Fejezet

 1 1 |          mozgó szájjal.~2~Sajnáltam õt, mint valami beteget. Hallottam,
 2 1 |              Vakációban fölkerestem õt. A napnyugati ugarföldek
 3 1 |        könyvtárban szundít és várja õt.~Künn láttam az apját, ingben-gatyában.
 4 1 |            Budapesten meglátogattam õt. Semmit se változott. Egyre
 5 3 |        vajon ki lehet? Nem ismertem õt, mint ahogy ma sem ismerem.
 6 3 |        ilyesmik. Délben észreveszem õt a korzón. Hirtelen el kell
 7 4 |    fürdõnadrággal.~- Ugyan, vidd el õt is - kérlelte az asszony.~-
 8 4 |            Fél tõled.~- Én kiveszem õt az iskolából - biztatgatta
 9 4 |         apja büntetésbõl eltiltotta õt a fürdéstõl egy hétre. Még
10 4 |   tapsikolta a port. Hamar utolérte õt az ördögcérnaösvénynél.
11 4 |             rémlett, észre se veszi õt, nem törõdik vele.~Jancsi,
12 4 |      hátraszólt:~- Jöhetsz.~Követte õt, egy lépés távolságból.
13 5 | leérettségiztünk, évekig nem láttam õt, eltûnt a példakép, melyet
14 11|        Nevét talán még tudjátok, de õt magát már régen elfeledtétek,
15 11|      sírástól, szeme lázasan égett. Õt annak idején nem értesítették
16 11|          többi íróval együtt olykor õt is meghívták irodalmi teára.
17 11|    könyvtárból megmentett, megkérve õt, hogy tegye félre Arisztidnek,
18 11|    munkásságával teremtett, követte õt lépésrõl lépésre.~De ilyen
19 11|         ment a klinikára, elkísérte õt. Vigyázva lépdeltek az ólmos
20 11|         értett.~Ez tovább hajszolta õt elõre. Fölvilágosítást akart,
21 11|             Én egész este figyeltem õt messzirõl, kerestem az alkalmat,
22 12|          vasrács, bizonyára lehúzza õt a földre. Wohl megbocsátóan
23 12|            a jó Isten megteremtette õt, Alfa mintha most ismerné
24 12|             úgy érezte, hogy lenézi õt, megveti.~Amikor búcsúzkodott,
25 13|           nem beszélt, csak bámulta õt bamba, szórakozott kíváncsisággal,
26 13|        szokása szerint megvizsgálta õt. A vizsgálat után tükörszemével
27 13|   elmosolyodott.~Délután fölkereste õt a rendelõjében, hogy kifizesse.
28 14|           Az beleszeretett, elvette õt. A festõ valamivel alacsonyabb
29 14|            festõ meghalt.~Eltemette õt a davosi temetõben, melyben
30 14|       hangon szólt hozzá, bátorítva õt.~- Erzsébet, a te bûneid
31 17|             Általában nem kedvelték õt. Õk csak terheket vittek,
32 17|    Gyermeket nem szült, de szerette õt. Most õ is elhagyta.~Szilaj
33 17|         varga. Az sem igen szerette õt, de még ismerte az édesapját.
34 18|           Egy darabig tûnõdve nézte õt. Aztán kivett kistáskájából
35 19|          kell.~Én tehát kiszolgálom õt, amennyire tõlem telik.
36 20|      indulatosabb, rárivall, szidja õt, valamit kér, de nem tudni,
37 21|            vele szemben, s figyelem õt. Arca zavart, szeme lázas,
38 21|           Várok türelmesen.~Ismerem õt: értelmes fiú, kitûnõ tanuló,
39 21|     édesapámról? Hegyláncnak láttam õt, sötét õserdõnek. Hangja
40 21|           Mit csináltál?~- Neveltem õt - feleltem. - Az életre
41 22|         számon tartotta.~El-elnézte õt a teniszpályán, amíg az
42 22|       félig-meddig meg is gyógyult, õt is fölpezsdítette hónaljának
43 24|            a másikról, hogy gyûlöli õt. Mindegyik azt hitte a másikról,
44 25|         Meghajoltak elõtte.~Dömötör õt is átvezette a szûk kis
45 25|           azonban máris visszahívta õt. Egy vattadarabkát tett
46 26|         belépett. Köszöntött, én is õt. Erre leült, oldalt, egy
47 30|          csöndre. Ezek nem fogadták õt ellenségesen. Csak sopánkodtak,
48 30|       Wilcsek az öklével fenyegette õt:~- Megállj, gazember, megállj.
49 31|             próbáltam megoltalmazni õt a sértések özönétõl, lecsillapítani
50 32|            értette, hogy megszántam õt és gyermekeit, hogy részvétet
51 32|             hogy én mételyeztem meg õt alamizsnafilléreimmel, melyek
52 37|       történt.~Most már megismerték õt. Most már tudták, kicsoda