Fejezet
1 2 | másfél órát várakoztunk, mikor ismét áthaladtunk a sötét
2 2 | tollforgatástól. Föl se tekintett, mikor belépett. Írt.~Asztalán
3 2 | gégében elcsuklott, mint mikor a vádlott a végtárgyaláson
4 2 | jogom van a megõrzéséhez. De mikor el akartam zárni, oly sóvár
5 3 | Mondanom sem kell, hogy mikor õsz elején hazajöttem, elõször
6 6 | mondta a férfi.~4~Aztán, mikor a fát egészen összeaprították
7 7 | elfelejtette az amerikait is, mikor a posta egy csekket hozott,
8 8 | TÉGLA~Egy verõfényes napon, mikor az ég oly szelíd volt, mint
9 10| Részvét tükrözõdött szemükben, mikor könyökömet az ablak párkányára
10 11| Üdülés lankadt lelkemnek, mikor a fölolvasó egy kortyot
11 11| lépten-nyomon elénk bukkan, mikor nem is keressük, s ezek
12 11| idézte vissza a pillanatot, mikor a színpadi lámpák fényében
13 11| non-valeurök rovatában. Mikor emlegették, az augurok összemosolyogtak,
14 11| ötvenedik évét tiporta, mikor belefogott egy új drámájába
15 11| gyámoltalansága ott van, mikor nem takarja el a megszokott
16 11| háromnegyed nyolckor ébredt, mikor férje iskolába ment. Az
17 11| Arisztid akkor született, mikor apja nagy reménység közepette
18 11| beszédeket, s megkönnyebbült, mikor a pap századoktól megszentelt
19 11| régen ismét iskolába járt, mikor gondolkozni kezdett arról,
20 11| advent és karácsony között, mikor a pap ezüsttel szegett fekete
21 11| Azon a ködös téli reggelen, mikor gyomorvizsgálatra ment a
22 11| hogy hétesztendõs korában, mikor a Nápolyi Endré-t elõadták,
23 11| valamit, s a hónap végén, mikor elhagyta Ischlt, már el
24 12| különösen latba esett akkor, mikor kivette: mindenekelõtt közel
25 12| azonban akkor se szûnt meg, mikor már leért a kapuhoz. Úgy
26 12| a feltûrt gallérja. De mikor a derûs idõk beálltával
27 12| akkor elböffenti magát, mikor a fölvonó fölfelé zötyög
28 12| vinné el.~9~Egy délután, mikor a mérnök rajztollal hajszálvonalakat
29 12| füllel, izgatottan, mint mikor a kopó „állja a vadat”.~-
30 14| Folyton „adott” és „adott”, mikor mindenki azt várta, hogy „
31 15| szerint a természet is hibás, mikor egyforma arányban teremt
32 18| mindenki. Megesett, hogy mikor végighaladt vele az utcán,
33 18| legnevezetesebb eseménye az volt, mikor gazdája kivitte a kutyakiállításra,
34 20| dolgozik. Azt veszi el.~Mikor már a felesége lett, bemutatta.~
35 21| vacsorázom. Vacsora után, mikor a vendégek a társalgóban
36 21| keltem föl az asztaltól, mikor észrevettem, hogy modoros
37 22| siralmasan nyafog a csengõ, mikor belépünk. Jaj, azok az üzletek,
38 22| üzletek, azok az üzletek.~De mikor a határhoz ért s a vonat
39 22| a páciens már nem beteg, mikor az orvos kopogtatja s hallgatja,
40 22| öltözködött.~- Na? - szólt, mikor megjelent az ajtónyílásban.~
41 25| hallgattak. Sokáig hallgattak.~- Mikor történt? - törte meg végre
42 25| megcsinálhatom.~- Szabad érdeklõdnöm, mikor?~- Ma csak két vakbélmûtétem
43 25| felelõsséget.~- Szóval, mikor várhatjuk?~- Egyelõre még
44 29| A ti édesapátok?~- Az.~- Mikor?~- Tegnapelõtt este.~- Mi
45 29| képviselõválasztások alkalmával érzett, mikor zászlók lobognak, harangok
46 30| elhatározásra jutott.~Egyszer, mikor a csöndháborítás tetõfokát
47 30| asszony -, bizony. ~- És mikor?~- Amikor az a nagy vihar
48 31| Motorcsónakot akar, most, mikor mindnyájan koplalunk s a
49 32| Miféle vizet?~- Mosdani.~- Mikor?~- Akkor, amikor ott tetszett
50 34| Angoltanár vagyok - rebegte, mikor borravalót adtam neki -,
51 34| Már-már boldog voltam, mikor a motor egyszerre pukkant:
52 35| Leszoktam a dohányzásról.~- Mikor? - kérdezi felesége gúnyosan.~-
53 39| röhögtünk ilyesmiken. Télen, mikor néha meg voltunk híva, s
54 39| szégyellem. Mennyire más az, mikor valaki így diktálja be lakáscímét:
|