Fejezet

 1 4 |          vidd el õt is - kérlelte az asszony.~- Nem.~- Miért?~- Mert
 2 5 | kifüggesztettek a szobák falaira.~Az asszony szüntelenül Pisti ruháit
 3 5 |             nem zavarja.~Egy este az asszony a szalonból áthozta a karosszéket
 4 6 |          Mintha még élne - mondta az asszony.~- A halott haja - mondta
 5 6 |            világosabb van - szólt az asszony. - Ugye?~- Hogyne.~- Nem
 6 6 |              De mennyivel, nagyságos asszony.~- Hát még télen. Majd csak
 7 6 |          Mondd - szólalt meg újra az asszony -, nincs világosabb?~- Föltétlenül -
 8 7 |           Nem tudott mihez fogni.~Az asszony most kitört:~- Írd meg neki,
 9 7 |             5~Már rég eltemették, az asszony már rég elfelejtette az
10 11|               Ez egy ösztövér, magas asszony volt, aki rendszerint csak
11 11|              férje iskolába ment. Az asszony szidta a vizes pesti tejet,
12 11|            olvasni tudja”.~Õsszel az asszony falura költözött, a nénjéhez,
13 12|         ugatsz? Nem értem, nagyságos asszony, mi van ezzel az állattal!
14 14|      tengerpartra nézõ erkéllyel.~Az asszony eleinte unta a képtárakat.
15 14|           világon. Áldott vagy, mert asszony voltál, mert egész nõ voltál,
16 17|              számon tartja.~Akkor az asszony valamivel jobban lett. Nem
17 17|             fölébredt. Elõször is az asszony ágyára pillantott.~Perilla
18 17|           szokta -, kis varjam. - Az asszony kinyitotta szemét. Ezzel
19 17|           vagyok már, kis varjam.~Az asszony hallgatott.~Silus meggyújtotta
20 17|          felesége. Mindig engedelmes asszony volt, mindig dolgos asszony
21 17|          asszony volt, mindig dolgos asszony volt, mindig kedves, hûséges
22 17|               mindig kedves, hûséges asszony volt. Gyermeket nem szült,
23 20|         teázgattak, beszélgettek.~Az asszony egy kukkot se tudott oroszul.
24 20|        megint telefonhoz hívatott az asszony. Rémülten közölte, hogy
25 25|          Eszembe jutott - dadogta az asszony.~- Micsoda?~- Tekla néni.~-
26 25|          Jobb, mint itt minekünk.~Az asszony azonban csak zokogott. Gombócba
27 28|             ezredesné. Magas, fiatal asszony volt, szénfekete hajjal,
28 28|               Hogyne - válaszolta az asszony mohón -, mindennap többször
29 28|            négyszer is - dadogott az asszony. ~- Úgy - szólt a fõtörzsorvos. -
30 28|           hozzá.~- Igen - felelte az asszony egy kis szünet után, és
31 29|               Elpanaszolta baját, az asszony is az övét. Tõle tudta meg,
32 29| Elbolondították õket - magyarázta az asszony.~Az öreg anélkül is tudott
33 30|              ablakban egy kis sovány asszony harisnyát foltozott. Nem
34 30|       borzasztó.~- Bizony - szólt az asszony -, bizony. ~- És mikor?~-
35 30|             volt?~- Láza - mondta az asszony szárazon, könnytelen szemmel. -
36 30|               Ki adta? - kérdezte az asszony.~- Wilcsek úr. Odajött hozzám,
37 30|                 Velem is - mondta az asszony.~Egy darabig hallgattak.
38 30|           Egy darabig hallgattak. Az asszony a sötétben a vacsorát készítette.
39 30|        zsírba.~- Jó ember - szólt az asszony, tûnõdve. - Szereti a gyerekeket.
40 32|                              SZEGÉNY ASSZONY~1~Amint faluztam, megszállottam
41 32|         semmink - mondotta a szegény asszony -, szegények vagyunk.~-
42 32|               borravalóul.~A szegény asszony az ötven fillérre nézett,
43 32|        laktak a konyhában. A szegény asszony ura, egy sánta ember, aki
44 32|             ide-oda, aztán a szegény asszony, aztán három apró gyerek.
45 32|          hadd keressen még a szegény asszony.~Az boldogan vitte. Meztelen
46 32|         kissé elhûltem.~Ez a szegény asszony nem értette, hogy megszántam
47 32|        meredtem magam elé. A szegény asszony csak mosolygott a sárga
48 35|            cigarettát, amíg élek.~Az asszony mosolyog. Hányszor hallotta