Fejezet

 1 2 |               örökös tollforgatástól. Föl se tekintett, mikor belépett.
 2 4 |            messzire, hátha ott bukott föl, Jancsi tudniillik kitûnõen
 3 4 |    egyformasága.~Öklõdve tápászkodott föl, mély lélegzetet vett.~Amíg
 4 4 |          tulajdon hangját sem ismerte föl -, nincs sehol.~A legény,
 5 4 |            jaj jaj.~Ketten támogatták föl. Kabinjába vezették, hogy
 6 11|             szükségesnek mutatkozott, föl is lázította zárójelbe tett
 7 11|            csak képzeletével építette föl alakját, tarkabarka, bohó
 8 11|         fátyolát oly hirtelen öltötte föl, mint egy színésznõ, egyik
 9 11|           szenvedett. Összetörve kelt föl. Teljesen igazat kellett
10 12|              Alfa mintha most ismerné föl, mintha csak most látná,
11 12|              szendergésébõl riasztott föl a kutyaugatás:~- Csönd legyen
12 12|           füle hallatára ezt kiabálta föl:~- Az a szemtelen megint
13 12|            házmester se köszönt neki.~Föl kellett adnia a harcot.
14 12|    megaláztatás fûzte.~Óvatosan osont föl a lépcsõn. Szerencsére senkivel
15 13|  tükörablakaival fáklyázva világított föl a kilobbant égre, oly fénnyel,
16 13|   világmindenség naprendszerének tûnt föl. Sokszor azt hitte magáról,
17 14|              évben izgatottan utazott föl hozzá Bécsbe, a második
18 14|               és cocktailt szolgálnak föl, tapeur-ök és jazz-ek játszanak,
19 14|               délelõtt bizakodva ment föl szobájába. Fölszólította
20 15|           makacs ellenkezéssel keresi föl az elsõ orvost, aztán lassanként
21 17|          lógatod a kobakod? - harsant föl mögötte egy kemény hang. -
22 17|         Hahota, diadalordítás harsant föl, amikor végre eltalálták
23 18|      Villámgyors tekintettel becsülte föl a helyzetet, s aszerint
24 19|               áll, nem kerülnek többé föl a gallyra.~Ez a pillanat
25 19|               végérõl egy hang riaszt föl. Ez a hang ezt kérdezi tõlem: „
26 21|         kétségbeesve, dühöngve keltem föl az asztaltól, mikor észrevettem,
27 22|            majdnem izgatottan. - Állj föl még egyszer. Menj tovább.
28 22|             csak vasárnaponként vette föl, ritka alkalmakkor, amikor
29 22|                Á, már értem - harsant föl Schreiner -, a 10-ben rendelte.
30 23|         tükörponty boldogan lélegzett föl elepedt kopoltyújával. Imbolyogva
31 25|              ki. Emberek tápászkodtak föl az ágyból, tollpihével hajukon,
32 25|      biztatták az asszonyokat:~- Kelj föl, fiam. Tekla néni meghalt.~
33 25|               éjszakán épp így verték föl a rokonokat. Akkor mindnyájan
34 25|           fehérlett.~Ekkor tünedeztek föl a homályból a többi rokonok
35 25|               nagy kölcsönöket vettek föl. Dömötör kúriáján foglaltak
36 25|                  Hová mégysz? - riadt föl a felesége. ~- Elküldetek
37 25|              a szanatóriumban kereste föl.~Reich a mosdó fölött bõ
38 25|                Csak karjait nyújtotta föl, úgy üdvözölte. Dömötör
39 25| türelmetlenkedett Dömötör. - Szegényt föl se lehet öltöztetni addig.
40 26|      szemüvegem tükrét arra használta föl, hogy mennél elõbb értesüljön
41 27|            melyet ezen a napon vettem föl elõször, elszakadt. Kabátom
42 28|            Ápolók, orvosok sorakoztak föl vigyázzban. Az õ sorfalaik
43 30|               pogány harcizaj zendült föl, valahányszor a labda az
44 30|           utána annál vadabbul zúdult föl a kánkán. Nem is gyermekek
45 31|            szemem láttára cseperedett föl. Kis kölyök kora óta eljött
46 31|             mondtam -, helyes. Tegyük föl, hogy már megvetted a motorcsónakot.~-
47 31|                 magyaráztam. - Tegyük föl azt is, hogy már ki is fizetted
48 32|               együtt. Én ébresztettem föl õket. Nem lett volna helyesebb,
49 33|              fagyasztókamrából hoztak föl. Huszonhárom éves fuvaros
50 33|             nagy szivacsokkal itattak föl.~Ez jutott eszembe: miért
51 36|                 Olvasson - szólította föl a fiatal, kedves orvos,
52 39|            negyedben már máshol ütjük föl a sátorfánkat. Ez a tervünk
53 39|              akad egy kép, melyet még föl kell lógatni, egy rongyos