét, mire a hivatalnok
 4 2 |        halál torkából menekült. Azt mondta, hogy semmi az egész.~-
 5 4 |       megbocsátasz neki. Jancsika - mondta váratlanul, minden átmenet
 6 4 |      gyermeket.~Suhajda, amikor azt mondta: „há-rom”, nagyot lendített
 7 4 |           várt, amint elõbb.~- Na - mondta végül bosszankodva. Aztán
 8 5 |         kérdeztem.~- Szépnek szép - mondta Pisti aggodalmasan ráncolva
 9 5 |            sokáig bámulta. Majd azt mondta, hogy „ez a világ legszebb
10 6 |          harminc évig él.” Szóval - mondta gondolkozva -, ez pont olyan,
11 6 |        szélben.~- Mintha még élne - mondta az asszony.~- A halott haja -
12 6 |          asszony.~- A halott haja - mondta a férfi.~4~Aztán, mikor
13 9 |             szánjuk.~- Igen, igen - mondta a híres író, felkönyökölt
14 11|  soványodott, és - amint a felesége mondta - kabátja, mellénye lötyög
15 11|         grófhoz hasonlított. Halkan mondta meg a nevét. Teáscsészéjét
16 12|         megállott.~- Mérges kutya - mondta a cselédnek.~- Tessék? -
17 12|            zöldesen lángolt.~- Na - mondta szemrehányóan a cselédnek -,
18 13|          benne.~- Meg kell nyitni - mondta Elzász határozottan -, meg
19 13|              Egy mûtétrõl van szó - mondta Elzász.~- Altatják?~- Természetesen.~-
20 13|           száját nézte, mellyel azt mondta: „meg kell nyitni”, a vörnyeges
21 13|              Mehetünk, kolléga úr - mondta majdnem vidáman a doktorsegédjének,
22 13|           folyadékot, - teakonyha - mondta hangosan.~De miután meghallotta
23 13|       rézgombját nyomogatta.~- No - mondta neki durván, holmi vackorízû
24 13|            szaporította a szót, nem mondta el azt, amit álmatlan éjszakáin
25 13|   méltóztassék. Jobbra.~- Ja igen - mondta Vencel, mosolyogva. - Eltévesztettem.~
26 14|       mennyekben. ~A haldokló utána mondta:~- Mi Atyánk, ki vagy a
27 16|           Tiberisbe.~- Az mindegy - mondta a költõ. - Az igazság az
28 17|         szobája ajtaját.~- Varjam - mondta az ágy felé -, itt vagyok
29 20|     csakhogy végre itt vagy, fiam - mondta. - Ülj mellém, az ágyamra.~
30 22|     Aranykéz utca 12/b, I. emelet - mondta Vili. - Igazán tessék megpróbálni,
31 22|              mi a te bajod, Máté? - mondta aznap este hetykén és vidoran
32 22|             ráöntötték volna. Amint mondta, ez nem is csoda. Az ilyen
33 22|          Schreinernél?~- Meg, meg - mondta Bossán. - Már egy hónapja
34 22|           te szakértõ?~- Hát igen - mondta Vili. - Igen.~- Van talán
35 22|       részletre adni.~- Nem értem - mondta Vili, és most már nem is
36 22|         szemügyre vehesse.~- Igen - mondta kaján, széles mosollyal. -
37 24|            szemöldöke.~- Sétáltam - mondta a kürtõkalapos, s az étlapra
38 24|    festetlen falócára.~- Sétáltam - mondta a sportsipkás, és a levegõbe
39 25|         halott homlokára tette.~Ezt mondta:~- Már hûl.~A túlfûtött
40 25|          elé Dömötörné.~- Na lásd - mondta az ura -, na lásd.~Elhallgattak.~-
41 25|            hagyd.~- No, én megyek - mondta hirtelen Dömötör.~- Hová
42 25|           szegény Tekla néni?~- Azt mondta - szólt Dömötör -, hogy
43 25|            mi járatban van.~- Hát - mondta Reich, érdes keféivel babrálva -,
44 25|         vetkõztette.~- Fõorvos úr - mondta Dömötör, fékezve idegességét -,
45 25|              Hidegen, tárgyilagosan mondta:~- Száz pengõvel.~Dömötör
46 28|             majd megint jöjjön át - mondta az ezredesnének.~Az szorgalmasan
47 28|        ujjára tekintett.~ - Mi az - mondta -, a te ujjad még mindig
48 28|        közvitéz ujját.~- Hát igen - mondta -, semmi baj. Meg fog gyógyulni.
49 28|           egészen besötétedett, ezt mondta:~- Legjobb nem törõdni vele,
50 29|        lelkem, a Török Kati?~- Én - mondta a lány, s letette a porrongyot. ~-
51 29|       Székkel kínálta.~- Köszönöm - mondta az úr, és nem ült le. -
52 29|             vállát vonogatva. - Azt mondta Juli néni, hogy negyven
53 29|          Mégis csaló volt, lányom - mondta az anyja. - Rosszak az emberek.~
54 30|          ablak elõtt.~- Hallottam - mondta szomorúan bólintva. - Borzasztó,
55 30|              Mi baja volt?~- Láza - mondta az asszony szárazon, könnytelen
56 30|       beszélget velem.~- Velem is - mondta az asszony.~Egy darabig
57 31|      csinálnál vele, Berci?~- Hát - mondta a szemét lesütve és idegesen -,
58 31| versenyeredményt elérni?~- Dehogy - mondta Berci, alig látható, bosszús
59 32|      Harmadnap ismét benyitott. Ezt mondta: ~- Vizet is készítettem.~-
60 34|            Hogyne, kezit csókolom - mondta. - Végzett gépészmérnök
61 36|       kedves orvos fogadta.~- Fáj - mondta neki. - Nem nagyon. Azt
62 36|          szemgyöngeség.” De latinul mondta. Finom volt.~Fölírta a lencse
63 36|            azért egyszerre hangosan mondta:~- Hát igen.~Eloltotta a