Fejezet

 1 1 | tanulótársam, az mindig olvasott.~- Mit olvasol?~- Olvasok - hadarta,
 2 2 |            a vér. A lány nem tudott mit válaszolni. Gyûrködte markában
 3 4 |      értette, hogy mi történt, hogy mit jelent anyjának a közbelépése,
 4 4 |           kabinjából, de nem tudott mit csinálni, nem mert az áhított
 5 4 |               Félsz?~- Nem.~- Akkor mit mamlaszkodsz?~Annál a cölöpnél
 6 4 |            fenyegetõen, rekedten: - Mit izélsz? Ne komédiázz.~De
 7 5 |             kapta ki a bicskámat:~- Mit csinálsz, szerencsétlen?
 8 6 |     érkezett haza Borbély.~- Hát te mit csináltatsz?~- Kivágatom. ~-
 9 7 |            írok többet. Különben is mit írjak? Megint majd valami
10 11|         volt, hogy azon tépelõdött, mit tegyen. Beléjük köthetett
11 11|       utolsó hónapjaiban. Azt, hogy mit szenvedett azelõtt, éveken
12 12|      rászólt:~- Kussolj, te bolond. Mit ugatsz? Nem értem, nagyságos
13 12|          értették. Tanakodtak, hogy mit lehetne csinálni. De semmit
14 13|         semmi.~Most nem tudott tõle mit kérdezni.~Csak nézte Elzászt,
15 15|              hogy ott van elõtte. - Mit rendel? - hajol oda Márta
16 16|       kiabál? - kérdezte a bölcs. - Mit akar?~- Igazságot - felelte
17 16|              Mert úgy haragudott.~- Mit ér vele? - kérdezte tûnõdve
18 17|             kávájára, eltûnõdött.~- Mit lógatod a kobakod? - harsant
19 20|          valamit kér, de nem tudni, mit, s szakadatlan ordít.~Autóra
20 20|             soha, hogy mi lehetett.~Mit tehettem én, az elkésett
21 21|         hánykolódik. Orra tintás.~- Mit írtál eddig? - vallatom. -
22 21|           Hallgatok.~Ezt gondolom.~„Mit írtam volna én tizenkét
23 21|       élettõl. Félénk, szemérmetes. Mit ér az a sok láng, mely benne
24 21|           Pali apja.~- A fiadnál.~- Mit csináltál?~- Neveltem õt -
25 22|              Nemigen figyelte, hogy mit. Egyszerre a fiú arca egészen
26 22|         Vili felé kacsintott:~- Na, mit szólsz hozzá, te szakértõ?~-
27 24|            állná. Megkérdezné, hogy mit akarok. Ha pedig bejutnék
28 25|              Az elõbb ment el.~- És mit mondott?~Az öreg lány csak
29 25|              édes Mariskám, hogy te mit engednél, és mit nem. Mindenki
30 25|            hogy te mit engednél, és mit nem. Mindenki önmagával
31 25|    Trokár-nak hívják.~- Na, és most mit csinálsz?~- Reichhez szaladok.~-
32 26|             azon, hogy kerülök ide, mit keresek itt, vagy az életemre
33 26|           erre szolgált.~Nem tudtam mit válaszolni. Egy darabig
34 27|           Shakespeare. Hogy a búrok mit mûveltek azalatt, arról
35 27|             tátongott.~Tudtam, hogy mit jelent ez. Apám, ha meglátja
36 30|      Értettétek? Csönd legyen!~4~De mit ért mindez? Egy pillanatra
37 30|          aki sohase vétettem neked. Mit tegyek? Leönthetnélek, míg
38 30|             kékülsz meg, te disznó. Mit számít az, hogy te vagy
39 31|           fizetted a motorcsónakot, mit csinálnál vele, Berci?~-
40 32|       tetszett hálni.~- Ja igen. És mit akar?~- Tessék azt is kifizetni. ~
41 34|         Nehéz ilyesmit elviselni.~- Mit törõdik vele? - feddett
42 34|           alázatos tisztelettel”.~- Mit akar?~- Méltóztassék talán
43 35|   testmozgás, éjszakázás, izgalmak. Mit csodálkozik ezen? Azon kellene
44 38|              De minthogy nem tudott mit csinálni itthon - vajon
45 38|             szemüvegét. Látta, hogy mit mûvelt.~Egy sovány, barna
46 39|           fölszállni valamelyikre. „Mit tesz ilyenkor egy önérzetes
47 39|             láttuk, és azt se, hogy mit eszünk. Befõttjeim megpenészedtek.
48 39|           jobban összehúzódzkodunk. Mit mosolyogsz, szívem? Mindig,